Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-05 / 204. szám, kedd

28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 6. www.ujszo.com „Én megtanultam a magyar kultúrát, de te nem tudsz rólam, a romákról semmit"- vélekedik Babindák István. Ezen próbálnak változtatni a fesztivál szervezői. Ezerarcú cigány kultúra Oroszkán A táncosok nagy sikert arattak (A Romane Jile polgári társulás archívumából) Oroszka. A Gilyaben Romale romafesztivál idén hatodik évfolyamába lépett, s Nagy- ölved és Bátorkeszi után először gyűltek össze a ro­mák Oroszkán, hogy Babin­dák István szavai szerint „ápolják és megőrizzék mindazt, ami még ápolható és megőrizhető”. FORGÁCS MIKLÓS Babindák István a csatai Roma­ne Jüe polgári társulás vezetője, a rendezvény főszervezője el­mondta, az eredeti cigány ritmu­sok és dallamok mellett az ezer­arcú roma zenei kultúra más te­rületeit is bemutatták a részt­vevők. A fesztivál megnevezése annyit tesz: Cigányok énekelje­tek! S ennek a felhívásnak eleget tenni két országból 219 résztvevő érkezett július végén az oroszkai sportpályára. A szervezők szerint hozzávetőleg 1200 néző élvezte a hőség dacára a csallóközi, gömö- ri, garamvölgyi és Veszprém me­gyei csoportok és szólisták pro­dukcióit. A cigány himnusz a „Dzselem, dzselem...” (Mentünk, mentünk, hosszú útra men­tünk...) dallamára vonultak fel a zenészek, táncosok, énekesek, akiket Nagy Lajos, a házigazda község polgármestere köszöntött. Jelen volt Holdossiné Bánhegyi Ildikó, a Magyarországi Országos Cigányönkormányzat alelnöke is, ezzel a szervezettel a Romane Jí- le tavaly vette fel a kapcsolatot. A minden műfajt felvonultató maratoni eseménysor műsorve­zetője Babindák Ernő volt. Egy­mást követték az autentikus cigány népzene, a tradicionális cimbalom­zene előadói. Babmdák István sze­rint látni a visszajáró csoportoknál a fejlődést, a befektetett munkát, s a szervezőgárda, körülbelül nyolc ember is egyre inkább beletanult, egyre olajozottabban működik minden. „A romáknál például na­gyon fontos, hogy az ebéd ponto­san a megadott időben legyen” - tette hozzá a fesztivál főszervezője. Babmdák megköszönte az orosz­kai, a csatai és a lekéri polgármes­teri hivataloknak az együttműkö­dést, „Oroszka biztosította a hely­színt, Lekérnek köszönhetjük a színpadot, a csatai önkormányzat anyagüag támogatta a rendez­vényt, a főtámogatónk pedig a kul­turális minisztérium volt”. A feszti­vál sztárvendége a csallóközcsütör- töki Rigó Mónika cigánydalénekes volt, Babindák szavai szerint ő is példázza a cigányzenész-sorsot, hogy többen zenélnek Magyaror­szágon, mint otthon”. De a prob­léma mélyebben van, hiszen egy neves cigányprímást idézve: „már nincsen, aki a húzza, s nincsen, aki húzássá.” Részben persze cáfolja ezt az állítást a roma kultúra orosz­kai örömünnepe. A szervezők sze­rint legfontosabb az öröm és a vi­dámság, s ez is bizonyítja, hogy „ennek a fesztiválnak van létjogo­sultsága”. Színes volt a kínálat, mind földrajzilag, mind a műfajok tekintetében. Várgedéről érkezett Apró Alex, egy „igazi őstehetség”, egy nyolcéves harmonikás, aki vir­tuóz módon játszott örökzöldeket. Szintén Várgedéről jött a könnyű­szenét játszó Mr. Band és a Roma Junior tánccsoport is. A fesztivál felfedezettjének számít a tizenkét éves nagysallói Kovács Anett dzsesszénekes. A Rajkó zenekar növendéke, a légi Rigó Márk cigány hallgatókat és csárdásokat adott elő. Premier volt a Héderváry Lász­ló vezette csatai beás cigányok fel­lépése is, akik először álltak közön­ség elé. Mint Babmdák István el­mondta, a beás nyelv tulajdonkép­pen a nyelvújítás előtti román nyelv, és az ezt őrző cigányok mu­tatták be tipikus táncaikat, népze­néjüket. „Több száz éve egymás mellett él ez a két nép, de keveset tudnak rólunk a magyarok. Én megtanultam a magyar kultúrát, de te nem tudsz rólam semmit. A cigányzenét mindenki szívesen meghallgatja, de a szokások, hie­delmek, a mélyebb ismeretek már nem érdekesek. Üssük át a falakat, minél több előadásra, rendezvény­re lenne szükség, hogy ne csak egy­más mellett éljünk, de ismerjük is egymást” - fejtegette a fesztivál főszervezője. Veszprém megyéből érkezett a szintén a beás folklórt ápoló Fláre Beás együttes, vérbő előadásmód­jukkal igazi cigány szenvedélyeket varázsoltak a színpadra. Magyar cigánynótákat játszott a Dráfi László vezette érsekújvári Arany­oroszlán és a famadi Virág Lajos zenekara, volt cimbalom, klarinét, „bazseváló” prímás. A sárói Cser­kaja roma tánccsoport kárpáti ci­gánytáncokat mutatott be, fellé­pett a Szászi roma tánccsoport is. Kovács Attila budapesti énekes szintetizátoros-popos dzsessz ze­nét játszott, a bátorkeszi Victory igazi romapoppal hívta mulatni a nézőket, a sárói Horváthovci és Ri- goletto is ezt a műfajt képviselte. Régi magyar roma nótákat játszott a „gömörországi” Fekete Gyöngy­szemek az ’50-es, ’60-as évek előadói stílusában. A Romane Jüe együttes tradicionális rumungro (vagyis muzsikus cigány), oláh ci­gány és beás zenét játszott. Felso­rolni is nehéz azt a rengeteg előadót, akik bizonyították a roma kultúra életképességét és gazdag­ságát. Babindák István elmondta, 1 reméli, jövőre is „énekelnek majd a | cigányok”, és hozzátette, fontos te­ret adni ennek a kultúrának, hi­szen a cigány muzsikusok mindig ( ott voltak, mikor a magyar ember mulatott vagy éppen sírt, kár len­ne, ha elveszne ez a kincs. A cigányzenét mindenki szívesen meghallgatta Jó időben, kellemes környezetben és gazdag program kíséretében zajlott a 11. lakszakállasi ifjúsági találkozó; egy ősbemutatónak is tanúi lehetett a közönség Az irány jó, érdeklődve várjuk a folytatást V. KRASZN1CA MELITTA Az őrsújfalusi I. Felvidéki Tanyaszínház középkori pajzán, komikus jele­neteket adott elő Lakszakállas. Igazi nyárbúcsúz­tató hangulatban zajlott augusztus utolsó szombalján a községben megrendezett II. ifjúsági találkozó. Az égiek is szívükön viselhették a rendezvény sorsát, hiszen az esős, hideg napokat követően kellemes napsütés fogadta a szereplőket és a látogatókat. A Bősi Motorosok impozáns be­vonulását követően kicsik és na­gyok toporogtak türelmetlenül a szebbnél szebb Hondák, Yamahák, Suzukik körül. Várták, mikor ülhet­nek fel ők is a gépcsodákra és tehet­nek egy kört a többiek irigy tekinte­tétől követve - persze szigorúan csak utasként. A motorozás mellett a szolidabb sétakocsikázás is nép­szerű volt a gyerekek körében. Eközben a szabadtéri színpad előtti téren kézműves-foglalkozásokkal, arc- és testfestéssel várták az ér­deklődőket; estére már csak úgy hemzsegtek a katicabogár-, ku- tyus-, pók-, tündér- és lepkearcú apróságok az utcákon. A sminke­seknek és fodrászoknak is akadt dolguk bőven, az ő székeikben is váltották egymást a szépülni vá­gyók. És hogy az ügyes kezű anyu­kák, nagymamák se maradjanak ki a forgatagból, számukra sütiké- szítő versenyt hirdettek a szer­vezők; az öttagú zsűri bizony ala­posan eltelt a jobbnál jobb falatok­kal, műre végigkóstolta valamennyi süteményt. A külalak és az íz össz­hatását figyelembe véve végül Páz­mány Erzsébet hattyú formájú fánkja vitte el a pálmát, azaz a Ván­dorfakanalat; Érzsi néni nagyon tudhat valamit, hiszen tavaly is ő lett e verseny győztese. Öt órától aztán zsúfolt nézőtér előtt mutatták be műsoraikat a kör­nyező településekről - Csicsóról, Tanyról, Nagymegyerről vala­mint Lakszakállas testvértelepülé­séről, a magyarországi Zala- erdődről érkezett ifjúsági csopor­tok. Jó volt látni a színpadon a te­hetséges fiatalokat, és tudni, hogy vannak még lelkes felnőttek, akik szabadidejüket feláldozva foglal­koznak velük. Ami viszont kissé le­rontotta az általuk nyújtott élveze­tet, az az egyhangúság volt. Azaz: szülte valamennyi műsorszám mo- derntánc-produkció volt, egyen­ként ugyan mind-mind élvezhető, színvonalas, de másfél óra alatt bi­zony kicsit unalomba torkollott. Persze egy ifjúsági találkozónak a fiatalok igényeihez kell igazodnia, az ő ízlésvüágukat kell tükröznie, de a műsorszámok változatossága bizonyára nem válna a következő évfolyamok kárára. Külön dicsére­tet érdemel viszont a Tanyi Ifjak szellemes koreográfiával felépült száma, amely során a néptánctól a Michael Jackson-imitáción keresz­tüljutottak el a lányok a kánkánig - közvetlenül a színpadon ejtve meg a villámgyors átöltözéseket. A kö­zönség azonnal szívébe zárta Odet- tet és Ricsit is, a két komáromi ap­róságot - éveik száma összesen sem haladta meg a 14-et -, akik tár­sastáncokat adtak elő. Egy ősbemutatónak is tanúi le­hettünk az est folyamán: az őrsúj­falusi I. Felvidéki Tanyaszínház Hétköznapi komédiák címmel kö­zépkori pajzán, komikus jelenete­ket mutatott be magas színvona­lon. Természetesen a frenetikus si­ker sem maradt el. Kiváló ötletnek bizonyult a szervezők részéről a di­vatbemutató a helybéli Boncák Színpad tagjainak közreműködésé­vel. A lányoktól profi manökeneket megszégyenítő mozgást és koreog­ráfiát láthatott a közönség, a lezser, sportos cuccok bemutatásától kezdve a bikinis felvonuláson át a menyasszonyi ruhákig. Jó volt ta­pasztalni, hogy a részletekre is ügyeltek a rendezők: a lépcsőket és színpadot szőnyeggel terítették le, a fényeffektusok pedig jól kiegészí­tették az összhatást. A napnak a helybéliek által leginkább várt pro­dukciója bizonyára a Boncák Szül- ■ pad esti bemutatója volt; ekkor ( már egy gombostűt sem lehetett le­ejteni a nézőtéren. A fiatalok a ta­valyi Rómeó és Júlia musical után 4 idén egy táncos összeállítással je­lentkeztek, és nagy-nagy sikert arattak. Dicséret illeti tehát a rendezőket, a község önkormányzatát, a Cse- madok alapszervezetét és a Boncák Színpad tagjait, hogy életre hívták az ifjúsági találkozót. Domonkos Zsuzsanna, a rendezvény lelke, a község kultúrosa szerint fontos, hogy ilyen formában is lehetőséget biztosítsanak nemcsak a helybéli, hanem a környékbeli fiataloknak is a bemutatkozásra, egymás mégis- ( mérésére, a szórakozásra és a buli- * zásra. Azt is szeretnék megmutat­ni, hogy a falvakban is életre lehet hívni színvonalas fesztiválokat, és a | látottak alapján már a második év­folyam után elmondható: a szer­vezők igyekezetét siker koronázta. Az irányt kijelölték, érdeklődve várjuk a további évfolyamokat! A Tanyi Ifjak kánkánbemutatója (Vas Gyula felvételei Az ardestők egész délután pingálták a különböző motívumokat a bájos gyermekarcokra A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-maü: regio@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom