Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-29 / 224. szám, péntek
www.ujszo.com UJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 29. Gondolat - hirdetés 13 Egy a pozsonyi posztszocialista zsánerszobrok közül: Paparazzo. Nincs benne politikum - de más sem. a megvalósításra, kik a kivitelezők, tehát rengeteg olyan szempont játszik szerepet, ami küzdésre vagy problémákkal való szembesülésre kényszeríti a művészt. Ezért ez egy nagyon kényes terület, és nagyon távol van az autonóm művészettől. Nagyon érdekesnek tartom, hogy a szobrász alkotótelepeken készülő monumentális művek tulajdonképpen köztéri jellegű műalkotások, de esetükben nincs jelen semmiféle megrendelő. Ezek általában nyári alkotótelepek, ahol a művész a monumentális elképzelését tudja megvalósítani. Magyarországon számos alkotótelepi gyűjtemény jött létre, pl. Villányban, Nagyatádon, Dunaújvárosban, ahol a nagyméretű, köztéren felállítható műalkotásokban fantasztikusan érdekes törekvések, eredeti szobrászati ötletek valósulnak meg, azért, mert nincs megrendelő, illetve nincsenek jelen a társadalom által megfogalmazott elvárások. Tehát a közízlés annyira rossz értelemben véve konzervatív, hogy a szobrászokat silány művek létrehozására kényszeríti? A közízlés is, meg a megrendelő. Ez a kettő nem esik mindig egybe. Ezek nagyon súlyos konvenciók, különféle megfelelési kényszerek, amelyek bénítóan hatnak. Ha megnézzük az emlékműszobrászatot és a köztéri művészetet, azt látjuk, hogy ezen a területen több száz, több ezer szobrot állítottak fel, és művészeti, esztétikai érték alig született. Nagyon kevés az olyan új kezdeményezés, amely a szobrászat ágazatát, vagy egyes műfajait, műtípusait megújította volna. A nóvumok, a felfedezések, az új törekvések soha nem a monumentális köztéri művészetben jelentkeznek, hanem mindig a kisplasztikában, az éremművészetben, az objectben, az installációban, a környezetalakításban, a performance- ban, az akcióban. Az elmúlt évtizedek műalkotásait áttekintve ez világosan kirajzolódik. Magyarországon is, az elmúlt 50-60 év köztéri művészetét nézve, egy kezünkön megszámlálhatjuk azokat a műveket, amelyek újító szelleműek, maradandó értékűek és kivételes esztétikai teljesítmények. Furcsa jelenség, hogy ha egy kiváló absztrakt szobrászt megbíznak egy emlékmű elkészítésével, azonnal átcsap szocreálba. így van, ez egy általános tendencia. Bizonyára a megélhetési szempont is nagy súllyal közrejátszik abban, hogy az absztrakt szobrászok elfogadják az ilyen típusú megrendelést. Nyilván. Meg ilyenkor a mesterségre hivatkoznak, hogy megcsinálják, mert szobrászok, teljesítenek egy szakmai feladatot. Ez cipészek vagy szabók esetében rendjén is lenne, de ők művészek, akiknek nem szabad termelniük, és nem szabad elvárásokat teljesíteniük. Van kiút, vagy tele leszünk csúnya szobrokkal? Van kiút: az államnak, a hatalomnak ki kell vonulnia a köztéri szobrászatból, és ezt úgy teheti meg, hogy önkorlátozza magát, és kimondja, hogy emlékmű jellegű és politikai jellegű alkotásokat nem állít fel. És kimondja, hogy átadja az egész területet a szakmának, egy szobrászkamarának vagy egy általános országos szobrásztársaságnak, amely csakis művészi igényű, esztétikai jellegű alkotások felállítását indítványozza és támogatja, és a saját szakmai zsűrijével valósítja meg a programokat. És ha egy közösség, mondjuk, egy település ragaszkodik ahhoz, hogy Attila király szobra álljon a főterén? Ezeket kell azonnal leállítani. A mindenfajta politikai, történelmi vonatkozású, emlékmű jellegű munkákat. Megteltek a közterek, tele vagyunk emlékművekkel, nem kell minden egyes településre ugyanolyan jellegű szobor, nem kell állandóan a történelemre hivatkozni. A jelenre kellene már összpontosítani és a művészetre, akkor sokkal gazdagabbak lennénk annál, mint amilyenek most vagyunk. Természetesen lennének konfliktusok, hisz a művészek gondolkodásmódja és a jelenkori vizuális kultúra között óriási szakadékok vannak. De ezt vállalni kell, ahogyan minden kor művészete vállalta, és mindig az újító művészek alkotásai lettek az értékek, váltak a haladó hagyomány megtestesítőivé. S. Nagy Katalin, a budapesti Műegyetem Szociológia és kommunikáció tanszékének vezetője: Ne tiltsuk be a vasárnapokat is? Egyrészt mint húsz éve tanító egyetemi oktató, másrészt mint művészettörténész és szociológus, harmadrészt mint nagymama határozottan az a véleményem, hogy az emlékműszobrászat hozzátartozik a köztéri kultúrához, a mindennapok kultúrájához. Én a legteljesebb mértékig a történeti tudat erősítésének a híve vagyok, mert az individualizmus, a személyiség maga elképzelhetetlen történeti ismeretek nélkül. Rossz köztéri szobrokat nem kell felállítani. De Weh- ner Tibor általános tiltása olyan, mintha a vasárnapokat akarná megszüntetni. Nem kell rossz vasárnapi ebédeket főzni, hanem jókat, nem rossz, hanem jó családi légkörben kell megülni a vasárnapot. Egyébként a közterek egyáltalán nem teltek meg szobrokkal. Sokat járok Nagykanizsára, látom, mennyi üres tér van ott, de Budapesten is, a XI. kerületben, ahol lakom. Azon kell gondolkodni, hogyan kerülhető el, hogy sematikus, ízléstelen vagy oda nem illő emlékművek készüljenek. Rá kell szánni az időt, oda kell menni, beszélni, érvelni kell, megmutatni más változatokat. A semmitmondás avítt bája: Randevúra siető a pozsonyi belváros egyik forgalmas átjárójában. OLCSO [ÉSZLE ČS0B Jelzálogkölcsön a legalacsonyabb részletfizetéssel Már nem probléma a nulláról kezdeni. Érdekes ajánlatunk van ügyfeleinknek 36 éves korig, amely minden lakásproblémán segít. Hogy minél előbb a sajátjában lakhasson, kezdje a legalacsonyabb fizetési részlettel. Később, ha már javul anyagi helyzete, nagyobb részletekben is fizethet. ČS0B VONAL 24: 0850 111 777 Profesionáli pracujú pre vás CSOB BP-6-13730
