Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-26 / 171. szám, szerda
14 Riport ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 26. www.ujszo.com Július harmadikán ért véget a Veszélyeztetett Ember Polgári Társulás munkatársainak mintegy húsz hónapos kiküldetése a Srí Lanka-i szlovák faluban Üdvözlet Arahenából - másfél évvel később Az arahenai gyerekek új óvodát, iskolát kaptak - a bőkezű Nyugatnak köszönhetően Mondják, akik ott jártak, hogy bár több mint másfél év telt el a Srí Lankát és Indonéziát sújtó természeti csapás óta, két-három emberöltőre is szükség lesz ahhoz, hogy a cunami okozta károkat feldolgozzák. A világ magát civilizáltnak nevező része mára új falvakat emelt a vadon helyén. A segíteni akarás csodákra képes. LŐR1NCZ ADRIÁN Csaknem 40 ezer halálos áldozat Srí Lankán, megközelítőleg 174 ezer Indonéziában - ez 2004. december 26-ának szomorú mérlege, bár a helyi hivatalok máig nem tudták pontosan felmérni sem az eltűntek számát, sem az anyagi kárt. Ennek több oka van - az államapparátus nehézkessége, a nyilvántartások pontatlansága, valamint a nyereségvágy. Ahol ugyanis dollár- milliókban mérik a pénzsegélyt, ott a korrupció, a hienizmus is gyorsan felüti a fejét. Ez a történet azonban nem erről, hanem Arahena újjáépítéséről szól. A Gabriel García Marquez regényes Macondójához hasonlítható halászfaluról, melyet a szökőár egyszerűen felkapott, hogy valamivel odébb, a vadon közepén tegye le ismét. A történet azzal válik még valószerűtlenebbé, hogy mi - akiktől az Indiai-óceán szóban forgó csücske enyhén fogalmazva is félre esik - szintén benne vagyunk. Hajön a nagy víz... A szökőár elvonulását követően a szlovákiai Veszélyeztetett Ember Polgári Társulás (hivatalos elnevezése: Občianske združenie Človek v ohrození) munkatársai az elsők közt érkeztek a pusztítás színhelyére. Pontosabban fogalmazva már azt megelőzően is jelen voltak, hiszen Matúš Beňovič projektmenedzser ekkor már két hónapja egy szoftvercég marketingeseként dolgozott a szigetországban. Mint annyian mások, szinte egyik pillanatról a másikra vált egy humanitárius segélyszervezet főmunkatársává. „Nagyon nehéz szavakba foglalni, mekkora felfordulást tud véghez vinni az a több millió tonna tengervíz, amely Srí Lanka partvidéki övezetére zúdult - mesélte Pozsonyban, hazatértét követően. - Teljes káosz, fejetlen- ség uralkodott a térségben, hiszen az infrastruktúra néhány óra alatt teljesen felmondta a szolgálatot. Megbénult a közúti és a vasúti közlekedés, nem működtek a telefonvonalak, s mindezt csak tetőzte, hogy az országot még békeidőben is a teljes szervezetlenség jellemzi. A helyszínre érkező külföldi humanitárius segélyszervezetek munkatársai hiába hoztak gyógyszert, élelmet, pénzt az országba, gyakran napokig képtelenek voltak mozdulni. A segítség zöme végül is az elsődleges szükségletek kielégítésére korlátozódott.” A fent nevezett polgári társulás - melyet egyébként újságírók hoztak létre a rendszerváltást követően - hosszú távú segítségTeljes káosz, fejetlenség uralkodott a térségben, hiszen az infrastruktúra néhány óra alatt teljesen felmondta a szolgálatot. nyújtásra rendezkedett be. Úgy tervezték, a Szlovákiában befolyt adományokból lakóházakat, közösségi házat építenek Arahena lakosainak - ám ennél többre futotta. „Elsősorban a megrongálódott iskolák helyreállítására szerettük volna helyezni a hangsúlyt, ám ezekre a katasztrófát követően lecsaptak a nagyobb szervezetek - így az ENSZ gyermekvédelmi alapja, az UNICEF, illetve a Nemzetközi Vöröskereszt. Munka azonban akadt bőven, így hát hozzáláttunk a lakóházak építéséhez. Tudni kell, hogy Srí Lankán a bürokrácia hatalma nagyon kiterjedt, így időbe tellett, míg megszereztük a partvidék egyik magasabb, hegyoldalba kapaszkodó pontján a telket, majd fokozatosan az építési engedélyeket. A tengerparttól alig fél kilométerre található területet őserdő borította, így előbb hozzáférhetővé kellett tennünk a terepet, utat kellett vágni a vadonban, s csak ezután készíthettük el a terveket. Szerencsénkre sikerült egyezségre jutnunk egy helyi születésű, ám az USA-ban élő és dolgozó tervezővel, így el tudtuk kerülni azt, ami a környező építkezéseken gyakorlattá vált - hogy a földgyaluk teljesen letarolják a dzsungelt. Igaz, kétszer annyi fáradsággal, de a mi falunk árnyasabb, szebb, mondhatni természetbarát lett.” A luxusról és az emberi természetről A polgári társulás jóvoltából 15 millió korona ráfordítással harmincöt lakóház épült fel alig másfél év leforgása alatt. Ami kivitelezésüket, illetve felszereltségüket illeti, a helyi viszonyokhoz képest már-már luxusról, de legalábbis magasabb standardról beszélhetünk, hiszen a világnak ebben a csücskében nem annyira mindennapos dolog egy falusi házban a kettőnél több lakóhelyiség, a zuhanyzósarok vagy az angolvécé. Arahena lakói most mindezzel rendelkeznek - hatvannégy négyzetméteren, vörös téglából megrakva, takaros kivitelben. Egy vi- tyilló ára mintegy nyolcezer dollárra, azaz körülbelül 240 ezer koronára rúg - a szlovákiai viszonyokhoz képest szinte ingyen van. Egy háztartásban ádagosan négyöt személy él. „Nem elég segíteni az embereknek - mondja Beňovič -, meg kell tanítani őket arra is, hogyan gazdálkodjanak az adománnyal. A katasztrófa sújtotta, majd újjáépített övezetben például megesett, hogy egy-egy ügyeskedő kettő, sőt három lakóházat is megkaparintott magának. A segélyszervezetek munkatársainak arra is rá kellett ébredniük, hogy nem vezet jóra, ha hirtelen anyagi javakkal halmozzák el a lakosságot, mert akkor felüti a fejét a feketekereskedelem, a csereberélés, sőt az uzsorázás is. A tengerpart főképp halászatból élő népe hajlamos arra, hogy bőség idején teljesen megfeledkezzen a munkáról, s csak akkor menjen ki a tengerre, ha ínséges idők járnak. Hogy ezeket elkerüljük, mi inkább munkaeszközöket osztottunk szét közöttük, melyekkel kivehették részüket a katasztrófa következményeinek a felszámolásából, illetve a falvak újjáépítéséből. A halászok számára ladikokat építettünk, a szegényebb családokból származó gyerekeket pedig angol nyelvi iskolába küldtük. De szerveztünk kézműves-továbbképzést is a helybeli nők számára, mely során megtanulhatták, miképp lehet a fonott pálmarostból olyan dísz- és használati tárgyakat készíteni, melyeket főképp a turisták vásárolnak szuvenír gyanánt. Mindent egybevetve elmondhatom, hogy másfél éves Srí Lanka-i küldetésünk sikeres volt, az adományozók pénze jó helyre került, s bár ez volt a legnagyobb kihívás, mellyel polgári társulásunk eddig szembesült, úgy érzem, elégedettek lehetünk az új Arahenával, melyet a helyiek, de a nemzetközi sajtó is szívesen ület a Sri Lanka i szlovák falu elnevezéssel.” A nép szerint Álljon itt még egy „vízözön utáni” gondolat, mely nem minden tanulság nélkül való: Beňovič szerint a művelt Nyugat népe (Srí Lankához viszonyítva mi is annak számítunk) sokkal nehezebben viselt volna el egy akkora katasztrófát, amilyen az Indiai-óceánon lejátszódott. A helyiek többsége viszont úgy fogja fel, hogy amit az óceán eddig bőkezűen osztott, egyetlen nap leforgása alatt kamatostól visszavette. Mert az ember gyarló, sosem viszonozza, amit a Természettől elvesz. Ezt nem „ultrazöld” aktivisták mondják, hanem Srí Lanka egyszerű halásznépe. Két-három emberöltő kell a károk felszámolására Dzsungelból lakóparkot? Nincs lehetetlen. (Az OZ Človek v ohrození munkatársainak és a ČTK felvételei)
