Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-02 / 202. szám, szombat

„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, (AranyJános) CSALÁDI KOR Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az ékt-ekéveL ” (AranyJános) 2006. szeptember 2., szombat 10. évfolyam 35. szám Polc hátán polc, avagy tároljunk gazdaságosan! A szekrényekkel ellentétben az állványok sokkal légiesebbek, elegánsabbak 12. oldal Biztosítsuk bizalmunkról a kisdiákot! Ha a kisgyermek rosszakat hall az iskoláról, nehezen alakíthat ki jó viszonyt a tanulással 13. oldal Nagy emberek kicsiben — Tycho de Brahe Megtudhatunk ezt-azt az ezüstorrú tudósról, aki nem fogadta el a kopernikuszi világképet 14. oldal Egy tapasztalt szülő szerint az elsős gyerek szülőjének lenni olyan, mintha a dzsungelben indulna felfedezőútra zseblámpával és bottal a kezében Az első becsengetésre várva... Manapság nem csupán az iskolába kerülő gyerek, ha­nem a legtöbb szülő is féle­lemmel vegyes kíváncsi­sággal várja az első becsen- getést. Közben pedig hetek óta rohangál üzletről üzlet­re, hogy a kis elsősnek minden előírt taneszköze meglegyen, mivel az első hetekben derül ki, hogy mennyi minden kell még azon kívül, ami az alapo­záshoz elő volt írva. szén a napköziben is gyakoroltat a tanító néni, ha valamelyik példa az egész osztálynak nehézséget okoz, és ebben az egyetlen esetben hát­rányt jelent, hogy a gyerek ebből kimarad? Ráadásul hiába emlékezik visz- sza a saját iskoláskorára, az elmúlt néhány évben gyökeresen megvál­tozott minden, nemhogy évtizedek alatt. Ahogy azt egy édesanya talá­lóan megfogalmazta: elsős gyerek szülőjének lenni olyan, mintha a dzsungelben indulna felfedezőútra zseblámpával és bottal a kezében. Első mindig a praktikum tanárok felejtették el, hanem a szülők is. Napköziben vagy otthon? Talán nincs is pedagógus a pá­lyán, akinek az osztályából ne állt volna fel egy-két kisgyerek az első néhány nap után azzal, hogy kö­szöni szépen, de neki ebből ennyi elég volt. A napközi sok mindenre meg­oldást kínál, a felmérések szerint azonban kiegyensúlyozottabbak és jobban tanulnak azok a gyere­kek, akiket kisiskolás korukban minden délben hazavár valaki. Jobb nekik, annak ellenére, hogy a napköziben társaságban van­nak, a barátaikkal töltik a dél­utánt, és gyakorol velük a tanító néni, ha gond van valamelyik fel­adattal. Csakhogy az elsős gye­rek számára még maga a délelőt­ti tanítás is rendkívül fárasztó. Lehet, hogy délutánonként még szívesen szundítana. Ha nem is alszik, de igénye van rá, hogy egyedül vagy csak a rá figyelő felnőttel kettesben töltsön né­hány órát. A legtöbb elsős példá­ul nem szívesen vonul vissza az íróasztalához - még ha eleinte örült is a külön saroknak, és bol­dogan rendezgette a holmiját a fiókokban. Sokkal nyugodtabban dolgoz­nak az étkezőasztal mellett, mi­közben a mama a konyhában va­csorát készít. Ha biztonságérzetet ad számukra, hogy bármikor se­gítséget kérhetnek, ha elakad­nak, miért kellene győzködni őket, hogy egyedül üljenek az író­asztalnál? Előbb-utóbb úgyis megjelenik kócos fejecskéjük az ajtónyitásban azzal, hogy: mami, ezt nem értem, (o-o) jogosan mérges rá a tanító néni, és máris ott a fekete pont. A manapság divatos, átlátszó könyvborítót, amelyet két oldalán egy-egy ragasztószalaggal lehet a könyvhöz rögzíteni, mintha csak a kicsiknek teremtették volna. Már a táskában látják, hogy melyik az ol­vasókönyvük, és ha a füzeteket tan­tárgyanként azonos füzetborítóba csomagolja a szülő, már csak azt kell megjegyezni, hogy a mackós a matematika, a malacos a környezet vagy fordítva. Az első évben min­denképpen segítem kell nekik be­pakolni a táskát, s hozzá kell szok­tatni őket, hogy az órarend szerint kerülnek egymás mögé a könyvek és a füzetek. így az ádáthatóság és a rendszerezés megkönnyíti a dol­gukat, ha már a követelményeken nem lehet enyhítem. Hajsza a betűkön át Az alapiskola első éve a számo­lás-, írás- és olvasástanítás ideje. A gyereknek nem kell előre ismernie ÖSSZEFOGLALÓ A legnehezebb döntést már ta­vasszal meghozta a család, de hogy ez miként fog beválni a gyakorlat­ban, azt csak az idő mutatja meg. A tanító néni eddig még nagyon ked­ves volt, az osztálytársak között több is akad, aki az óvodából isme­rős, ám kétség mégis marad bőven: vajon jó osztályba került, lesznek barátai, lépést tud tartani a társai­val, kitűnő lesz vagy éppen csak el­éri a közepest? Szülővel vagy nélküle? Aki megteheti, hogy minden dél­ben meleg ebéddel váija otthon a gyermekét - sokan éppen ezért vál­lalják hat-hét év korkülönbséggel a testvérkét •újabb nehéz döntés előtt áll. Odaüljön a kis elsős mellé, vagy hagyja egyedül birkózni a fel­adatokkal? Megengedje, hogy az étkezőasztalon úja, színezze, vág­ja, ragassza a házi feladatát, vagy küldje be a szobájába, a saját író­asztalához, ahol minden az ő mun­kájához van kialakítva? Gyakorol- jon-e rendszeresen a kicsivel, hi­Noha sok helyen már tavasszal előírják a szükséges eszközöket, nincs szülő, aki az első néhány he­tet ne a papírboltok környékén töltené. Hiába vettek meg min­dent augusztus utolsó napjaiban, szeptemberben derül ki, hogy kell még tisztasági csomag, két cipősdoboz a matematika- és a rajzfelszereléshez, betűtartó, na és persze ugyanolyan radír és he­gyező, mint amilyen a padtárs tolltartójában van. Bármennyire tetszetős is a kíná­lat - és bármennyire sóvárog érte a gyerek -, az első szempont műidig a praktikum legyen! Nagyon szép az egyformán be­kötött könyv és füzet, az olvasni nem tudó kicsinek azonban na­gyon megnehezíti a dolgát. A szü­net tíz-tizenöt perc csupán, ez idő alatt lehet enni, udvarra vagy vécé­re szaladni, és barátkozni, ismer­kedni a többiekkel - ez utóbbi az el­sős számára legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a tanórák. Mikor érne rá egyenként kinyito- gatni a sok könyvet, füzetet, hogy melyiket is kell elővenni? Ha pedig óra elején nem találja a holmiját, A gyereket nem lenne szabad gyakorlás nélkül végighajszolni a betűkön (Képarchívum)) Gyakoroljon-e a szülő renszeresen otthon is a kicsivel, úgy mint a napköziben? a betűket, nem kell összeolvasnia szeptember végére, és nem kellene szépen írnia decemberre a szűk sorközökkel határolt, picike helyre. Hacsak nem nyelvtagozatos iskolá­ba jár, ahol remélhetőleg már a be­iratkozáskor felvilágosították a szü­lőket, hogy az idegen nyelv tanulá­sa miatt az első félév végére befeje­zik a magyar írás- és olvasástaní­tást. A gyereket nem lenne szabad gyakorlás és beépülési idő nélkül végighajszolni a betűkön. A kocka már el van vetve, aki tavasszal nem tájékozódott, vagy egyéb ok miatt beleesett ebbe a csapdába, leg­alább most próbáljon minél többet segíteni a gyerekének! Az első osztályba lépő kisgyerek kézfeje még nem érett az írásra, a kézfej csontosodása csak hét-nyolc éves korra fejeződik be - lányoknál rendszerint hamarabb, mint a fiúk­nál. Aki ezt tudja, tudja azt is, hogy nem reális követelmény szépírást várni a gyerektől még az első évvé­gére sem, nemhogy közben. Ha a szülőt - önszántából vagy a pedagógus határozott véleményére hallgatva - nagyon zavaiják az el­nagyolt, kusza betűk és számok, se­gíthet a gyereknek, hogy a kicsi kéz finom koordinációját kialakítsa - de semmiképpen nem azzal az ál­talános módszerrel, hogy addig íratja a gyereket, míg szép nem lesz a házi feladata. Babot, borsót, rizst válogatni és ragasztós papírra képet kialakíta­ni belőlük, gyöngyöt fűzni, gyur­mázni, vastag ceruzával csoma­golópapírra óriási köröket rajzol­ni, ecsettel nagy felületre híg fes­tékkel festeni - mind-mind játék, ugyanakkor az írás előkészítése, a kéz fejlesztése. A régi iskolák tud­ták ezt, mára viszont nemcsak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom