Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-12 / 186. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 12. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ Bomba ajándék Tony Blairnek A készülő merényletek megelőzése valóságos ajándék volt Tony Blair brit miniszterelnök számára - írja a Kommerszant című orosz újság. Tony Blair miniszterelnöksége talán legrosszabb idejét éli, a sorozatos botrányok miatt soha nem látott mélységbe zuhant népszerűsége, és egyre erősebb a követelés, hogy idő előtt távozzon tisztéből. A brit és a nemzetközi sajtó az elmúlt hónapokban „béna kacsaként” kezelte őt. „Nem kizárt, hogy ez a siker visszavonulásra készteti a Blair távozását követelőket” - fogalmaz a lap. (MTI)- Az őszi energiaár-emelések után mi is költözhetünk a fecskék után melegebb égtájakra... (Peter Gossónyi rajza) HÉTVÉ0(R)l A meztelen angolt nem zavarta A hét elején még úgy gondoltam, azokról a lányokról fogok írni, akik a nyári nagy melegre hivatkozva mély dekoltázsú felsőruházatuk alá nem öltenek melltartót, potenciális közlekedésiba- leset-okozókká válva ezáltal, de a zászlóégetés, Jaroslav Spišiak utóda, a nyugdíjasok karácsonyi pénze meg a pártközpontok lehallgatása olyannyira felizgatott, hogy azonnal virtuális papírkosaramba dobtam az eredetileg kifundált, könnyű kezű nyári témát. KOCUR LÁSZLÓ Csaknem az egész közép-európai sajtó győzedelmi zászlóként lobogtatta pénzügyminiszterünket (Igaz is, önök már megtanulták az új neveket? Tüdják, mi a karakán államférfi neve? Ha nem, akkor ideírom.), Ján Počiateket, aki azt találta mondani: ha nem euróval fogunk fizetni a boltokban 2009- ben, akkor biza csomagol, és otthagy csapot-papot. „Ilyen is van!” - harsogta az egyik magyar hírportál. Egy ideig úgy tűnt, az alig harminchat éves tárcavezető 2009- ben valóban visszaülhet a csaknem háromszázmillós alaptőkéjű telekommunikációval foglalkozó multinacionális vállalat igazgatói székébe, melyet a bársonyszékért adott fel. Ám az eddig csupán a felelődén ígérgetés terén jeleskedő, az elődje által felhalmozott megtakarításokat laza csuklóval szóró Fi- co-kabinet megdöbbentő bejelentést tett; 10 százalékkal lefaragják a költségvetés egyes fejezeteit. Az államfő elbocsátásokat is ígér. Ennek azonban nem kell annyira örülni. Aki már vett ki szabadnapot abból a célból, hogy állami fennhatóság alá tartozó hivatal málló falú folyosóján sorakozzon egész nap, egy jelentéktelen, 25 perces ügyintézés végett, vagy várt már egy hivatalos határozat kézbesítésére hosszú hetekig, az sejtheti, mit jelent, ha még kevesebb közszolgával számolhatunk: még lassúbb ügyintézést. Tehát ezt is mi szívjuk meg, ráadásul az elbocsátott hivatalnokok fennmaradó bére messze nem elég a kormány túlzó elképzeléseinek finanszírozására - pláne, ha a végkielégítéseket is leszámoljuk belőle. Erről persze mit sem sejthetett az az angol férfi, akit a hatóságnak kellett kiszednie az egyik pozsonyi szökőkútból. Az öreg kontinens legöregebb uralkodójának alattvalója - vélhetően kapatosán - megmutatta, milyen az angol virtus, pucéran vetette magát az egyik pozsonyi fontanába. Róla csak azért emlékeztem meg, hogy megjutalmazzam azokat a politika iránt mérsékelten érdeklődő olvasókat, akik eddig még nem hagyták abba ennek a cikknek az olvasását... A hét vezető témája természetesen a zászlóégetés volt. Elsőként lapunk számolt be róla, hogy egy webhelyen kenderszívástól elhülyült suhancok, rossz angol- ságú inzertekkel megspékelve magyar zászlót égetnek. Ez újdonság. Amerikai zászlót szinte naponta égetnek valahol, izraelit legalább hetente, egy időben, a Mohamed-karikatúrák idején a dán zászlókészítők is élénkebb keresletet könyvelhettek el, de hazai magyarzászló-égetésnek nem sikerült nyomára bukkannom a sajtóadatbankban. Tehát a jelenséget illethetjük a példátlan jelzővel. Hadd ne soroljuk most fel a diplomáciai lépéseket ez ügyben. Hadd ne újuk le, mekkora bunkóság volt „válaszlépésként” lefújni/lemázolni a budapesti szlovák nagykövetséget - tuti, nem Juraj Migaš rakta a tábortüzet a zászló alá -, hadd ne szemezgessünk magyar és szlovák internetes fórumokról, noha lenne mit. Ezek csak tünetek. Az út- széli nacionalisták - akik, félreértés ne essék, eddig is voltak, és ezután lesznek, kormányoktól függetlenül - felbátorodása egyértelműen a kormánytámogatásnak tulajdonítható. Persze, Ján Slota nem kormánytag, ő mondhat, amit akar, az az ő magánvéleménye, nem fog vele a kabinet foglalkozni - ebben a szellemben nyilatkozott a kormányfő. Persze, nem kormánytag, mert olyan, mint a büdös lábú, de gazdag nagybácsi, kellemetlen, de hát mit csináljunk vele... Ettől még az egyik kormánypárt nagyhatalmú feje, és gyalázkodásával teleokádja a külföldi sajtót (igaz, most egy ideje csendben van, bár eddig úgy tűnt, jobbára a hétvégi lapszámokat kedveli). És vannak, akik számára ez trendi. Már hogyne lenne az, mikor a nemzeti párti oktatási miniszter a tankönyvek átírását és a magyar iskolák fokozott ellenőrzését ígéri. Ez sokak - a nemzetiek látens szimpatizánsai - számára bátorítást jelent: gyerünk, most lehet szívatni a magyarokat! Noha vélhetően néhány, nem Czakó József-i értelemben vett „hülye kamasz” otrombaságáról van szó, mégsem intézhetjük el az egészet egy legyintéssel, mondván: „Kis hülyék, majd kinövik.” Mert az égő zászlók után esetleg égő Csemadok- irodák jönnek. Ne várjuk meg! Azt hiszem, mégis jobb lett volna azokról a lányokról írni, akik a nyári nagy melegre hivatkozva... Kézipoggyászukban „felvitt" alkotórészekből állíthatják össze robbanószerkezeteiket a merénylők Új fejezet(ek) a légi terrorizmus elleni harcban MTl-HÁTTÉR Többen úgy vélekednek, a brit rendőrség csütörtöki bejelentése, mely szerint kézipoggyászban elrejtett folyékony robbanóanyaggal terveztek merényleteket elkövetni Nagy-Britanniából az Egyesült Államokba közlekedő repülőgépeken a levegőben, új fejezetiek)« jelenthet a légi terrorizmus elleni harcban. A meghiúsult merénylettervben feltételezhetően szereplő folyékony vagy kristályos robbanószer technológiája nem új. Először 1995-ben a Fülöp-szige- teken lepleztek le egy feltételezett al-Kaida-merényletet, amelyben a tervek szerint a fedélzetre kontaktlencsetartóban felvitt nit- roglicerinnel robbantottak volna fel az Egyesült Államokba tartó repülőgépeket. A légiforgalmi-hatóságok akkor bejelentették, meg fogják tiltani az aerosolok, gélek és 30 milliliternél több folyadékot tartalmazó üvegek felvitelét a Manilából az Egyesült Államokba induló gépekre, ennek az elképzelésnek azonban soha nem szereztek maradéktalanul érvényt. A bébitápszer azonban még akkor is kivételt képezett annak ellenére, hogy por formájában alkalmas a kristályos robbanószerek álcázására. Egy évtizeddel később az észak-írországi Belfastban egy algériai férfinél olyan adathordozókat találtak, amelyek tartalma azt taglalta, hogyan lehet - egyebek között - hintőporos dobozba rejtett kristályos állagú robbanószerrel felrobbantani .egy repülőgépet. Steve Park brit biztonságpolitikai szakértő szerint az egyik valószínű forgatókönyv az, hogy két-három fős csoportok dolgoznak össze oly módon, hogy mindegyikük felcsempészi a gépre a pokolgép valamelyik alkotóelemét, és a repülőút alatt összeállítják. A hagyományos pokolgépek kulcsfontosságú eleme az energiaforrás, amely működésbe hozza a detonátort. Tom Clonan ír biztonságpolitikai elemző rámutat, hogy ideális időzítőt lehet készíteni mobiltelefon segítségével. Paraffin- vagy benzinalapú gyújtóbomba is elképzelhető, egy üyen az Atlanti-óceán felett meggyújtva katasztrófát okozhat, mielőtt a gép le tudna szállni - vélekedik Alan Hatcher, a salis- buryi Nemzetközi Biztonsági és Robbantástechnológiai Képzési Központ igazgatója. Ezeknek az összetevőknek egyike sem szűrhető ki röntgenberendezésekkel - teszi hozzá. Az egyetlen módja, hogy egy sötét színű orvosságos üvegről megmondják, mi van benne, az, hogy kinyitják és megnézik. Hatcher szerint az ilyen alapos ellenőrzés négy-öt órás biztonsági vizsgálatokat is jelenthet. Egyúttal valószínűsíti, hogy a terroristák nem a gépet, hanem a zsúfolt terminált választják célpontul. Terroristák diktálta utazási „divat” London. A brit és egyesült államokbeli terroristaellenes hatóságok nem hozták nyilvánosságra a tervezett merénylet robbanószerének összetevőit. Bármi volt is a „recept”, szakértők szerint a jövőben a légi utasoknak alapvetően meg kell változtatniuk utazási szokásaikat. Mert például még egy elemes karóra is elegendő energiát tud lead- niahhoz, hogy működésbe hozzon egy detonátort. (m) KOMMENTÁR Magyar ünnepi széthúzás LAKNER ZOLTÁN Nem lesz közös ünnepe 1956-nak. A Wittner Mária fémjelezte ‘56- osok nem emlékeznek együtt az MSZP-s kormánnyal. (Itt jelzem: e sorok írója egyáltalán nem osztja a képviselőnő politikai nézeteit.) Az új központi emlékművön kívül épül még kettő. Ezen a ponton úgy szokás folytatni az e témáról szóló írást Magyarországon, hogy sajnálkozunk: egyesek egy napig sem képesek felülemelkedni politikai nézeteiken, összekeverik a múlt és a jelen problémáit, viszályt szítanak, akadályozzák a történelmi sérelmek, Jdbeszélését”, a sebek gyógyulását. Én úgy vélem: nem olyan nagy baj, ha nem lesz közös ünnep. Öt évvel ezelőtt a 301-es parcellában szégyenteljes módon kifütyülték a halálra ítélt Mécs Imrét. Sugallni sem szeretném, hogy ezt az eseményt mércének kellene tekinteni. De állítom: az indulatok valódiak voltak, ma is azok, s ezen el kell gondolkodni. Egy nemzet tagjainak együvé tartozását a többi között az ünnepek biztosítják és jelképezik. Am a békességet nem lehet előírni. Ha két ember az év 364 napján vitában áll egymással, miért mímeljék az egyetértést az ünnepnapon? Ez nem nemzeti egység volna, hanem képmutatás. A szatmári békét, Görgey szerepét vagy a kiegyezést nem vitatták évtizedekig, évszázadokig? Miért lenne másképp 1956-tal? A viták, helyenként veszekedések jelzik, hogy már a forradalom ideijén különbözőképpen gondolkodtak arról, ami zajlott. Irodalma van annak is, mennyire és miképp volt megosztott az 1956 utáni ellenzék. Ezek az ellentétek bezúdultak a rendszerváltás utáni korszakba. A szólásszabadság révén teret nyertek az érvek és az indulatok. Ez maga a múlt „kibeszélése”, amit oly sokan hiányolnak. Itt zajlik a szemünk előtt, a fülünk hallatára, ha nem is mindig a legjobb modorban. A megszólalók elmondják, mit tartanak 1956-ról, hogyan élték meg, ami a forradalomhoz vezetett, s belőle következett. Az egyetértés látszata az eltérő nézetek szőnyeg alá söprését jelentené, az emlegetett „kibeszélést” gátolná. Tény: a politikai vitákban eszközként használják a múltat. De az is tény, hogy a magyar politikai élet megosztottsága részben a történelemből ered. A rendszerváltás után új sérelmek rakódtak a régiekre, fokozva érzelmi töltetüket. Az 1956-tal kapcsolatos egyetértés nem túl magas, inkább téves elvárás. Benne van az a sajátos hazai vélekedés, hogy a vita csúnya do- • log, értsenek már egyet a pártok! Szerencsére nem fognak; megszűnne a választás lehetősége. Ha valaki mostanában Budapesten színházban járt, akkor láthatta többek között Spiró, Hamvai, Té- rey, Kukorelly, Komis darabjait, amelyek felölelik Magyarország elmúlt hatvan évét. A magyar társadalom sokféle karakterét, magatartását, erkölcsi minőségét mutatják meg. Nem kínálnak„közös neveződ’. Viszont mélyre ásva a jellemekben segítenek megértem, hogy ki miért tette, amit tett. Önvizsgálatra késztemek: mi magunk megütnénk-e saját erkölcsi mércénket hasonló helyzetben? Melyik szereplő lennénk a valóságban? Hogyan hat a múlt a jelenre? Ettől különböző eredményt a politikusok által folytatott „múltvitától” sem lehet várni. S ez jóval több, mint az egység álszent látszata. A szerző magyarországi politológus ____________ JEGYZET Abb ázia NÉMETH ZOLTÁN Abbázia, azaz horvát nevén Opatija mágikus hely, az volt a magyar irodalom számára is. Jókai például legalább kétszer üdült ott, először 1888 augusztusában nevelt lánya, Jókai Róza és Feszty Árpád házasságkötésekor, másodszor 1901 telén második feleségével, a nálánál jóval fiatalabb Nagy Bellával. 1904-ben a tízéves Déry Tibor és a tizenhat éves Füst Milán is eltöltött ott néhány napot, hetet, ez utóbbi tüdővérzését kezelendő; Füst egyébként akkor kezdte el írni híres naplóját.-1918 nyarán a szintén gyermek József Attilával találkozhattunk volna Abbáziában, egy gyermeküdültetési akció keretében töltött el egy hónapot. Móra Ferenc ott kezdte el írni Ének a búzamezőkről című regényét, 1927 áprilisától másfél hónapig tartó nyaralása során. Ady ma már elfeledett író barátja, Kabos Ede pedig ebben a tengerparti városkában halt meg 1923-ban. Rajtuk kívül többek között Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes, Németh László, Tamási Áron fordult meg a legendás üdülőhelyen, amely főként a Monarchiának köszönhette felvirágzását, elegáns szállóit és parkjait. Kultúrtörténeti adalékként meg lehet említeni Szenes Béla Alvó férj (1926) című színdarabját, amelynek egyes jelenetei a korabeli arisztokrácia kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában játszódnak. Ma Opatija a közeli Lovrannkl együtt több mint tízezer idegenforgalmi férőhellyel rendelkezik, és szinte egybeépült a majd százötvenezres Rijekával (Fiume). A19. század nyolcvanas éveiben épült szállodái, a mai Kvarner és az Imperijal, valamint az újabb, többtucatnyi hotel alatt hömpölyög a tömeg, az autók, turistabuszok szinte véget nem érő rohama ostromolja a várost. A mágikus kisváros ma néha elviselhetetlenül mozgalmas, gyönyörű üdülőhely. Még mindig megtapasztalható valami titokzatos hangulat a hajdani arisztokratikus patinából, valami sajátos elegancia és felsőbbrendűség, valószínűleg ezért nyüzsög ott ennyi külföldi, ezért veti rá magát a városra az európai középréteg. Németek, olaszok, hollandok, franciák, belgák, svájciak, jó néhány magyar, egy-két kelet-európai: kétségtelen, a mai Opatija egy Kis-Éurópa. Talán így érzik maguk a bennszülött horvátok is: bár Horvátország csadakozása az Európai Unióhoz még várat magára, néhány autó rendszámtábláján már megjelentek a tizenkét csü- lagos, HRjelzésű, EU-kék matricák, öntapadók. A turistának viszont ez már fel sem tűnik.
