Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-07 / 206. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 7. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Veszély fenyegeti Törökor­szág európai uniós csatlako­zását Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottsá­gának elnöke szerint. A né­met konzervatív politikus úgy nyilatkozott, mindenekelőtt a szükséges reformok végrehaj­tására irányuló szándék hiá­nya, az emberi jogok megsér­tése, és a megoldatlan ciprusi kérdés veszélyezteti a csatla­kozási tárgyalásokat Ankará­val. Brok emlékeztetett az Eu­rópai Parlament külügyi bi­zottságának legutóbbi jelen­tésére, amely szerint Törökor­szág jelentős mértékben le­lassította a reformok megva­lósításának ütemét, a véle­ménynyilvánítás szabadsága távolról sem kielégítő, nem tartják tiszteletben a vallási kisebbségek jogait, s Ankara továbbra sem hajlandó meg­nyitni az ország kikötőit az ál­tala el nem ismert EU-tag, Ciprus hajói számára. A bi­zottsági elnök mindent egy­bevetve súlyos problémának nevezte, hogy egy évvel a csatlakozási tárgyalások meg­kezdése után - mint fogalma­zott - jóformán semmilyen előrelépés nem történt. Ve­zető török politikusok éveken keresztül az ország számára történelmi jelentőségű lépés­ként propagálták az uniós csadakozást, csak éppen azt nem indokolták meg, hogy miért. Ez a magyarázata an­nak, hogy műid kevesebben értik: miért kellene a szuvere­nitással kapcsolatos jogok je­lentős részét Brüsszelnek át­adni, s miért kellene a kurdok számára több kulturális jogot biztosítani akkor, amikor kurd szélsőségesek ma is szá­mos terrorcselekményt hajta­nak végre. (MTI) ÚJ MAGYAR SZÓ A Bihar megyei magyar­verők maguk is magyarok - árulta el a romániai lapnak Liviu Popa, Bihar megye rend­őrfőkapitánya. Az ügy előzmé­nye, hogy a korábbi többszö­rös magyar bajnok kerékpá­rost, Nagy Zoltánt hétfőn tár­sával együtt bántalmazták Ro­mániában. Nagy szerint a ro­mán határőrök csak magyar kollégáik közbenjárására kezdtek el intézkedni. Időköz­ben a három támadó közül az egyik megjelent, láthatóan jól ismerték őt a romániai ha­tárőrök. Az illetékes rendőrnő megegyezést ajánlott, de ép­pen a bántalmazó nem fogad­ta el ezt, és nyugodtan távoz­hatott a helyszínről. Liviu Po­pa szerint ez példádan eset a megyében. A bihari rendőrfő­kapitány szerint a legkellemet­lenebb az esetben, hogy a Ber­linben tartózkodó Vasile Blaga belügyminisztertől kedden már azt kérdezték a német parlamentben, mit tud „a hét­végi magyarmészárlásról”. A román rendőri vizsgálat sze­rint a kerékpárosok szabályta­lanul haladtak az úton, emiatt egy gépkocsi nem tudta me­gelőzni őket. Liviu Popa cáfol­ta a magyar sajtóban megje­lent „gyanúsításokat”, ame­lyek szerint a Bihar megyei rendőrség el akarná tusolni az ügyet. Jelezte: a feljelentett ro­mán állampolgárokat rongálá­sért körözik, de testi sértés mi­att is eljárást indíthatnak elle­nük, ha a sértettek orvosi látle- letekkel tudják bizonyítani a bántalmazás tényét. (MTI) Erősödnek az egykori sztárpolitikus lemondását követelő hangok Kiszivárgott Tony Blair távozásának terve Tony Blair brit kormányfő távozásának stratégiáját felvázoló terv szivárgott ki kedden a brit sajtóba, arra utalva, hogy a miniszterel­nök környezete élénken dolgozik Blair egyre többet követelt visszavonulásának előkészítésén. A kormányfő azonban nem jelentette be lemondásának időpontját. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A Daily Mirror című napüapban ismertetett terv kiszivárogtatásá­nak előzménye, hogy a kormány­zó Munkáspárt berkeiben az el­múlt időben felerősödött a távo­zás időpontjának kitűzését köve­telők hangja annak érdekében, hogy az apadó népszerűségű mi­niszterelnök további ténykedése ne rontsa a Munkáspárt esélyeit a következő választásokon. A mi­niszterelnök a múlt héten viszont elutasította, hogy a Munkáspárt szeptemberben esedékes éves konferenciáján bejelentse távozá­sa időpontját. A Daily Mirrorban ismertetett ötoldalas stratégiai terv sem irá­nyoz elő ilyen időpontot, a doku­mentum a jelek szerint azonban még idén tavasszal készült, ami arra utal, hogy Blair tanácsadói már megkezdték a visszavonulás előkészítését. A távozás vezérelve a lap szerint az lenne, hogy Blair olyan „sztárként“ vonulna ki a nagypolitika színpadáról, aki nem tér vissza egy utolsó ráadásszám­ra. Blair kormányzása utolsó hó­napjában pedig figyelmét nem a búcsú pillanatára, hanem az azt követő időszakra kellene összpon­tosítania. A konkrét tennivalókat tekintve a tervezet a szűk értelem­ben vett politikai tévéműsorokon túlmutató, széles körű médiasze­replést, több nagyváros, valamint húsz olyan épület meglátogatását irányozza elő, amelyeket Blair 1997 óta tartó kormányzása alatt emeltek vagy építettek újjá. Mind­ezzel pedig azt üzennék a közvé­leménynek, hogy Blair örökségé­nek legfontosabb részét politikai elképzeléseinek fölénye, a „blai- rizmus diadala“ jelenti. A kiszivárgott belső forgató- könyv a miniszterelnök távozásá­nak időpontjával kapcsolatos ta­lálgatások sorozatát indította el a brit sajtóban. Az általában igen jól tájékozott, legnagyobb brit tö­meglap, a The Sun exkluzívként jelölt szerdai beszámolójában azt írta, Blair első lépésként, május 31-én a Munkáspárt éléről távozik - a kormánypárt vezért posztja Nagy-Britanniában mindig a ha­talmon lévő miniszterelnöké -, majd miután a Labour csaknem nyolchetes jelölési folyamat ered­ményeként új vezetőt választ, júli­us 26-án, a parlament nyári ülés­szakának végén hivatalosan beje­lenti miniszterelnöki tisztségéről való lemondását II. Erzsébet ki­rálynőnek is. Blair a május 31-ei távozással így még megünnepel­hetné hatalomra kerülésének 10. évfordulóját. A szerdai The Times szerint azonban léteznek más, a minisz­terelnök ennél sokkal előbbi távo­zását célzó forgatókönyvek is. A vezető londoni napilap „komoly­nak“ nevezi például azt a változa­tot, amely szerint Blair időben le­Blair korábbi személyes népszerűségét az iraki háborút kísérő, majd bel­politikai jellegű botrá­nyok alaposan kikezdték. mond ahhoz, hogy a májusi walesi és skóciai helyhatósági vá­lasztásokra már utódja ülhessen a kormányfői székben. A lap tudni véli azt is, hogy „mintegy száz“ munkáspárti képviselő ultimátu­mot készül intézni Blairhez, köve­telve: a kormányfő erősítse meg személyesen, hogy jövőre távozik. Erre a képviselők szerint azért van szükség, hogy Blair elkerül­hesse a megbuktatására irányuló lázadást. Az 1997 májusa óta hatalmon lévő munkáspárti miniszterelnök közeli távozásáról szóló - immár sokadik - találgatásözönt Blair saját hétvégi sajtónyilatkozata indította el. A kormányfő a szom­bati The Timesnak azt mondta, a Munkáspárt szeptember végi, manchesteri éves kongresszusán sem fogja bejelenteni, hogy mi­kor adja át utódjának a kormány- rudat, annak ellenére sem, hogy sokan ezt „megszállottan“ köve­telik tőle. Tony Blair egyébként már sokkal korábban, maga ké­szítette elő akaratlanul is ezt a helyzetet. A kormányfő - aki a brit baloldal történetében rekor­dot felállítva egymás után három választást nyert meg a Labour élén - már hónapokkal a leg­utóbbi, tavaly májusi parlamenti választások előtt, a brit belpoliti­ka történetében példátlan mó­don bejelentette, hogy negyed- szerre már nem ő kívánja válasz­tási csatába vezetni a pártot. Sem akkor, sem azóta nem közölte azonban távozásának valószínű időpontját, találgatások nem csillapodó özönét indítva el ar­ról, hogy mikor adja át a helyét a mindenki által utódjelöltjének tekintett Gordon Brown pénz­ügyminiszternek. Blair kormányát és korábban példádan személyes népszerűsé­gét az iraki háborút kísérő, majd a későbbi, belpolitikai jellegű bot­rányok alaposan kikezdték, ennek ellenére a Labour még jelentős többséggel megnyerte a tavalyi parlamenti választásokat. Általá­nos vélekedés szerint Tony Blair számára a vég kezdetét az idei májusi angliai helyhatósági vá­lasztásokon elszenvedett súlyos Labour-vereség jelentette. A Mun­káspárt a tavaszi önkormányzati megmérettetésen 26 százalékos, az ellenzéki Konzervatív Párt 40 százalékos szavazati arányt ért el. A Munkáspártot még az örök har­madik, a Liberális Demokrata Párt is megelőzte 27 százalékos eredményével. A jobboldalnak hosszú évek óta először most több londoni kerület tanácsában van többsége, mint a Munkáspártnak. A brit miniszterelnöki hivatal nem kommentálta a sajtóhíreket. A kormányfő bizalmasaként is­mert David Miliband brit környe­zetvédelmi miniszter a BBC-nek nyilatkozva úgy vélekedett, hogy Blair még egy évig marad hivata­lában, mielőtt ígéretéhez híven - ám egyelőre ismeretien időpont­ban - a következő választások előtt átadná a kormányaidat. KOMMENTÁR Felgyorsult idő AAAL1NÁK ISTVÁN Öt évvel ezelőtt, közvetlenül a 2001. szeptember 11-i terrortáma­dások után divat volt arról beszélni, hogy új időszámítás kezdődött a világpolitikában. Valójában fel sem fogtuk, hogy ez mennyire igaz. Visszaolvasva az akkori elemzéseket, a jóslatokról, a megoldási javaslatokról két jelző jut az ember eszébe: tudálé­kosság éš naivitás. Elképesztő, hogy a fejlett vüág mennyire nem ismerte azt a másikat, mennyire nem figyelt rá. Ha összehasonlít­juk a kilencvenes évek fő politikai jelszavait, újságírói frázisait a mostaniakkal, láthatjuk, vagy kicserélődtek, vagy egészen más tartalmat hordoznak. Fél évtized alatt új fogalmak, nevek halma­zát kellett megtanulnia annak, aki valamennyire el akar igazodni a világpolitikában. Ekkora és ilyen gyors változásra a második vi­lágháború utáni időszakban nem volt példa, és ez a tendencia va­lószínűleg tovább erősödik. 9/11 két legsúlyosabb következmé­nye: egyrészt a teljes bizonytalanság, másrészt a hagyományos kapcsolat- és értékrendszerek átalakulása úgy, hogy a nyugati de­mokráciák ebbe védekező pozícióból kényszerülnek bele. Ez így túl általánosan hangzik, itt árnyalni kell például Európa és Ameri­ka között. Washington nagy megemlékezésre készül, Bush el fogja mondani, hogy a terrorizmus elleni háború alapjában véve sike­res. Valójában ezt lehetetlen értékelni, senki nem tudja, hol tar­tunk, Irak a szétesés előtt áll, Afganisztánban az utóbbi évek leg­nagyobb hadműveletei folynak. És ez a terrorizmus elleni háború­nak csak két kis - már nem is a legfontosabb - szelete. Elemzők előszeretettel használják a politikai iszlám fogalmát, Bush nemrégiben már nyíltan beszélt az iszlám fasizmusról, még jobban magára haragítva a muzulmán vüágot. 9/11 után Bush a demokratikus világ legfontosabb feladataként hirdette meg a ter­rorizmus elleni, hosszan tartó harcot. Ma már biztonságpolitikai szakértők is egyre világosabban látják, hogy ez csak felületi keze­lés, valaminek a lereagálása. Mert a politikai iszlám teijeszkedé- sének csak egyik eszköze a terrorizmus; a továbbiak a dzsihád, az atombomba és így tovább. Ha ebből az következik, hogy a gyöke­ret kell kitépni és nem csak a levelet elpusztítani, erre az a válasz, hogy az már tényleg a civilizációk összecsapása lenne, amit vi­szont minden demokratának illik elvetnie. Az öreg kontinensen sokkal rosszabb a helyzet, mint Amerikában. Észre sem vettük, és az iszlám tömegek betelepedtek Európa szí­vébe, ahol kinevelődött egy második meg harmadik generációnak nevezett szélsőséges réteg, amelynek kultúrája, értékrendje, céljai teljesen idegenek a miénktől. Ekkor kezdett el Európa lemondani a legfontosabb értékeinek tartott alapelvekről a terrorellenes tör­vények nyújtotta rendőrségi felhatalmazások, a bevándorlás szi­gorítása, a szélsőséges imámok kitelepítésének lehetővé tétele, megfigyelések, lehallgatások stb. által. Ez nem a vég, ez a kezdet. Néhány újabb merénylet vagy -kísérlet, és újabb szigorítások jön­nek. Hová vezet ez, hol lesz megállás? Most még végiggondolni sem illik mindezt, nem még kimondani. JEGYZET Pánik a buszon PUHA JÓZSEF Elgondolkodtam azon, ha be­következne a Feltámadás, ho­gyan éreznék magukat mai vi­lágunkban, mondjuk az ötven éve elhunyt emberek. Vajon mit mondanának az elmúlt félszázadban végbement ha­talmas fejlődés láttán? Nem csak úgy, a semmiből jutott eszembe a téma, hanem egy humoros történet kapcsán. Annus néni faluhelyen lakik, elmúlt nyolcvan, de szeren­csére jól tartja magát, körzeti orvosát hírből sem ismeri. Magának való asszonyság, egyedül éldegél, sehová sem jár, talán még boldog is apró világában. Autóban sosem ült, minden „moderntől” fél. Ré­gebben, ha szüksége volt vala­mire, ami nem kapható a helyi kisboltban, elbiciklizett a kö­zeli városba. Az utóbbi évek­ben már gyermekei hozzák neki a legszükségesebbeket. Azok az esetek többségében elférnek egy reklámszatyor­ban, nagy igényei ugyanis nin­csenek. Áz élet útjai azonban kifürkészhetetlenek. Annus néninek a napokban fia és me­nye társaságában autóbuszra kellett szállnia. Pillanatok alatt nyilvánvaló lett az utazó- közönség előtt, hogy a néni most debütál a közlekedési eszközön, korán reggel jó kis hangulatot teremtett. Ideges volt, nem találta a helyét, pe­dig a tömött járművön egy fi- csúr gyorsan átadta neki az övét. Miután fia rászólt, hogy nem kell egyfolytában felug­rálnia, mindkét kezével erősen belekapaszkodott az előtte lévő ülésbe. Az út során többször odaszólt a sofőrnek, hogy „lassabban hajtson”. Minden egyes kanyarban re­megő hangon felkiáltott: „Jé­zusom, fölborulunk”. Nem is érzékelte, hogy mindenki raj­ta nevetett. A végállomáson, a város nagyállomásán meg sem várta, hogy megálljon a busz, felpattant, elsőként akart lesz- állni. Valaki odaszólt neki, hogy ne tolakodjon, mire ő bocsánatot kért, és hozzátet­te: azt hitte, a többiek marad­nak. Gondolom, a leszállást követően hálát adott az Úr­nak, hogy szerencsésen meg­úszta a nagy utazást, és meg­kérte, hogy hazafelé se feled­kezzen meg róla. Nos, biztos­ra vehető, hogy a Feltámadás után a régiek is ugyanígy éreznék magukat a buszon. Ha egyáltalán felszállnának rá. Bizonyára nem tetszené­nek nekik ezek az újfajta „ot­romba lovas kocsik”. Ä mobil- telefonról, számítógépről, be­vásárlóközpontokról és a töb­bi „feleslegességről” nem is beszélve. Szerintem a temető kapujából visszafordulnának, mondván, nekik ott sokkal jobb... (Peter Gossányi karikatúrája) Öregem, ezek tudhatnak valamit..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom