Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-22 / 168. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 22. Családikor 13 Egy kismama feljegyzései - 2. A kilenc hónap - kedvem szerint Múltkor elmeséltem neked, hogyan estem teherbe. Amit nem írtam le, az a győri doki bácsi diagnosztizáló és gyógyító módszere, amivel nem akarlak untatni. De a pozitív terhességi teszten kívül maga a módszer annyira megragadott, hogy úgy döntöttem, tovább kell képeznem magam az akupunktúra és a homeopátia területén. STEINER ANDREA Azonnal, ami azt jelentette, hogy két hónappal a szülés előtt majd a baba két hónapos kora óta továbbképzési kurzusokon folyamatosan igyekszem agytekervényeimet masszírozni. így tudtam meg, hogy a tradicionális kínai gyógyászat szerint az, hogy sikerül-e állapotosnak lenni (nem terhesnek- mert a babavárás nem „teher”) az anya energiaállapotától függ. A megtermékenyített sejt beágyazása és megtartása óriási energiafogyasztó. Ha különböző okoknál fogva nincs meg a szükséges energia- szint, egyszerűen nem megy. Ha átgondolom, általában mivel táplálkozunk, milyen kevés időt fordítunk testmozgásra - azt hiszem, sokan vagyunk vele így -, nem csodálom, milyen sok a meddő pár, a sikertelen lombikbébi-próbálkozás. Pedig: esetem élő példa arra, van hatásos segítség. Az első gyanús érzések, mikor még nem tudtam, hogy reggelenként ketten ülünk be az autóba, a következők voltak: elkészítettem magamnak a reggeli feketét, ám furcsálltám az illatát. Délben, persze, a fáradtságtól roskadozva rádöbbentem, ott hagytam az asztalon, érintetlenül. Szokásaimtól eltérően viszont literszám ittam a savanyú tejet, és nagyon ízlett. Amit igencsak furcsállták a szomszédok, akikkel minden évben, április elsején megnyitjuk a kerti szezont. Borozgatással persze, aminek eredménye a hazai borfogyasztási mutatók emelkedése. Én viszont bor helyett savanyú tejet ittam. A hétvégék elválaszthatatlan tartozéka a kerti grillezés is. Türelmetlenül' vártam, míg elkészül a parázs, egyre csak ellenőriztem, megfelelően pácoltuk be a csirkedarabokat, elég sós-e a cukkini, paradicsom, de amint megéreztem a zsír és a faszén illatkeverékét, a kaját látni sem bírtam... Hát így kezdődött az első trimeszter. Pontosabban már a közepén voltam, amikor megláttam az ultrahangon azt a 2,5 centis valaA tengerben még egy testben - mama és baba (A szerző archívumából) mit, ami nagy örömmel és izgalommal töltött el, és persze magyarázatot adott az előbbi hetek történéseire. De ez semmi volt ahhoz képest, amit a leendő, épp külföldön tartózkodó majdani nagyi érzett, mikor megkapta SMS-üzenetemet. Azt hiszem, ő koccintott elsőnek kisbabám egészségére... Mivel már hosszabb ideje készültem az anyaságra, sokat olvastam arról, miképp lehet már magzati stádiumában hatni a gyermekre. Élveztem áldott állapotomat, s amikor eszembe jutott a baba - szinte mindig -, mosolyognom kellett, akárhol, akármikor. Büszke voltam, és nagyon nyugodtan és pozitívan viszonyultam az élethez. A munkában két ember helyett is dolgoztam, és semmi nem tudott kihozni a sodromból. Ám ha mégis, elég volt arra gondolnom, hogy a pici egészsége és boldogsága mindennél fontosabb, és láss csodát, a haragom elillant. Este az ágyban gyakran a hasamra tettem a CD-lejátszó fülhallgatóját, és zenét hallgattunk. Olyan válogatást, amelyet a pici nyugtatásá- ra ajánlottak a szakértők. Csak hát Lukács rűgkapálásából arra következtettem, hogy neki más a véleménye. Próbálkoztam Mozarttal, a szülészeteken erre esküsznek, de a baba ismét tiltakozott. Lecseréltem a klasszikusokat a számomra kellemes és nyugtató számokra, Wet Wet Wet, Savage Garden, Kenny G. szaxofonja ringatták el a kicsit. Foglalkoztatott az is, vajon nem kellene-e légzőtanfolyamokra járnom, sokan dicsérik. De mivel epidurális fájdalomcsillapítás mellett döntöttem, kihagytam. Inkább otthon gyakoroltam a terhességi jógát, voltam kismama-aerobikon és hittem, hogy orvosként a szülésnél biztosan tudni fogom, mit csináljak. Megjegyzem: a szülésnél végül nem volt nagyon időm a légzőgyakorlatok elvégzésére, de ezt majd a következő részben mesélem el. Mint minden várandós nő, én sem vágytam arra, hogy túlságosan elhízzak. Lehet, hogy hála a jó felkészülésnek és a csillagok állásának, nem voltam különösebben éhes, eleinte egyáltalán nem híztam, majd később testem úgy alakult át, hogy hátulnézetből vékonyabbnak néztem ki, mint annak előtte. Tulajdonképpen folyamatosan annyit híztam csak, amennyit a baba. A második trimeszterben pompásan éreztem magam, és mivel már januárban megvettük a beutalót, elmentünk nyaralni Egyiptomba. Sokan óva hitettek, figyelmeztettek a repülés, hasmenés stb. veszélyeire, csak hát ha már kifizettük a tetemes összeget... Orvosom ajánlására vittem almaecetet és mézet, reggelente ezt kevertem össze egy kevés palackozott vízzel, csodaszerként működött. Kedvem szerint és főleg következmények nélkül mindenevő lehettem. A nap nagy részét a napernyő alatt töltöttem, de itt-ott megmártóztam a tengerben is. A harmadik trimeszter is jól kezdődött, a hasam elkezdett kerekedni, kenegettem naponta, ne repedezzen a dinnye. A fiam is nekilódult, minden orvosi ellenőrzésnél úgy fél kilóval volt súlyosabb. Amikor már túl voltunk a 3,5 kilón, rákérdeztem a szülésztől, hol állunk meg? Megnyugtatott, szerinte a kissrác az ultrahang alapján nem éri el a négy kilót. November 23-án megszületett a fiam, 4620 grammal. Egy jó tipp: Nyugalom, nyugalom, nyugalom, csak semmi idegeskedés. A kilenc hónap alatt semmi sem fontosabb annál, hogy a babának a nem túl nagy méhkuckóban a lehető legjobb közérzete legyen. Ajánlom, ismételd neki naponta: „Egészséges és boldog baba leszel, szeretve vagy és szeretve leszel, te vagy a legfontosabb emberke a világon.” És biztosan az is lesz... SZÓ Ml SZÓ A WC-papír esete az elvtársakkal és Amerikával MOLNÁR MIRIAM a Gyermekkorom egyik traumatikus élményének könyvelem el azt az időszakot, amikor nem lehetett WC-pa- pírt kapni. Hajói emlékszem, leégett a papírgyár, de az is lehet, hogy pompásan tervezett gazdaságunk keretében egyszerűen tévesen saccolták meg az elvtársak a többi elvtárs WC-papír-használatát, és kifogytunk. Mindenesetre nem volt kellemes a Pravda napilap oldalaival helyettesíteni az egyébként rendkívül rossz minőségű, vékony és durva papírt, amelyhez, mint ahogy az egyik szomszédasz- szonyom mondta egyszer, gumikesztyűt is osztogathatnának. Valaki azt is mesélte, ha emlékezetem nem csal, hogy még a születésem előtti időben az elvtársak azt is gondolták, minek a szocialista embernek az ilyen burzsoá luxus, mint a WC-papír, használják csak újra az újságokat. Nem számoltak viszont azzal, hogy emiatt eldugulnak a csatornák, és a lakosság nagy többsége ólomallergiától fog szenvedni éveken át. A nyomdafesték mégsem való kényes helyek tö- rölgetésére. Ma már válogatni lehet a szürke és durva, sárga és vékony, fehér és puha, vagy akár illatosított papírok között, igaz, az árak sem egy csehszlovák korona már, mint anno. Az USA-ban, mint ahogy a kis üdítősüveg is hat decinél is nagyobb, egy WC-papírtekercs, amit ott csak toalettpapírnak hívnak, kétszer akkora, mint nálunk. A legpuhább és legkellemesebb és legdrágább termék reklámja egy maci - ha egy nagy medvének megfelel, hát talán az embereknek is. És igaz, hogy lehetne, én mégsem spórolok ezen a téren, nálam mindig van két hétre való tartalék a spájzban. Az amerikai nyilvános helyeken viszont, mint például a múzeumok, könyvtárak, egyetemek, éttermek vagy mozik, a toalettre a papír egy nagy sajtra emlékeztető óriás kerék formájában kerül a vendéghez. Csak látszólagos viszont a spórolás, mert ez a papír vékonyka, így normális ember, aki nem hord magával gumikesztyűt, sokkal többet használ el belőle, mint ha az én macis márkámat venné igénybe. Hiába, semmi sem tökéletes. Még Amerikában sem. L0CS0G0 TOTYOGOK Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik! OLVASÓINK ÍRJÁK Ha rendszertelenül is, továbbra is szívesen fogadjuk totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbekért továbbra is egy szép könyvet küldünk, mi viszont leveleiket a Családi Kör címére várjuk, valamint e-maü címünkre: csaladivilag@ujszo.com Kristóf fiam hároméves, kedvence a Pókember 1-2. című film. Én vagy kétszázszor láttam már, mert a nagyobbik fiam is rajongott érte. Kristófnak már maszkot is kellett venni, most örökké abban van, és minden szúnyogcsípésre azt mondja:- Megcsípett egy pók, biztos pókember leszek. * * * Egyszer nagyon elkezdett csuk- lani. Mikor már unta, hogy nem áll el, könyörgőre fogta:- Anya, légyszike vedd ki már a csuklómat! * * * Dávid, a bátyja tizenegy éves. Tőle kérdezte a minap:- Dávid, mikor te kicsi voltál és én nagy, akkor te mit csináltál? * * ú Régóta ígérgeti, hogy:- Anya, én veszek neked szuper autót. Tudod, olyat, amilyen még senkinek sincs, tud repülni! Most meg a nyár elején barátunktól kaptunk kölcsön egy 105-ös Škodát. Mikor nagy kedvesen megmutatta Kristófnak, ő kétségbeesetten rohant ki a garázsból, és már messziről azt kiabálta:- Hú, de csúnya, anya, neked ilyen klamacsot (kramancot) nem veszek! <5r * * Valamelyik nap strandon voltunk, és elfelejtette magával vinni a medencébe az úszógumiját. Egyszer csak azt hallom:-Anya, dobd be az Új Szó-gumit, jó!? tir tir «r Két hónappal ezelőtt elvittük moziba, kipróbálni, hogy kibíija-e azt az időt anélkül, hogy sírna vagy unatkozna. Valamelyik este meg azt mondja:- Anya, én oda akarok menni, ahol nagy tévé van, és a bácsi azt kiabálja a kutyának, hogy „miért haraptál meg, mi?”. Mészáros Angelika, Bős
