Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-25 / 197. szám, péntek
10 lzVILÁG ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 25. www.ujszo.com Egy-egy hangulatos koncert, színházi előadás, irodalmi est előtt vagy után a falvakban rengeteg helyen csillapíthatták a völgyezők az éhségüket és persze szomjukat Toki pompos, avagy Kapolcs ízei Volt ott minden, mi szem, szájnak ingere A Művészetek Völgye Fesztivál már rég bezárta kapuit - a rendhagyó és a maga nemében egyedülálló programsorozatnak immár tizennyolcadik éve otthont. adó, hat meseszép balaton- felvidéki település: Kapolcs, Pula, Taliándörögd, Vigánt- petend, Öcs és Monostor- apáti a több százezernyi művészetkedvelő látogató távozásával jövő nyárig újra elcsendesedett. RÁCZ VINCE Az azóta már rég hazatért „völgyezők” azonban alighanem még mindig a völgy falvainak girbegurba, virágokkal szegélyezett, fák lombkoronáitól árnyas utcáit járják képzeletükben, ahol mint rendesen, újra csak a kedvességükről és vendégszeretetükről méltán híres helyiek sétálgatnak, várva arra, mikor jön el újra az a sok ismeretlen ismerős. Nem is csoda, hiszen aki csak egyszer is járt a völgyben, lélekben már sosem hagyja el. Elült a gyerekricsaj, elpakolták portékáikat és felszedték sátrukat az árusok, kihunyt a parázs a már csak múzeumként működő kapolcsi kovácsműhely nagy fújtatós hevítőkohójában, a házak kapuiról lekerült a tábla: „sátorhely kiadó”, előmeDödölle Hozzávalók: 30 dkg krumpli, 20 dkg búzadara, liszt, zsír vagy olaj, 25 dkg vöröshagyma, só. Elkészítése: A krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk, majd sós vízben - amely éppen ellepi -, megfőzzük. Beleszórjuk a búzadarát, és pépesre főzzük. Ha megfőtt, a vizet rajta hagyva összetoljuk a krumplit, és lisztet keverünk hozzá, hogy jó kemény masz- szát kapjunk. Ezt kevergetve még tovább főzzük. (Nagyon nehéz kevergetni, jó izomerősítő.) Olajban vagy zsírban a karikákra vágott hagymát megpároljuk. Kiszaggatjuk a krumplit, amelyre a hagymát rátesszük. Lehet még tejföllel gazdagítani, meg is lehet pirítani. Köretként is tálalhatjuk. részkedtek az emberek tömegeitől megriadt macskák, kiürültek a vendégszobák, és a völgyvendégek tarka serege lassan vissza- vedlett a városlakók komor és szürke hadtestévé. Jöhetnek a kulináris élvezetek A Művészetek Völgye Fesztivál nemcsak azért jelent páratlan élményt, mert testközelbe hozza a különféle művészeteket, hanem azért is, mert valóságos tárháza a változatos gasztronómiai és kulináris élvezeteknek. Szóval a völgy véget ért, de még most is érzem a számban azoknak az ínycsiklandozó illatú ételeknek az ízét, melyeket afféle avatatlan ínyencként módomban volt Kapolcson megkóstolni. Egy-egy hangulatos koncert, színházi előadás, irodalmi est előtt, illetve után a falvakban rengeteg helyen csillapíthatták a völgyezők az éhségüket és persze szomjukat... - végül is nem csak szóval él az ember. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere: kürtőskalács, sültkolbász, túrós rétes, malacsült, tócsni vagy lapcsánka, ki hogy ismeri, lán- gos, dödölle és hát persze sör, bor, pálinka. Mind közül legjellemzőbb azonban a völgyre a toki pompos, Kapolcs kétségkívül legfinomabb kemencés finomsága. Persze szó sincs valami újsütetű ételről. A toki pompos tulajdonképpen kenyértésztából készült lán- gos, más néven lángálló, ősrégi étel, kicsit új köntösben. Manapság különösen divatba jött, igazi szenzáció. Mi a titka, nem tudom, annyi azonban bizonyos, kell hozzá pizza- vagy kenyértészta, amelyet jó vékonyra kell sodorni. A tésztát rakjuk tepsibe, aztán várjuk meg, míg kicsit megdagad. Ezután meg kell kenni tejföllel (a tejfölt összekeverhetik borssal, majoránnával), rá kell rakni jó sok angolszalonnát és vöröshagymát. Legfeljebb negyedóra sütést igényel. Nos hát, így készül az ungarische pizza. A lényege, mondom még egyszer, hogy jól meg kell pakolni tejföllel, hagymával és szalonnával. Legokosabb, ha borral öblíti le az ember, esetleg fröccsel. Retró menza Kádár-kori kajákkal A völgy a legkülönösebb ízlésű vendégeinek is képes volt meglepetéssel szolgálni. A kapolcsi Óvodakertben például retró menza működött, ahol a felszolgált ételek mindegyike a hetvenes éveket idézte, tudják, amikor a krumplileves még krumplileves volt... Az étlapján olyan finomságok szerepeltek, mint a szalonnás rántotta, a bundáskenyér, a túrógombóc, szóval a hagyományosan tartalmasnak ítélt ételek. Elvégre aki sátorban aludta át az éjszakát - márpedig a többség így tett, meg különben is, sátraké a szerencse :)-, annak kijárt a kiadós koszt, egy-egy tál jóféle ragu vagy amolyan igazi, sűrű főzelék, legalább két nagy szelet, lehetőleg jó fehér, hizlaló kenyérrel. A sok-sok általam megkóstolt finomság mellett kellemetlen meglepetést jelentett számomra a dödölle - a jó ég tudja, valahogy nem így képzeltem. Korábban sosem ettem, még csak nem is láttam effélét, legfeljebb a népmesékből volt ismerős, csak a „hetvenhét magyaréból tudtam, hogy egyáltalán létezik. Nekem a dödölle túl zsíros köretnek, persze ízlés dolga, úgyhogy a dödölle kedvelői ne írjanak tiltakozó leveleket, nem vitatkozom. Szóval a dödölle, ez a kétségkívül költői elnevezéssel illetett étel, igazából tejfölös, túrós galuska, legalábbis Kapolcs Katlan Tóni - láthatják, nem különben költői - elnevezésű vendéglőjében, mi tagadás, hozzám hasonlóan zsírban bizony nem volt szegény. A kakukkfüves jércemell azonban, melyhez a dödöllét köretként ajánlotta a derék vendéglős, maga volt a gyönyör. Olyan különös íze volt, hogy csoda, a mesebeli királyok asztalára való, úgy képzelem. Feltétlenül kóstolják meg, bárhol is járnak, különösen Kapolcson, Katlan Tóninál pedig feltétlenül! Kakukkfüves jércemell - köretként egy kis zsíros dödölle A toki pompos a völgy legfinomabb kemencés finomsága (Agszer Gábor felvételei) Tejfölös toki pompos Hozzávalók: 50 dkg liszt, fél csomag élesztő, kevés tej és cukor, 2- 3 főtt krumpli, 1 evőkanál étolaj, só, 2 pohár tejföl. Elkészítése: Az élesztőt langyos tejben kis cukorral felfuttatjuk. A lisztbe fészket készítünk, belerakjuk az áttört főtt krumplit. Az élesztőt, olajat ízlés szerint megsózzuk. Langyos vízzel rugalmas tésztát készítünk, jól eldolgozzuk. Langyos helyen kétszeresére kelesztjük, tepsibe terítjük. A tejfölöket egy kanál liszttel elkeverjük, és a tésztára simítjuk. Gazdagíthatjuk még kisült szalonnakockával, karikára vágott vöröshagymával, sajttal. Közepes tűznél készre sütjük. TIKES SOROK A konyhakert HAMVAS BELA Mindössze reggeli sétám olyan, mint egyébkor. Napkelte után jegyzetemet zsebre vágom, és felmegyek az erdőbe gondolatra vadászni. Hónom alatt könyv, és a harmatos füvön lassan lépegetek. A völgyben kékes pára úszik, s a fák között mátyásmadarak rikácsolnak. Nyolc órakor már nincs türelmem. Visszatérek, előszedem a kapát, kosarat, és lemegyek a konyhakertbe. Zöldséglevest főzök ebédre, s ez ilyenkor nyár végén olyan ünnep, amelynél nagyobbat nem ismerek. A szemétleves fogalmáért az öreg arácsi parasztasszonynak tartozom hálával. Ő volt az, aki kosarával a kertbe ment, összeszedte, amit talált, és amikor azt kérdeztem, ugyan mi'lesz belőle, azt mondta: a kert egész szemedét belerakom. Azt a zamatot, amit az ételnek ő adni tudott, sohasem értem el. Pedig nyugodtan mondhatom, hogy évekig próbálkoztam vele. Nem a zöldség sokaságán és minőségén múlott. Az ő levese, ha valamihez hasonlítani kellene, olyan volt, mint a bor. Már illatától is kóválygott a fejem. De megvolt benne az a nyájas szelídség, aminek a jól elkészített zöldséglevest mindig jellemeznie kell. Színe rózsaszín arany, a vetemény sem puha, sem kemény, a répa magába szívta a káposzta, a paprika, a karalábé ízét, mégis répa maradt, mint ahogy az eszményi közösség- ^§|| ben mindenki egyéniség, mégis mindenki együvé tartozik. A legfontosabb a kellő áhítat. Mint minden igazán nagy vállalkozást, ezt is fohásszal kell kezdem. Az almafa alá ülök, és a konyhakertet nézem. Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágy- geijesztő, simára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerűségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket. Az emberek százszámra rohannak el mellettük, és mindegyik így szól magában: Milyen ordináré eszköz, fakanál! Kedves fakanál, _ tad magad. Mindig csodáltalak finom vonalaidért, kedves fejedért, amely olyan, mint egy virág. S hogy hasznos vagy, nem vezet félre, csak növeli hozzád való megmagyarázhatatlan ragaszkodásomat. Az almafa alatt önkéntelenül a fakanál és a konyhakerti vetemény hasonlósága fölött gondolkoztam. A növény, amefehér kőrisfából készült nemes, karcsú kanál, te tudod, hogy alázatod engem sohasem tévesztett meg, amellyel oly egyszerű munka elvégzésére hűségesen felajánlottét csak a hasznos oldaláról néznek, elbájoló szépséggel van tele. De ezen felül olyan tulajdonságok fölött rendelkezik, amely ritkaság. Itt van mindjárt a fodros petrezselyem. Ha nem tennék ételbe, illatszer lehetné, s minden bizonnyal csodálnák a hölgyet, aki a délutáni teán petrezselyemillat-felhőben érkezne. De ugyanez a növény csodaszép lenne virágágyszegélynek. Sűrű és bozontos zöldje kellemesen fogná körül a petúnia vagy a ^ ^ , szalvia ágyakat. A zeller ugyanúgy. A kelkáposzta bátran dísznövény lehetne, a bimbókelről vagy a karfiolról nem is szólva. A paradicsom pedig? A paprika? Még cserépbe is szívesen ültetném, s az ablakban gyönyörködnék benne. Mikor nyáron a paradicsomot fölös hajtásaitól megtisztítom, időnként megpihenek, és a levelek csodálatos illatát élvezem. Műiden vetemény olajának van ilyen egyéni és utánozhatatlan szépsége; hogy ez a szépség hasznos is, és hogy a növény bűbáján kívül ehető, ez az öröm ebben a pillanatban egészen eltölt. Aztán lassan munkába fogok. Kibontom a sárgarépa ágyat, gondosan megkeresem a fejlett, vastag gyökereket. Két-három karot- tát is szedek, petrezselymet, gyökeret és zöldjét, paszternákot, amit nem engednék el semmi pénzért. Ezután jön a póré, a kelkáposzta, a zeller gyökere, zöldje, karalábé, egy kis karfiol. Hagymából a legjobb lesz az apró, dió nagyságú ezüsthagyma, elég belőle kettő, a fokhagymából egy. Két szép zöldpaprika, egy piros paradicsom, s hogy az ünnep teljes legyen, egy marék frissen fejtett bab. A kútnál megmosom és megtisztítom. A csillogó ezüst vízben ragyog a sok levél és gyökér. Most már megrakhatom a tüzet.
