Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-01 / 176. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 1. Vélemény és háttér 7 (Elek Tibor karikatúrája) A színfalak mögött tervszerűen folyt a Hezbollah felfegyverzése Irán tőrbe csalta Izraelt? FIGYELŐ Kis honosítási roham Januártól egyszerűbbé és gyorsabbá vált a honosítási eljárás, s a határon túli ma­gyarok élnek is a lehetőség­gel: tavaly egész évben 3900- an, míg idén már az év első hat hónapjában 5100-an fo­lyamodtak magyar állampol­gárságért - írja a Népszabad­ság. Az év első hat hónapjá­ban negyedével többen igé­nyeltek kilencven napnál hosszabb időre szóló magyar- országi tartózkodási vízu­mot, és csaknem hasonló mértékben emelkedett a lete­lepedési kérelmek száma is. A csaknem 15 ezer vízum több mint felét romániai, 14%-át ukrajnai magyarok teszik ki, 6%-os arányukkal a kínaiak is dobogósok. A lete­lepedési engedélyért folya­modó 5200 ember kétharma­da szintén romániai. Hasonló a helyzet 23 ezer tartózkodá­si engedéllyel is. A kérelmek száma azonban csak a múlt évhez képest nőtt, amikor az ügyforgalom jelentősen mér­séklődött. Ennek okát a be­vándorlási hivatal szakembe­rei sem tudják, de elképzel­hető, hogy a visszaesésben a kettős állampolgárságról szó­ló népszavazás is szerepet játszott; a referendum után a kormány az eljárás jelentős egyszerűsítését helyezte kilá­tásba. Januártól a szabályok valóban megváltoztak, és ez kisebb ostromot váltott ki. Jól jártak, akik megvárták a jog­szabályok módosítását, mert a tartózkodási vízum birtoká­ban a határon túli magyarok azonnal letelepedési enge­délyt kérhetnek - ehhez má­soknak hároméves magyar- országi tartózkodást kell iga­zolniuk -, és a belépésüktől számított másfél év alatt az állampolgárságot is megsze­rezhetik. A Gazprom és a Vörös Hadsereg A Közép- és Kelet-Európát fe­nyegető legnagyobb veszély­nek nevezte a Gazprom orosz állami gázmonopóliumot a román államfő, aki szerint a társaság hatékonyabb, mint a Vörös Hadsereg volt egykor, írta a The Moscow Times. Traian Basescu egy washing­toni alapítványnál tartott előadásában emlékeztetett, hogy az Európába érkező im­portgáz negyede Oroszor­szágból származik, a Gazp­rom pedig nem habozott a tél közepén felfüggeszteni szállí­tásait Ukrajnába, hogy a ma­gasabb árak elfogadására kényszerítse. Basescu egy Ro­mánián át haladó gázvezeté­ket javasol a Gazprom mono­póliumának megtörésére. A Nabucco vezeték megépítését ajánlotta az amerikai hallga­tóság figyelmébe, az Európai Bizottság is támogatja ezt a tervezetet, és jelezte, kész a beruházás 20-30 százalékát finanszírozni. Oroszország ezzel szemben azt szorgal­mazza, hogy az Oroszorszá­got a Fekete-tenger alatt Tö­rökországgal összekötő Kék Áramlat gázvezetéket vigyék el a Balkánra és Közép-Euró- pába. A Gazprom és a Mól már megállapodást írt alá a Dél-európai Gázvezeték meg­valósíthatósági tervének el­készítésére. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az izraeli kormány és hadsereg által három héttel ezelőtt gyors nagytakarítás­nak gondolt libanoni hadjá­rat elhúzódó és tragikus fe­jezetként vonul be a zsidó állam és arab szomszédai viszonyának konfliktusok­ban gazdag történetébe. MTI-ELEMZÉS A véres harcok végső kimene­tele még bizonytalan, ám egyet meg lehet jósolni: a konfliktus nyomán a szélsőségesek meg­erősödése várható mindkét olda­lon. Nem lehet nem észrevenni az izraeli katonák elrablásának (amely nyilvánvalóan tudatos provokáció volt az Iszlám Elle­nállás és a Hezbollah részéről) előzményeit. Egyrészt Ehud Ói­mért izraeli kormányfő május­ban értésre adta: kormánya mindaddig nem tárgyal a Ha- mász vezette palesztin kor­mánnyal, amíg a palesztinai vá­lasztásokat megnyerő szervezet nem mond le az erőszakról, nem ismeri el Izrael létezéshez való jogát, valamint a korábbi kétol­dalú megállapodásokat. Óimért hangsúlyozta: ha a pa­lesztin kormány az év végéig nem fogadja el a béketárgyalások feltételeit, úgy Izrael egyedül fogja kijelölni a zsidó és a (maj­dani) palesztin állam közös hatá­rát. A miniszterelnök ezzel mint­egy lépéskényszerbe hozta a Ha- mászt, az EU és Washington által terroristának minősített szerve­zetre hárítva a felelősséget azért, ha Palesztina határait a Palesztin Hatóság nélkül jelölnék ki. Irán uszít és fölfegyverez A másik előzmény a tavaly nyáron megválasztott új iráni elnök számos kirohanása a zsi­dó állam ellen. Mahmúd Ahma- dinezsád ismételten kétségbe vonta az európai zsidóság nácik általi megsemmisítését, és Izra­el állam „térképről való eltörlé­sét” sürgette több beszédében. A palesztinok sorsát és szenve­déseit hangsúlyozó nyilatkoza­taiban és interjúiban - mintegy fátylat borítva arabok és per­zsák nem éppen konfliktusmen­tes, több évszázados viszonyára - rendre testvéreknek nevezte a szomszédos Irak, illetve Palesz­tina lakosait. Ezzel párhuzamosan a színfalak mögött tervszerűen folyt a Hezbol­lah felfegyverzése, megerősítése Libanon déli térségében, ahonnan az izraeli hadsereg 2000 májusá­ban vonult ki. (Jelenlétét a jeru- zsálemi kormány éppen az észak­izraeli települések elleni rendsze­res rakétatámadások megakadá­lyozásával indokolta.) Az űrt a Hezbollah rövid idő múlva „betöl­tötte”, majd megkezdte arzenáljá­nak korszerűsítését. A nemzetközi sajtó tényként kezeli, hogy a síita milícia fegyvereinek döntő része Iránból származik (Raad-, Fadzsr-, Zelzal-rakéták), s azok Szírián át jutnak el a Hezbollahhoz. Nem túlzóak azok az állítások, miszerint a milícia 12-15 ezer rakétát halmozott fel Dél-Liba- nonban; így akár hónapokon át képes folytatni észak-izraeli tele­pülések bombázását. A térség legkorszerűbbnek tartott hadse­regével rendelkező Izrael tüzér­ségi és légitámadásokkal vála­szol, ám a rakétaindító állásait tudatosan lakóházakba vagy Nem túlzóak azok az állítások, miszerint a Hezbollah 12-15 ezer rakétát halmozott fel Dél-Libanonban. azok szomszédságába telepítő Hezbollahra mért csapások rendre ártatlan civilek életét is kioltják. Ez történt a hétvégén Kána faluban, ahol 54 polgári személy - köztük számos gyer­mek - halt meg. Erre a körülményre ismételten jelhívják a figyelmet vezető izrae­li politikusok és főtisztek - ám úgy tűnik, ez a tragikus pont tudatos része a síita milícia taktikájának. A számtalan libanoni polgári ál­dozatnak köszönhetően mára jó­formán elnémultak Libanonban a Hezbollah-ellenes hangok. A va­sárnapi bejrúti demonstrációkon már csak Izrael- és ENSZ-ellenes jelszavakat skandált a többezres tömeg, harsányan éltetve Naszral- lah sejket, a síita milícia vezetőjét. Mára elképzelhetetlenné vált az, amit Izrael július közepén szor­galmazott: hogy a libanoni hadse­reg fegyverezze le a Hezbollah harcosait. Libanonban - amely 1967-ben bölcsen kimaradt a hat­napos közel-keleti háborúból - ma már csak egyetien ellenség lé­tezik: Izrael, amely a lakosság túl­nyomó többségének meggyő­ződése szerint igazságtalan és vé­res háborút indított kicsiny északi szomszédja ellen. Az Arab Liga hallgatása A konfliktusban egyelőre a csendestárs szerepét játszó Szíria elnöke vasárnap „állami terroriz­mussal” vádolta Izraelt a kánai bombázás nyomán. Az 1967 óta Izrael legádázabb ellenségének számító Szíria - ahol jelentős síi­ta kisebbség él - egyelőre óvako­dik attól, hogy a Hezbollah olda­lán beavatkozzék a küzdelembe. Mindazonáltal diplomáciai síkon mindent elkövet, hogy kemény hangú fellépésre bírja az Arab Li­gát. Ez azonban eddig nem járt eredménnyel. A 22 tagállamot tömörítő tes­tületben valójában az történik, amit a két „nehézsúlyú” tag, Egyiptom és Szaúd-Arábia akar. Márpedig egyikük sem érdekelt abban, hogy a Közel-Keleten megerősödjenek a szélsőséges erők és mozgalmak. Mind Kairó­nak, mind Rijádnak elég gondja van azzal, hogy féken tartsa sa­ját fundamentalista ellenzékét. A másik ok, amiért az Arab Li­ga nem siet még verbálisán sem a Hezbollah segítségére, annak külső támogatójában keresendő. Irán egyfelől nem arab állam, másfelől az iszlám síita ágát kö­veti. Az arab országok túlnyomó többségének lakossága viszont szunnita. A Hezbollah libanoni győzelme nyilvánvalóan még in­kább fölértékelné Iránt - amely­nek helyzete az amerikaiak iraki „gyengélkedése” nyomán amúgy is jócskán megerősödött már s ez a fölértékelődés az arab álla­mok közel-keleti pozíciójának rovására menne végbe. Ráadásul az Arab Ligát kimon­datlanul is nyugtalanítja az iráni nukleáris program körül hóna­pok óta zajló nemzetközi vita. Amennyiben Teheránnak sike­rülne az, amivel a Nyugat gya­núsítja - hogy atomerőmű építé­sének örve alatt titokban atom­fegyver gyártásán fáradozik -, úgy a nem arab iszlám ország vi­tathatatlanul a Közel- és a Kö­zép-Kelet domináns hatalmává válna. Ez a kilátás pedig nem csak Washingtonban és Jeruzsá­lemben okoz fejfájást. KOMMENTÁR Húsz nap JARÁB1K BALÁZS Míg az Izrael által a Libanonban tevékenykedő Hezbollahra (Isten Pártja) mért katonai csapás a kezdetekkor önvédelemnek tűnt, de a helyzet mára tarthatatlan háborúra változott. Húsz nap alatt Iz­raelnek sikerült szinte az egész világ együttérzését és türelmét el­játszania és szinte ellehetetlenítenie immáron egyetlen szövetsé­gese, az Egyesült Államok próbálkozásait egy új Közel-Kelet összetákolásához. A Hezbollah túszszedő akciója (emlékszik-e erre még valaki...?) akkor még főleg arra volt jó, hogy elvonja a figyelmet a nukleáris kísérletei miatt egyre nagyobb diplomáciai nyomás alatt lévő Iránról. Már ebből is megállapítható, hogy a Hezbollah valóban iráni és szír ellenőrzés alatt áll. Azzal azonban kevesen számoltak a Hezbollahban és rajta kívül is, hogy a Sáron kómája után ve­zetői krízisben szenvedő Izrael beváltja fenyegetéseit és háborút indít a félkatonai szervezet ellen Libanonban. Húsz nap alatt Izra­el azt az országot bombázta vissza a polgárháború (1975-1990) utáni korszakába, amely éppen egy évvel ezelőtt az úgynevezett cédrusos forradalmon keresztül érte el a szír csapatok távozását. Ráadásul Izrael már megnyerette ezt a mérkőzést az „Isten Pártjá­val”. Vajmi keveset lehet tudni arról, hogy a csapások ténylegesen kárt tesznek-e a Hezbollah katonai struktúrájában, de hihetetlen nagy segítséget adnak a Hezbollah propagandagépezetének. Az eddigi arab-izraeli háborúk folyamán ugyanis egyetlen arab álla­mi hadsereg sem bírta ki az izraeli katonai csapásokat húsz napon keresztül. A kezdeti elítélő hivatalos arab magatartást azonban mára a zsidó állam elleni konfrontáció iránti lelkesedés váltotta fel, amely soha nem látott módon növeli meg a Hezbollah presztí­zsét az egész arab vüágban. A félkatonai szervezet ellen a gyenge libanoni államnak ezek után szinte semmi esélye sem lesz, ráadá­sul az arab vüági vezetők elleni harcban az egyes iszlámista ellen­zéki csoportok egy újabb komoly érvet sorakoztathatnak fel, az arab szívek megnyerésére. Izrael nem hallgat a történelemre: a Hezbollahot éppen az 1982-es izraeli invázió hívta életre, amely a Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PFSZ) volt hivatott kiűzni Libanonból. A PFSZ ment, a Hezbollah jött. Hogy most mi lesz, csak találgatni lehet. Ha az izraeli katonai offenzíva nem is találta érzékeny részén a Hezbollahot, jól fenéken billentette az Egyesült Államok közel-ke­leti diplomáciáját. Irak után Condi Rice mindent elkövetett, hogy az USA visszatérjen a multilaterális diplomáciához, de Izrael rendcsinálása Libanonban azt a képet erősíti, miszerint a jelenlegi amerikai demokratizálás és diplomácia a katonai erő bevetésén alapulna. Nincs más nemzetközi szervezet vagy ország, amely ki tudná vezetni a Közel-Keletet ebből a helyzetből. Talált, süllyedt. Húsz nap kellett hozzá. JEGYZET Hatvanéves a forint HORBULÁK ZSOLT Ma hatvanéves a magyar forint, 1946. augusztus 1-jén váltotta fel az akkorra teljesen elérték- telenődött pengőt. A pengő ér­tékvesztése már a háború alatt megindult, de a folyamat iga­zán utána gyorsult fel, majd 1946 folyamán fokozódott pusztító mértékig. Üteme 1945 júliusában naponta 1 százalék, egy év múlva napi 158.486 szá­zalék volt. Oka alapvetően az ország teljes kimerültségével magyarázható: a háborúban megsemmisültek a termelőka­pacitások, az aranykészlet kül­földre került, és a békekötés után a megmaradt üzemeknek is jóvátételi célokra kellett ter­melniük. A forgalomban lévő pénztömegnek nem volt árufe­dezete. Az inflációs spirált 1945 decemberében vagyondézsmá- val próbálták megállítani, ami­kor a pénz névértékét 75%-kal csökkentették. Januárban beve­zették az adópengőt, egy új el­számolási egységet, amelynek árfolyamát régi, ún. sima­pengőben a Magyar Gazdaság- kutató Intézet naponta állapí­totta meg. Minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult, az árak 15 óránként duplázódtak. Kizá­rólag cserekereskedelem folyt: a városiak vidékre jártak élel­miszerért, amiért ők aztán ru­haneműt, műszaki cikkeket ad­tak. Ezt nevezték batyuzásnak. A teljes pénzreform augusztus 1­jén történt meg, és az új forint­pengő árfolyamot 1 a 4 000 000 000 000 000 000 000 000 000- hoz határozták meg. Az új pénz elengedhetetlenül szükséges volt az államháztartás reformjá­hoz. Szigorú pénzpolitikát, sza­bályozott hitelpolitikát, közpon­tosított bér- és árszabályozást és erős adópolitikát vezettek be. A jóvátételi szállításokat két év­vel meghosszabbították, az 1946-1947. évi szállítások felét későbbi évekre halasztották. A bérkiáramlást, akárcsak a forint­kibocsátást, az 1939-es szint fe­lében határozták meg. A kibo­csátás hónapjában a teljes éves összeg alig egynegyedét hozták forgalomba. A magánkézben lévő valutát és aranyat köte­lezően be kellett szolgáltatni. Az aranykészletet augusztus 6- án szolgáltatták vissza az ameri­kaiak, így sikerült megteremtem az aranyfedezetet, ennek mérté­ke decemberben elérte a 33,8%- ot. Valutában kifejezve 1 dollár 11 forint 74 fillért, 1 font 29 Ft 35 fillért ért. Az új pénznem nem volt isme­retlen Magyarországon. Az első forintot 1325-ben verte Károly Róbert. 1857 és 1892 volt for­galomban az osztrák ezüstfo­rint. A szó az olasz fiorinóból származik, német nyelvterüle­ten pedig gulden néven terjedt el. A forint a ‘80-as évek máso­dik felében ismét inflációs spi­rálba került, amiből az elmúlt években sikerült kilábalnia. Vál­tópénzét, a fillért, 1999-ben vonták ki a forgalomból. A fo­rint előreláthatólag 2010 és 2014 között adja át helyét az eurónak. ! Levelek jönnek, levelek mennek, annyi röpköd szerte a világban. ) Figyeljék meg, mennyi lesz majd belőlük őszre. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom