Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-12 / 186. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 12. www.ujszo.com PENGE Szúnyog Zsuzsa: Rózsavigasz Madách-Posonium, Pozsony, 2005 A Rózsavigasz című verseskötet hátsó borítóján taláható szöveg Mikola Anikó verseihez hasonlítja Szúnyog Zsuzsa verseit. Nem tudom, kinek a számára hízelgő ez az állítás, ebben a rövid kritikában kizárólag a Rózsavigasz verseivel kívánok foglalkozni, az összehasonlítás feladatát másra hagyom. Annál inkább foglalkozni kell viszont megannyi esetlegességgel, amelyek könnyen felejthető olvasmánnyá teszik a Rózsavigaszt (állítom ezt annak ellenére, hogy a kötet a Posonium Irodalmi Díj jutalmai közül az év legjobb első kötetének díját kapta 2006-ban). Esetlegességek alatt az átgondolatlan, ötletszerű, felszínes megoldások halmozását értem, s ezt jó néhány példával kívánom alátámasztani. A kötet elejére helyezett, címadó szöveg adódik első példának: „reklámrágó / kiköpött anyja / mondják / kosarába teszi / sírni hagyják / rá-ró-ja / pattintsd fel a rózsaszín / doboz fedelét / s add kölcsön öt percre / az illat szeletét”. A szövegből nem derül ki, mi köze a „reklámrágó”-nak a „kiköpött anyja” szerkezethez, reklámnak, illetve rágónak az anyához, mindháromnak a kiköpéshez, a párosítás sehol nem kapcsolódik össze, elveszik a vers szövegterében. Esedeges a „rá-ró-ja” megoldás is, értelmez- heteden, miért bontotta szótagjaira éppen ezt a szót a költő. Az idézet utolsó négy sora megint- csak esedeges módon kapcsolódik a megelőző sorokhoz: a doboz a rágóhoz kapcsolódik, netán a kosárhoz? Hogyan? Az illat a dobozra vagy a rágóra utal? És ha igen, milyen jelentéses, versben feltörő kapcsolatot szükséges közöttük feltételeznünk? Ehhez hasonló esedegesséNémeth Zoltán kritikai rovata gekből áll össze szinte az egész kötet. Az Ébred a városban című versben miért bontja elemeire a „szemeted’ szót a költő? Idézem: „a lámpák megunják fényüket / gyapjúharisnyába bújnak az utcakövek / vízsugár tünteti el a tegnap / szétszórt sz. e. m. e. t. é. t. (...)” Az Elbeszélés anno... című versben miért van zárójelben a 20. század és miért nincs a 21.? Mert jó ödet? Mint a Negyven című vers csupa e betűs, eszpe- rente nyelve? A probléma csupán az, hogy ezek az ötíetek tényleg csak az ödet szintjén maradnak, nem válnak részeivé a szövegeknek, nem adnak összetett jelentést a verseknek. Ráadásul Szúnyog Zsuzsa versei olyan nyelvet működtetnek, amely még a modernizmus személyiségválsága előtti vüágból eredeztethető: naiv, patetikus, elégikus, romantikus nyelvet, amelyből egy többszörösen meghaladott költészeteszmény néz felénk. Mintha gyenge 19. századi verset olvasnánk: „Nincs maradásom, se menekülésem, / mezőkön át futtat örök vándorlétem, / tarisznyámban szépség, a karomban bánat, / futok s félre- sodrom a rám csapó ágat.”, „Már nem zavar ha vetkőzni kell / Márványszoborról is hull néha lepel.”, „nem rossz ez az alkonyi idő / azt nem mondhatom hogy rossz volna ő”. Szúnyog Zsuzsa verseinek nyelve sok dolgot árul el magáról: hogy nem túlzottan követi a kortárs líra eseményeit, hogy jól bejáratott lírai közhelyekből építkezik, hogy az élettények pa- tetikus-elégikus felfogásával kívánja leplezni az összetett jelentéstartalmak hiányát, hogy ötle- tei esetiegesek és csöppet sem eredetiek. Egy kötet megjelenése, megjelentetése szerző és kiadó közös felelőssége: véleményem szerint Szúnyog Zsuzsának várnia kellett volna még a megjelenéssel, illetve több oldalról is vissza kellett volna igazolni a költői tehetséget feltételező kiadói alapállást (hiszen a költő verseit eddig mindössze a kiadó lapjában, az Irodalmi Szemle hasábjain volt módomban olvasni). Értékelés: ##00000000 Laurie Collyer Sherrybabyje két díjat is nyert az idén Karlovy Varyban - mindkettőt megérdemelte Ha egy anya késve szeret Maggie Gyllenhaal és Danny Trejo a Sherrybabyben (Képarchívum) Dupla elismerésben részesült Karlovy Vary idei fesztiválján a Sherrybaby című amerikai film. Elnyerte a Kristály Glóbuszt, vagyis a mustra nagydíját, Maggie Gyllenhaalnak pedig a legjobb női alakítás díját ítélte a zsűri. SZABÓ G. LÁSZLÓ Vagány, belevaló nő Sherry Swanson. Édes is, fanyar is. Lehet őt szeretni, de lehet sajnálni is. Amolyan bukott angyal. De egyenes, őszinte jellem, ami a szívén, az a száján. Nem veszélyes, nem bánt senkit. Csak éppen priusza van. Drogfüggő volt, és betörésért is elítélték. Három év után most szabadul. A rendőrség továbbra is figyeli. Sherry azonban nem az az ijedős fajta. Különben is: ami volt, elmúlt. Megedződött a rácsok mögött. Gyereke van, bájos kislánya, aki mindennél fontosabb számára. Alexist eddig Sherry bátyja, a megbízható Bobby nevelte. És Bobby felesége, aki ugyancsak teljes odaadással gondoskodott róla. De nem önzetlenül. Lynn egyelőre nem tud szülni. Gyermek iránti vágya viszont óriási. Alexis imádja Bobbyt, és rajongva szereti Lynnt is. Édesanyjáról keveset hall, amíg Sherry börtönben ül. Az elidegenítés céltudatosan történik mindkét ember részéről, s a lehető legfinomabb eszközökkel. A kislány már nem is hiányolja a mamát, remekül elvan nélküle is, hiszen pótszüleitől mindent megkap. Szeretetben is. Csakhogy egy nap megjelenik Sherry, akit félje már rég elhagyott, s mindene a gyerek. Vinné, ha vi- hetné. Bobby - Lynn hatása alatt - azt tanácsolja neki, előbb csak egy napot, aztán egy hétvégét töltsenek együtt, hogy Alexis szokja meg a mamát, aztán majd döntsön, hogy kit választ. A kislány - Lynn hatása alatt - nem siet a mama kaijaiba, de az anyai szeretet mégis célba talál nála. Sherry és Alexis szép lassan megtalálják az egymáshoz vezető utat. Még akkor is, ha Lynn és Bobby nem igazán örülnek ennek. Sherry közben új társra akad. Első látásra ugyan nem éppen biza- lomgeijesztő a férfi, de gyorsan kiderül: rendes, becsületes lélek. A legnehezebb pillanatokban is ott áll Sherry mellett. Mert vannak nehéz pillanatok. Egy kétségbeesett anya kínjai, félelmei, ahogy felfedezi: miféle harc zajlik a másik oldalon, hogyan fogott össze ellene Bobby és Lynn, és miképpen kerül mellettük egyre inkább vesztes helyzetbe. Sherry ugyanis egy nap meglátogatja az apját, aki bakfisko- rában szexuálisan zaklatta. Most sem tudja tartóztatni magát a férfi. Az első adandó alkalmat kihasználja, hogy régi vágyaival találjon fogást a lányán. Sherry elmenekül tőle, s felzaklatott állapotában ismét droghoz nyúl. A rendőrség pedig azonnal lecsap rá. Az okok senkit nem érdekelnek, mint ahogy az sem, hogy Sherry élete már rendeződni látszik. Munkahelye van, a kislányával is egyre szorosabb lesz a kapcsolata, s már a magánytól sem kell tartania - mindez kevés ahhoz, hogy szabadlábon hagyják. Bobby és Lynn pedig tovább szerethetik Alexist, övék a kincs. Megrázó, eszköztelen, hollywoodi máztól mentes családi dráma Laurie Collyer első játékfilmje. Ezt megelőzően ugyanis értékes dokumentumokat forgatott a New Yersey-ből származó rendezőnő. Nuyorican Dream cimű filmjében egy New Yorkban élő portoricói család életét mutatja be, ahol az egyik fiú meleg, a másik drogos, a harmadik pedig büntetését tölti a rács mögött. A Sherrybabyvel, amelyet New Yersey-ben vitt filmre, a Robert Redford nevéhez fűződő Sundance fesztiválon debütált az év elején, s ahogy Karlovy Varyban elmondta: a tengerentúlon nem volt osztatlan sikere a filmnek, hiszen egyrészt a család intézményét támadja, másrészt pedig a nem létező amerikai álmot. Igaz, hogy Sherry sorsához egy gyerekkori barátnőjének a története szolgált alapul? Sue velem együtt nőtt fel New Yersey-ben, erős és intelligens ember, csak a sorstól rossz kártyákat kapott. Igen, az ő elbeszélése alapján írtam a forgatókönyvet, és nem tettem hozzá egyetlen valótlan mozzanatot sem. Nagy erőfeszítésébe telt, míg megszerezte a forgatáshoz szükséges összeget? Két évig írtam a forgatókönyvet, és legalább ennyi ideig gyűjtöttem a pénzt, hogy megcsinálhassam a filmet. A Nuyorican Dreammel kopogtattam mindenütt. Amerikában is és a cannes-i fesztivál támogatóinál is. Már az utómunkálatoknál tartottunk, amikor szülni mentem, így hónapok teltek el, míg újra visszakerültem a vágószobába, de ezt az időszakot sem hagytam veszni. Megírtam két forgatókönyvet. Sue hogyan fogadta a filmet? Szereti. Igaznak találja. A nézőket természetesen érdekli, hogy mi van vele, mint ahogy arra is kíváncsiak: mi lett a portoricói családdal? Ezekre a kérdésekre mindig azt válaszolom: ha engedélyt kapok valakitől, hogy filmre vigyem az életét, az még nem jelenti azt, hogy mindent elmondhatok róla. Van egy határ, amelyet én sem léphetek át. Nem lenne etikus. Sherry szerepében Maggie Gyllenhaal Oscar-díjra érdemes alakítást nyújt. Minden rezzenésével fogva tartja a nézőt, a legdrámaibb jelenetekben is hiteles. Büszke lehet rá az öccse is, Jake Gyllenhaal. Ön hol talált rá? Láttam őt A titkárnő című abszurd szerelmi komédiában. Teljesen lenyűgözött. Akkor kerültem volna nehéz helyzetbe, ha valamilyen okból kifolyólag nem tudta volna elvállalni a szerepet. Most például azért nem tudott velem utazni, mert babát vár. Maggie valóban nagyszerű színésznő, és én is eltöprengtem már rajta, hogy lehet egy családban két ilyen remek művész. Jake ugyan nem kapott Os- cart a Túl a barátságon meleg cow- boyáért, nálam viszont így is a legjobbak egyike. Danny Trejo, aki eddig jószerivel csak az öklével játszott a kamera előtt, most a lelkét is megmutatja Sherry barátjának szerepében. Ő is tökéletes választás. Vele is dolgoztam egyszer, egy dokumentumfilm kapcsán, amelyben régi elítélteket szólaltattam meg a bent töltött éveikről. Danny ugyanis tizenegy esztendőt húzott le a rács mögött. Aztán Roberto Rodriguez filmszínészt faragott belőle. Nekem épp egy ilyen figura kellett - első látásra majdnem riasztó, de amint megszólal, érezhetően rokonszenves. Magánemberként is üyen. A forgatás során nagyon megszerettem. Lehet, hogy a jövőben nem is készít már dokumentumfilmet? Egyetlen játékfilm után hogyan is mondhatnék üyet? Nem tudhatom, hogyan alakul a pályám. Amerikában semmire sincs garancia, én pedig csak a filmnek köteleztem el magam, a műfajok közül még mindig nem választottam. Laurie Collyer, a film rendezője (Képarchívum) A Sziget rég nem csak a zenéről szól, számos más tevékenységet is kínál: az ember gyarapíthatja történelmi, irodalmi ismereteit, sőt brókerré is kiképezheti magát Önismereti beavatóélmény, avagy elszánt bolyongás a Labirintusban JUHÁSZ KATALIN Budapest. De mi van akkor, ha valaki, mondjuk, nem rajong a könnyűzenéért, és ennek ellenére a Sziget Fesztiválon találja magát? Bizony, sok mindent csinálhat, miután vattát dugott a fülébe. Kiállítások, extrém sportok, vicces vetélkedők, logikai játékok, színházak és táncszínházak, filmek. Az ember továbbá gyarapíthatja történelmi, irodalmi ismereteit, sőt akár brókerré vagy európai uniós jogi szakértővé is kiképezheti magát, nem beszélve a rengeteg kézműveskedési lehetőségről és „civil” elfoglaltságról. A civil szervezetek utcája évről évre érdekesebb programokat kínál: pszichológusok adnak hasznos tanácsokat, szociológusok nevelnek toleranciára, meg lehet vitatni a menekültügyi problémát, a melegek helyzetét, a májbetegek gondjait, hadd ne soroljam fel mind a 150 programlehetőséget. Itt vannak a határon túli magyar szervezetek is, állítólag még mindig akad olyan pesti fiatal, aki itt és most csodálkozott rá arra tényre, hogy mi nem csupán jól beszélünk magyarul, hanem ez az anyanyelvűnk. Egyik kedvenc helyszínem változatlanul a Labirintus, amelyből évről évre elszántabban igyekszem kijutni, mert az nem lehet, hogy kifogjanak rajtam holmi fagerendákra erősített fehér lepedők. Pedig bizony, lehet. A programfüzet szerint a szigetlakok a tarot kártyán alapuló önismereti Az nem lehet, hogy kifogjanak rajtam holmi fagerendákra erősített fehér lepedők. Pedig bizony, lehet. szerepjátékban vehetnek részt, a Labirintus tehát az önismereti beavatásélmény helyszíne. „Belépéskor huszonnégy egyforma tükörlapocska közül kell választani. Annak a lapnak a segítségével, amelyet megfordítunk, nem a külső, hanem a belső tükörképünkkel szembesülünk. E lapok az élet- utunkon megélt szerepeink több ezer éves szimbólumai, a Tarot kártya Nagy Arkánumai. A belépő feladata, hogy a bolyongás során saját élethelyzetére vetítse, és az út végén értelmezze a húzott kártyát, e belső tükör által felmutatott képet”. Lehet, hogy ez mind igaz, én mindenesetre negyvenperces bolyongást követően szégyenszemre a személyzet segítségét kértem kijutásom ügyében. A képzőművészek szintén megpróbáltak kontaktust teremteni velem, ez már zökkenőmentesen sikerült. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (korábban Magyar Ipar- művészeti Egyetem) diákjai homokvárépítésre invitáltak, ám senki ne gondoljon holmi tengerparti szabadidős tevékenységre. Ezek a várak olyan aprólékossággal és energiabefektetéssel készülnek, ahogyan a buddhisták készítik a tökéletes homokrajzokat, hogy a végén elsöpörhessék őket. „Célunk, hogy a homokszobrok építésébe bevonjunk minden érdeklődőt, akik szabadon alkothatnak egyénüeg és csoportosan is, a mű halandóságának tudatában. Mindeneste értékeljük és dokumentáljuk az elkészült szobrokat, és másnap lehetőséget adunk újabbak építésére. Este a kész szobrok megvilágításával különleges hangulatú kiállításra invitáljuk az alkotókat és az érdeklődőket. Nemcsak homokvárakat várunk a résztvevőktől, hanem szobrokat, gégékét, üzeneteket, figurákat, absztrakt formarendszereket, távoli és közeli kultúrák benyomását, életnagyságú portrékat, karikatúrákat stb. Ehhez inspirációt nyújt majd a helyszínen megrendezett elektronikus fotókiállítás, mely az egyetem sátrában kap helyed’ - magyarázta a projekt egyik kitalálója, és saját szememmel is meggyőződhettem róla, hogy az elképzelés nem csak papíron működik.
