Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-28 / 173. szám, péntek

8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 28. www.ujszo.com Elhunyt Vojtech Zamarovský Nyolcvanhat éves korában szerdán este Prágában elhunyt Vojtech Zamarovský, a szlovák tényirodalom egyik legjelesebb képviselője. 1919. október 5-én született Trencsénben. Pozsony­ban és Prágában közgazdasá­got, valamint jogot tanult. Miu­tán jogdoktorátust szerzett, a bankszakmában kezdett dol­gozni, majd gazdasági tevé­kenységet folytató különféle in­tézetek munkatársa lett Prágá­ban és Pozsonyban. Emellett közgazdaságot adott elő felső- oktatási intézményekben. Utol­só munkahelye 1953-ig egy prá­gai szépirodalmi kiadó volt. Ezt követően szabadúszóként tevé­kenykedett. Mivel a saját szak­májában nem dolgozhatott, az ókori kultúrákat kezdte tanul­mányozni, aminek eredménye­ként 1960-ban megjelent első történelmi útikönyve, melyben a világ hét csodájáért indult út­nak Mezopotámiába, Görögor­szágba és Egyiptomba. Vojtech Zamarovský neve nem ismeret­len a magyar olvasók előtt sem. Magyarul több nagy sikerű mű­ve jelent meg, egyebek közt az (ČTK-felvétel) Istenek és hősök a görög-római mondavilágban, A görög csoda, A felséges piramisok, az Élő Olimpia, a Róma történelmet út, az Egy eltűnt birodalom tit­kai nyomában és A világ hét cso­dája. A múlt - főleg az ókor - bűvöletében élt tudós-író nagy megjelenítő erővel, csevegő stí­lusban, hiteles ókori forrásokat és kortárs régészeti eredménye­ket ötvözve teremtett sajátos műfajt. (TASR, ú) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Gondolatok az V. Zoboralji Rockfesztivál keretében megrendezett amatőr rockzenekarok versenye kapcsán Számkivetett zenekaraink Nagyrészt magunkat okolhatjuk, amiért egy ilyen kiváló zenekar, mint a Big Man Band sem tud kitörni és legalább nálunk ismertté válni (Erdélyi Júlia felvétele) Szombaton reggel 7 órakor kez­dődik a Hétről hétre. 11.30-kor a Délidő vendége A. Nagy László lesz. 13 órakor a Tékában Bettes István, Gágyor Péter és Dobos Lász­ló új könyvéről lesz szó. 13.30-kor Kaszinói esték. Szluha Márton nyu­galmazott építészmérnök vall kedvteléséről, a családkutatásról. 15 órától az Élő reménység című egyházi műsorunkban a Jókán mű­ködő Jó Pásztor Háza Gyermekott­honba látogatunk el. Vasárnap is reggel 7 órakor indul az adás. A Vi­lágosság egyházi műsor katolikus kiadásában Párák László csalló- közcsütörtöki plébános elmélkedé­sét halljuk. Kis kezemet összetéve szépen címmel a Magyar Katolikus Rádió jóvoltából indított soroza­tunk 6. részében étkezés előtti imákra tanítjuk a gyermekeket. 8.35-től Zenés beszélgetés hangzik el a 20 éve elhunyt Szíjjártó Jenő­ről. A Randevúban elbarangolunk a karvai kézművestáborban, majd beszámolunk az V. Palóc Táborról, valamint ellátogatunk a Gomba­szögi Nyári Diáktáborba is. A Ran­devú vendége Soóky Éva, a pozso­nyi Agora Iroda vezetője, akivel au­gusztusi terveikről beszélgetünk. 14.05-kor kezdődik a Kaleidosz­kóp, melyben először egy kis gömöri falut, Beretkét mutatjuk be. Póczos József Ragyolc kulturális életéről beszél, majd egy verseket kedvelő pincér, Döme Sándor me­sél életéről és vágyairól, végül Huzella Péter versmondó énekes­sel, a Kaláka együttes tagjával be­szélgetünk. A 15.00-kor kezdődő Életpályákban Dolník Erzsébet volt parlamenti képviselővel Tóth Erika beszélget. 15.30-től néprajzi össze­állításunkban bemutatjuk a nasz- vadi Búzavirág éneklőcsoportot és aVizaciterazenekart. (MoL) Mi a legszembetűnőbb kü­lönbség a magyarországi és a felvidéki könnyűzenei élet között? A válasz egyértel­mű: közösségünkben nin­csenek sztárzenészek. PUHA JÓZSEF A magyar zenei élvonalat ellep­ték a „sztárok”, akiknek egy cso­portja elsősorban anyagi hátterük segítségével művileg alakítgatja karrieijét, ömlenek a rádióból, el­nyomva a valódi zenészeket, igaz, a lemezpiacon már kevésbé érvénye­sülnek. Környékünkön-szerencsé­re - nem létező fogalom a sztárság, de nemzetiségi zeneipar sincs. Ná­lunk a zenekarok nemhogy megél­ni nem tudnak a zenéből, összessé­gében jelentős mínuszban vannak. A zene nem a munkájuk, hanem a hobbijuk, és ez költséges hobbi. Je­len körülmények között szinte mi­nimális esély sincs arra, hogy kitör­jenek a közegből, így sokszor csak maguknak zenélgetnek. A klubvi­lág - amely elvileg fellépési lehető­séggel szolgálhatna - tájainkon gyermekcipőben jár, alig akadnak zenés szórakozóhelyek, amik van­nak, ott általában a lakodalmas ze­ne hódít... A kisebbségi lét összes gyötrelme lecsapódik együttesein­ken. Sem a szlovákiai, sem a ma­gyarországi lemezkiadók nem tar­tanak igényt rájuk. Olyannyira nem, hogy zenészszámba sem ve­szik őket, a helyzet feltérképezésé­vel sem foglalkoznak. Együtteseink több esetben a magyarországi átla­got is jócskán túlszárnyalják, még­sem kér belőlük szinte senki, a szlo­vákiai magyarság körében sem tudnak nagyobb ismertséget kivív­ni, nincsenek fórumok, amelyek felkarolnák őket. Létezik ugyan egy-két kezdeményezés, de ezek le­hetőségei szegényesek. A leírtakból kifolyólag fanatikus zenészeink ki­zárólag magukra támaszkodhat­nak, világmegváltó és egyéb terve­ik csak álmaikban lehetnek. A múlt hétvégén Alsóbodokon ötödik alkalommal megrendezett Zoboralji Rockfesztivál keretében ismét sor került az amatőr zene­karok versenyére. Az előválogatás után öt együttes mérettette meg magát: a bátorkeszi Rock-Stone, a somoijai Eye Beyond Sight, a he- tényi Neurasthenia, a zselizi Ayers Rock és a dunaszerdahelyi Csak Van. A kívánt szintet mindegyikük messze túlszárnyalta. Egy mellet­tem álló középiskolás lány kijelen­tése világít rá leginkább minden problémájuk gyökerére. Azt mond­ta: milyen jó zenét játszanak, még sosem hallottam róluk. Hát igen, ez a legnagyobb gond, hogy kevesen tudunk a létezésükről. Médiabeli hátteret nem kapnak, így már a cél­közönséghez sem jutnak el. A cél­közönség számára marad a ma­gyarországi kereskedelmi rádiók által agyonjátszott egyhangú zene, amelynek csak látszólag nincs al­ternatívája. Egyértelmű, a jövőben ezen változtatni kell. Elsőként a szlovák közszolgálati rádió magyar adásának kell lépnie, fel kell karol­nia az itteni együtteseket. Nem úgy, ahogy mostanában teszi: a ze­nészek meghívást kapnak a fiata­lok által alig-alig hallgatott ifjúsági műsorba, beszélhetnek pár percet, aztán hanghordozójuk a süllyesz­tőben végzi. A változás alapfeltéte­le az, hogy a Pátria rádiónak első lépésben a fiatalok jóval nagyobb csoportját kell magához édesget­nie, hogy legyen értelme ebbe bele­vágni. Mmt Alsóbodokon is kide­rült, alapjában véve nagy igény van a szlovákiai magyar könnyűzene úánt, csak végre ugródeszkát kell tenni a lába elé. Arra együtteseink végképp nem számíthatnak, hogy a magyarországi média majd felfe­dezi őket. Hetekig próbálkoztam, hogy az egyik rádióállomás mutas­sa be a nagymegyeri Big Man Band legutóbbi, tényleg kiváló CD-jét, de nem jártam sikerrel. Szerettem vol­na azt is elérni, hogy az adón le­gyen hetente egyszer, mondjuk a késő esti, tehát nem fő műsoridő­ben egy órájuk az országhatáron kívüli magyar zenekaroknak - ez sem sikerült. Az egyik kolléga pilla­natok alatt sarokba szorított. Meg­kérdezte: ha a Szlovák Rádió ma­gyar adása ezt nem tartja fontos­nak, akkor miért akarom, hogy a magyar média vállalja fel ezt a sze­repet... A lemezcégeknél is kikosa­raztak. Meghallgatták ugyan a Big Man Band CD-jét, mondták, hogy müyen klassz muzsika, de egyik sem látott fantáziát a kiadásban. Nem divatzene - ez volt a válasz. Az egyik helyen kijelentették: ha a zenekar ismert lenne valamilyen szinten odaát, meg lehetne próbál­ni. Csakhogy nem ismert. Mert­hogy nem lehet ismert. Ez ördögi kör, amelyből szinte képtelenség kitömi. Azt hiszem, erről a Rómeó Vérzik tagjai tudnának leginkább beszélni, akik sok-sok évnyi megfe­szített munka, koncertezés után, főleg saját leleményességüknek kö­szönhetően értek csak el ismertsé­get Magyarországon. Ha a fiúk ki­csit odébb születnek, már rég az él­vonalban lehetnének. Műiden együttesünk mellé magyarországi menedzser kellene - de a legjobb öt közül - a maga kapcsolataival, aki bizonyára lekötne bármennyi klub­vagy fesztiválfellépést, meg rádiós jelenlétet, persze meg is kémé az árát. Az ilyen menedzsert viszont lehetetlenség megfizetni. Hiszen a mi zenekarainkat lelkes amatőrök alkotják, akik munkaidejük lejárta után zenélgetnek, s nem azon gon­dolkodnak, hogyan tudnának me­nedzsert szerződtetni, hanem azon, miből fedezzék kiadásaikat. Szóval Magyarország önmagától sosem fog segíteni. A magyar zene­piacot egy szűk csoport tartja fel­ügyelete alatt, és hihetetlenül túl­zsúfolt, nincs szüksége a felvidéki együttesekre, és ugyanúgy nincs szüksége az erdélyiekre sem. Pedig a közelmúltban készítettünk egy felmérést, kiderül belőle, milyen magas színvonalú magyar zene­karok vannak Romániában is, kü­lönböző zenei stílusokban. Tehát magunknak kell kezünkbe venni a zenénk sorsát. Most már muszáj! JEDNOTA A nyárral együtt az alacsony árak is megérkeztek , m tRANISKO DQ6R.ÖVOOSKÁ Tekovská téglasajt 45 % Dobrovodská vac Branisko forrásvl Gazda sör POTRAVINY 2 088 kereskedelmi egység SUPERMARKET 214 kereskedelmi egység 12 kereskedelmi egység BP-6-13321 Az új „gyűrű" fogadtatása Modern világi mesetörténet Bayreuth. A Rajna kincse óriá­si közönségsikert arató előadásá­val mutatkozott be szerdán este a bayreuthi Festspielhausban Ri­chard Wagner A Nibelung gyűrű­je című tetralógiájának új rende­zése, amelyet Tankred Dorst jegyez. A magas színvonalú elő­adás különösen az énekesek egyenrangúságával és a Christian Thielemann vezényelte zenekar interpretációjával nyűgözte le a közönséget. Nagy várakozás előzte meg a tetralógia új rende­zését, már csak azért is, mert a 80 éves Dorst életében először ren­dezett operát. Frank Philippp Schlossmann gazdag díszletei között mai helyszíneken, modern világi mese története zajlik. „Az istenek itt vannak közöttünk” - ez Dorst üzenete. A kritikusok egyértelmű véleménye szerint Dorst rendezői elképzelése vilá­gos - legalábbis ami a tetralógia első darabját illeti. A tetralógia további három darabja - A walkür, a Siegfried és Az istenek alkonya - július 31-ig kerül elő­ször bemutatásra a 95. Bayreuthi Ünnepi Játékokon. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom