Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-05 / 204. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 6. Szülőföldünk 27 Kamocsán szombaton Vörös Péter költő és kritikus emléktábláját avatta fel a település önkormányzata (Csuport István felvétele) A szombati falunapon újabb emléktáblát avattak fel a kamocsai községháza udvarán Vörös Péter költőre emlékeztek Kamocsa. A Vág menti tele­pülés negyedik falunapjá­nak részvevői Vörös Péter költőre, kritikusra emlé­keztek, és emléktáblát lep­leztek le a községháza ud­varán. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS „Az első falunapon a település szimbólumait avattuk fel. A máso­dikon emléktáblákat helyeztünk el ugyanitt két jeles személyiség, Lu­kács Pál költő, meseíró és Baranyay József emlékére, aki a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban adta ki munkáját. A harmadik találkozón­kon Tany község önkormányzatá­val kötöttünk ünnepélyes keretek közt baráti szerződést’ - jegyezte meg beszédében Lukács Valéria, Kamocsa polgármestere. Vörös Pé­terre, Vörös Béla kamocsai refor­mátus lelkipásztor fiára emlékez­tek aznap a helyi református temp­lomban rendezett ökumenikus is­tentiszteleten is, amelyet Iliás Ta­más helyi református lelkész és Sá­rai Attila szímői római katolikus plébános celebrált. A szombati ün­nepségen részt vett a költő családja és barátai, a település önkormány­zata pedig Farkas Iván parlamenti képviselő mellett vendégül látta a szomszédos települések polgár- mestereit, továbbá a hazai Tany és a magyarországi Bakonyszombat- hely küldöttségét. Vörös Péter (1947-2004) Marcelházán szüle­tett, a legtöbben azonban érsekúj­vári költőként és kritikusként is­merték. Hosszú, súlyos betegség után, 56 éves korában hunyt el, írásai 1970- től jelentek meg a sajtóban. Első önálló kötete, az 1974 és 1996 kö­zött írt verseinek válogatását tar­talmazó Szamovár és mentőöv 1999-ben jelent meg, melyet egy év múlva a kisprózákat tartalmazó könyve, Shakespeare és a vadkan, illetve 2003 őszén a Cseresznyevi­rág címmel kiadott kötete követett, amelynek a bemutatóján azonban már a betegsége miatt nem vehe­tett részt. Irodalomkritikusi tevé­kenységével az Új Szóban is talál­kozhattunk. (száz) November elejére újítják fel teljesen az épületet A tanévnyitóra készen lesz ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Párkány. Az önkormányzat au­gusztusi ülésén tárgyalt a Teraszok- lakótelepi új iskolaépület befejezé­séről, valamint az Ady utcai iskola- épületek felújítási munkálatairól. A Teraszok utcai iskola éttermének kapcsán Ján Oravec polgármester kifejtette: az oktatási minisztérium­tól erre kapott célösszeget a város inkább tantermek kialakítására for­dította volna, ám a tárca ezt a ter­vet hetekkel ezelőtt elutasította. Az éttermi rész mintegy 10 millió ko­ronába kerül, épp ezért a kapott öt­millióból csak a nyílászárók behe­lyezésére, a vakolásra és a hőszige­telésre futja, a berendezésre egy­előre nincs pénze a városnak. A képviselők jóváhagyták az Ady ut­cai szlovák alapiskola szociális he­lyiségeinek rendbehozatalára szánt 520 ezer koronát, s megsza­vazták azt az 1,4 millió koronát is, ami az Ady Endre Magyar Tannyel­vű Alapiskola új parkettaburkolatá­ra és mosdóira kell. A magyar alap­iskola épületének felújítását várha­tóan november elejére fejezik be teljesen, s ekkor térhetnek vissza az Ady utcai épületbe azok az alsó ta­gozatosok is, akik eddig a Teraszok- lakótelepi épületben tanultak. Az alapiskola pavilonjainak átépítését az oktatási minisztérium céltámo­gatásából fedezik, a beruházás ér­téke 30 millió korona. Ugyanakkor az új parkettaburkolat lerakását eredetileg nem vették be a projekt­be, mert Fodor Zsuzsa igazgató szerint ez jócskán megnövelte vol­na a költségeket. „Parkettázni vi­szont muszáj volt, mert az emele­ten tetőbontás miatt a régi parketta tönkrement. Az iskola épp ezért ön­erőből 1 millió 300 ezer koronát ad, s ezzel szeptember elsejére az A pavüonban elkészülnek az új pad­lóburkolatok, a B pavüonbeli mun-, kárra pedig a képviselő-testület ál­tal megszavazott 1,4 millió koronát fordítjuk. Á pavilonokban új vécék és mosdók is lesznek, ám ezek be­építésére további egymillió korona kell. (buch) A tanítás zavartalanul folyhat majd (A szerző felvétele) Magyar, szlovák, roma szereplők léptek színpadra a deáki falunapon és folklórfesztiválon A kultúra lehet az összekötő kapocs GAÁL LÁSZLÓ Deáki. Akár szimbolikus ér­tékűnek is nevezhetnénk az au­gusztus 26-án a deáki falunap ren­dezvényeként megtartott folklór­fesztivált. Szlovákok, magyarok, romák váltották egymást a színpa­don, és a közönség mindannyiuk- nak lelkesen tapsolt. Normális kö­rülmények között ez teljesen ter­mészetes lenne, ám az utóbbi na­pokban, amikor Szlovákiában már nemcsak kormányszinten, hanem a hétköznapi életben is egyre in­kább előbukkannak a magyarelle­nes megnyüvánulások, példaér­tékű lehet, hogy egy többségében magyarlakta faluba környékbeli szlovák csoportokat is meghívnak fellépni, és azok is olyan tapsot aratnak, mint a magyarországi vendégegyüttesek. A békés együtt­élés szükségességét többen is meg­említették. Például Biró Ágnes par­lamenti képviselő, volt kulturális államtitkár, aki a falunapi képvi­selő-testületi ülés vendégeként fi­gyelmeztetett a faluban egykoron templomot építtető Szent István in­telmeire. Első királyunk arra is fi­gyelmeztetett, hogy csak az olyan ország lehet erős, amelyben külön­böző nemzetek egymást erősítve élnek békében. „Ennek ma egyre nagyobb aktualitása van, és bízom benne, hogy Szent István koronájá­nak nem az árnyékában, hanem a fényében akarunk élni” - mondta Biró Ágnes. Hasonlóan szólt a folk­lórfesztivál megnyitóján mondott beszédében Mészáros Győző, a Csemadok Deáki Alapszervezeté­nek alelnöke, amikor arról beszélt, a kultúrának kell az összekötő ka­pocsnak lennie. Az ünnepi képvi­selő-testületi ülésen Bukovský Já­nos polgármester köszönő okleve­let adott át Bíró Ágnesnek, Miklós gyermektáncegyüttes vezetője is, a színpadon mondott köszönetét a si­keres együttműködésért Renczés Dánielnek, a deáki alapiskola igaz­gatójának. A falunapi programfü­zetben beharangozott bábelőadás elmaradt, de a gyerekek csalódását némüeg enyhítette az Arcok ének- együttes, akik gyermekdalokkal kedveskedtek a legkisebbeknek. A folklórfesztivál műsorán szerepelt a Csemadok Deáki Alapszervezeté­nek éneklőcsoportja, a negyedi Napsugár és a királyrévi Őszi Rózsa éneklőcsoport, valamint a hájskei Hájčanka és a mocsonoki Močen- čanka folklórcsoportot is meghív­ták, és a szlovák népdaloknak is nagy sikerük volt. Csakúgy, mint a temperamentumos roma táncok­nak, amelyeket a testvértelepü­lésről érkezett Karádi Roma Nép- művészeti Együttes táncosai adtak elő. Felléptek az I. DYAKY citeratá- bor résztvevői, az ország külön­böző településeiről érkezett fiata­lok, akik a fesztivál előtti egy hetet a deáki kultúrházban citeratanu- lással töltötték, és az itt tanult „anyaggal” léptek színpadra szom­baton. Hogy az igazi profik hogyan pengetik a citerát, azt a tiszakécs- kei Tisza ’83 citeraegyüttes mutatta be, és fellépett a Győr néptáncegy­üttes is. Ä folklórfesztivál után műfajváltás, Szekeres Adrienn magyarországi táncdalénekes kö­vetkezett, utána hajnalig tartó ut­cabálon szórakozhattak a falubeli­ek és vendégeik. Az esti órákban megjelent a kultúrház udvarán Csáky Pál volt miniszterelnök-he­lyettes, akit ezúttal nem díszven­dégként, egyszerűen csak falube­liként jött el, hiszen miután több politikustársához hasonlóan már korábban a község díszpolgárává avatták, ő is tiszteletbeli deákinak mondhatja magát. A deáki és a karádi gyerekek a közös nyári táborban tanultakkal lép­tek színpadra (Szőcs Hajnalka felvétele) László volt környezetvédelmi mi­niszternek és Berényi József volt külügyi államtitkárnak, akik az el­múlt években kormánytisztvi­selőként és magánemberként is so­kat segítettek a falu fejlődésében. Oklevelet kapott Viesner Sándor is, aki a magyarországi testvérközség, Karád polgármestereként tett sokat a kapcsolatok erősítéséért, vala­mint Pajor János, a Karádi Népmű­vészeti Alapiskola igazgatója. Utóbbinak nagy érdemei vannak abban, hogy a deáki gyerekek a nyáron egy hetet tölthettek Kará- don, és az ottani gyerekekkel közö­sen tanultak néptáncot, illetve a fa­lunapot megelőzően a karádiak töltöttek egy hetet Deákiban. Az együtt tanulás eredménye egy rendkívül sikeres közös fellépés volt a szombati folklórfesztiválon. Pajor János igazgató, aki egyben a hetvenes évek óta működő karádi Jelentős események fűződnek a község nevehez Múltjában rejlik az ereje FORGÁCS MIKLÓS Palást. Északkeleti csücske volt a majd 1700 lakosú település a tör­ténelmi Hont vármegyének, és a Lévai járásnak is az utolsó községei közé tartozik ebben az irányban. Palócia végvára első írásos említé­sének 850. évfordulóját ünnepelte a falunapokon. Palást egészen biz­tosan idősebb 850 évesnél, hiszen az 1152-es okirat a király rendele­tére készült első összeírása az adó­zó polgároknak, tehát egy már léte­ző, működő település dokumentu­ma. A jubileum alkalmából Palást egy történelmi olvasókönyvvel ajándékozta meg magát, s minden­kit, aki érdeklődik a története iránt. A falunapon három díszpolgárt is avattak. Szigeti László volt oktatás­ügyi államtitkár, majd miniszter, jelenleg az MKP parlamenti képvi­selője, Alojz Pašš, aki több mint negyven éve gyermekorvosa a köz­ségnek, és Sťahula Zoltán palásti születésű Pozsonyban élő ügyvéd kapta ezt a kitüntető címet. A köz­ség díját négy helyi szervezet kép­viselői vehették át az egyesületek évtizedes munkájáért. Elismerés­ben részesült a nagy múltú helyi sportegyesület, a Družstevník, a 9. Számú Szent György Cserkészcsa­pat, az 1928-ban megalakult és zászlóval rendelkező önkéntes tűz­oltó szervezet és a Csemadok helyi alapszervezete, melynek magját a Búzavirág hagyományőrző együt­tes alkotja. A polgármesteri díjat is négyen kaptát meg. Korčok Péter gyalogló, szlovákiai válogatott, a táv hazai bajnoka és csúcstartója, Gál Miklós rimaszombati magán- vállalkozó, aki propagandaanya­gok készítésével támogatta a közsé­get, Péter József, aki tagja a Csema­dok helyi vezetőségének, a Palásti Honismereti Társaság alapító tagja, Kiss László, Palást díszpolgára, aki összeállította a történelmi olvasó­könyvet, a Palócia végvárát. A falu jubileuma a Mária evangéliuma cí­mű rockoperával kezdődött és a he­lyi, az ócsai, a kóspallagi, a szálkái és a lévai művészeti és folklórcso­portok fellépésével fejeződött be. A három napba belefért rockkoncert, kézműves-foglalkozás, indián- és lovagi tábor, gulyásfőző verseny, utcabál, ügyességi versenyek és íjászbemutató is. Márványtábla emlékeztet az évfordulóra (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom