Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-28 / 173. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 28. Vélemény és háttér 7 _____ TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Folyamatosan figyelni kell olyan „apróságokra”, mint a Selye Egyetem kiépítetlen- sége, illetve az eddig keserve­sen fenntartott kisiskolák jö­vője, merthogy mindkét eset­ben a szlovákiai magyar okta­tásügyi rendszer legsérüléke­nyebb, egyszersmind legfon­tosabb elemeiről van szó. Függetlenül a kormányprog­ramtól és a száz naptól illik emlékezni arra, hogy a Selye Egyetem megalakulásáról szóló törvény vitájában az in­tézmény megalakulása ellen szólt többször is a jelenlegi kormány kisebbségi ügyekért felelős alelnöke, Dušan Čap- lovič, valamint az új oktatás­ügyi miniszter, Ján Mikolaj is, s egyikük sem szavazta meg a törvényt. Akkoriban azzal „érvelt” a két politikus, hogy az egyetemi karoknak nincs meg az akkreditációjuk és nem biztosít doktorandusz- képzést, ami egy még meg sem alakult intézmény kap­csán megalapozatlan elvárás. Csakhogy: az egyetem még ma sem épült ki teljesen, még csak az első három évfolyam­ban folyik az oktatás, ezért az intézmény finanszírozása a korábbi kormány döntése alapján nem a normatív tá­mogatásra épült, hanem az úgynevezett speciális rezsim szerint alakult, vagy-is több pénzt kapott, mint amennyi a diákok száma alapján járt volna neki. LIBERATION Simon Peresz izraeli mi­niszterelnök-helyettes szer­dán úgy vélte: hiba volt az, hogy Izraelt nem hívták meg arra a római konferenciára, amelyen 15 ország és három nemzetközi szervezet képvise­lői a közel-keleti válság felszá­molásának lehetőségeiről tár­gyaltak. A Nobel-békedíjas politikus arab nyomásnak tudta be a zsidó állam távol­tartását az értekezlettől, ame­lyen egyébként nem született megállapodás arról, hogy tűz- szüneti kérelmet juttassanak el a szemben álló felekhez. Szíria ENSZ-nagykövete ugyancsak arról panaszko­dott, hogy Damaszkusz kül­dötte sem lehetett ott a római konferencián, amelyen szerin­te „az izraeli megszállást kel­lett volna megtárgyalni”, nem pedig azt, hogy Libanonba új (biztonsági) erőt küldjenek. ROMÁNIAI MAGYAR SAJTÓ A Krónika vezércikkírója úgy értékelte, hogy az erdélyi magyarság boldogulásának esélyei „nem vonatkoztatha­tók el a magyar politikai tér­kép alakulásától”, s hogy Or­bán Viktor Tusnádfürdőn azért foglalkozott beszédében pártja jelenével és jövőjével, mert az erdélyiek számára a Fidesz mindig is népszerűbb volt a jelenlegi kormánypárt­oknál. A bukaresti Új Magyar Szó azzal vágott vissza, hogy Orbán beszéde „nyomasztó ötlethiányát” tükrözi. A cikk­író szerint a Fidesz elnöke a határon túl, „letűnt politikusi fénykora egyik kedvenc hely­színén”, hagyományosan er­délyi közéleti problémákat taglaló rendezvényen, tehát alkalomhoz és helyhez nem il­lő módon sorolta fel „a maga belpolitikai panaszaid’. Tizennyolc műhold bánta a balesetet, a rakéta mindössze 86 másodpercig repült Orosz rakétakudarc Alig másfél perccel a fellö­vés után lezuhant egy orosz hordozórakéta szerda este Kazahsztánban, amellyel egyszerre tizennyolc mű­holdat kívántak Föld körüli pályára állítani. GŐZÖN ISTVÁN A Dnyepr hordozórakétát a ka­zahsztáni Bajkonur űrközpontjából lőtték fel, s a tervek szerint egy orosz és tizenhét külföldi - köztük az első fehérorosz - műholdat jut­tatott volna fel az űrbe. A rakéta a fellövést követő 86. másodpercben lezuhant, a Moszkva melletti földi repülésirányító központ első meg­állapítása szerint feltehetően azért, mert a hajtómű első és második fo­kozata nem megfelelően vált el egymástól. A Dnyepr hordozóraké­ta sikertelen startjával békés célra átalakított haditechnika vallott ku­darcot, ami mindenképpen hatás­sal lesz ennek a rakétatípusnak a jövőjére - állapították meg csütör­tökön az első orosz sajtókommen­tárok. A Dnyepr indítása utáni 73. má­sodpercben műszaki hiba miatt az irányítórendszer kikapcsolta a haj­tóművet. A hajtómű első fokozatá­nak 100 másodpercig kellett volna működnie. A kudarcba fulladt indí­tásról tájékoztató orosz hírügynök­ségek emlékeztetnek arra, hogy a Dnyepr hordozórakétát az RSZ-20/Vojevoda, a nyugati beso­rolás szerinti SS-18 Satan típusú ballisztikus rakétából alakították ki. Ezt a hordozórakétát úgyneve­zett aknavetős módszerrel indítják: az indítósilóból kilövik, mint egy aknát, a hajtómű pedig a földfel­szín feletti harmincméteres magas­ságban kapcsol be. Az orosz űrkutatási hivatal, a Roszkoszmosz képviselői első nyi­latkozataikban a Dnyepr megbíz­hatóságát hangoztatták. Az ITAR- TASZSZ hírügynökségnek elmond­ták, hogy ez volt a hetedik alkalom, hogy ilyen hordozórakétát indítot­tak útnak, a katonai változattal pe­dig 160 sikeres ballisztikus kísérle­tet hajtottak végre. Az SS-18 típusú rakéta polgári célokra történő hasznosításának programját irányító Koszmotrasz társaság egyik név nélkül nyilatko­zó képviselője azonban az Interfax hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a mostani kudarc minden­képpen hatással lesz a Dnyepr jövő­jére. A várható változtatások között említette azt, hogy a Dnyepr raké­ták indítását a kazahsztáni Bajkonurból az orosz hadászati ra­kétacsapatok mdítótelepére, az orenburgi körzetbe viszik át. A nyi­latkozó szerint Bajkonur nem ren­delkezik a Dnyeprek számára meg­felelő indító berendezéssel. Nyikolaj Szolovcov vezérezre­des, az orosz hadászati rakétacsa­patok parancsnoka a Dnyepr mos­tani indítását megelőzően mondta el, hogy az SS-18 típusú rakéták várhatóan 2018-ig hadrendben maradnak. A rakétakomplexumok üzemidejének meghosszabbítására rakétaindításokat is előirányzó programot dolgoztak ki, így az át­alakított rakéta indítása is a prog­ramba illeszkedett. Az orosz hadá­szati rakétacsapatok hadrendjében jelenleg 90 darab SS-18 típusú ra­kétával felszerelt rakétaindító­komplexum áll rendszerben. A Dnyepr feladata az lett volna, hogy 18 műholdat állítson pályára 500 kilométeres magasságban. Ezek között volt a BelKa névre ke­resztelt első fehérorosz műhold, amelynek indítását a helyszínen megtekintette Alekszandr Luka- senko fehérorosz államfő is. A BelKával együtt orosz, olasz, ame­rikai és kolumbiai űrberendezések semmisültek meg. A szerző az MTI különtudósítója Václav Klaus köztársasági elnök szakértői kormánnyal orvosolná a patthelyzetet Hivatalnokkormány a szomszédban? KOKES JÁNOS Prága. Václav Klaus cseh állam­fő szakértői kormány felállítását mérlegeli, hogy megoldja a jelenle­gi belpolitikai patthelyzetet - állítja a Lidové Noviny című cseh konzer­vatív napilap. A tekintélyes újság szerint ennek az elképzelésnek a megvalósítása nagyban hozzásegítené Klaust ah­hoz, hogy a két év múlva esedékes elnökválasztáson jó eséllyel indul­hasson, mert számolhatna a szoci­áldemokraták legalább egy részé­nek a támogatásával is. Egyébként éppen a Klaus-kormány 1997-es bukása után irányította több mint fél évig Csehországot egy ilyen hi­vatalnokkormány, amelynek élén Josef Tosovsky bankár állt. A nem hivatalos értesülések sze­rint Klaus most szintén banki kö­rökben keres kormányfőt. Az esé­lyesek közé tartozik állítólag Vladi­mír Dlouhy volt ipari és kereskedel­mi miniszter, Klaus egykori közeli embere, illetve Michaela Erbenová, a jegybank tanácsának a tagja. A kormány szakértőit elsősorban a Polgári Demokratikus Párt és a Cseh Szociáldemokrata Párt jelöl­né ki. Ez a kormány a Lidové Noviny szerint az előrehozott választásig vezetné az országot, amelyre mint­egy 2 és fél év múlva kerülhetne sor. A szakértői kabinet létrehozá­sát hivatalosan ugyan azzal indo­kolnák, hogy Csehországnak fel kell készülnie a schengeni megálla­podáshoz való csatlakozásra, de nem hivatalosan inkább az elnök- választás a cél. A Polgári Demokratikus Párt­nak, amely megnyerte a júniusi választást, s amelynek Klaus to­vábbra is tiszteletbeli elnöke, azonban állítólag egyáltalán nem tetszik az államfő elképzelése. A pártban állítólag most az a több­ségi vélemény, hogy ha kudarcot vall a jelenlegi jobbközép koalíci­ós kormányalakítási kísérlet, ak­kor azonnal az előrehozott válasz­tásra kellene összpontosítani, bár erről is csak azután lehet szó, ha megegyezés születik a szociálde­mokratákkal. Az előrehozott vá­lasztásra a polgári demokraták szerint azonban legkésőbb jövő évben kerülne sor. A belpolitikai fejlemények miatt állítólag fe­szültség van a párt vezetése és Klaus között. Mirek Topolánek polgári demok­rata pártelnök ugyan azonnal a vá­lasztás után kormányalakítási tár­gyalásokra kapott megbízatást az államfőtől, de az általa létrehozott hárompárti jobbközép koalíciónak csak 100 mandátuma van a 200 ta­gú alsóházban, így a kormány hiva­talba lépése csak a szociáldemokra­ta-kommunista ellenzékkel való megegyezés alapján lehetséges. A felek azonban eddig még a házel­nök személyében sem tudtak meg­egyezni. Topoláneknek a jövő hé­ten kell beszámolnia Klausnak tár­gyalásai eredményéről. KOMMENTÁR Idióta-e Ján Slota? BARAK LÁSZLÓ Ez itt most a kérdés - látszólag. Vagy az, hogy egy olyan céltudatos, tegyük hozzá, jelenleg vitathatatlanul sikeres vállalkozóval állunk-e szemben, aki a maga személyes és pártja, a Szlovák Nemzeti Párt promócióját, a járulékos profitszerzéssel együtt, konstans módon a nacionalista szarkeverésre építi? Pillanatnyi „eredményessége” felől vizsgálva menetrendszerű afférjait, látszólag teljesen mindegy, hogy egy idült hülyével vagy egy profitorientált menedzserrel állunk-e szemben. Ugyanis, míg emberünk most régi-új kormánypárti poten­tátként pöffeszkedhet, a tágabb társadalmi környezet - a szlovákiai magyarok, a szudétanémetek, no és a magyarországi politika letéte­ményesei - folyamatosan idegeskedni kénytelen. Szövetségeseit pe­dig folyamatos és kínos köntörfalazási színjátékra kárhoztatja. Mivel egy ilyen Slota-féle kutya sem válik általában szalonnává, habitusát, módszereit tekintve, akarva sem lehet a vele kapcsolatos eddigi defi­níciókat érdemben felülírni. Ezért fölösleges e helyütt is tovább tupí- rozni viselt dolgait. Annál figyelemre méltóbb viszont az említett köntörfalazási kutyakomédia, amelyben az önjelölt kontár szerepét - kénytelen-kelletlen vagy szívből, egyáltalán nem mindegyO?) - az újdonsült kormányfő, Robert Fico alakítja. A jelöltjeként regnáló parlamenti elnökkel, Pavol Paškával együtt. Slota a szlovákiai ma­gyarokat, a Magyar Koalíció Pártját közvetlenül, a szudétanémete- ket pedig közvetve hergelő minapi megnyilatkozásait ugyanis mind­ketten holmi jelentéktelen közéleti mellékzörejnek igyekszenek be­állítani, egyrészt az érthetően nyakukba lihegő sajtó nyilvánossága, másrészt pedig a magyar külügyminiszter, Göncz Kinga előtt. Egyelőre példátlan szalonképtelenséggel ignorálva Göncz Kinga Ján Kubišnak, a szlovák külügyminiszternek küldött levelét. Amely, min­den vonatkozó, írott és íratlan diplomáciai szabály alapján kér szá­mon a szlovák kormánytól konkrét elhatárolódást Slota, enyhén szólva is vitatható cseh sajtóbeli kijelentéseivel szemben. Amelyek szerint, azért szerencsésebbek a csehek, mint a szlovákok, mert a hírhedt Beneš-dekrétumoknak köszönhetően, annak idején sikerült kizsuppolniuk az országból a német kisebbséget... Míg a magyarok itt maradhattak Szlovákiában...! Ehhez a vegytisztán nacionalista ámokfutáshoz képest jelentéktelen fricskának tűnik, hogy Slota mostanában rendszeresen deklarálja a Magyar Koalíció Pártja betil­tásának szükségességét is. Meg azt, hogy Dél-Szlovákiában elnyo­mottként sínylődnek a többségi szlovák nemzet egyes tagjai - Ugyan, vajon kik lehetnek ők? -, mégpedig az itt élő, tegyük hozzá, őshonos magyarok miatt... Több mint figyelemre méltó tény, hogy Fico egyelőre legfeljebb attól látszik elhatárolódni, hogy konkrét vá­laszt küldjön Magyarországra. Marginalizálná inkább az őt is meg- nyüatkozásra ösztönző levél jelentőségét. Slotát illetően pedig arra hivatkozik - mintegy idiótának beállítva az általa kiszemelt szövet- ségest(!) -, hogy alakításait azért nem kell komolyan venni, mert ő már csak olyan, amilyen... Egyszersmind, közvetve azzal is védel­mezve őt, hogy kijelentéseit általában célzatosan elferdíti a szenzá- cióhajhász média. E tények tükrében viszont a címbe foglalt kérdés talán úgy is módosítható: Vajon Slota-e Szlovákia ügyeletes idiótája? Esetleg: Kit, kiket és meddig nézhet idiótának Robert Fico? JEGYZET Ü ÜÉB IsmMSNI -■ MMMHmHMhI x-v. ül Kultúrbotrány Szlovákiában NÉMETH ZOLTÁN Selmecbánya minden bizonnyal Közép-Európa és Szlovákia egyik legszebb, leghangulato­sabb kisvárosa. Csodálatos utcái, utcácskái, terei, épületei turisták ezreit vonzzák. Említsük meg a Leányvárat, amely Rössel Borbá­la, a „leányvári boszorkány” ne­vével és históriájával fonódott össze, az Óvárat, a nevezetes Klopacska-tomyot, amelyből ka- lapácsütögetéssel hívták munka­kezdésre a bányászokat, de pin­céjében börtön is volt; az Akadé­mia épületét, előtte két hatalmas mamutfenyővel, körülötte a bo­tanikus kerttel; a városházát, a Szent Katalin-templomot, mö­götte a barokk Szentháromság­szobrot, illetve a körülötte elte­rülő Szentháromság teret, a Rubigall-házat, a Belházy-házat, a Flellenbach-házat, a líceum épületét... Álljunk csak meg! Miért is írom ezeket? Líceum. Itt járt iskolá­ba Petőfi, az épületen már­ványtábla, de anélkül is tudjuk: itt kapott elégtelent, innét gya­logolt Pestre. De ebbe az isko­lába járt Mikszáth is, az itteni önképzőkör döntő hatással volt írói munkásságára: a Petőfi verseit is őrző Emlékkönyvbe az ő verse is bekerült. De ide járt, ebben az iskolában tanult Andrej Sládkovič, a bejárat má­sik oldalán ott az emléktábla. És itt kezdte gimnáziumi tanul­mányait Komjáthy Jenő, az egyik első magyar szimbolista költő. És sorolhatnánk. Hölgyeim és Uraim! Ezen az épületen - kis túlzással - egyet­len négyzetméternyi ép felület van: a két márványtábla. Omló vakolat, mit vakolat, falak, be­tört ablakok. Nem esik jól a vá­rosba látogatónak, hogy Sel­mecbányán olyan épületekre bukkanhatunk lépten-nyomon, amelyek más városokban a fő­terek díszei lennének, több száz éves reneszánsz, barokk, klasszicista, 19. századi polgár­házak és paloták hevernek egé­szen valószerűtlen, szétesett, omladozó falakkal, mint más­hol a faluszéli vályogházak. Nem esik jól, sőt összeszorul az ember szíve, hiszen ez barbár­ság. Úgy is mondhatnám: bot­rány. Megkoronázása pedig a Szentháromság téren található egykori líceum, amelyben az egyik legnagyobb magyar és az egyik legnagyobb szlovák költő is tanulmányait végezte. Az ide látogatót nem érdekli, ho­gyan jutottak ezek az épületek ilyen állapotba, miért nem törté­nik már évek óta semmi, miért nincs összefogás ilyen kérdések­ben, kinek a tulajdonát képezik ezek az épületek. De, végigsétál­va a városon, belehasít az ember fejébe: ez kultúrbotrány!

Next

/
Oldalképek
Tartalom