Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-05 / 204. szám, kedd
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 6. www.ujszo.a Salkaházi Sárát szeptember 17-én avatják boldoggá Budapesten - a sors fintora, hogy halálát Szálasi Ferenc uralma okozta, aki ugyancsak Kassán született „Keresztül kell gázolnom önmagámon” A Szlovák Katolikus Kör faliújságán plakát figyelmeztet Salkaházi Sára boldoggá avatására, de a résziéi információk vagy életrajzi adatok hiányoznak (Szűcs Éva felvéte Ha megkérdeznénk találomra néhány embert mondjuk Budapesten, ki volt Salkaházi Sára, legtöbbjüknek valami derengene, vagy legalább a név ismerősnek tűnne számukra. Ha megkérdeznénk ugyanezt a kassai polgároktól, nyüván rosszabb eredményre jutnánk. A régi lokálpatrióták, jogosan, ösz- szefüggésbe hoznák a nevet a hajdan volt Schalkház Szállóval, a többiek csak a vállukat vonogatnák. KOZSÁR ZSUZSANNA Pedig a kassai születésű szerzetesnővérre büszkék lehetnének a város mostani polgárai. Nem feltétlenül csak azért, mert idén szeptemberben boldoggá avatják. Inkább azért, mert eseménydús életében sok olyan momentum akad, mely érdeklődésre tarthat számot. Sára 1899-ben született Kassán, a Schalkház család második gyermekeként. A sors fintora, hogy ugyanabban a városban látta meg a napvilágot, mint két évvel korábban Szálasi Ferenc, a későbbi nyilas vezér, akinek uralma 45 év múlva Sára halálát okozta. Sára korán félárva lett, Schalkház Lipót halála után a feleség vette át az igazgatósági tag szerepét a részvénytársasággá alakított Schalkház Szállónál. Ebből a jövedelemből nevelte három gyermekét. A szálloda a magyar művészet közismert kassai fellegvára volt. Nyilván ez is hatással volt a cseperedő gyermekre, aki mindig vonzódott az írásművészethez. Bátyja, Lipót visszaemlékezése szerint Sára fiús temperamentu- mú, határozott fellépésű gyerek volt. Mókás volt, ugyanakkor szociálisan érzékeny, és főleg a háborúsdit és más fiús játékokat kedvelte. Iskoláit Kassán végezte, majd tanítónői diplomát szerzett, de szakmájában csupán egy évig dolgozott. Az első világháború után ugyanis nem tette le a hűségesküt a csehszlovák kormánynak, ezért lett pályaelhagyó pedagógus. Ambíciója ekkor még az volt, hogy újságíró és író lesz. Állása elvesztése után könyvkötészetet tanult, felvidéki magyar lapokban pedig novellákat, tárcákat, életképeket publikált. Többnyire a kisebbségbe került magyarokról, szegény munkásokról és nyomorban élő munkanélküliekről írt. Közben élte az újságírók kötetlen, bohém életét. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban ha- jadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene” - így jellemezte később fiatalkori életét. Az írói pálya felé is megtette az első lépéseket, Fekete furulya című novelláskötete 1926- ban jelent meg. Szerette a szabadságot. Emiatt még eljegyzését is felbontotta néhány hónap után. Nem vonzotta a vidéki gazdatisztek világa, mivel ő maga örökmozgó, szuverén ember volt. Éppen ezért meglepő, hogy életútja milyen éles fordulatot vett: 1929-ben novíciának jelentkezett a Szociális Testvérek Társaságába. A rend kassai tagjaival két évvel korábban ismerkedett meg, szociális tanfolyamot is végzett náluk. Azonnal szívébe zárta őket, pedig a rend tagjai erős idegenkedéssel nézték túl modem stílusát, életmódját. De nem küldték el, még a budapesti anyaházba is ellátogathatott. Sára korán felismerte, mi a hivatása, ám belső küzdelmei több évig eltartottak. „Keresztül kell gázolnom önmagámon... hogy önmagamat lerázva, megsemmisítve ráeszméljek énemre” - írta egyik testvérének. Kemény önfegyelemmel rövid időn belül leszokott nemcsak a cigarettáról, hanem az újságírók szabad életéről is, hogy bizonyítsa, méltó a rend tagjává válni. Kassán majd Komáromban dolgozott hitoktatóként, ő vezette a helyi karitatív szervezeteket is, gyermekkonyhát, szegényházat, kegytárgyüzletet felügyelt, és szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot. Hatalmas munkáját a rend elöljárói nem úgy értékelték, ahogy szerette volna. Nem kimerültségnek, hanem bizonytalanságnak tulajdonították fáradtságát, és mikor 1934- ben újra Kassára helyezték, nem engedélyezték neki az örök fogadalom letételét. Sára kedvét ez sem szegte, szerzetesi életmódján nem változtatott, sőt 1937-ben missziós munkára jelentkezett a magyar bencések mellé Brazíliába. Előbb azonban Pestre kellett költöznie, magyar állampolgárrá kellett válnia, tehát 1937-ben végleg elhagyta szülővárosát, Kassát. A missziós utat azonban a második világháború körüli politikai események meghiúsították. 1940-ben Sárának végre engedélyezték, hogy letegye szerzetesi fogadalmát. 1942-ben pedig, éppen a legnagyobb németbarátság idején a családnevét is megváltoztatta, Schalkházból Salkaházira magyarosíttatta. A háború alatt a rend a nemzeti szocializmus eszméi ellen küzdött, üldözötteket bújtatott, közülük csaknem százat maga Sára mentett meg a pusztulástól. Ő azonban nem menekült meg. 1944 decemberében, karácsony után egy nappal a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, melyet Sára vezetett. Zsidók után kutatva négy gyanús személyt és egy hitoktatót vettek őrizetbe. Sára akkor épp házonkívül volt, de végszóra megérkezett, így őt is magukkal hurcolták. A nyilasveszélyt már hamarabb észrevette, el is menekülhetett volna, ez azonban nem fért össze egyenes, bátor jellemév sem néhány évvel korábban mt tett életfelajánlásával. Vállalta többiek sorsát. Mind a hatokat Dunába lőtték. A világhábo pusztításai következtében Sárán vül egyetlen szociális testvém sem esett bántódása. Sára életf ajánlása „azon esetre, ha egyházi dözés, a társaság és a testvérek i döztetése következne be”, valób beteljesedett. Boldoggá avatását a Szentsz 1997 januátjában indította el, X' Benedek pápa idén áprilisb. hagyta jóvá. A szertartást Erdő F tér bíboros, esztergom-budape érsek vezetésével szeptember 1 én tartják a budapesti Szent Istvá bazilikában. Az eseményen többi ott lesznek a Sára által megsegíti holokauszt-túlélőkből is. A szálló két évtizeddel sem élte túl Az eredetileg német származású Schalkház család régi szállodás dinasztia volt. Sára nagyapja, idősebb Schalkház Lipót a vendéglátó- ipar területén vállalkozott. Kassa legnagyobb és legfényűzőbb szállodáját 1873-ban kezdte működtetni. A hotel hamarosan a kulturális élet egyik központja lett, ám a tulajdonos csak három hónapig élvezte szállodája népszerűségét. Halála után fia, ifjabb Lipót vette át a cégvezetést, majd az ő özvegye, Klotild lett az addigra részvénytársasággá vált cég igazgatósági tagja. A második világháború után a szálloda a Hotel Slovan elnevezést kapta, és régi dicsősége fokozatosan megkopott, majd 1963-ban (más források szerint 1965-ben) lebontották. Helyét a mai Slovan Szálló foglalta el, melynek berendezése nyilván modernebb, de a kassai főutca képét a kockaépület véglegesen elrontotta. A kassai lokálpatriótáknak máig fáj a régi szép szálloda megsemmisülése, (kozs) Az adományozó okirat tanúsága szerint az alkotás művészi értéke 1,2 millió forint Köztéri szobrot ajándékoztak Az Együtt a Kárpát-medencében címet viselő alkotás mostantól Per- benyik egyik pihenőparkját díszíti (Szabó Bernadett felvétele) A világháborúk óta nem kísérte harangszó a távozókat utolsó útjukon Lélekharang a zsarnói temetőben ÚJ SZÓ-HÍR Perbenyik. A Királyhelmec szomszédságában található községben ünnepélyes keretek között leplezték le azt a köztéri szobrot, melyet a Bodrogköz Kultúrájáért Polgári Társulás adományozott a településnek. Az Együtt a Kárpátmedencében címet viselő alkotás a szekszárdi Törő György és Töttösi Attila, valamint a szlovéniai Simon Rutnik fafaragó közös alkotása. A perbenyiki szoboravatón Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke mondott ünnepi beszédet. Pallér Attila, a Bodrogköz Kultúrájáért Polgári Társulás vezetője elmondta, a nagykövesdi Ilona Alkotóházban még 2005 júliusában rendezték meg a XI. Nemzetközi Fafaragó Szabadiskola elnevezésű alkotótábort, melyen Szlovákiából, Magyarországról, Szlovéniából és Ukrajnából húsz neves fafaragó vett részt. A művészek két hét alatt közösen készítették el a hét vezér szobrát, melyet a tábor után Nagykövesd magyarországi testvértelepülésének, Kovácsvágásnak újonnan kialakított főterén lepleztek le. A táborban a fafaragók Fresch’ Ottó szakmai irányításával dolgoztak, akinek már áll köztéri szobra Nagykövesden. A csetfalvai Gergely Istvánnal együtt készítették el Ä katona szobrát, melyet az ország uniós csatlakozásának alkalmából rendezett ünnepségek keretében helyeztek el az Európa parkban. Pallér Attila tájékoztatása szerint a múlt évben rendezett táborban az alkotók még két további szobrot is elkészítettek. Árpád vezér tölgyfából faragott szobrát néhány héttel ezelőtt a csicsói Attila parkban állíttatták fel, a másik alkotást pedig Perbenyik községnek ajándékozták. A nyugat-szlovákiai település lakói már viszonozták a nagykövesdiek figyelmességét. A nyáron a Csallóköz, Csilizköz és Csicsó Hagyományaiért és Kultúrájáért Kht. támogatásával Csicsón rendezték meg a Nemzetközi Dunai Alkotók fafaragótáborát. A csicsóiak az itt készült Károli Gás- pár-szobrot a nagykövesdi polgári társulásnak adományozták, s az ajándék már meg is érkezett a címzettekhez. A polgári társulás vezetősége a közeljövőben dönti majd el, melyik bodrogközi településen állíttatja fel az alkotást. Zsamó. Újra van lélekharang az ötszáz fős községben. A harangot és haranglábat augusztus utolsó szombatján szentelték fel a zsarnói temetőben. A harangláb Pekár József fafaragó mester munkája, magát a kis harangot Zsamócán készítették el. A szertartást Gábor Lajos református lelkész és Sipos György római katolikus plébános vezette. Zsamón a református és katolikus templomban egyaránt volt lélekharang, ám a huszadik század véres háborúiban mindkettő elpusztult. Fazekas László polgármester szerint egy kis község életében fontos, hogy rendezett temetője legyen. Ehhez a rendezettséghez járul hozzá a lélekharang is, mely az elhunytak leikéinek e világból való távozását adja hírül. A lélekharang azonban vihar, tűzvész, árvíz és egyéb veszedelem jelzésére is használatos volt, sőt a régi hiedelmek szerint a harangszó elűzte a félelmet, megvédett a veszélytől. Ha a babonákban nem is hisznek már a zsarnói lakosok, a temető rendezettségét, és a távozókat megillető szertartásokat mégis fontosnak tartják. Lemérhető volt ez azon is, hogy menynyien vettek részt a harangláb szentelésén. Köszönhető ez a jó szervezésnek is, az ünnepséget ugyanis a zsar- nóiak a község szülötteinek találkozójával kötötték össze. Száznegyvennel nőtt meg átmenetileg az alig ötszáz fős település létszáma. A községből elszármazott vendégeket egy-egy rendkívül ízléses fotóalbum várta a falu jelenét megörökítő képekkel. A hétvégi ünnepség a harangszentelés után a hel béli gyerekek és az asszonykor kultúrműsorával és egy hasonló r vójú Thália-kabaréval, majd báli folytatódott, (kozs) Gábor Lajos református lelkész és a zsarnói asszonykórus a harang szentelésen (Szűcs Éva felvétel«
