Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-19 / 215. szám, kedd
6 Fókuszban: a gyurcsány-beszéd ÚJ SZÓ .2006. SZEPTEMBER 19. www.ujszo.con A magyar miniszterelnök balatonőszödi szónoklatának írott változata, amelyben Gyurcsány Ferenc azt is bevallja, hogy a kormány nem csinált semmit négy évig Egy beszéd, amely megmozgatta Magyarországot Az alábbiakban ismertetjük azt a beszédet, amelyet Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök intézett a szocialista frakció tagjaihoz, s amely botrányt kavart Magyarországon. A szöveget néhol rövidítettük, de a miniszterelnök szóhasználatát nem finomítottuk, ezért figyelmeztetjük olvasóinkat, helyenként nyomdafestéket ritkán látott szavak is felbukkannak, amiért elnézést kérünk, de a mondanivaló igazán így kerek. ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS „(...) Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel, hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tüdőm az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban és menni előre. Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk! Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat, és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van, gyerekek! Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha üyen problémánk nem volt. Böszmeség, tesze-toszáskodás Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában üyen böszme- séget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyüvánvalóan végig hazudtok az utolsó másfél-két évet. Teljesen vüágos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el Élvezi, hogy miniszterelnök (Reute rs-felvétel) kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtol kell csinálnunk, hogy majdnem be- legebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bújuk jobbra a tempót. Ez a helyzet. Közben meg kell állapodni még a szabaddemokratákkal, meg még miniszteri problémák, meg ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a vüággazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyüvánvalóan nekem nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kibaszott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoport hogy fogja végezni. Azt tudom nektek mondani, nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek. Nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen. Hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek én még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk, és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Nem tökéletes, amit csinálunk Ezért annak az előrebocsátásával, amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben, Komáitól Bokrosig, Békéstől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végig beszéltük, végig szenvedtük, végig üvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ödettel találkozom. Hű, a hétszázát neki! És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyság- rendű tévedésekben vannak. (...) Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy Ferikém, olvasom a Sarközy tanulmányban, hogy ha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom, Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó isten! (...) Gyerekek, nem vágjunk tökéletesek! Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben, hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakod- junk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyüvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. Azt mondom, bukás Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másüt csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebe- dünk, akkor se. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között, muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatokról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás, nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És akarok most egyetlen egyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom én elmondani nektek. Nem kell beszarni Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem keü beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem ő hozzájuk mérni, hanem a vüághoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok, egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk- e. Hogy én személy szerint, egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szara- kodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség-elszámolá- sunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik vüágot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat. Hazudtunk reggel, éjjel, este Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tüdőm, ne vágjátok mindig a képembe! De csak ezért érdemes! Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy keüett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni! Soha egy darab inteijút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagydolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlen egy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, amely eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madame kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni. Egyáltalán nem. Én nem fogok naponta felállni. Volt üyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt üyen miniszterelnökelődöm is, aki állandóan elmondta, hogy én nem üyen pasi vagyok. Amíg van benne erő, és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. Igyon sok bort! Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén felülemelkedni és megkötni új védeket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt elég miniszterelnökünk, ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgy is maradni szoktunk. Lehet, és azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt. Egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást keü mondani, múlt amit mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással. Lesznek konfliktusok, gyerekek Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek. Igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak akkor lehet végigcsinálni, ha a lényegben hisznek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat, önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni. Nem szabad. Semmihez nem ragaszkodunk, úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egyvalami a fejemben, hogy annak keü lenni az egészségügyben, annak kell lenni, az izé. Dehogy! Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediá- lom. Nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennük. Nem diktálom, nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni, és nem akarnak megállapodni. Hogy gyerünk a hétszázát, előre! Ezt tartom a dolgomnak. És amiben megáUapodtonk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy A-Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra, és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Francot! Van A-Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön meg a régi igazságaikon. Arra van! Aztán, amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben. Egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit a másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni, Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Egy lószart, mama! Vagy C változat, nem történik semmi, el lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztóan nehéz bármihez hozzányúlni, de igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. (...) És mióta az anyámnak, ismerik a nevét, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt, megjavult az egészségügyi rendszer fiam? Mondom, egy lószart mama! Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet! Ez botrány! Ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi, az nem botrány, az kényelmetlen politikaüag. Meg kifizetni. Meg politikaüag lehet súlyos következménye, de őszintén szólva, ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyüvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim, és uraim! Ez egy pár száz embernek meg a családjának, meg az ismerőseinek a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mer ebből olyan kurva jól meg lehet él ni, mert már elfelejtettük, hogy mi lyen autófényezőnek lenni! Ha nem azért, mert meg akaijuk eze két oldani. Kell még valamit mondanom, Ildikó? És egyébként pedig épp az az el múlt négy évnek a tapasztalata épp az Horn Gyula kormányzásé nak tapasztalata, hogy nem abb; szoktak belebukni emberek, ha va lamit csinálnak, meg ha nem esi nálnak. Francba is, mibe is akkor: El keü indulni, tudni keü, hogy mi akarunk csinálni! Irtózatos lesz a: első pár év, persze. Teljesen érdek télén, hogy 20 százaléka a lakos Ságnak fog ránk szavazni. Tavai; nyáron az utolsó nyolc évbei először a 100 emberből a Szond; szerint csak 18 mondta, hogy ránl fog szavazni. Tavaly nyáron gyere kék. Egy évvel később nyertünk. M lenne, hogy ha nem az egymás kö zötti faszkodás miatt veszítenénk e a népszerűségünket, hanem mer csinálunk nagy társadalmi ügye két, és nem probléma, hogy elve sziljük akkor egy időre a támogatá sunkat, aztán majd visszaszerez zük. Mert megértik. És el lehe majd menni vidékre nyugodtan hogy megcsináltuk, a hétszázát Hogy nem lett mindenkinek jobb igazuk van. De neki, meg neki, me$ neki, meg kollégiumok épültek eb ben a nyüves országban végre újra Erről szól a politika. Nem arról hogy melyikünkből lesz kerület polgármester meg hány helyettese lesz. Fontos az is persze, tudom én Nem vagyok naiv. De nincs benn aí ország első száz legfontosabl ügyében, és mi döntjük el, hogj melyikkel foglalkozunk. Mi! És aí ország azt gondolom, hogy megér demelné, meg mi magunk is, hogy üyen dolgokat csináljunk. Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg, soí igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyé ben. Csak azt tudom, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát Sem így, sem így, tesszük a dolgun kát. Amíg nagy tempóval lehel menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzá tok, hogy reform igen, de, ahhoz ér nem kellek, ahhoz más kell. És írói majd kibaszott jó könyveket a modem magyar baloldalról. Gyerekek, keü még valamit mondanom Ildikó?” (szöveg: radio.hu, köztes címek: Új Szó) Kalapjára tűzte egy tűntető a kormányfőt Rosszul fogadták a reformokat. (ČTK/AP-felvétel)
