Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-11 / 185. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 11. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Népszavazást a bázisokról! A csehek kétharmada népszavazáson szeretne dönteni az amerikai rakétatámaszpontok csehországi kiépítéséről, 26% ellenzi a referendumot. Magát a rakétatámaszpontok létrehozását az emberek 51%-a határozottan ellenzi, 32%-a támogatja vagy elfogadhatónak tartja, 17%-nak nincs konkrét véleménye. Cyril Svoboda cseh külügyminiszter kijelentette: szinte biztos, hogy Washington Prágát kéri fel a rakétatámaszpontok elhelyezésére. William Cabaniss, az USA prágai nagykövete ugyanakkor azt nyilatkozta: Washington Varsóval is tárgyal, (-kés) A narancssárga 2-3 százalékot is javíthat George Bush amerikai elnök népszerűségi mutatóján A terrorveszély színei és fokozatai 2002-től ötfokozatú terror- riasztási rendszer működik az Egyesült Államokban, most augusztus elsejétől pedig már Nagy-Britanniában is. Tegnap az új szabályok szerint emelték a legmagasabb szintre a terrorriadót. MT1-HÁTTÉR A brit belügyminisztérium és a belső elhárítás, az MI5 korábban 7 fokozatú riasztási rendszer szerint cselekedett, ezt egyszerűsítették tíz napja 5 fokozatúra: alacsony, mérsékelt, jelentős, komoly és kritikus szintre. Tegnap a „kritikus”, a közvetlen, bármikor várható terrortámadás veszélyét jelző szintet léptették életbe, míg a megelőző napokban a MI5 értékelése szerint Nagy-Britanniában a terrorfenyegetettség veszélye „komoly” volt, ami azt jelenti, „nagyon .valószínű” egy terrortámadás. Az új rendszerben megszüntették a korábbi legalacsonyabb, „elhanyagolható” veszélyességi szintet, és a „komoly” szintben összevontak két, korábban önálló fokozatot, az „általánosan komoly” (korábban egy évig volt érvényben) és a „határozottan komoly” veszélyességi szintet. Az új rendszer egy parlamenti bizottság vizsgálatának következménye, amely bírálta a 2005. július 7-i londoni terrortámadások előtti riasztási fokozatot. A bizottság kifogásolta, hogy éppen a terrortámadások előtt „általánosan komolyról” .jelentősre” csökkentették a veszélyesség szintjét, s hogy a régi rendszer „indokolatlan biztonság- érzetet” kölcsönzött a lakosságnak. Az új rendszer nagyon hasonlít az Egyesült Államokban 2002 márciusa óta érvényben lévőhöz, amelyben öt, színnel megjelölt veszélyességi szült található. A két alsó fokozatot - a zöldet és a kéket - még sosem léptették életbe, 2002 márciusa óta országos szinten egyfolytában a citromsárga (emelt) elővigyázatossági fokozat van érvényben, amelyet fontos események, évfordulók előtt - a terrorveszélyt jelző hírszerzési adatokra hivatkozva - átmenetileg a narancssárga (magas) szintű éberségre szigorítanak. A belbiztonsági tárca teszi közzé a figyelmeztetést a terrorveszély alakulásáról, miután konzultált erről az érintett tárcákkal és a Fehér Házzal. Az ötfokozatú színskála egy idő óta humoristák és karikaturisták céltáblája lett, és szóba került felváltása is valamilyen új rendszerrel. Az ellenzék már a 2002. novemberi választások előtt azzal vádolta meg a belbiztonsági tárcát, hogy az éberségi fokozat citrom- és narancssárga közötti emel- getésével George Bush elnök, illetve a Republikánus Párt támogatottságát akarja növelni. Az amerikai kongresszus felügyelete alatt álló Legfőbb Állami Számvevőszék két éve arra a következtetésre jutott, hogy az érvényben lévő színkódos veszélyjelző rendszer alapján a hatóságok nehezen tudnak felkészülni az esetleges terrortámadások elhárítására és a rendszer felülvizsgálatát sürgették. A testület 84 hatósági szervnél végzett felmérése szerint a minisztériumi figyelmeztetések gyakran homályosak, szűkszavúak, rájuk támaszkodva nehéz megállapítani, hogy mekkora a veszély, és milyen megelőző intézkedéseket kell tenniük. Az amerikai sajtóban időközben olyan elemzés is napvüágot látott, amely az elmúlt esztendők biztonsági intézkedéseinek és a közvélemény-kutató intézetek adatainak a tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a narancssárga fokozat bevezetése szerint 2-3 százalékot is javíthat az elnök népszerűségi mutatóján. A magyar pártok kimondatlanul is bevallják, hogy a szlovák kormányfőnél is populistábbak Fico a populista? Ugyan már! KOSA ANDRÁS A magyar politikai elitnek csínján kellene bánni a populista jelzővel, ha Ficóról beszél. Vagy lehet erről beszélni, csak akkor kimondatlanul is bevalljuk, hogy mi még nála is sokkal populistábbak vagyunk. Robert Fico, a magát szociáldemokratának definiáló Smer elnöke egy komolytalan populista, aki hagymázos ígéretei megvalósításával letaszítja Szlovákiát a gyors gazdasági fejlődés útjáról - az egymással oly nehezen szót értő magyarországi politikai pártok ebben a meghatározásban egyet szoktak érteni. A fentiekből persze következne a saját váll meglapogatása is: van itt nekünk egy csúnya, szalon- képtelen populistánk a szomszédban, de legalább mi progresszívek és európaiak vagyunk; nincs ember, aki ezt kétségbe vonhatná igazán, politikai ellenfeleink meg úgyis mindig hazudnak, miért pont most ne tennék. Ficónak persze ritka undorító pártokat sikerült hatalomra emelnie, ezt egy percig nem vonom kétségbe - bár éppen a szlovákiai magyar sajtó, és néhány józanabb hangvételű itthoni publicisztika figyelmeztet arra, hogy mi magunk csinálhatunk „királyt” friss koalíciós partneréből, ha túlzottan felfújjuk részeg állapotban mikrofonba böfögött baromságait. Ficó- nál maradva ráadásul nem ártana összehasonlítani, gazdasági téren miket ígért és tesz ez a populista a mi pártjainkhoz képest, akiktől ez a tulajdonság természetesen a lehető legtávolabb áll. ígért tizenharmadik havi nyugdíjat, „ingyenes” egészségügyet és oktatást (vagyis a vizitdíj, kórházi ágydíj és az ott is különféle praktikákkal szedett különeljárási díjak eltörlését), ígérte a kiemelkedő vállalati profit visszanyesését, vagy extra adóztatását, a privatizáció leállítását, „milliomosadót”, kedvezményes ÁFA-kulcsot, az üzemanyagárak kordában tartását, esetleg csökkentését állami beavatkozással. A fentieket kis túlzással akár a Fidesz és az MSZP választási programjából is összeollózhattuk volna. Fico ellenben nem ígért tizennegyedik havi nyugdíjat, nem ígért válságos pénzügyi helyzetben adó- csökkentést, nem ígérte, hogy 400 százalékkal emelné az egészség- ügyi dolgozók bérét, nem ígérte, hogy „alanyi jog lesz az internet”, nem ígért ingyenes jogosítványt, 35 órás munkahetet, nem ígérte, hogy eltörlik az autók regisztrációs adóját, nem ígérte, hogy támogatják, ha valaki autóval jár dolgozni, nem ígért „nemzeti garanciatörvényt”, nem ígért öt új közúti hidat és egy „Dunagútat” Pozsonyba, valamint a város közparkjait sem jutott eszébe üvegbúra alá vonni, hogy télen is ingujjban élvezhessék a polgárok az Aranyfácánt. (Ráadásul a Dzurinda-kabinetnek sem jutott eszébe ötéves adócsökkentési programot végigvetni a parlamenten pusztán kampánycélból.) És ehhez képest a kormányprogram parlamenti vitájában Robert Fico egyelőre a következőket jelentette ki: szeptembertől nulla korona lesz az orvosi vizitdíj és a kórházi ágydíj. Vagyis nem eltörlik az anyaszomorító Dzurinda-kabinet intézkedéseit, de pillanatnyilag tényleg „ingyenessé” teszik az orvos- és kórházlátogatást. Nem lesz 13. havi nyugdíj, a - közelebbről egyelőre meg nem határozott - kisnyugdíjasok részesülnek majd valamilyen juttatásban karácsony előtt. Lesz kedvezményes ÁFA- kulcs, de csak a gyógyszerekre. Nem emelik egyelőre 19-ről 25 százalékra a társasági adót, és szeptembertől eltörlik az egyetemi tandíjakat. Bevezetik a „milliomosadót”, amelynek mértéke még szintén nem ismert, de Fico szándékai szerint azt úgy állapítanák meg, hogy a parlamenti képviselőket már érintse. Csökkentik 10 százalékkal a minisztériumok és a regionális közigazgatási szervek létszámát. Robert Fico ugyanakkor kijelentette, továbbra is az euró 2009- es bevezetése az egyik legfontosabb cél, és minden más ígérettel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „a megfelelő körülmények bekövetkeztével megvizsgálják” teljesítésüket. Pozsonyban egyelőre száz nap türelmet kértek, nem száznapos programot hirdettek. Fico pénzügyminisztere, Ján Počiatek pedig kijelentette: ha nem teljesül a céldátum, lemond. Ennek szellemében nálunk már legalább két pénzügyminiszternek kellett volna lemondania - Veres Jánosnak többször is. Még jó, hogy Magyarországon soha semmilyen körülmények között nem érzi úgy politikus, hogy neki le kellene mondania. Nem vagyok biztos benne, hogy ennek a „populista” társaságnak lenne-e bátorsága hülyének nézni az Európai Unió Bizottságát Brüsszelben, és kétszer egymás után nyilvánvalóan hamis konvergencia programot benyújtani. Nem hiszem, hogy ez a „populista” alakulat addig próbál trükközni az autópálya-építés költségeinek elszámolásával, amíg maga az EU pénzügyi biztosa állítja le őket. És Počiateket látva nem hiszem, hogy jövőre Szlovákiában a tervezett több mint kétszeresére nő a költségvetési hiány úgy, hogy ő még a nyilvánvaló tények ellenére is azt mantrázza, hogy „tartani fogjuk a hiánycélt”. („Nem süllyedünk, nem süllyedünk” - valami ilyesmit hajtogattak az atlantisziak az Erik a Viking-ben is, aztán mi lett.) Szóval a magyar politikai elitnek csínján kellene bánni a populista jelzővel, ha Ficóról beszél. www.hirszerzo.hu KOMMENTÁR Lakat az államkasszán S1DÓ H. ZOLTÁN Sok mindent szemére vethetünk Robert Ficónak, egyet viszont biztosan nem, hogy unalmas, sablonos megoldásokhoz folyamodik. Az általa vezetett csapat csak szerdán két komoly fegyvertényt hajtott végre: napközben egyetlen huszáros mozdulattal megkurtította az állami költségvetés kiadási oldalát, este pedig kiharcolta a Transpetrol olajszállító kisebbségi részvénycsomagjának visszavásárlását. Az állami költségvetés fűnyíró elven működő általános megkurtítása ugyan nem példátlan, ám mégis ritka. A kormányok többnyire vészhelyzetben élnek vele, amikor a kezelhetetlenné váló hiány vagy természeti csapás folytán váratlanul be kell húzni a kéziféket. Dzurindáék szintén ehhez folyamodtak, amikor a KIA Motors zsolnai nagyberuházását hirtelenjében milliárdos pénzinjekcióval kellett megtámogatni, vagy amikor költségvetési provizóriummal vágtunk neki az évnek. Most viszont maga Robert Fico teremtett vészhelyzetet azzal, hogy egy alapjában egyensúlyi helyzet felé tartó államkasszából, mint valami bőség kosarából hirtelenjében milliárdokat akar szétosztani a nyugdíjasoknak, a rossz anyagi helyzetben lévőknek, a pénzügyi szolgáltatók károsultjainak, és még sorolhatnánk. Próbáljuk meg pozitív oldaláról megközelíteni a történéseket! A jó előre beharangozott bőkezűség pénzügyi oldala korábban egyáltalán nem nyomasztotta a Smer vezéreit, mára azonban belátták: ha többet akarnak szétosztani, valahonnan el kell venni. Vagyis a realitás sokszor emlegetett falába ütköztek, ennek folyománya a kiadások 10 százalékos lefaragása. Az már a szlovákiai paradoxonok hosszú sorába illeszkedik, hogy éppen olyan tárcák (oktatásügy, közlekedés) szenvedik meg legjobban a kurtítást, amelyek a Smer prioritásainak élén állnak. Az államkassza kulcsra zárása váratlanul érte a minisztereket, a kormányülés után nem egy válaszolni sem tudott arra, vajon milyen területeken és hogyan fog spórolni. A vészfék szinte azonnali behúzásának hevessége mára teljesen világossá tette: Robert Fico számára a Dzurinda-Mikloš páros legsúlyosabb politikai öröksége az euró 2009-es bevezetésének céldátuma. Ez olyan megkötés, takarékosságra késztető döntés, hogy még a miniszterelnök is komolyan veszi - egyelőre, de már ez is jelentős előrelépés. A Transpetrol visszavásárlásának ügye nem kötődik szorosan a takarékossági intézkedésekhez, bár érinti, hiszen miből fizetjük ki a legalább 100 millió dolláros vételárat? Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter egyetlen, estébe nyúló tárgyaláson elérte azt, amit elődjei nem: elvileg megegyezett a holland-amerikai tulajdonosokkal a stratégiai fontosságú társaság részvénycsomagjának megszerzésében. Az összképhez hozzátartozik, hogy a mostani tulajdonos anyavállalata, az orosz Jukosz ellen bő egy hete indult meg a csődeljárás, vagyis egy padlón lévő cégből sikerült kicsikarni a Pozsony számára boldogító igent. Csak nehogy Jahnátek belelendüljön és visszaprivatizáljon! A tárcavezető a minap még az olasz Énei óriáscégnek is nekirontott, mondván, a kormány hajlandó visszavásárolni tőle a Szlovák Villamos Műveket. Ezt utóbb az indulatos kijelentések világába sorolták, ám ilyen hévvel ma a hazai energiatermelők csúcsvezetőinek is nekironthat a bősz miniszter. Sebaj, folytatódhat a váratlan helyzetet teremtés szép hagyománya. JEGYZET főrendőr menesztése több, mint feltűnő. Nem sok jót ígér az sem, ha az ország vezetése megszünteti a Speciális Bíróságot, mely eddig viszonylagos komolysággal kezelte a különösen súlyos bűnügyek kivizsgálását. Tegyem hozzá: ellentétben a bírói testület több tagjával, akik komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy néhány bűnöző olykor eljárási hiba következtében szabadlábra kerülhessen. A speciális bíróság megszüntetésének - olvasom épp egy hazai hírportálon - van egy másik vonzata is; az, hogy a bírók tizenharmadik, sőt tizennegyedik fizetést kaphassanak. Gondolom, ez semmiképp sem fogja befolyásolni a „mezei”, így a polgár- vagy családjogi perek menetének a fel- gyorsítását, melyeket képesek évekig nyújtani, bizonyítva, hogy Isten malmainál csak a szlovák igazságszolgáltatás malmai őrölnek lassabban. Ha tehát kormányunk beváltja valamennyi „fenyegetését”, minden, munka után külföldre igyekvő honfitársamnak azt fogom ajánlani, hogy maradjon itthon. Kalandvágyból... Jó reggelt, Harabin úr! LŐRINCZ ADRIÁN Nem egész harmincnégy évem tapasztalataira támaszkodva felelősségem teljes tudatában jelentem most ki, hogy ha valahol, úgy a Szlovák Köztársaságban lesz jó ezután bűnözőnek lenni! Miképp jutottam erre a következtetésre? Nem kell ahhoz géniusznak lenni, hogy az ember észrevegye: a Fico-kormány hatalomra lépése óta nagyon titokzatos erők munkálkodnak a háttérben. A hatalom pedig komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy olyan közeget alakítson ki, melyben ezek az erők szabadon megnyilvánulhatnak. Csak hogy néhányat emeljek ki a legszembetűnőbb megnyilvánulások közül, megemlíthetem rögtön az Országos Rendőrfőkapitányságon végbement tisztogatásokat, melyek során nyilván nem a szakmai szempontok döntöttek. Spišiak és néhány további, a szervezett bűnözéssel szembeszálló
