Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-22 / 168. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 22. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Gyermeki bizalommal ÉDES ÁRPÁD Ige: „Uram, nemfuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottám, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké. ” (Zsoltárok könyve 131. rész) Van az evangéliumokban egy érdekes rész, amiből kitűnik, mennyire hús-vér emberek voltak Jézus tanítványai. A Mester már másodízben jelezte nekik a rá váró szenvedéseket, és a tanítványok - mint ha mi sem történt volna - azzal vannak elfoglalva, hogy ki a legnagyobb közülük. (Mk 9,33) Mikor Jézus rákérdez beszélgetésük témájára, szégyellik bevallani, de a Mester ismeri szívük gondolatait. Egy kisgyermeket állítva középre, a gyermeki bizalmat, az Isten gondviselésének gyermeki elfogadását minden emberi nagyra törés vagy helyezkedés fölé emeli. Még szembetűnőbb ez akkor, amikor a halászokból tanítványnyá elhívott testvérpár, Jakab és János azt próbálja elérni a Mesternél, hogy az eljövendő dicsőségben jobb- és balkéz felőli pozíciókat szerezzenek meg egy kis anyai segítséggel. Pedig Jézus ekkor már háromszor jelezte, hogy dicsősége szenvedéssel koronáztatik meg. Zebedeus fiainak pedig szemükre hányja, hogy valójában nem is tudják, mire törekszenek, mi után sóvárognak. Az embert két dolog szokta megkeseríteni vagy cselekvésében bénítani. Az égjük a kishitűség, a másik a felfuvalkodottság. Ez utóbbi önmagunk túlértékeléséből fakad. Maga a szó is jól mutatja, hogy nagyobbra próbálom pumpálni magam, mint ami valójában vagyok. Az állatok világából is ismert ez a jelenség. Ők általában védekezésként az ellenségeikkel szemben próbálják a valósnál nagyobbnak mutatni magukat. Csakhogy ezek az állatok mindvégig tudják, hogy ez blöff, és ha nem jön be, az számukra végzetes. Es ami még nagyon fontos, hogy ők a veszély elmúltával „le tudnak engedni”, és nem próbálják meg önmagukat és saját fajtájukat így elhitetni. Az ember ezt már tovább fejlesztette, és nagyon szívesen elhiszi, s próbálja környezetével is elhitetni a fölfújt állapotot. Katalizátorként tudja geijeszteni ezt a folyamatot egy-egy társadalmi helyzet vagy politikai változás. S mint eső után a giliszták a földből, egy számukra kedvező politikai változás után úgy tűnnek elő az egérből lett oroszlánok. Beteges magatartás ez, s kóros voltát, ha semmi más, az eljövendő ítélet majd megmutatja. Pál apostol azt mondja: „mindnyájunknak leplezedenül kell oda- állnunk a Krisztus ítélőszéke elé”! (2Kor 5,10) A kishitűség ezzel szemben az ember alulértékeléséből fakad. Ha nem vesszük tudomásul értékeinket, képességeinket, az Istentől kapott talentumainkat (s ebben nem a mennyiség, hanem a puszta tény a fontos!), már a kishitűség útjára léptünk. A beteges önleértékelésből fakad a depresszió, ami már-már népbetegséggé duzzad. Csak fokozza ezt az a társadalmi, politikai nyomás, ami az alacsonyabb értékűséget, kisebbséget sulykolja belénk. Az is jellemző, hogy az egérből lett oroszlánok próbálják legerősebben emberből egérré zsugorítani a másikat. Egy kisebbségben élő nemzetrész fokozottan ki van téve a kishitűség veszélyének, a mostohagyermeki sorsnak. Zsoltárunk szavai ezzel szemben is bátorítanak és erősítenek. „Mint gyermek, olyan most a lelkem” - vallja a zsoltáros. A gyermek pedig természet szerint örökös. Nem azért, mert megérdemelte vagy kiharcolta magának. Sőt még ha tékozlóként is tér meg néha, akkor is az Atya szeretetével találkozik. Ez az a szeretet, amely a Krisztus keresztjén „végeztetett el”, ez a mi fiúságunk forrása. Csak ez adhat olyan gyermeki bizalmat, amely megóv a felfuvalkodott- ságtól és a kishitűségtől is. Ahogy egyik énekünkben valljuk: „Ő megcselekszi végre velünk azt, ami jó.” A szerző református lelkész Néhány ötlet mára 6 Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre, Q szeress úgy, mintha soha, senki nem ártott volna neked, ú táncolj úgy, mintha senki se látna, h énekelj a magad öröméért úgy, mintha senki nem hallgatna, ô élj úgy, mintha a Paradicsom a Földön volna. Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez A figyelemzavar-hiperaktivitás „A konyhában szinte mindig ott van körülöttem. Mindent huzigál, belenéz, leránt, így főzök, sütök, mosogatok. Nagyon kimerít. Pár perc múlva elfelejtem, de érzem, valójában nagyon megvisel.” BORBÉLY-JÁSZBERÉNY1-KEDL A tünetegyüttes fő jellemzője a nagyon gyenge figyelmi állapot, a túlzott aktivitás, az idegrendszeri gátlás hiányos működése. A hiperaktív gyermekek nehezen ülnek meg egy helyben, szinte folyton fészkelődnek, rohangálnak, mindenre felmásznak, állandóan mozgásban, vannak, „mintha motor hajtaná őket’. Amikor már totyogni tudnak, kimásznak az ágyból, járókából, veszélybe sodorják magukat. Alvás alatt is sokat mozognak, nem ritkán alvásigényük is csekély. Impulzívak, azaz gyakran cselekszenek, mielőtt gondolkodnának, sokszor váltanak egyik tevékenységről a másikra, csoportos helyzetekben nehezen várják ki a sorukat, a késleltetés képessége zavart szenved, nem mérlegelik válaszaikat. A tünetegyüttesben az alapvető a már említett figyelemzavar. A gyermekek figyelme köny- nyen elterelődik, nehezen összpontosítanak a játékra, majd az iskolai munkára. Az értelmi akadályozott gyermekeknek tanulási helyzetben egyébként is nehéz az ingerek sokaságából kiválasztani, kiemelni, kiszűrni a fontos, meghatározó ingereket. A zavaró ingerek, ha azok vonzóak, feltűnőbbek, mint amire figyelniük kell, fokozottabban elterelik őket az eredeti feladattól. A hiperaktív gyermekeknek a tárgyakkal való kapcsolata felületes, gyakran tűnik úgy, hogy csak azok megszerzésére irányul és nem a velük való tevékenységre. A hiperaktivitással foglalkozó szakemberek egy részének felfogása szerint a túlmozgás is a figyelemzavarnak mintegy a következménye olyan értelemben, hogy a gyermek a fokozott mozgással próbálja az alacsonyabb idegrendszeri éberségi szintjét emelni. Hangulatváltások Agresszív, támadó viselkedés is társulhat a hiperaktivitáshoz, de ez nem szükségszerű. Hangulatváltások is jellemzőek. Ép értelemmel együtt járó hiperaktivitás esetén is sokszor előfordul, hogy a beszéd vagy más funkciók késve alakulnak, fejlődnek ki. A túlzott aktivitás a serdülőkorban általában csökken. Az értelmileg akadályozott, hiperaktív gyermekeknél olyan kezelés lehet hatásos, amely alkalmazkodik a gyermekek rendkívül ingatag, szinte pillanatonként változó megnyilvánulásaihoz, igényeihez, teret enged spontán tevékenységeinek. A kezelést végző személy (gyógypedagógus, pszichológus) átengedi a helyzet irányítását. Elsősorban a környezet nyomása miatt a szülők gyakran úgy érzik, hogy korlátozni kell a gyermeket, mintegy átveszik hiányzó ellenőrző funkcióját, aminek fenyegető voltát éli meg a gyermek. Emiatt szinte állandó feszültségben él a szülő és a gyermek is, s ennek érzelmi terheit nehéz elviselniük. Fontos megjegyezni, hogy a hiperaktivitás csak nagyon kis mértékben és bizonyos típusnál kapcsolódik családi problémákhoz, inkább az idegrendszer működési zavarának tekinthető. Alkalmazkodás helyett menekülés? Műiden életszakasznak megvan a maga egyedi kihívása. A valóság különböző igényeket támaszt a gyermekkel szemben a különböző életkorokban. A sérült gyermek meggyöngült, bizonytalan énje lehet az oka annak, hogy a gyermek sztereotip, ismétlődő tevékenységekbe menekül. Az ismétlések (testhimbálás, fejrázás, tárgyakkal végzett, értelmetlennek tűnő tevékenységek) célja lehet, hogy csökkentsék a számára érthetetlen, ismeretlen történések fenyegetését. A sztereotip viselkedés eredhet abból is, hogy a gyermek megpróbálja elkerülni környezetének vagy saját lelküs- meretének szemrehányásait a kudarcokért, amelyek a feladatok megoldása során érik. Ez felfogható menekülésként is. A sztereotip viselkedések olyan összefüggő, is- médődő, többnyire mozgásos viselkedési formák, amelyek közvetie- nül nem ártalmasak másokra, az alkalmazkodást viszont nagymértékben nehezítik. A sztereotip, ön- ingerlő megnyüvánulások aránytalanul nagy helyet foglalhatnak el a gyermek önkifejezésének az eszköztárában. Az ismétlődő tevékenységek pótcselekvések. A valódi cselekmény a környezettel való kapcsolat alapján épül fel, a sztereotip testhimbálás azonban csak a test saját mozgását használja ingerforrásként. A mozgás ritmusa a központi idegrendszert a testből eredő ingerületekkel látja el, amelyek a gyermek számára pótolják a környezetből jövő ingereket, amiket amúgy sem tudna feldolgozni. Azért, hogy elegendő ingerhez jusson, ismétlődő, ritualisztikus cselekvéseket végez. A szem forgatása, meresztése látási, a sikítás hallási, a test himbálása mozgási érzéseket eredményez. Miért bántja saját magát? „Alig-alig fejlődött. Sokszor nagyon nyugtalan volt, önmagára nem vigyázva sokszor dühösen verte magát. Gyakran volt sebes.” Értelmüeg sérült gyermekek visszatérő, ismétlődő módon megérintik kezükkel vagy valami más tárggyal testük különböző részeit - ez ön- ^ ingerlés, de ha erősebben teszik, átmegy önbántalmazásba. Vannak olyan gyermekek, akik számára ez a fajta öningerlés nem elegendő. Ehelyett kialakul a befelé fordulás, helyettesítve a környezettel való kapcsolatot. A rosz- szul alkalmazkodó viselkedés egyik legszívszorítóbb látványa a saját magát bántalmazó gyermek. Az önbántalmazás általános formái közé tartozik a fejbe verés, önharapás, túlzott vakaródzás. Több oka lehet annak, hogy a gyermek saját magát gyötri. Az egyik ok, hogy az öningerlés kedvéért elkezdi verni saját fejét, majd észreveszi, hogy ilyenkor fokozottabban figyelnek rá, s ez fenntartja, sőt erősíti viselkedését. Az értelmileg sérült gyermeknek ugyanis kevés eszköze van arra, hogy felkeltse a figyelmet maga iránt, hogy dicsérjék és jutalmazzák azért, amit csinál, ez az oka annak, hogy bántja önmagát. Ugyanakkor pontosan az így felkeltett figyelem lehet ártalmas, hiszen ez serkentheti a további ismétlésekre a gyermeket. Az önbántalmazás más esetben válasz lehet egy, a gyermek számára ellenséges, kedveződen társas kapcsolatra. Az is előfordulhat, hogy az önveszélyes viselkedésnek belső szervi oka van, például középfülgyulladás, ami testi fájdalmat okoz, s a gyermek éppen azért ütögeti a fejét, hogy ezzel terelje el figyelmét a fájdalmáról. Másik belső ok lehet, hogy alacsony az idegrendszer által biztosított élénkségi, éberségi szült, s így saját maga fokozott ingerlésével, bántalmazásával jut a gyermek ingerekhez. Elképzelhető az ellenkezője is, hogy az öningerlés éppen a túlingerelt állapot enyhítésére szolgál, s ki akarja iktatni a feldolgozatlan ingereket. Autista, értelmileg sérült gyermekeket gyakran úgy írnak le, hogy kevés vagy semmi reakciót nem mutatnak a fájdalomra. Emögött meghúzódhat az, hogy a gyermekek betegségeik, idegrendszerük károsodása miatt korán megismerik a fájdalmat és kénytelenek együtt élni vele, s ezért később csak a megszokottnál jóval erősebb fájdalomra reagálnak. Miért bánt másokat? A fejlődés valamivel magasabb szintjén megfigyelhető agresszív vagy támadó viselkedés kezdetben érzelmi válasz, előre nem látható és gyorsan kialakuló feltételekre. Célja lehet az öningerléshez, s az önbántalmazáshoz hasonlóan a környezet figyelmének megszerzése. Sok gyermek számára a befelé fordulás mint ingert kereső pótcselekvés, nem megoldás. Idegrendszerének nem a saját szervezetéből származó ingeregyüttesekre, hanem kifelé irányuló aktívabb tevékenységre van szüksége, de ez negatív jellegű: a gyermek társait üti, szülei haját húzza, a játékait széttöri, kiabál stb. Ez az agresszió azonban többnyire nem tudatos bántalmazása másoknak, nem előre megtervezett akció. A támadó viselkedés, amely egyaránt irányulhat személyekre és tárgyakra, látszólag összekapcsolja a gyermeket a környezettel. Ezáltal a gyermek átélheti, hogy hatni tud a környezetére. A kapcsolat igénye lehet ebben az esetben az agresszió forrása. (Medicina, 1998) < 4 < I € 4 OTLET-TAR Szobanövény ebben, abban - másodszor... TIPPEK A fikusz, a pálma s a további kedvencek nemcsak díszes virágcserépben díszítik a lakást. Az igaz, hogy szebbnél szebb cserepek kínálják magukat, de pénzért a bolond is tud - tartja a mondás. Mi is ehhez tartottuk magunkat, s virágainknak nem a boltban kerestünk új ruhát, hanem a szekrények, pincék mélyén. Majomkenyérfa - kutyával A majomkenyérfa nyáron a szabadban fejlődik igazán. Az egészségre káros alumínium teáskannát nem dobtuk ki, barna fémes festékkel befestettük (vízálló!), az aljára egy réteg kavicsot tettünk, rá a földet, bele a majomkenyérfát. A ku- tyusnak is tetszik, vigyáz rá. Fületlen porcelánedényben A dédnagymama huszonnégy személyes értékes porcelán étkészletéből csak ez az egy darab maradt. Valószínűleg cukortartó volt. Egyik füle letörött, mégse volt szívünk kidobni. Kavicsot szórtunk bele; vízben is megélő növényt tartunk benne, (köp) 4
