Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-11 / 185. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 11. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Népszavazást a bázisokról! A csehek kétharmada népsza­vazáson szeretne dönteni az amerikai rakétatámaszpontok csehországi kiépítéséről, 26% ellenzi a referendumot. Magát a rakétatámaszpontok létre­hozását az emberek 51%-a ha­tározottan ellenzi, 32%-a tá­mogatja vagy elfogadhatónak tartja, 17%-nak nincs konkrét véleménye. Cyril Svoboda cseh külügyminiszter kijelen­tette: szinte biztos, hogy Wa­shington Prágát kéri fel a raké­tatámaszpontok elhelyezésé­re. William Cabaniss, az USA prágai nagykövete ugyanak­kor azt nyilatkozta: Washing­ton Varsóval is tárgyal, (-kés) A narancssárga 2-3 százalékot is javíthat George Bush amerikai elnök népszerűségi mutatóján A terrorveszély színei és fokozatai 2002-től ötfokozatú terror- riasztási rendszer működik az Egyesült Államokban, most augusztus elsejétől pe­dig már Nagy-Britanniában is. Tegnap az új szabályok szerint emelték a legmaga­sabb szintre a terrorriadót. MT1-HÁTTÉR A brit belügyminisztérium és a belső elhárítás, az MI5 korábban 7 fokozatú riasztási rendszer szerint cselekedett, ezt egyszerűsítették tíz napja 5 fokozatúra: alacsony, mér­sékelt, jelentős, komoly és kritikus szintre. Tegnap a „kritikus”, a köz­vetlen, bármikor várható terrortá­madás veszélyét jelző szintet lép­tették életbe, míg a megelőző na­pokban a MI5 értékelése szerint Nagy-Britanniában a terrorfenye­getettség veszélye „komoly” volt, ami azt jelenti, „nagyon .valószínű” egy terrortámadás. Az új rendszer­ben megszüntették a korábbi leg­alacsonyabb, „elhanyagolható” veszélyességi szintet, és a „komoly” szintben összevontak két, koráb­ban önálló fokozatot, az „általáno­san komoly” (korábban egy évig volt érvényben) és a „határozottan komoly” veszélyességi szintet. Az új rendszer egy parlamenti bi­zottság vizsgálatának következmé­nye, amely bírálta a 2005. július 7-i londoni terrortámadások előtti ri­asztási fokozatot. A bizottság kifo­gásolta, hogy éppen a terrortáma­dások előtt „általánosan komoly­ról” .jelentősre” csökkentették a veszélyesség szintjét, s hogy a régi rendszer „indokolatlan biztonság- érzetet” kölcsönzött a lakosságnak. Az új rendszer nagyon hasonlít az Egyesült Államokban 2002 márciu­sa óta érvényben lévőhöz, amely­ben öt, színnel megjelölt veszélyes­ségi szült található. A két alsó foko­zatot - a zöldet és a kéket - még so­sem léptették életbe, 2002 márciu­sa óta országos szinten egyfolytá­ban a citromsárga (emelt) elővi­gyázatossági fokozat van érvény­ben, amelyet fontos események, évfordulók előtt - a terrorveszélyt jelző hírszerzési adatokra hivatkoz­va - átmenetileg a narancssárga (magas) szintű éberségre szigoríta­nak. A belbiztonsági tárca teszi közzé a figyelmeztetést a terrorve­szély alakulásáról, miután konzul­tált erről az érintett tárcákkal és a Fehér Házzal. Az ötfokozatú színs­kála egy idő óta humoristák és kari­katuristák céltáblája lett, és szóba került felváltása is valamilyen új rendszerrel. Az ellenzék már a 2002. novemberi választások előtt azzal vádolta meg a belbiztonsági tárcát, hogy az éberségi fokozat cit­rom- és narancssárga közötti emel- getésével George Bush elnök, illet­ve a Republikánus Párt támogatott­ságát akarja növelni. Az amerikai kongresszus fel­ügyelete alatt álló Legfőbb Állami Számvevőszék két éve arra a követ­keztetésre jutott, hogy az érvény­ben lévő színkódos veszélyjelző rendszer alapján a hatóságok nehe­zen tudnak felkészülni az esetleges terrortámadások elhárítására és a rendszer felülvizsgálatát sürgették. A testület 84 hatósági szervnél vég­zett felmérése szerint a minisztéri­umi figyelmeztetések gyakran ho­mályosak, szűkszavúak, rájuk tá­maszkodva nehéz megállapítani, hogy mekkora a veszély, és milyen megelőző intézkedéseket kell ten­niük. Az amerikai sajtóban időköz­ben olyan elemzés is napvüágot lá­tott, amely az elmúlt esztendők biztonsági intézkedéseinek és a közvélemény-kutató intézetek ada­tainak a tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a narancssárga fokozat bevezetése szerint 2-3 százalékot is javíthat az elnök népszerűségi mutatóján. A magyar pártok kimondatlanul is bevallják, hogy a szlovák kormányfőnél is populistábbak Fico a populista? Ugyan már! KOSA ANDRÁS A magyar politikai elitnek csín­ján kellene bánni a populista jelzővel, ha Ficóról beszél. Vagy le­het erről beszélni, csak akkor ki­mondatlanul is bevalljuk, hogy mi még nála is sokkal populistábbak vagyunk. Robert Fico, a magát szo­ciáldemokratának definiáló Smer elnöke egy komolytalan populista, aki hagymázos ígéretei megvalósí­tásával letaszítja Szlovákiát a gyors gazdasági fejlődés útjáról - az egy­mással oly nehezen szót értő ma­gyarországi politikai pártok ebben a meghatározásban egyet szoktak érteni. A fentiekből persze követ­kezne a saját váll meglapogatása is: van itt nekünk egy csúnya, szalon- képtelen populistánk a szomszéd­ban, de legalább mi progresszívek és európaiak vagyunk; nincs em­ber, aki ezt kétségbe vonhatná iga­zán, politikai ellenfeleink meg úgyis mindig hazudnak, miért pont most ne tennék. Ficónak persze rit­ka undorító pártokat sikerült hata­lomra emelnie, ezt egy percig nem vonom kétségbe - bár éppen a szlo­vákiai magyar sajtó, és néhány jó­zanabb hangvételű itthoni publi­cisztika figyelmeztet arra, hogy mi magunk csinálhatunk „királyt” friss koalíciós partneréből, ha túlzottan felfújjuk részeg állapotban mikro­fonba böfögött baromságait. Ficó- nál maradva ráadásul nem ártana összehasonlítani, gazdasági téren miket ígért és tesz ez a populista a mi pártjainkhoz képest, akiktől ez a tulajdonság természetesen a lehető legtávolabb áll. ígért tizenharmadik havi nyug­díjat, „ingyenes” egészségügyet és oktatást (vagyis a vizitdíj, kórházi ágydíj és az ott is különféle prakti­kákkal szedett különeljárási díjak eltörlését), ígérte a kiemelkedő vállalati profit visszanyesését, vagy extra adóztatását, a privatizá­ció leállítását, „milliomosadót”, kedvezményes ÁFA-kulcsot, az üzemanyagárak kordában tartá­sát, esetleg csökkentését állami be­avatkozással. A fentieket kis túlzással akár a Fi­desz és az MSZP választási prog­ramjából is összeollózhattuk volna. Fico ellenben nem ígért tizenne­gyedik havi nyugdíjat, nem ígért válságos pénzügyi helyzetben adó- csökkentést, nem ígérte, hogy 400 százalékkal emelné az egészség- ügyi dolgozók bérét, nem ígérte, hogy „alanyi jog lesz az internet”, nem ígért ingyenes jogosítványt, 35 órás munkahetet, nem ígérte, hogy eltörlik az autók regisztrációs adóját, nem ígérte, hogy támogat­ják, ha valaki autóval jár dolgozni, nem ígért „nemzeti garanciatör­vényt”, nem ígért öt új közúti hidat és egy „Dunagútat” Pozsonyba, va­lamint a város közparkjait sem ju­tott eszébe üvegbúra alá vonni, hogy télen is ingujjban élvezhessék a polgárok az Aranyfácánt. (Rá­adásul a Dzurinda-kabinetnek sem jutott eszébe ötéves adócsökkenté­si programot végigvetni a parla­menten pusztán kampánycélból.) És ehhez képest a kormányprog­ram parlamenti vitájában Robert Fico egyelőre a következőket jelen­tette ki: szeptembertől nulla koro­na lesz az orvosi vizitdíj és a kórhá­zi ágydíj. Vagyis nem eltörlik az anyaszomorító Dzurinda-kabinet intézkedéseit, de pillanatnyilag tényleg „ingyenessé” teszik az or­vos- és kórházlátogatást. Nem lesz 13. havi nyugdíj, a - közelebbről egyelőre meg nem határozott - kis­nyugdíjasok részesülnek majd va­lamilyen juttatásban karácsony előtt. Lesz kedvezményes ÁFA- kulcs, de csak a gyógyszerekre. Nem emelik egyelőre 19-ről 25 szá­zalékra a társasági adót, és szep­tembertől eltörlik az egyetemi tan­díjakat. Bevezetik a „milliomosa­dót”, amelynek mértéke még szin­tén nem ismert, de Fico szándékai szerint azt úgy állapítanák meg, hogy a parlamenti képviselőket már érintse. Csökkentik 10 száza­lékkal a minisztériumok és a regio­nális közigazgatási szervek létszá­mát. Robert Fico ugyanakkor kije­lentette, továbbra is az euró 2009- es bevezetése az egyik legfonto­sabb cél, és minden más ígérettel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „a megfelelő körülmények be­következtével megvizsgálják” telje­sítésüket. Pozsonyban egyelőre száz nap türelmet kértek, nem száznapos programot hirdettek. Fico pénz­ügyminisztere, Ján Počiatek pedig kijelentette: ha nem teljesül a cél­dátum, lemond. Ennek szellemé­ben nálunk már legalább két pénz­ügyminiszternek kellett volna le­mondania - Veres Jánosnak több­ször is. Még jó, hogy Magyarorszá­gon soha semmilyen körülmények között nem érzi úgy politikus, hogy neki le kellene mondania. Nem va­gyok biztos benne, hogy ennek a „populista” társaságnak lenne-e bátorsága hülyének nézni az Euró­pai Unió Bizottságát Brüsszelben, és kétszer egymás után nyilvánva­lóan hamis konvergencia progra­mot benyújtani. Nem hiszem, hogy ez a „populista” alakulat addig pró­bál trükközni az autópálya-építés költségeinek elszámolásával, amíg maga az EU pénzügyi biztosa állítja le őket. És Počiateket látva nem hi­szem, hogy jövőre Szlovákiában a tervezett több mint kétszeresére nő a költségvetési hiány úgy, hogy ő még a nyilvánvaló tények ellenére is azt mantrázza, hogy „tartani fog­juk a hiánycélt”. („Nem süllye­dünk, nem süllyedünk” - valami ilyesmit hajtogattak az atlantisziak az Erik a Viking-ben is, aztán mi lett.) Szóval a magyar politikai elit­nek csínján kellene bánni a populis­ta jelzővel, ha Ficóról beszél. www.hirszerzo.hu KOMMENTÁR Lakat az államkasszán S1DÓ H. ZOLTÁN Sok mindent szemére vethetünk Robert Ficónak, egyet viszont biztosan nem, hogy unalmas, sablonos megoldásokhoz folyamo­dik. Az általa vezetett csapat csak szerdán két komoly fegyver­tényt hajtott végre: napközben egyetlen huszáros mozdulattal megkurtította az állami költségvetés kiadási oldalát, este pedig kiharcolta a Transpetrol olajszállító kisebbségi részvénycsomag­jának visszavásárlását. Az állami költségvetés fűnyíró elven működő általános megkurtítása ugyan nem példátlan, ám mégis ritka. A kormányok többnyire vészhelyzetben élnek vele, amikor a kezelhetetlenné váló hiány vagy természeti csapás folytán vá­ratlanul be kell húzni a kéziféket. Dzurindáék szintén ehhez fo­lyamodtak, amikor a KIA Motors zsolnai nagyberuházását hirte­lenjében milliárdos pénzinjekcióval kellett megtámogatni, vagy amikor költségvetési provizóriummal vágtunk neki az évnek. Most viszont maga Robert Fico teremtett vészhelyzetet azzal, hogy egy alapjában egyensúlyi helyzet felé tartó államkasszá­ból, mint valami bőség kosarából hirtelenjében milliárdokat akar szétosztani a nyugdíjasoknak, a rossz anyagi helyzetben lévőknek, a pénzügyi szolgáltatók károsultjainak, és még sorol­hatnánk. Próbáljuk meg pozitív oldaláról megközelíteni a történéseket! A jó előre beharangozott bőkezűség pénzügyi oldala korábban egyáltalán nem nyomasztotta a Smer vezéreit, mára azonban belátták: ha többet akarnak szétosztani, valahonnan el kell ven­ni. Vagyis a realitás sokszor emlegetett falába ütköztek, ennek folyománya a kiadások 10 százalékos lefaragása. Az már a szlo­vákiai paradoxonok hosszú sorába illeszkedik, hogy éppen olyan tárcák (oktatásügy, közlekedés) szenvedik meg legjobban a kur­títást, amelyek a Smer prioritásainak élén állnak. Az állam­kassza kulcsra zárása váratlanul érte a minisztereket, a kor­mányülés után nem egy válaszolni sem tudott arra, vajon mi­lyen területeken és hogyan fog spórolni. A vészfék szinte azon­nali behúzásának hevessége mára teljesen világossá tette: Ro­bert Fico számára a Dzurinda-Mikloš páros legsúlyosabb politi­kai öröksége az euró 2009-es bevezetésének céldátuma. Ez olyan megkötés, takarékosságra késztető döntés, hogy még a miniszterelnök is komolyan veszi - egyelőre, de már ez is je­lentős előrelépés. A Transpetrol visszavásárlásának ügye nem kötődik szorosan a takarékossági intézkedésekhez, bár érinti, hiszen miből fizetjük ki a legalább 100 millió dolláros vételárat? Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter egyetlen, estébe nyúló tárgyaláson elérte azt, amit elődjei nem: elvileg megegyezett a holland-amerikai tulajdonosokkal a stratégiai fontosságú társaság részvénycso­magjának megszerzésében. Az összképhez hozzátartozik, hogy a mostani tulajdonos anyavállalata, az orosz Jukosz ellen bő egy hete indult meg a csődeljárás, vagyis egy padlón lévő cégből si­került kicsikarni a Pozsony számára boldogító igent. Csak ne­hogy Jahnátek belelendüljön és visszaprivatizáljon! A tárcave­zető a minap még az olasz Énei óriáscégnek is nekirontott, mondván, a kormány hajlandó visszavásárolni tőle a Szlovák Villamos Műveket. Ezt utóbb az indulatos kijelentések világába sorolták, ám ilyen hévvel ma a hazai energiatermelők csúcsve­zetőinek is nekironthat a bősz miniszter. Sebaj, folytatódhat a váratlan helyzetet teremtés szép hagyománya. JEGYZET főrendőr menesztése több, mint feltűnő. Nem sok jót ígér az sem, ha az ország vezetése megszünteti a Speciális Bíró­ságot, mely eddig viszonyla­gos komolysággal kezelte a különösen súlyos bűnügyek kivizsgálását. Tegyem hozzá: ellentétben a bírói testület több tagjával, akik komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy néhány bűnöző olykor eljárási hiba következtében szabadlábra kerülhessen. A speciális bíróság megszün­tetésének - olvasom épp egy hazai hírportálon - van egy másik vonzata is; az, hogy a bírók tizenharmadik, sőt ti­zennegyedik fizetést kaphas­sanak. Gondolom, ez semmiképp sem fogja befolyásolni a „me­zei”, így a polgár- vagy család­jogi perek menetének a fel- gyorsítását, melyeket képesek évekig nyújtani, bizonyítva, hogy Isten malmainál csak a szlovák igazságszolgáltatás malmai őrölnek lassabban. Ha tehát kormányunk beváltja valamennyi „fenyegetését”, minden, munka után külföldre igyekvő honfitár­samnak azt fogom ajánlani, hogy maradjon itthon. Ka­landvágyból... Jó reggelt, Harabin úr! LŐRINCZ ADRIÁN Nem egész harmincnégy évem tapasztalataira támaszkodva felelősségem teljes tudatában jelentem most ki, hogy ha va­lahol, úgy a Szlovák Köztár­saságban lesz jó ezután bűnözőnek lenni! Miképp jutottam erre a követ­keztetésre? Nem kell ahhoz géniusznak lenni, hogy az ember észreve­gye: a Fico-kormány hatalom­ra lépése óta nagyon titokza­tos erők munkálkodnak a hát­térben. A hatalom pedig ko­moly erőfeszítéseket tesz an­nak érdekében, hogy olyan közeget alakítson ki, melyben ezek az erők szabadon meg­nyilvánulhatnak. Csak hogy néhányat emeljek ki a leg­szembetűnőbb megnyilvánu­lások közül, megemlíthetem rögtön az Országos Rendőr­főkapitányságon végbement tisztogatásokat, melyek során nyilván nem a szakmai szem­pontok döntöttek. Spišiak és néhány további, a szervezett bűnözéssel szembeszálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom