Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-24 / 169. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 24. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Kalózok vannak az Al-Dunán? Kalózok veszélyeztetik a dunai hajózást a folyó kelet-európai szakaszain - írta a legnagyobb vasárnapi brit konzervatív lap, a The Sunday Telegraph. A lap szerint a főleg Romániában előforduló rajtaütéseket általában holdtalan éjszakákon követik el a dunai kalózok, akik kishajóikkal a kiszemelt hajó mellé horgonyoznak, kötelekkel felmásznak a fedélzetre, és visznek, amit tudnak. Legutóbb a napokban a romániai Galati kikötőjében egy kamionokkal, személyautókkal és utasokkal teli bolgár kompot ért támadás. A The Sunday Telegraph szerint a tolvajok végigrabolták a hajót, pénzt és értéktárgyakat keresve kifosztották az autókat, és még a komp fényszóróit és kábeleit is kitépték. Ezután motorcsónakjaikkal elszáguldottak. Egy szerb hajó legénységének tagjait összeverték és arra kényszerítették, hogy a vízbe ugorjának. Ján Slota: részeg voltam, amikor annak idején arra buzdítottam, hogy tankokkal menjünk Budapest ellen £1 kellett volna űzni a magyarokat? A nacionalista Ján Slota a Lidové noviny hétvégi számában végre bevallotta: részeg volt, amikor hallgatóságának azt javasolta, üljenek tankokba, és rombolják le Budapestet. A kormány- párti politikus szerint nem a magyarokkal van baja, hanem az MKP-val. KOKES JÁNOS Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kisebbségellenes kirohanásairól, szélsőségesnek minősített magyarellenes kijelentéseiről elhíresült elnöke egy cseh lap szombaton közölt interjújában jelezte: irigyli a cseheket, hogy elűzték országuk területéről a németeket, s ezért ma már nincs olyan problémájuk velük, mint a szlovákoknak a magyarokkal Szlovákiában. A Robert Fico vezette új szlovák kormánykoalíció egyik pártjának elnöke a konzervatív Lidövé novinyben megjelent beszélgetésben keményen bírálta a cseh pártokat és politikusokat, hogy „normális” pártnak tartják a Magyar Koalíció Pártját, amelynek állítólagos célja Szlovákia szövetségi állammá való átalakítása, a trianoni szerződés és a Be- neš-dekrétumok átértékelése. „Ha a Beneš-dekrétumokat semmissé nyilvánítanák, az egész Közép-Európa számára hatalmas problémát jelentene. Csehország számára jóval nagyobb probléma lenne, mint Szlovákia számára. Ha egyszerre kétmillió - s a határon túl születettekkel együtt talán ötmillió - német most visszaözön- lene Csehországba, hát akkor cseh testvéreinknek bizony iszonyú problémájuk támadna” - jelentette ki Slota. Megjegyezte, hogy pártja nem a magyarok ellen van, hanem az MKP azon képviselői ellen harcol, akik kisebbségként elnyomják a többségi nemzetet, mégpedig annak saját területén. Amíg az MKP képviselői Szlovákiát nem tekintik hazájuknak, hanem Nagy-Ma- gyarország részének, addig ő a párt betiltása mellett lesz. Az MKP által követelt politikai autonómiát Slota nagyon veszélyesnek tartja. „Képzelje el, hogy Csehországban kikiáltanák a cseh-német köztársaságot. Ha ennek a veszélye fenyegetne, maguk is másképpen gondolkodnának. Nagyon nehéz lenne maguknak” - válaszolt Slota arra a kérdésre, hogy miért elfogadhatatlan számára az MKP- nak az autonómia megvalósítására tett törekvése, amikor Európában már sok autonómia létezik. A beszélgetés szerzőjének, Ľuboš Palatának megjegyzésére, miszerint a csehek tehát örülhetnek annak, hogy a II. vüágháború után már kiűzték a németeket, Slota kijelentette: „Inkább nem mondok semmit. Én cseh barátainknak, testvéreinknek kívánom, Slota: Rozsnyón szobrot kapott Kossuth, a szlovákok gyilkosa, Kassán pedig Rákóczi, aki 80 ezer szlovákot gyilkolt meg. hogy ilyen nyugodtak legyenek, mint amilyenek, s mutogathassák izmaikat. Én irigylem őket” - válaszolt a szlovák politikus, aki úgy véli, hogy a szlovákok az egykori történelmi Magyarországon ezer évig „rabszolgaságban” éltek. Slota azt állította, hogy Dél- Szlovákiában a magyarok uralkodnak, és „a Szlovák Köztársaság felségterületén” elnyomják a szlovákokat, s ott szlovákul nem lehet senkivel szót érteni. Rámutatott: Míg Komáromban Cirill és Metód hittérítők szobrát a Matica slovenská székházának a bejárata fölé tudták csak elhelyezni, addig Rozsnyón „szobrot, emeltek Kossuth Lajosnak, a szlovákok gyilkosának, aki aláírta Štúrék (szlovák nemzeti mozgalom a 19. század közepén) halálos ítéletét, Kassán pedig Rákóczinak emeltek szobrot, aki 80 ezer szlovákot gyilkolt meg”. Attilának, aki „egész Európában gyilkolt” pedig Szlovákia-szerte vannak emlékművei. „Ezek után valaki még csodálkozik, hogy létezik az SNS, amely azon szlovákok jogaiért harcol, akik ezer évig éltek magyar elnyomás alatt” - fejtette ki Slota. Ami pedig a nagypolitikát illeti, a nemzetiek vezére ismét nyíltan kijelentette, ellenzi Szlovákia NATO- tagságát, ám kénytelen tiszteletben tartani ezt a tényt, viszont az ország európai uniós tagságát támogatja. A Lidové noviny nem felejtette el hozzátenni, hogy ez a politikus napjainkban Szlovákiában a népszerűségi lista második helyén áll. London 45 ezer „nemkívánatos" román és bolgár bevándorlóra számít a két ország EU-csatlakozása után Biztonsági kockázatot jelentenek az új letelepedők MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A brit kormány 45 ezer „nemkívánatos elem” nagy-britanniai letelepülésétől tart Romániából és Bulgáriából a két kelet-európai ország jövőre esedékes EU-csatlakozása után - áll a brit belügyminisztérium egy belső figyelmeztetésében, amely a The Sunday Times birtokába jutott. A lap által látott bizalmas leirat szerint a belügyi illetékesek külön „figyelmeztető indexed’ állítottak össze román és bolgár állampolgárokról, akiknek zöme a bűnözéssel áll kapcsolatban, vagy biztonsági kockázatot jelent. A dokumentum szerint félő, hogy a brit kormány a román és a bolgár EU-csatlakozás után nem tudja majd elejét venni e személyek nagy-britanniai letelepedésének és annak, hogy szociális kedvezményekért folyamodjanak. A belügyminisztériumi leiratból kiderül az is, hogy a brit kormány Románia és Bulgária uniós tagságának első évében 60-140 ezer bevándorlóra számít a két országból. Nem hivatalos elemzések is több tízezres bevándorlási hullámot jósolnak. Az egyik vezető londoni társadalmi-gazdasági kutatóintézet, az Institute for Public Policy Research (IPPR) áprilisban kiadott átfogó prognózisa szerint a két ország belépése utáni egy évben 41 ezer román és 15 ezer bolgár érkezik a brit munkapiacra. Nagy-Britannia volt az egyetlen nagy uniós tagállam, amely a bővítés pillanatától lemondott a csatlakozási szerződés által lehetővé tett munka- erő-beáramlási korlátozásokról, és 2004 májusában teljesen megnyitotta munkapiacát a kelet-európai új tagországok előtt. A brit kormány annak idején azzal számolt, hogy évente 5-13 ezer között lesz az új tagállamokból érkező munkavállalók száma. Ezzel szemben csak az első évben 117 ezren jegyeztették be munkavállalásukat Nagy-Britanniá- ban, és nem hivatalos becslések szerint számuk ma már meghaladja a 600 ezret. A brit munka- és nyugdíjügyi minisztérium legfrissebb adatai szerint csak a márciussal zárult 2005-ös pénzügyi évben - az egy évvel korábbihoz képest - 145 százalékkal 270 ezerre emelkedett a letelepedésüket újonnan bejegyeztető kelet-európai uniós polgárok száma Nagy-Britanniá- ban. Csaknem kétharmaduk - mintegy 170 ezer új kelet-európai munkavállaló - Lengyelországból érkezett. Nem hivatalos becslések szerint az EU-bővítés óta hosz- szabb-rövidebb időre Nagy-Bri- tanniába érkezett lengyelek száma a letelepedésüket be nem je- gyeztetőkkel együtt elérheti az egymilliót is. A The Sunday Times által idézett belügyminisztériumi leirat annak veszélyére figyelmeztet, hogy a közvélemény „belefáradhat” az EU-bővítésbe, és felülkerekedhet az az érvelés, hogy „most már elég”. KOMMENTÁR Ki nevet a végén? BARAK LÁSZLÓ Finisei az érzelmektől is vegyes kormányalakítási procedúra, az ilyenkor óhatatlanul szokásos kincstári, ellenzéki és mediális süketeléssel együtt. Robert Fico az ölébe hullott hatalom tudatában grün- dolta kormányát, némi meglepetésre meglehetősen szokaüan módon, hiszen egyelőre cement, vagyis kormányprogram nélkül folyik a hatalmi fundamentum betonozása... Vannak, akik választási fiaskó okozta sebeiket nyalogatják - okkal leginkább a bigott kereszténydemokraták (KDH). Róluk ugyanis kiderült, hogy - főként politizálásuk természetéből adódóan - kihalással fogyatkozik a szavazóbázisuk. Vagyis, nemcsak június 17-e miatt. Ezért még érthetetlenebb, hogy miért pályáztak vajon egyes befolyásos potentátjaik a jobboldal vezető pártvezérei szerepére, mégpedig a sokkal korszerűbb, gyakorlatiasabb, „liberális keresztényekkel” a Dzurinda-féle SDKÚ- val szemben. Olyannyira, hogy e téves rögeszme megvalósítása érdekében idő előtt dezertáltak a kormányból. Ellentétben a Magyar Koalíció Pártjával, amely a végsőkig kitartott Dzurinda mellett. Holott, politikusai számtalanszor voltak célpontjai és kárvallottjai az exkormányfő sajátos praktikáinak. Választói azonban, legalábbis a választási eredmények szerint, ennek ellenére is respektálták e majdnem kényszerű hűséget, amelynek megítélése tekintetében ezért nincs helye holmi érzelmeknek. Ugyanez vonatkozik arra a kínos közjátékra is, hogy Fico kikosarazta a pártot a kormányalakítási tárgyalások során. E tény sem irracionális ám, bármit sugalmazzanak is némely médiabeli mesterlövészek...! Fico ugyanis épp olyan populista, nemzeti radikalizmussal is föltuningolt, zsákmányszerzésre utazó pártokat terelt be a közös akolba, mint amilyennek megcsinálta a sajátját. Csak azért, hogy gond nélkül tartathassa majd velük a lépést, na és a pofájukat is... Idővel így könnyedén lenyúlhatja majd cinkosai választóit. Ellentmondásnak tűnhet ugyan, de a választások másik nyertese nem más, műit Mikuláš Dzurinda. Aki nyolcévnyi, bizonyos elemeiben ugyan valóban vitatható, viszont tagadhatatlanul sikeres kormányzás után - értsd, a szlovákiai gazdaság külföldről is megcsodált gatyába rázását - kétségtelenül megszilárdította vezető pozícióját a jobboldalon. Lásd, mint fent, a KDH rovására is. Jó ez az MKP-nak is. Akárcsak az, hogy Fico elutasította felkínálkozását. Amelynek legfőbb MKP-beli szorgalmazói a koalíciókötést komoly feltételrendszerhez kötő gyakorlati gondolkodású értelmiségieken kívül - látszólagos paradoxonként - a magyar párt ez ideig legádázabbnak mutatkozó, militáns, nemzeti radikalizmussal és zavaros autonómiaeszményekkel operáló politikusai, egzisztenciális függőségük okán állami hivatalnokai és egyéb vérszívói voltak. Utóbbiak bizonyíthatóan szinte alázatosan, műiden áron tülekedtek a kormányba. Amely tény viszont csak fokozza eme érdekcsoportok prominensei ún. nemzeti elhivatottságának hiteltelenségét. így nőtt össze, ami összetartozik, mindkét térfélen. Az ellenzékbe szorult exkormány- pártok - hangsúlyosan, az MKP is - most már akkor nevethetnek majd a végén, lehetnek ismét győztesek, ha megtisztulnak hatalmi ballasztjaiktól, torkos klienseiktől és szalonképtelen bohócaiktól. JEGYZET Előbb elvesz, aki osztogat HORBULÁK ZSOLT Robert Fico és a hozzá hasonlók, akik előszeretettel tüntetik fel magukat az egyszerű emberek támogatóinak, igazságosabb, szolid'árisabb adórendszert és államot emlegetnek. Mondják, „majd az állam” segít. Ez akár igaz is lehetne, hiszen miért ne fizethetnének többet a gazdagok? Nyugodtan bevallhatjuk: az egykulcsos adó a kezdet kezdetén nagy talány volt, egy olyan kísérlet, mely később bejárta Közép- és Kelet-Európát. Annak idején maga Ivan Mikloš is idegenkedett tőle. Aztán valahogy mégis meggyőzték, és a végén az új rendszer meglepően sikeres lett, amihez aztán már ő is örömmel adta a nevét. Mert mi ennek az adórendszernek az előnye? Egyszerű, átlátható, alig van henne a kiskapu, törli a kedvezményeket, és nem utolsósorban megtölti az államkasszát. Viszont az is igaz, hogy az új adórendszer nem segített mindenkin egyformán. Megint azok jártak jobban, akiknek nagy volt a jövedelmük. Most az új kormány ideológusai meg szeretnék bontani az egyszerűséget, és valamiféle többletjuttatást szeretnének kialakítani a szegényebb rétegeknek. Mielőtt gyorsan helyeselni kezdenénk, gondolkozzunk el: kik azok, akik általában ki tudják használni a kedvezményeket? A rászorulók? Legyünk őszülték: nem. Akár tetszik, akár nem, Kö- zép-Európában leginkább az ügyeskedőknek áll a zászló, akik megtalálják az adóelkerülés és az adócsalás különböző fajtáit, és akiknek sikerült néhány év alatt százmilliók és milhárdok tulajdonosaivá válniuk. Ha sérülnének az egykulcsos adó alapelvei, ismét kedvezmények sokaságát vezetnék be, újra csak a nagyon gazdagok járnának jól, akik mindezt ismételten kihasználhatnák. Ha fellazul a rendszer, újra ők lennének az elsők, akik a haszonélvezői lennének. Ez az út aztán előbb-utóbb hiányhoz vezetne, amit persze be kell majd pótolni. Honnan lenne rá fedezet, a gazdagoktól? Ugyan már! A szükséges adót megint csak a bérből és fizetésből élőkön hajtanák be, azokon, akik könnyen ellenőrizhető jövedelemmel rendelkeznek. Tudatosítani kell: nincs állami pénz, csak a mi pénzünk van! Az állam abból gazdálkodik, amit tőlünk elvesz! Az állami támogatás leginkább azoknak üzlet, akik dönthetnek róluk, vagyis a megfelelő pozícióban ülő politikusoknak. A munkából élő emberek érdeke a kis állam és a világos szabályok, a többivel elbol- * dogulnak maguk is. Itt az ideje, hogy megértsük, nem az az állam a jó, amelyik sokat ad, hanem az, amelyik keveset vesz el. (Elek Tibor rajza Szöveg nélkül
