Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-05 / 204. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 5. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KOMMERSZANT Az orosz lap szerint pórul jár­nak az európai békefenntar­tók, akik Libanonban rákény­szerülnek a világcsendőr sze­repének eljátszására: nem fegyverezhetik le a Hezbollah síita szervezetet, s így az izrae­li kalapács és a libanoni üllő közé kerülnek - véli kommen­tárjában a függeden Kommer- szant. Erődén díszkéksisako­sokra nincs szükség Libanon­ban, így nemzetközi csendőr nélkül nem lehet meglenni. Most ez a szerep az olaszokra, franciákra és a többiekre hárul - állapította meg az orosz lap. A Kommerszant szerint azon­ban ezt a csendőrszerepet nem lehet úgy eljátszani, hogy a kecske is jóllakjon és a káposz­ta is megmaradjon. A Hezbol­lah ugyanis olyan ellentmon­dásokat hordoz, amelyek fel- oldhatadanok a nemzetközi terrorellenes harc eszközeivel. Egyrészt éppen a Hezbollah nyitott új lapot 1983-ban a kö­zel-keleti és nemzetközi terro­rizmus történetében, amikor egy robbanóanyaggal megra­kott teherautóval csapást mért az Egyesült Államok bejrúti nagykövetségére, két másikkal pedig amerikai és francia kato­nák laktanyájára. Másrészt a Hezbollah nemcsak legitim erővé vált Libanonban, ha­nem valamiféle tartószerke­zetté is, amelyre a libanoni élet épül. Ugyanakkor az állig felfegyverzett Hezbollah nem mondott le az Izrael elleni újabb csapások gondolatáról. Tehát a Hezbollah lefegyver­zésétől nem lehet eltekinteni, de ugyanakkor lehetetlen le­fegyverezni. S bármilyen for­gatókönyv esetén veszítenek azok, akik az izraeli kalapács és a libanoni üllő közé kerül­nek - vonta le a következte­tést a lap. (MTI) THE WASHINGTON POST A republikánus többségű ame­rikai kongresszus már csak biztonsági kérdésekre kon­centrál az őszi választások előtt - írta a The Washington Post, amely szerint egy sor egyéb fontos ügy lezárása a következő törvényhozási cik­lusra marad. A mindkét ház­ban többséget alkotó republi­kánusok választási kampánya­rénává fogják változtatni a kongresszust, méghozzá a nemzetbiztonság kérdésére összpontosítva, ugyanis ez ho­zott számukra győzelmet 2004-bert és 2002-ben is. Mi­közben a közvélemény-kutatá­sok azt mutatják, hogy az iraki háború miatt megcsömörlött közvélemény elfordul a kor­mányzó Republikánus Párttól, a demokratáknak esélyük van árra, hogy visszaszerezzék az irányítást a képviselőházban és talán a szenátusban is. A re­publikánusok apadó támoga­tottságuk visszaszerzése érde­kében szinte kizárólag azzal a kérdéssel akarnak foglalkozni a fennmaradó 15 ülésnapon, hogy melyik párt képes jobban megvédem az országot a ter­rorista fenyegetésekkel szem­ben. Néhányan a kormányzó párt padsoraiban attól tarta­nak, az egyéb fontos ügyek háttérbe tolása gyengíthet a republikánusok népszerűsé­gén. A kongresszus nem készí­tette el a 2007-es szövetségi költségvetést, nem döntött a bevándorlás ügyében és nem emelt az immár kilenc éve vál­tozatlan minimálbéren. (MTI) A párizsi tüntetők óvszerekkel teleaggatott feszületekkel tiltakoztak Tüntetés a II. János Pálról elnevezett tér miatt Mintegy kétszáz ember tün­tetett vasárnap a párizsi Not- re-Dame székesegyháznál, tiltakozásul amiatt, hogy a katedrális előtti teret II. Já­nos Pálról (is) elnevezték. A néhai pápának így emléket állító, szocialista párti pári­zsi polgármester, Bertrand Delanoé döntését kifogásol­va a tüntetők azt skandál­ták: „Delanoé elfelejtette - 25 millió AIDS-halott”. MTl-TUDÓSÍTÁS Mintegy kétszáz ember tüntetett vasárnap a párizsi Notre-Dame szé­kesegyháznál, tiltakozásul amiatt, hogy a katedrális előtti teret II. Já­nos Pálról (is) elnevezték. A néhai pápának így emléket állító, szocia­lista párti párizsi polgármester, Bertrand Delanoé döntését kifogá­solva a tüntetők azt skandálták: „Delanoé elfelejtette - 25 millió AIDS-halott”. A felvonulók óvsze­rekkel teleaggatott feszületeket és „AIDS-halottak tere” feliratú transzparenseket emeltek.a magas­ba arra utalva, hogy a pápa ellenez­te az óvszer használatát az AIDS­szel szembeni védekezésben. Az új névtáblát - melyen a tér régi neve (parvis Notre Dame) mellett szere­pel az új elnevezés is (place Jean Paul II) - felavatva a párizsi polgár- mestér a „modern idők jelentős őrszemének“ nevezte a néhai egy­házfőt és emlékeztetett arra, hogy a francia főváros „mindig tisztelte azokat, akik nyomot hagytak az emberiség útján”. Ez a tisztelgés sérthet bizonyos érzékenységeket, de a laicizmus- nak, állam és egyház szétválasztá­sának, amelyhez magam is nagyon ragaszkodom, semmi köze a köl­A párizsi polgármester szerint 11. János Pál a fundamentalista törekvé­sekkel szembeni védőbás­tya szerepét töltötte be. csönös tudatlansághoz - hangoz­tatta Delanoé. Kiemelte, hogy II. János Pál a fundamentalista törek­vésekkel szembeni védőbástya sze­repét töltötte be, bűnbánatot gya­korolt amiatt, hogy egyháza néma maradt a holokauszt előtt és fárad­hatatlanul próbált hidat építem a kereszténység és az iszlám között. A 2005 áprilisában elhunyt egyházfő érdemeinek méltatása mellett a szocialista főpolgármes­ter nem mulasztotta el a bírálatot sem. Kifogásolta egyebek közt, hogy II. János Pál nagy tekintélyét nem állította olyan ügyek szolgá­latába, mint mindenféle identitás tisztelete, a nők jogai vagy az élet­hez való jog. A polgármester beszédét mint­egy tucatnyi AIDS-aktivista za­varta meg. A tüntetők egyik transzparense szerint Delanoé „egy gyilkos előtt tiszteleg“. (A demonstrálási tilalom ellenére még a névadóünnepség előtt a térre benyomuló tüntetők közül a rendőrség mintegy ötvenet őri­zetbe vett.) André Vingt-Trois pá­rizsi érsek felhívta a figyelmet, hogy a Notre-Dame katolikus templom, s hogy a néhai pápa kétszer is ellátogatott Párizsba, 1980-ban és 1997-ben. A tüntetésen képviseltette ma­gát a Zöldek pártja, amely egyéb­ként a párizsi önkormányzat bal­oldali többségének alkotó eleme. Denis Baupin zöld párti polgár­mester-helyettes kijelentette: Nem lehet addig II. János Pál te­rünk, amíg a katolikus egyház el nem ismeri az AIDS-szel kapcso­latban elkövetett hibáit. Fontos, hogy a mércét ne a radikálisok és a szélsőségesek szabják meg Gyurcsány szerint párbeszéd kell MTl-HÍR Előbb-utóbb le kell ülni a kibe- széletlen konfliktus rendezésére Szlovákiával, most a párbeszéd előfeltételeit kell megteremteni - jelentette ki Gyurcsány Ferenc mi­niszterelnök vasárnap A szólás szabadsága című televíziós hír­műsornak adott interjújában. „Az a dolgunk, hogy a mércét ne saját radikálisaink és szélsőségeseink szabják meg, hanem a tisztessé­ges európai együttműködés erős belső szándéka. Azt az utat épít­jük, hogy előbb-utóbb, inkább előbb, mint utóbb, azt lehessen mondani egymásnak, hogy be­széljük már meg” - fogalmazott a miniszterelnök a közszolgálati te­levízió vasárnap esti műsorában. A német-francia megbékélést, a dél-tiroli és a spanyolországi pél­dát említve hangsúlyozta, hogy Európában nem lehet dolgokat másként megoldani. Gyurcsány Ferenc nagy sajnál­kozásának adott hangot, amiért a jelenlegi szlovák miniszterelnök elődjével, Mikulás Dzurindával másfél év alatt nem tudott négy- szemközt találkozni, mert „a dip­lomácia mindig talált kifogást“, hogy miért ne jöjjön létre a talál­kozó. Gyurcsány szavai szerint „Nem igaz, hogy magyarok és szlová­kok, akik itt élnek ezen a fertá­lyon sok-sok évszázada, azok egy­mást kerülgetik. Még rosszabb, egymást szidják és verik. Ez nem európai, nem normális dolog” - mondta a miniszterelnök, majd leszögezte, készen áll arra, hogy „okosan és kulturáltan a közös megoldás lehetőségeit keressük“. Hangsúlyozta, hogy bár nem hisz az egyenlő felelősségben, tudja, mitől alakult ki ez a helyzet, ezért buta és felelőtlen nyilatkozatok; kai nem kell olajat önteni a tűzre. „A múlt méricskélése helyett a lé­nyeget, a jövőt kell megbeszélni” - jelentette ki Gyurcsány Ferenc. KOMMENTÁR Konvergencia 1 NAGY IVÁN ZSOLT Brüsszelben van a magyar konvergenciaprogram. És e ponton külö­nösen fontos, hogy ez egy magyar tervezet, másképpen nehezen ér­telmezhető, miért kizárólag magyarul kapták meg az uniónál a programot. Jön majd az angol is, állhatott a csatolt file-t kísérő levél­ben, s szerintem az eurokraták ezen egy pillanatra sem döbbentek meg: Trés bien, a magyar programot kapták meg. A lényeg amúgy is az volt, hogy a magyar közéletben immár misztikussá vált dolgoza­tot eljuttattuk a címzetthez. (Nem hülyéskedem ezzel a misztikus- sággal, néhány hete a Magyar Hírlap riporterei az Országgyűlés több tagját lepték meg a kérdéssel: mi a konvergencia? Hajói emlékszem, az derült ki, hogy az országgyűlés meginteijúvolt tizenkét tagjából ötnek fogalma sem volt a válaszról.) De térjünk vissza az igazán fon­tos dolgokra: van magyar konvergenciaprogram. Volt korábban is, több is, azok is megérkeztek Brüsszelbe (tán angolul), de az Európai Unió Bizottsága sajna nem az MSZP-kongresszus, ahol mindent elfo­gadnak, amit Gyurcsány Ferenc mond, ezért aztán mindig röhögtek egy jót, s kértek egy másikat, komolyat. Most nem fognak. Komo­lyabb összegekben mernék fogadni, hogy ezt lenyelik. Lesz néhány megjegyzés, szigorú felszólítás a vállaltak betartására, de ezúttal visszadobni nem fogják. Például azért, mert ez már rettenetesen ciki lenne, az EU meg nem az a szervezet, amelyik szereti a ciki helyzete­ket. (Egyáltalán semmiféle helyzetet nem szeret, mert azoknál min­dig az derül ki, hogy jelenlegi állapotában ez az egész tákolmány működésképtelen, de a ciki szituációkat végképp igyekszik kerülni.) Másfelől: ez a tervezet nem rossz. Tulajdonképpen akár egyedinek is mondhatjuk: ember nem emlékszik ugyanis olyasmire, hogy egy magyar kabinet nem hazudott az ország állapotáról. A most vázolt állapotokról azonban még a kormánynak a legtöbb fejfájást okozó ellenzéki (nem, nem Orbán Viktor), Járai Zsigmond jegybankelnök is azt mondja, hogy valósak. Harmadrészt: az EU nem fog nemet mondani, mert éppen elege van Közép-Európa politikai cirkuszai­ból, elég nekik annyi balkanizmus, amennyi Lengyelországba, Cseh­országba, Szlovákiába az elmúlt egy évben átszivárgott, minek ki- provokálni ezt ott is, ahol legalább látszólag nincs jelen. Szóval ha Brüsszel most visszavágná a programot, azzal végképp kinyírná az amúgy is mélyponton lévő kormányzatot. Éppen elég lesz Gyurcsányéknak az október elsejei önkormányzati választásokon várható megalázás - beleértve még akár Budapest elvesztését is, bár itt még mindig jobban áll a koalíció, mint országos szinten -, nem akar az EU még egy ütést bemérni. Például azért, mert Európa való­színűleg még mindig inkább Gyurcsányt választaná, mint adott eset­ben Orbán Viktort. Á magyar lakosság persze már rég nem így van ezzel, egy minap ismertetett felmérés szerint a kormányfő munkájá­val a megkérdezettek 61 százaléka elégedetlen, de ebben nincs sem­mi meglepő. Az áprilisi választás előtt több felmérésből is az derült ki, hogy a társadalom többsége tisztában van a gazdasági megszorí­tások elkerülhetetlenségével. Csak nyüván mindenki úgy gondolta, hogy majd másokon kezdik. Hát nem - de valószínűleg pont ez az, ami tényleg tetszik Brüsszelnek. A szerző a Magyar Hírlap publicisztikai rovatának vezetője JEGYZET Rögtönzés a villamoson JUHÁSZ KATALIN Senki ne kérdezze, miért, de a kassai villamosokon általában csendben zötykölődik az utazó- közönség. Nincsen cseverészés, időjárás és zöldségárak megvita­tása, az Utasok legfeljebb hellyel kínálják az idősebbeket, üyenkor is legtöbbször csak intenek az imbolygó öregnek, hogy hová rakja le magát. Politizálás meg triplán nincsen, utoljára Zajac minisztert hallottam szidni a vü- lamoson. Annál meglepőbb volt számomra, ami a minap a „hato­son” történt a Maratón tértől a városházáig, azaz röpke tizenkét perc leforgása alatt. Szállók fel, cseng a telefonom. A zötyögés miatt meglehetősen hangosan nyugtatom a főnöknőmet, bizto­sítom őt időérzékemről és gyor­saságomról egy készülő újság­cikk ürügyén, természetesen magyarul. Ajármű tömve. Ami­kor elrakom a telefont, egy fia­talember hamiskásan mosolyog­va megérdeklődi, vajon nem fé- lek-e. Persze értem én a tréfát, rögtön vágom, mire céloz. Visz- szavágok: hogy mer molesztálni egy nőt a villamoson, maga tola­kodó fráter?! Mire ő: mit ordíto­zik maga a villamoson ezen a furcsa, exotikus nyelven? Ekkor­ra már mindketten alig bújuk megőrizni komolyságunkat, és élvezzük a performanszot. Hir­telen reszkető hangon megszólal egy középkorú hölgy. Hogy ő, mint szlovák, most szégyenli magát, mert ki-ki olyan nyelven beszél, ahogy akar, és nehogy már belekössenek valakibe emi­att. Hatvanhét éves vagyok, de eddig semmi problémám nem volt a magyarokkal, se senkivel a vüágon! Csak nem ugranak egy­másnak az emberek itt Kassán is? - ezt már egy őszes férfi kér­dezi a mellette álló sráchoz for­dulva, aki legfeljebb tizennyolc lehet. Kérdőn pislogok „partne­remre”, hogy éreztessem, most valami frappánsat kellene vála­szolnunk, mégiscsak mi robban­tottunk műbombát. Hölgyem, máskor beszéljen legalább ango­lul, azt nagyon szeretjük, mi szlovákok! - szólal meg végül a srác. Magával semmilyen nyel­ven nem állnék szóba... - vetem oda büszkén, és a vicc kedvéért angolul. A hatás nem marad el. A jelenet poénját a végére min­denki megérti, ha nem is a szó szoros értelmében. Még azok is kuncognak, akik eddig tüntető­én kifelé bámultak az ablakon. Szinte sajnálom, hogy le kell szállnom, de ez van, a tömeg- közlekedés nem tömegszóra­koztatás, arra ott a tévé. A fiatal­ember barátságosan integet. Na lám, mégiscsak élhető hely ez a Kassa. Nem lesz itt semmi baj... (Gyenes Gábor karikatúrája) In memoriam Faludy György

Next

/
Oldalképek
Tartalom