Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-05 / 180. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 5. Családikor 13 Különösen elvetendő a hirtelen felindulásból vagy a meggondolatlanul kiosztott büntetés Akit szóval nem lehet nevelni... (Képarchívum) Fontos, hogy megtanulja, a dacos ellenszegülésen túljutva tudjon bocsánatot kérni (SITA/AP-felvétel) A büntetést nem lehet a bosszúval összekeverni. Aki a gyermekét megveri, mert az butaságot csinált, nem bünteti őt, hanem sokkal inkább bosszút áll azért, hogy a szófogadatlan kö­lyök elrontotta a kedvét - mindezt annak az elterjedt nézetnek a nevében, hogy „egy jó verés még senkinek sem ártott”. Szókratész vi­szont egészen mást állít: „Akit szóval nem lehet ne­velni, azon a bot sem segít.” KOMLÓSl ÁKOS A büntetést a nevelés, nem pe­dig a megtorlás céljából kell alkal­mazni. A „te is fájdalmat okoztál nekem, én is fájdalmat okozok ne­ked” nagyon helytelen szülői vi­szonyulás. A testi fenyítés szintén nem nevelő hatású - csak testi fáj­dalmat okoz, mást nem. Különö­sen elvetendő a hirtelen felindu­lásból, meggondolatlanul kiosztott büntetés. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermeke cselekedete miatti ha­ragját és csalódását magába kelle­ne fojtania; gyermeke igenis tudja meg, hogy viselkedése milyen ér­zéseket kelt önben. A tettetett fö­lény egy olyan szituációban, amelyben ön robbanásig feszült ál­lapotba kerül, tisztességtelen, ta­lán még nevetséges is. Ezért mond­ja meg gyermekének, hogy ön a tette miatt túlzottan ideges - előbb egy kicsit lehiggad, és azután meg­beszélik a dolgot. A megbánás fontossága A büntetésnek elsősorban azt kell szolgálnia, hogy a megtörtént igazságtalanságot, helytelen cse­lekvést és az okozott károkat hely­rehozza, ezek a gyermekben tuda­tosuljanak, és máskor ne kövessen el hasonló hibát. Ez a gyerekeknek A bot a legritkább esetben segít persze gyakran nagyon nehezére esik, és nem is megy egyik napról a másikra. A neveletlenségért, má­sok hántásáért, a károkozásért megfelelő bűnhődés az erkölcsi tu­datát segíti kialakítani, s a csak ma­gára gondoló, önző énje feletti győ­zelmet eredményezi, amikor a da­cos ellenszegülésén túljutva bocsá­natot kér, az ellopott holmit vissza­viszi, a károkat megszünteti, ese­tenként saját zsebpénzéből kifizeti. A büntetéssel járó szituációkban a megbánás a döntő nevelési mo­mentum, nem pedig a fenyítő ak­ció, amelynek a tettre nincs közvet­len hatása. Ha ütésre emeli kezét, vagy megbánásra és bocsánatké­résre szólítja fel a gyermeket, az el­lenkező hatást váltja ki. A szomszéd kerti házának bedo­bott ablaka egy hirtelen kiosztott fülessel nem egyenlíthető ki. Sok­kal inkább a személyes bocsánatké­rés és a kár megtérítése - a zseb­pénz terhére - hozza egyenesbe a dolgot. A verés során azonban nem a károkozás megoldásmódját ta­nulja meg a gyermek, hanem azt, hogy sírásával hogyan tudja fel- ' mérgesítem a szüleit. A megfelelő büntetés ezért az lenne, hogy a má­sok vagy a saját kárára elkövetett cselekvés helyrehozatalára irányul­jon a beszélgetés, illetve a felnőtt mérgéből, az idegességéből a má­sok lelkiállapotával való együttér­zés váljon világossá a gyermek szá­mára» A szülői harag ekkor már a cselekedetre irányul. A büntetés maga a következmény Ha azt mondja a gyermekének: „Már nem szeretlek”, „ha továbbra is üyen pimasz leszel, mész a gyer­mekotthonba”, vagy hogy „én ezt nem csinálom tovább, hanem el­megyek” - ezzel kizárólag azt éri el, hogy gyermeke és ön alaposan el­távolodnak egymástól. Gyermeke elveszti a bizalmát a szülőjével szemben, ön pedig saját magát is becsapja. A fenyegetőzés már csak azért sem ajánlatos, mert előfor­dulhat, hogy előre nem látható okok miatt (pl. betegség) kénytelen lesz gyermekét hosszabb-rövidebb időre másnál elhelyezni. Aligha lesz képes őt megnyerni erre a vá­zolt előzmények után. Legtöbbször nagyon nehéz elta­lálni, hogy az adott pillanatban mi a legmegfelelőbb büntetés. Sajnos nincs rá általános recept. Ezért a büntetés kiszabásánál mérlegelje, vajon tudta-e a gyermeke, hogy ti­los dolgot művel; alkalmas-e a büntetés a hiba jóvátételére; nem árt-e a túl szigorú fenyítés az önök közt fennálló kapcsolatnak. (A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munka­társa.) A büntetés alapelvei ♦ Csak akkor büntesse meg gyermekét, ha képes megértem, hogy rosszat tett. Semmi értelme nincs egy egyéves gyermeket megbüntet­ni, mert az asztalon felborított egy poharat, és ugyanúgy értelmetlen a kétéves gyermeket elnadrágolni, ha az a játék hevében elfeledke­zett a WC használatáról. ♦ A büntetéssel azt kell világossá tenni a gyerekek számára, hogy az ember, ha máshogyan nem, a saját kárán tanul. Ha gyermeke a meg­állapodással ellentétben többször is késve vagy egyáltalán nem jele­nik meg a vacsoránál, menjen éhesen aludni. így megérti, hogy neve- ledenségének következményei vannak. Következő alkalommal min­den külön figyelmeztetés nélkül is haza fog telefonálni, ha nem tud időben hazaérni. ♦ A büntetésnek az elkövetett igazságtalansággal vagy a szófogadat- lansággal kell összefüggésben állnia. KONTRASZTOK Tovaröppenő gondolatok a strandon P1ERZCHALA JÓZSEF A strandfürdőhöz vezető mellékútra egymás után kanyarodnak az autósok. Hétágra süt a nap. A hangszóróból áramló halk zene kedv­csinálónak sem utolsó. A kétszázhúszas mélységet jelölő tábla mö­gött lassan tempózva az idősebb korosztály élvezi a hűsítő vizet. A fürdő legnagyobb területe a tiniké. A víz a közepében sem mélyebb másfél méternél. Fehér ruhás úszómesterek ügyelnek a rendre. Az úszni nem tudónak kevés esélye van a mély vízbe tévedni - az úszó­mester azonnal fütyül, karját lendítve jelez. A szabálysértőt illedel­mesen kitessékelik. A legkisebbre szabott terület az apróságoké. Fából készült léckerí­tés határolja a birodalmukat, a felnőttek lépcsőszerű ülőkéről követ­hetik figyelemmel felhőtlen kacagásukat, játéktudományukat. A ho­mokozóban építhető homokvár, homokember, homokdombot átsze­lő alagút. A játszótéren mérleg, körhinta, mászóka - még színpad is van súgógödörrel. Igazi kavalkád, bibliai hangzavar, határok nélküli ismerkedés. A kézügyességet, bátorságot fejlesztő játékok között gya­kori a katonaság alakulatainál használt fegyvernemeket utánzó mü­tyürke: vizet spriccelő, villogó vízipisztoly, vikingcsónak, torpedó­romboló, kétéltű harckocsi, távirányítású tank. Ha otthon maradt a kedvenc játék? Semmi baj. A fürdő területén üzemelő boltok válasz­téka óriási - az árakkal sincs baj. A gesztenyefák lombjai alatt hűsölő idősebbek a játékgyártókat ál­lítják pellengérre: „Bizony ezek sem rokkannának bele, ha fegyvere­ket utánzó játékok helyett tudományt népszerűsítő kollekciót forgal­maznának; pl. műanyagból készült meteorológiai bódét, hőmérővel, szélirányt és sebességet jelző ambrométerrel együtt.” „Igen - mondja a mellette pihenő hölgy. - És lehetne gyártani nap- és homokórát, játékosan hatni a gyerekekre.” „De figyeljék csak, mennyi megjegyzés, kritika jelenik meg a médi­ában, ha ökológiai katasztrófáról szólnak a hírek, vagy a Föld napjá­ról emlékezik meg a haladó gondolkodású emberiség” - szólal meg a közelben sakkozó, ősz hajú úriember. „Madáretetőt sem árusít a kereskedelem, pedig a játék és a valóság közötti híd szerepét tölthetné be” - reagál az első felszólaló. A hirtelen érkező kósza szél pontot tesz a gondolatszövés végére; az árnyékban pihenők ezek után a gyorsan változó időjárást kezdik szapulni. ÉLETKÉP A nagy bakancs és a csupasz fiókák NAGY ILONA Ha pusztulni kell, hát pusztuljunk! - morogja veres orral Dávid bá, aki a kocsmából hazatérve jobb híján az eresz alatti madárfészekbe köt bele. Fecskék helyett cinegék költöztek oda, s ez Dávid bát tavasz óta zavaija. Felkapja a halászháló nyelét - ez bizonyult a leghosz- szabbnak -, és beméri a fészket. A magas szálfa hol jobbra, hol balra dől; emberünk nagy bakancsában óriásokat lép utána. Nem is veszi észre, hogy a Maris néném mellét dagasztó büszkeségben, a muskát­lisban járkál. Egész évben úgy virítanak itt a virágbokrok, hogy a cso­dájára járnak a falubeliek. A nagy bakancs pedig éppen most tapos az égő színű virágágyás kellős közepébe. Dávid bát csak a fészek elpusztítása érdekli, nem sokáig habozik. A szörnyű látványt Maris néném csak az esti öntözésnél veszi észre: le­tört hajtások, szétlapított virágfejek, a színes kavalkádban pedig apró madártollak, szénatörek. Rossz sejtelme beigazolódni látszik. Meg­pillantja a levert fészekmaradványt és a csupasz fiókákat. Sárga sze­gélyű csőrükkel ijedten tátognak. Maris nénémnek mély levegőt kell vennie, úgy görcsbe rándul a gyomra. Ezt képtelen megértem, bármi történt is az öreggel - ezt a világot - ezt a világot legszívesebben kirekesztené. OTLET-TAR KÖPÉS AJÁNDÉKÖTLET Egy szekér virág TIPPEK Manapság már nagyon kevés az olyan családi porta, ahol épség­ben megmaradt volna a szekér - a déd-, jobban mondva az üknagy­apák munkaeszköze. Ha valaki a szerencsések közé tartozik, az jól teszi, ha a fészer­ből kihúzza az udvar közepére, és telis-tele, illetve körberakja vi­rággal. Ha még sincs szekerünk, a régi talicska is a virágkorát élheti. De a legeredetibb vagy legbizarrabb ötlet, hogy a gyerekek szánkóját nyáron kinevezzük virágállvány­nak. (köp) (A szerző felvétele) Magokkal díszített tányér BENE VALÉRIA Kellékek: befőttes üveg teteje, gyurma, száraz ma­gok (bab, lencse, kukorica, sárgaborsó stb.) Elkészítés: A befőttes üveg tetejét kitöltjük gyur­mával, és egyenletesen el­simítjuk. Tetszés szerint magokkal (babbal, lencsé­vel, kukoricával, sárgabor­sóval stb.) díszítjük, ame­lyeket alaposan a gyurmá­ba szurkálunk. Ha a befőttes üveg tete­jét átlyukasztjuk, és fonalat fűzünk bele, a falra is fel­akaszthatjuk. (Farkas Ottó felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom