Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-02 / 202. szám, szombat

12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 2. www.ujszo.com Hasznos lehet John Gray társkapcsolatról szóló könyve, A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról Érzelmek kontra racionalitás (Képarchívum) A harmónia kulcsa: a férfi bizalmat és csodálatot, a nő védelmet és támaszt kap Élet a Vénuszon „A Vénuszlakókmk más az értékrendjük (mint a férfiaknak). A sze­relmet, a folyamatos kommunikációt, a szépséget és a mély kapcsola­tokat tartják inkább fontosnak. Rengeteg időt töltenek azzal, hogy tá­mogatják, segítik egymást, lelki támaszt nyújtanak egymásnak. Ön­becsülésüket, érzéseiket kapcsolatainak minősége határozza meg. A Vénuszon minden ezeket az értékeket tükrözi. Lakói nem építenek au­tópályákat és magas házakat. A harmónia, a közösség és a szeretetten együttműködés a céljuk. A kapcsolatok sokkal nagyobb értéket jelen­tenek számukra, mint a munka és a technológia. Általánosságban szólva: épp ellentéte a Marslakóknak. ” (idézet a könyvből) „Az ember társas lény, egyedül nem lehetünk bol­dogok” - vélik a pszicholó­gusok. Mégis: legtöbben kínok árán, saját keserves kárunkon tanuljuk meg, miként bánjunk a másik­kal. A férfiak a nőkkel, a nők a férfiakkal. ÖSSZEFOGLALÓ Nem receptet vagy használati utasítást, hanem gyakorlati útmu­tatót ad olvasói kezébe John Gray amerikai terapeuta a társkapcsolat­ról. Sokak számára bizonyára is­merősen cseng piros fedeles művé­nek címe: „A férfiak a Marsról jöt­tek, a nők a Vénuszról”. A könyvet nem egyedül üdvözítő dogmagyűj­teményként, csupán érdekes lehe­tőségként érdemes olvasnunk. És akad, akinek beválik. Kiindulópont: a nő és a férfi ter­mészete, ezáltal kommunikációs stratégiái különböznek. Olyan, mintha két különböző bolygóról jöttek volna. Meg kell tanulniuk egymás nyelvét. A konfliktusok ugyanis gyakran azon robbannak ki, hogy azt várjuk el társunktól: ugyanúgy reagáljon egy-egy hely­zetre, ahogyan mi tennénk. Vegyünk például egy tipikus szi­tuációt: munkahelyi gondjaink vannak. A férfiak racionálisan rög­tön gyakorlati megoldást keresnek. Ha páijuk ilyen problémával állít haza, azonnal megoldási javasla­tokkal bombázzák. A nő azonban érzelmi lény. Neki inkább meg­nyugtatásra, átérzésre, dédelgetés- re van szüksége. Ha nem ezt kapja, megharagszik a férfira. Csakúgy, mintha ő árasztja el a férfit kérdé­seivel és ötleteivel, amikor annak támad kellemetlensége. Az erőseb­bik nem ezért igencsak megnehez­tel. Hiszen azért ő a teremtés koro­nája, hogy a gondjait ő maga oldja meg, ne pedig a gyönge nő - he­lyette. Ha a férfinak problémája van, szeret elvonulni - ahogy a szerző úja: a barlangjába. Ahon­nan nem tanácsos őt kipiszkálni. „A barlangot őrző sárkány tüzes léhe- lete megperzselheti a nőt” - szól a figyelmeztetés. Vagyis az asszony hagyja békén páiját, amikor az ma­ga igyekszik megtalálni saját meg­oldását. Ez feltétlenül szükséges a férfi önbecsüléséhez. A férfinak elsősorban bizalomra és csodálatra van szüksége. Akkor futja ki legjobb formáját. A nő leg­fontosabb érzelmi igénye pedig, hogy védelmezzék, babusgassák, támaszt nyújtsanak neki. Ha a pár ezt kölcsönösen nyújtja egymás­nak, elindultak a harmonikus part­nerkapcsolat útján, (reg) MINDENNAPI KENYERÜNK Örülj ifjú! ÉDES ÁRPÁD Ige: „Örvendezz, ifjú, míg fia­tal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg hogy mindezekért Isten megítél té­ged! Távolítsd el szívedből a bosz- szúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fia­talság múlandó!” (Prédikátor könyve 11,9-10) Robin Williamsnek van egy emlékezetes színészi alakítása a Holt költők társasága című film­ben. Egy fiatal tanítót játszik, aki a múlt század közepén egy angli­ai fiúiskola konzervatív, nagyon szigorú légkörét pezsdíti föl ér­kezésével. Horatius egyik szálló­igévé vált mondását oltja tanít­ványai leikébe: „Carpe diem!” - szakaszd le a napot, ragadd meg, használd ki a pillanatot! - ismé­telgette, és ezzel új hányt muta­tott, új célt tűzött ki diákjai elé. Később eltávolítják ugyan az is­kolából, de tanítványai szimpáti­áját ennek ellenére to­vábbra is magáénak tud­hatja. > Jól összeegyeztethető ez a gondolat a Prédikátor tanításával a „mindennek rendelt idejéről”. Amikor summázva tanítását azt mondja, hogy örülj ifjú fiatalságod idején, és élj szíved vágya szerint, mert hát fiatalnak lenni bizony múló állapot. Lehet, hogy később so­sem pótolhatja, amit itt elmu­laszt az ember, mert nem lesz elég ereje, nem lesz több ideje, az elmúlt lehetőség nem tér vissza többé. Amit nem tanult meg Jan­csi, nem tudhatja azt János, s ha mégis rákényszeríti az élet néha ilyen pótlásra, bizony keserves tandíjat számláz érte. A be nem teljesült öröm kétszeres szívfáj­dalom. Ezért hát szakaszd le a napot, vagy örvendezz ifjú, amíg fiatal vagy! A filmbeli tanító pályája elbo­csátással végződött. Van, aki nem örül az Isten szerinti öröm­nek. Mindent elkövet azért, hogy ezt az örömöt meghiúsítsa vagy megrontsa. A Sátán célja volt kezdettől az, hogy kiforgassa, kétségbe vonja az Istentől adott Jót. Sokszor célozza meg azt, hogy ne tudjon örülni testvér a testvér sikerének. Elhiteti, hogy a legszebb öröm a káröröm. Pedig ez valójában egy nagyon beteg érzés, ami annak örül, hogy a másik sem jobb, mint én, és nem csak nekem nem sikerülnek dol­gok. A másik oldalon az ifjúkori örömök gyakran túlzásokba es­nek vagy egyenesen féktelen él- vezethajhászásba csapnak át. Jól ismert a gonoszkodó mondás: ami igazán jó, az vagy bűn vagy egészségtelen. Tényleges katonaidőmből em­lékszem, hogy a ,jó bulik” végén milyen gyakran ébredtek katona­társaim a kijózanítóban vagy egyenesen a fogdában. Mitől le­het ép ésszel örvendező , jó buli­nak” nevezni azt, aminek nyomát az éjszakai hangoskodás után le­tördelt kerítéslécek, kiforgatott, elgörbített jelzőtáblák, fölforga­tott virágosládák meg szemetes- kukák mutatják másnap reggel. Milyen beteg öröm és élvezet az, amelynek nyomán családok hull­nak szét, gyermekek kényszerül­nek koraérett, legtöbbször lel­kűkben sérült felnőtté válni, mert szüleik gyermeteg módon kelepcébe sétálnak. Nem a család intézménye ke­rült válságba, hanem az ember került a csalárd öröm ördögi hitetésének csapdájába. A Prédikátor az örömre való fölhívás után éppen ezért teszi hozzá azonnal, hogy el ne feled­kezzünk a teremtő és ítélő Isten­ről. Nem azt mondja, hogy légy csak vidám és örvendező, aztán majd úgyis megfizetsz érte ke­ményen az ítéletben. Ebben az intésben azt akaija a lelkünkre kötni, hogy nincs igazi öröm Is­ten nélkül. Nem lehet az tartós öröm, amelyet az ember Istent kizárva, előle bújva keres és ta­lál. Ezért távolítsd el szívedből a bosszúságot, mert rossz tanács­adó. A Prédikátorral együtt Ja­kab apostol is arra biztat: .Állja­tok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”(Jak. 4,7) De mi van, ha mégsem sike­rül? János apostol leveléből tud­juk, hogy azért jelent meg az Is­ten fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (ÍJn 3,8) Pál pedig így buzdít: „Örüljetek az Úrban min­denkor! Ismét mondom: örül­jetek.” (Fii 4,4) A szerző református lelkész OTLET-TAR Polc hátán polc TIPPEK Tárolni rengeteg helyen lehet. A szekrényekkel ellentétben a polcok és állványok sokkal légie­sebbek, elegánsabbak, ami az en­teriőrök közkedvelt darabjaivá te­szi őket. Bármilyen stílusos lakás teljes értékű kiegészítő darabjai lehetnek. A polcok egyszerűsége és funkcionalitása, a különböző anyagok keverésének lehetősége lehetővé teszi a lakóhely egyedi arculatának kialakítását. A klasszikus állvány könnyed légiessége megfelelő stabilitással és funkcionalitással párosul. Az étkező és a hálószoba számá­ra rendkívül praktikus megoldás a fiókos komód. Lehet masszív vagy egészen kicsi, a tulajdonosok kí­vánsága és lehetőségei szerint. A fő elv a rekeszek, fiókok, választé­kok sokasága. Az ünnepi abroszo­kat, térítőkét, szalvétákat jó külön helyen tárolni, hiszen például a lenvászon terítő különös gondos­ságot igényel, (hg) A polcok és állványok légiesebbek és elegánsabbak a szekrényeknél (Archívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom