Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-24 / 169. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 24. www.ujszo.com Írásaiban a kelet-európai zsidóság életét ábrázolta Mély emberséggel MTl-HIR Tizenöt éve hunyt el Isaac Bashe- vis Singer Nobel-díjas lengyel származású jiddis nyelvű amerikai író. A Varsó közelében fekvő Radzy- minben született 1904. július 14- én, más források szerint november 21-én. Apja hászid rabbi volt, édesanyja is rabbicsaládból származott, a család 1908-ban költözött Varsó egyik szegénynegyedébe. A gyerekeiket hagyományos zsidó nevelésben részesítő szülők azt szerették volna, ha Isaac is rabbi lesz. Egy idő után azonban hátat fordított az iskolának, s elköltözött a főként zsidók lakta Bügoraj kisvárosba, ahol a héber nyelv tanításából élt. Nála húsz évvel idősebb bátyja, Israel Joshua ekkor már ismert író volt, s Isaac úgy döntött, hogy inkább az ő nyomdokaiba lép, később is első mesterének a bátyját tartotta. 1923-ban visszatért Varsóba, s a bátyja szerkesztette Literarische Bieter című lapnál lett korrektor. Munkája mellett rengeteget olvasott, kedvencei a jiddis krimik, valamint Hamsun, Thomas Mann és Remarque művei voltak. 1933-35- ben a Globus című lap segédszerkesztője, s kisebb írásokat is publikált eleinte héber, majd jiddis nyelven. 1935-ben jelent meg A Sátán Gorajban című első regénye, amelyben a XVII. századi pogromokhoz vezető vallási őrületet dolgozta fel. Az egyre erősödő antiszemitizmustól való félelmében 1935-ben az Egyesült Államokba emigrált, New Yorkban, a jiddis nyelvű Jewish Daily Forward és a Forverts című hetilapokban publikált Wars- hofsky álnéven. 1943-ban Singer megkapta az amerikai állampolgárságot. írói tevékenysége ekkortól kezdett kiteljesedni, s rövidebb-hosz- szabb jiddis nyelvű írásaival hamar népszerűvé vált a fasizmus elől Amerikába menekülők között. Később írásait angolra is lefordították, ismertsége, sikere ezáltal is növekedett. Novelláit és folytatásokban megjelenő regényeit is elsősorban a Jewish Daily Forward közölte. Első nagy sikere A Moszkát család című teijedelmes regénye volt, amely j ♦' it Jrj egy varsói zsidó polgári család virágzásának és hanyatlásának történetét követi a századfordulótól a II. világháborúig tetjedő időszakban. Ugyancsak a történelmi változások hatására széthulló, átalakuló zsidó nagycsalád problematikája foglalkoztatta A vagyon és A birtok című családregényeiben is. 1957-ben megjelent első angol nyelvű novelláskötete, A bolond Gimpel. Novelláiban a kelet-európai zsidó kisközösségek életét ábrázolta mély emberséggel és humorral, írásait csodatévő rabbik és bűnözők, tudósok és bolondok, misztikusok és csak az ész hatalmában hívők, házasságtörő asszonyok és jótét lelkek népesítik be, a természetfeletti és a létező anyagi vüág között elmosódik a határ, isteni csodák és sátáni bosszantások egyként működnek e színesen kavargó mindenségben. Művei közül nagy sikert aratott az Apám bíróságán című novelláskötete, amelyben varsói gyermekéveit, a leginkább a Talmudot tanulmányozó apja és az élet gyakorlati oldalát képviselő anyja alakját örökítette meg. Későbbi elbeszéléseiben egyre többször foglalkozott új hazájának zsidó kisembereivel, mindennapjaikkal, életük csodás és kevéssé vará- zsos eseményeivel. Magyarul 1984- ben jelent meg novelláiból gyűjteményes kötet A hét kicsi suszter címmel. 1974-ben a Crown of Feathers (Tollkorona) című művéért elnyerte az amerikai Nemzeti Könyv- díjat, majd négy évvel később neki ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat „szenvedélyes elbeszélő stílusáért, mely a zsidó mítoszokban gyökerezve fogalmazza meg az emberi lét feltételeit”. Felnőtteknek szóló regényei, novellái mellett Singer a gyermekekhez is megtalálta az utat ifjúsági könyveivel, amelyek közül a Slemil Varsóba ment és más történetek, valamint A félelmetes fogadó című a legismertebbek. írásaiból néhányat a filmvásznon is feldolgoztak, 1979-ben A lublini mágus című regényéből Menahem Golan rendezett filmet, 1983-ban pedig Barbra Streisand vitte filmre a Yentl című regényt, a főszerepet is magára osztva. Singer írásai mellett híres volt arról is, hogy soha nem fogyasztott húst, s számos cikkben tett hitet a vegetáriánus életmód mellett. „Ha állatokról van szó, akkor mindenki nácivá lesz... az állatok számára minden nap Treblinka” - mondta egyszer. Talán életmódjának is köszönhető, hogy magas kort ért meg viszonylag jó fizikai állapotban. 87 éves korában halt meg Miamiban. SZÉPIRODALMI PÁLYÁZAT A Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) Az év irodalmi alkotása címmel szépirodalmi pályázatot hirdet szlovákiai magyar (állandó szlovákiai lakhellyel rendelkező) szerzők számára. Ä pályázatra benyújtható minden olyan magyar nyelven írt széppróza vagy vers, amely nyomtatásban még nem jelent meg, s amelynek közlési jogával a szerző rendelkezik. Egy szerző csak egy művel vehet részt a pályázaton. Tematikai megkötés nincs. A pályamunka csupán gépelt vagy nyomtatott formában, annak minden oldalán jeligével ellátva, postai küldeményként nyújtható be. A pályaműhöz külön, zárt borítékban csatolandó szerzőjének neve és lakcíme. Ezen a borítékon legyen feltüntetve a pályázó jeligéje is. A külső borítékra pedig kétjük ráírni: Szépirodalmi pályázat. Levélcím: Spoločnosť maďarských spisovateľov na Slovensku, Alžbetínské námestie 1, Dunajská Streda 929 01 A pályázatok beérkezési határideje: 2006. október 1. Pályadíj: 10 ezer korona, valamint a Lipcsey György által felajánlott Kapcsolatok című kisplasztika. A pályázatra benyújtott szépirodalmi alkotásokat irodalom- kritikusokból álló zsűri bírálja el. A zsűri tagjai: Csanda Gábor, H. Nagy Péter és Keserű József. A díjnyertes mű első felhasználási joga a Szlovákiai Magyar írók Társaságát illeti meg. Az év irodalmi alkotása a Bárka című magyar- országi folyóiratban jelenik meg a díjátadást követően. Az ünnepélyes díjátadásra 2006. november 10-én kerül sor Párkányban, az Őszi írófesztivál keretében megrendezett irodalmi esten, ahol Az év irodalmi alkotása egy neves színművész tolmácsolásában hang- ' zik el. A nem díjazott szövegeket a pályázat kiírója nem őrzi meg, és nem küldi vissza. Orgiák és kardcsörtetés Johnny Depp, a rosszfiú Már a hazai mozikban is vetítik a Johnny Depp főszereplésével készült Libertine-t. A közel kétórás brit produkciónak magyar címe egyelőre nincs, mindenesetre úgy fordíthatnánk, hogy A csodabogár vagy A különc. A film a 17. századi Anglia züllött főúri rétegének világát mutatja be, egy valós történelmi személyiség, John Wilmot, Rochester második grófja rövid, viszont annál kalandosabb, élvezetekkel teli életének prizmáján keresztül. A film másik kulcsfiguráját, II. Károly királyt John Malkovich alakítja, aki egyben producerként is jegyzi az alkotást. A film alkotói biztosra veszik, a szexuális kicsapongó hírében állott, különc gróf története alaposan felkavarja majd a Samantha Morton és Johnny Depp (Képarchívum) mozinézők lelki világát, (ú) Nem olyan jó ez a mi szlovákiai magyar irodalomunk úgy általában, hogy kötelezővé kelljen tenni Hazai magyar írók - név szerint? A Szlovákiai Magyar írók Társaságának és a Csema- doknak az a terve, hogy jövőre a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny egyik előadott szövege kötelezően szlovákiai magyar költő vagy prózaíró műve legyen, valószínűleg felettébb megörvendezteti a vers- és prózamondókat, valamint a felkészítő pedagógusokat... NÉMETH ZOLTÁN Talán egy kissé elrontom ezt az örömet azzal, hogy négy érvet hozok fel ennek az ötletnek az ellenében, segítő szándékkal, az alaposabb megfontolást elősegítve. Az első rögtön az lenne, hogy nagyon rosszul sül el, ha valakire rákényszerítenek valamit. A reakció azonnal ellenreakciót vált ki. És bár lehet, hogy az ötletgazda célja az volt, hogy népszerűsítse a szlovákiai magyar irodalmat, ezzel éppen az ellenkezőjét éri el. A „kötelező” szlovákiai magyar irodalom visszatetszést kelthet, eddig sem túl jó megítélése ezek után még mélyebbre süllyedhet. Hiszen eddig is mondhattak és mondtak is hazai szerzőktől verset és prózát - szabadon, tetszés szerint. A második ok az elsőből következik: még rosszabbul veszi ki magát, hogy egy szervezésben részt vevő társaság a saját tagjainak a műveit teszi kötelezővé egy versenyen. Iszonyú kínos lesz, hogy ezek a tagok ráadásul a zsűriben is ott fognak ülni. Szörnyen kellemetlen lesz vers- és prózamondóknak, íróknak és költőknek (ha lesz néhány szerencsétlen, aki elvállalja ezt a feladatot) egyaránt. Kivételt csak az exhibicionisták, a mániákus feltűnési viszketegségben szenvedő íróköltők jelenthetik, akik máshol nem képesek kitűnni. Most végre kiélhetik magukat. De azért gondoljunk bele: ülni a zsűriben, ahol kötelezően az illető saját prózáját mondják... Nos, ha a politikusokon számon kérünk mindenféle összeférhetetlenségi ügyet, akkor ez legyen érvényes az irodalmárokra is! Az már csak hab lesz a tortán, amikor jönnek a megjegyzések: „Kötelezővé tették a saját műveiket, mert amúgy senki sem olvasná, adná elő.” „Csak azért nyert, mert az ő versét mondta a szavaló.” Kell ez? A harmadik ok, amely az ilyen típusú megkötések ellen szól, kimondottan gyakorlatias szempont. Hiszen minden felkészülőnek, még mielőtt szöveget választ, olyan kérdésre kell válaszolnia, amelyre még az irodalomtörténészek sem képesek. Jelesül: ki számít szlovákiai magyar írónak, költőnek? Tóth László, Varga Imre, Márai Sándor, Balázs F. Attila, Krausz Tivadar azok? Vagy böngészni kell az életrajzokat, hogy mikor voltak (cseh) szlovák állampolgárok? És ha egyes versenyzők át akarják verni a zsűrit, azok rögtön tudni fogják, hogy ki a szlovákiai magyar szerző? Lexikon lesz a zsűri asztalán? Ha azt mondom, Mészáros Ottó, Kiss Ottó, Vida Gergely, Vida Gábor, Fehér Sándor, Mórocz Mária, Lanczkor Gábor, Leck Gábor, akkor ki az, aki meg tudja mondani elsőre, közülük ki szlovákiai magyar? Hogy a könyveken nem szerepel piros nagybetűkkel, hogy márpedig az illető szlovákiai magyar, az bizonyos. A negyedik ok pedig csak annyi, hogy nem olyan jó ez a mi szlovákiai magyar irodalomunk úgy általában, hogy kötelezővé kelljen tenni, illetve hogy ne kelljen színvonalcsökkenéssel számolni, már ami az előadott szövegek színvonalát illeti. A szlovákiai magyar irodalomnak nem voltak József Attilái, Kosztolányi Dezsői, Babits Mihályai, Pümszky Jánosai, és nincsenek ma sem, egy-két kivételtől eltekintve... Gondoljunk csak bele, miből, müyen szöveggyűjteményből választhat üyen feltételek mellett egy kisiskolás, hét-tízéves kisdiák, aki prózában akar indulni! Néhány nevet tudok csak felsorolni gyermekirodalmunkból. Azt meg aztán teljesen elhibázott döntésnek tartom, hogy nemcsak szlovákiai magyar szöveget kell mondani, hanem ráadásul „kortárs” szerzőtől. Nemcsak arról van szó, hogy a kortárs művek befogadása és megítélése mindig különösen összetett, bonyolult kérdés, hanem arról is, hogy itt mintha kilógna az a bizonyos lóláb. Arra meg már gondolni sem merek, hogy kik is „a hazai magyar irodalom legjelesebb képviselői”. Név szerint? Mától vasárnapig fókuszban a hazai magyar kisebbség helyzete, társadalmi, kulturális jellemzői Kultúrák között - Egymás megismeréséért ISMERTETŐ 2004 végén és 2005 elején a budapesti Balassi Bálint Intézet 3x3 napos képzést szervezett és rendezett meg „Nyelv, kultúra, művelődés” címmel, melyre a szlovákiai, csehországi, romániai, vajdasági és kárpátaljai jelentkezők közül 20 határon túli résztvevőt választott ki és hívott meg (könyvtárosok, újságírók, tanárok, tanárok, egyéb értelmiségiek). A nagyon gondosan előkészített képzésen kiváló felkészültségű előadók ismertették korunk aktuális irodalmi, közéleti, politikai, történelmi, kulturális és társadalmi témáit, ill. nyitottak azokról nem egyszer nagyon izgalmas vitákat. Mindezzel együtt a résztvevőknek azt is tapasztalniuk kellett, hogy alig ismerik egymást, egymás belső életét, kultúrájukat, közösségi életét. Ezen felismerés teremtette meg az igényt arra, hogy az ismerkedés, egymás megismerése ne záruljon le ezzel a képzéssel, hogy legyen folytatás, hogy annak ez a találkozó legyen a kiindulási pontja. A résztvevők többsége megegyezett abban, hogy azt évente más helyszínen, országban rendezzék meg. Azzal az elsődleges céllal, hogy az ottani előadókon, szervezeteken keresztül ismerkedjenek meg a vendéglátók életével (kiemelten a magyar etnikum életével, kapcsolataival, az ország nemzeteivel és nemzetiségeivel), s azt azután saját környezetükben adják tovább. Nem kevésbé fontos célként fogalmazódott meg, hogy kialakuljon egy olyan törzsgárda, amely az ismeretek továbbadásán túl képes lesz a határokon átívelő kapcsolatok kialakítására és megszervezésére. Az első ilyen találkozóra 2005. szeptember 1-4, között Temesváron a Start Tanácsadó- és Továbbképző Iroda szervezésében került sor (Kultúrák között, 1x3 napos képzés, 20 résztvevő + előadók). Szlovákiából a losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás és az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár közreműködésével 9-en vettek részt. A képzés tartalmilag a helyismeretek, a romániai magyar irodalmi, kulturális, politikai és társadalmi élet megismertetésére összpontosult. Résztvevői megegyeztek abban is, hogy a következő évi folytatás helyszíne Szlovákia lesz, melynek előkészítését az eddigi találkozó szlovákiai résztvevői vállalják el Puntigán József (Losonc) és Kecskés Ildikó (Érsekújvár) irányításával. A mától vasárnapig tartó képzés összhangban az eddig megtartott találkozókkal tartalmilag Szlovákia társadalmi, kulturális és gazdasági jellemzőinek bemutatását, kiemelten az itteni magyar kisebbség helyzetének elemzését tűzte ki céljául. Nem elhanyagolva a „re- gionalizmust”, azaz a rendezvénynek otthont adó két város - Érsekújvár és Losonc - bemutatását. A kiemelt témakörök között szerepel az irodalom, az anyanyelv megőrzése, a sajtó és könyvkiadás, a kulturális és társadalmi élet, valamint a gazdaság. A találkozón a nem szlovákiai résztvevők meghívás, ill. előzetes pályáztatás és válogatás alapján vehetnek részt. Előnyt élveznek az eddigi két találkozó aktív résztvevői és szervezői, beleértve a Balassi Bálint Intézet előadóit. A jelentkezések alapján a szlovákiai találkozónak ausztriai (3), kárpátaljai (1), vajdasági (2), csehországi (2), budapesti (1) és romániai (10) magyar résztvevői lesznek. Mivel a rendezvény nyitott, bárki bekapcsolódhat a programokba. Ez összhangban van azzal a céllal, hogy a határon túli résztvevők a lehető leghitelesebb tájékoztatást kapják a szlovákiai magyarság életéről, melynek az előadások és szemináriumok mellett a leghatékonyabb formája a személyes találkozás. Bővebb információk: Phoenix Lutetia Polgári Társulás, Puntigán József, Tu- hárske nám. 2/8, 98401 Lučenec, tel. 047 4331 991, e-maü: punti- gan@stonline.sk . (ú)
