Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-02 / 202. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, (AranyJános) CSALÁDI KOR Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az ékt-ekéveL ” (AranyJános) 2006. szeptember 2., szombat 10. évfolyam 35. szám Polc hátán polc, avagy tároljunk gazdaságosan! A szekrényekkel ellentétben az állványok sokkal légiesebbek, elegánsabbak 12. oldal Biztosítsuk bizalmunkról a kisdiákot! Ha a kisgyermek rosszakat hall az iskoláról, nehezen alakíthat ki jó viszonyt a tanulással 13. oldal Nagy emberek kicsiben — Tycho de Brahe Megtudhatunk ezt-azt az ezüstorrú tudósról, aki nem fogadta el a kopernikuszi világképet 14. oldal Egy tapasztalt szülő szerint az elsős gyerek szülőjének lenni olyan, mintha a dzsungelben indulna felfedezőútra zseblámpával és bottal a kezében Az első becsengetésre várva... Manapság nem csupán az iskolába kerülő gyerek, hanem a legtöbb szülő is félelemmel vegyes kíváncsisággal várja az első becsen- getést. Közben pedig hetek óta rohangál üzletről üzletre, hogy a kis elsősnek minden előírt taneszköze meglegyen, mivel az első hetekben derül ki, hogy mennyi minden kell még azon kívül, ami az alapozáshoz elő volt írva. szén a napköziben is gyakoroltat a tanító néni, ha valamelyik példa az egész osztálynak nehézséget okoz, és ebben az egyetlen esetben hátrányt jelent, hogy a gyerek ebből kimarad? Ráadásul hiába emlékezik visz- sza a saját iskoláskorára, az elmúlt néhány évben gyökeresen megváltozott minden, nemhogy évtizedek alatt. Ahogy azt egy édesanya találóan megfogalmazta: elsős gyerek szülőjének lenni olyan, mintha a dzsungelben indulna felfedezőútra zseblámpával és bottal a kezében. Első mindig a praktikum tanárok felejtették el, hanem a szülők is. Napköziben vagy otthon? Talán nincs is pedagógus a pályán, akinek az osztályából ne állt volna fel egy-két kisgyerek az első néhány nap után azzal, hogy köszöni szépen, de neki ebből ennyi elég volt. A napközi sok mindenre megoldást kínál, a felmérések szerint azonban kiegyensúlyozottabbak és jobban tanulnak azok a gyerekek, akiket kisiskolás korukban minden délben hazavár valaki. Jobb nekik, annak ellenére, hogy a napköziben társaságban vannak, a barátaikkal töltik a délutánt, és gyakorol velük a tanító néni, ha gond van valamelyik feladattal. Csakhogy az elsős gyerek számára még maga a délelőtti tanítás is rendkívül fárasztó. Lehet, hogy délutánonként még szívesen szundítana. Ha nem is alszik, de igénye van rá, hogy egyedül vagy csak a rá figyelő felnőttel kettesben töltsön néhány órát. A legtöbb elsős például nem szívesen vonul vissza az íróasztalához - még ha eleinte örült is a külön saroknak, és boldogan rendezgette a holmiját a fiókokban. Sokkal nyugodtabban dolgoznak az étkezőasztal mellett, miközben a mama a konyhában vacsorát készít. Ha biztonságérzetet ad számukra, hogy bármikor segítséget kérhetnek, ha elakadnak, miért kellene győzködni őket, hogy egyedül üljenek az íróasztalnál? Előbb-utóbb úgyis megjelenik kócos fejecskéjük az ajtónyitásban azzal, hogy: mami, ezt nem értem, (o-o) jogosan mérges rá a tanító néni, és máris ott a fekete pont. A manapság divatos, átlátszó könyvborítót, amelyet két oldalán egy-egy ragasztószalaggal lehet a könyvhöz rögzíteni, mintha csak a kicsiknek teremtették volna. Már a táskában látják, hogy melyik az olvasókönyvük, és ha a füzeteket tantárgyanként azonos füzetborítóba csomagolja a szülő, már csak azt kell megjegyezni, hogy a mackós a matematika, a malacos a környezet vagy fordítva. Az első évben mindenképpen segítem kell nekik bepakolni a táskát, s hozzá kell szoktatni őket, hogy az órarend szerint kerülnek egymás mögé a könyvek és a füzetek. így az ádáthatóság és a rendszerezés megkönnyíti a dolgukat, ha már a követelményeken nem lehet enyhítem. Hajsza a betűkön át Az alapiskola első éve a számolás-, írás- és olvasástanítás ideje. A gyereknek nem kell előre ismernie ÖSSZEFOGLALÓ A legnehezebb döntést már tavasszal meghozta a család, de hogy ez miként fog beválni a gyakorlatban, azt csak az idő mutatja meg. A tanító néni eddig még nagyon kedves volt, az osztálytársak között több is akad, aki az óvodából ismerős, ám kétség mégis marad bőven: vajon jó osztályba került, lesznek barátai, lépést tud tartani a társaival, kitűnő lesz vagy éppen csak eléri a közepest? Szülővel vagy nélküle? Aki megteheti, hogy minden délben meleg ebéddel váija otthon a gyermekét - sokan éppen ezért vállalják hat-hét év korkülönbséggel a testvérkét •újabb nehéz döntés előtt áll. Odaüljön a kis elsős mellé, vagy hagyja egyedül birkózni a feladatokkal? Megengedje, hogy az étkezőasztalon úja, színezze, vágja, ragassza a házi feladatát, vagy küldje be a szobájába, a saját íróasztalához, ahol minden az ő munkájához van kialakítva? Gyakorol- jon-e rendszeresen a kicsivel, hiNoha sok helyen már tavasszal előírják a szükséges eszközöket, nincs szülő, aki az első néhány hetet ne a papírboltok környékén töltené. Hiába vettek meg mindent augusztus utolsó napjaiban, szeptemberben derül ki, hogy kell még tisztasági csomag, két cipősdoboz a matematika- és a rajzfelszereléshez, betűtartó, na és persze ugyanolyan radír és hegyező, mint amilyen a padtárs tolltartójában van. Bármennyire tetszetős is a kínálat - és bármennyire sóvárog érte a gyerek -, az első szempont műidig a praktikum legyen! Nagyon szép az egyformán bekötött könyv és füzet, az olvasni nem tudó kicsinek azonban nagyon megnehezíti a dolgát. A szünet tíz-tizenöt perc csupán, ez idő alatt lehet enni, udvarra vagy vécére szaladni, és barátkozni, ismerkedni a többiekkel - ez utóbbi az elsős számára legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a tanórák. Mikor érne rá egyenként kinyito- gatni a sok könyvet, füzetet, hogy melyiket is kell elővenni? Ha pedig óra elején nem találja a holmiját, A gyereket nem lenne szabad gyakorlás nélkül végighajszolni a betűkön (Képarchívum)) Gyakoroljon-e a szülő renszeresen otthon is a kicsivel, úgy mint a napköziben? a betűket, nem kell összeolvasnia szeptember végére, és nem kellene szépen írnia decemberre a szűk sorközökkel határolt, picike helyre. Hacsak nem nyelvtagozatos iskolába jár, ahol remélhetőleg már a beiratkozáskor felvilágosították a szülőket, hogy az idegen nyelv tanulása miatt az első félév végére befejezik a magyar írás- és olvasástanítást. A gyereket nem lenne szabad gyakorlás és beépülési idő nélkül végighajszolni a betűkön. A kocka már el van vetve, aki tavasszal nem tájékozódott, vagy egyéb ok miatt beleesett ebbe a csapdába, legalább most próbáljon minél többet segíteni a gyerekének! Az első osztályba lépő kisgyerek kézfeje még nem érett az írásra, a kézfej csontosodása csak hét-nyolc éves korra fejeződik be - lányoknál rendszerint hamarabb, mint a fiúknál. Aki ezt tudja, tudja azt is, hogy nem reális követelmény szépírást várni a gyerektől még az első évvégére sem, nemhogy közben. Ha a szülőt - önszántából vagy a pedagógus határozott véleményére hallgatva - nagyon zavaiják az elnagyolt, kusza betűk és számok, segíthet a gyereknek, hogy a kicsi kéz finom koordinációját kialakítsa - de semmiképpen nem azzal az általános módszerrel, hogy addig íratja a gyereket, míg szép nem lesz a házi feladata. Babot, borsót, rizst válogatni és ragasztós papírra képet kialakítani belőlük, gyöngyöt fűzni, gyurmázni, vastag ceruzával csomagolópapírra óriási köröket rajzolni, ecsettel nagy felületre híg festékkel festeni - mind-mind játék, ugyanakkor az írás előkészítése, a kéz fejlesztése. A régi iskolák tudták ezt, mára viszont nemcsak a
