Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-15 / 162. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 15. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Szerte a világban HALKO JÓZSEF Néhány éwel ezelőtt a rádió­ban bemutattak egy Schmidt ne­vű családot - annak okán, hogy tagjai már több generáció óta kő­faragók. A műsor készítőit az ér­dekelte, miként képes az egész család „egy követ fújni”, azaz egy cégen belül összetartani. A sok válasz közt (a kő súlya köt össze bennünket, felemeléséhez min­dünkre szükség van) akadt egy igazán érdekes is: „Lenyűgöző, hogy amit létrehozunk, az örök időkre szól. Ez az oka a nagy lel­kesedésünknek.” Ennek az indoklásnak a leg­belső logikája szolgálhat magya­rázatként arra a lelkesedésre is, mellyel - az e vasárnapi evangé­lium szerint - Krisztus tanítvá­nyai elindultak az igét terjeszteni szerte a világban. Őket is egyesí­tette Krisztus keresztjének súlya, melyet közösen viseltek annak a felelősségnek a súlyával együtt, mely összehasonlíthatatlanul nagyobb a kőfaragók által vállalt tehertételnél: ne­kik ugyanis az emberi szí­vekbe kellett belevésniük Krisz­tus igéjét úgy, hogy az valóban „örök időkre” szóljon. Közvetítői voltak Isten ígéretének, mely szerint „elveszem testükből a kő­szívet, és hús-szívet adok nekik” (Ez 11,19). Az emberi szívet - a legcsaló- dottabbat is - nyitó kulcs a sze­mélyes tanúságtétel az élő Isten­nek való teljes odaadásról. Épp ezért hangsúlyozza oly nyomaté­kosan a holnapi evangélium, mit ne vigyenek magukkal az apos­tolok az útra: „se táskát, se ke­nyeret, se pénzt az övükben” (Mk 6, 8). A felsorolt tárgyak mindegyike valamilyen módon az Istenhez való bizalmat fejezi ki, az Istenhez, aki a bizonytalan­ság különféle fajtáiba küldi őket, mégis teljes mértékben törődik velük. Ne vigyenek kenyeret: bi­zonyságul az isteni gondviselés­re, arra, hogy azt a sokat kért „mindennapi kenyerünket” az Úr minden napra biztosítja számuk­ra, amiként biztosította kiválasz­tott népének az Egyiptomból az ígéret földjére történő útja során. Ne vigyenek táskát se, mondja tovább a holnapokra szóló tarta­lékolás e jelképéről - hiszen mi­ként is érezhetnék át őszintén az isteni jelenlétet, ha nem teijesz- tenék ki a jövőre nézvést is? „Ke­ressétek először az Isten országát és annak igazságát - mondta Jé­zus - ...ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggó­dik önmagáért.” (Mt 6, 33-34) És végül: ne vigyenek magukkal „pénzt se az övükben”. A pénz ugyanis a földi értékek jelképe és fokmérője, hiszen minden földi érték megszerezhető általa. Jé­zus küldötteinek ellenben az a feladatuk, hogy a nem e világi ér­tékekre irányítsák rá a figyelmet: Isten királyságának hirdetésében annál meggyőzőbbek lesznek, minél jobban elrugaszkodnak a földi értékrendtől s minden olyan gyanútól, mely szerint amit csinálnak, „pénzért” teszik. „Gyűjtsetek magatoknak kincse­ket a mennyben - hangsúlyozta a Mester -, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tol­vajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szí­ved is.” (Mt 6, 20-21) Nemrégiben egy ukrán hivatalnoknak különös feladattal kellett megbir­kóznia: egy házaspár ugyanis Jé­zus Krisztus Vlagyimüovics név­re szerette volna keresztelni új­szülött gyermekét. A hivatalnok természetesen megpróbálta őket rábírni arra, hogy legalább vala­mennyire változtassanak elhatá­rozásukon, a szülők azonban nem tágítottak, s a törvényre hi­vatkoztak, mely szerint joguk­ban áll a tetszésüknek megfelelő nevet adni gyermeküknek. Miért ragaszkodtak annyira ötletük­höz? Arra gondoltak talán, hogy mostoha körülményeik közt ez­zel a névadással is bizonyítják a kereszténységhez tartozásukat? Vagy hogy épp ezzel őrzik meg utódjuk hitét? Mert ha igen, na­gyon tévednek. Nem az anya­könyvi hivatal bejegyzése, nem a különös „vallásos” név, nem a külsőségek vétetnek majd ugyanis számításba az utolsó íté­letkor, hanem az Istennel való eleven kapcsolat átélése. Jézus Krisztust ne a személyi igazolvá­nyunkban őrizzük, hanem a szí­vünkben, ott keressük őt, s be­széljünk vele, kérleljük fáradha­tatlanul mindennapi gondjaink közepette. A szerző római katolikus pap Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez Szertartások, kényszerek Megfigyelhető egy sor kü­lönböző kényszeres, szer­tartásos tevékenység is. Ezek közt lehet például fur­csa tárgyak iránti vonzódás, intenzív, speciális kötődés hozzájuk, hordozásuk, me­chanikus, ismételt tevé­kenység velük, például for­gatás, pörgetés, ragaszko­dás meghatározott dolgok­hoz, csak bizonyos ételek elfogadása stb. BORBÉLY-JÁSZBERÉNYI-KEDL Az autista gyermekek játékából hiányzik a változatosság és a fantá­zia, hosszú időt tölthetnek el a tár­gyak sorba rakásával vagy minták kirakásával. Ritkán játszanak sze­repjátékokat, játékhasználatukban nem jelenik meg általában annak kifejezése, hogy a játékok jelképez­nek valamit. Utánzási készségük hiányos. A középső és a késői gyer­mekkorban sok autisztikus gyer­meket foglalkoztatnak útvonalak, menetrendek, számok - olyan ér­deklődéssel, szinte rögeszmésen, hogy ezek kizárnak másfajta tevé­kenységeket. Ezek az ismeretek azonban elszigeteltek, nem tudják őket hasznosítani. Általános a körülményes viselke­dés, a merev rutinok, és ezek a ser­dülőkor folyamán néha nyűt kény­szerességgé alakulhatnak. Nem va­lamennyi, de sok autisztikus gyer­mek feltűnő ellenállást tanúsít a környezet változásaival szemben, szenved például attól, ha átrende­zik az otthonát, új helyre kerülnek bútorok, tárgyak. Előfordul néhány szokatlan, bizarr megnyüvánulás, tárgyak szagolgatása. Gyakran elő­fordulnak mereven ismédődő moz- gásos megnyilvánulások, sztereotí­piák, különösen sajátosak lehetnek a kéz, az ujjak mozdulatai, s az ön­bántalmazás sem ritka. A fentieken kívül bizonyos testi funkciókban is jelentkezhetnek za­varok, például a táplálkozás, az al­vás vagy a fájdalom érzékelése te­rén. Az autízmus határai A fenti leírást olvasva egyes rész­leteknél az értelmileg sérült, be­szédfejlődésükben, elsősorban a megértésben jelentősen akadályo­zott gyermekek szülei esedeg úgy érezhetik, hogy az ő gyermekükről van szó. Mások pedig megköny- nyebbülve állapítják meg, hogy ez nem illik az ő gyermekükre, s hogy a hasonlóságok ellenére jelentős az eltérés a viselkedés összjellegét te­kintve. A hasonlóságok abból adódnak, hogy az autízmus gyakran kísér egyes, értelmi akadályozottsággal járó állapotokat, másokkal együtt viszont aránylag ritkán fordul elő. Sok, értelmileg súlyosabb fokban sérült gyermek mutat autisztikus vonásokat, jellemzőket, de nem az Gyakran előfordulnak me­reven ismétlődő mozgá­sok, sztereotípiák, különö­sen sajátosak lehetnek a kéz, az ujjak mozdulatai... egész tünetegyüttest. Míg az autiz- mus megkülönböztetése az ún. szociális furcsaságoktól viszonylag könnyű olyan gyermekeknél, akik­nél az intelligencia a normális vagy az enyhe fokú elmaradottság öve­zetébe esik (kivéve bizonyos pszi­chiátriai megbetegedéseket, példá­ul a skizofréniát), sokkal kevésbé egyértelmű azonban az elhatárolás a súlyos vagy mélyen fogyatékos személyek esetében. Ezekben az övezetekben a legnagyobb az elté­rés a diagnosztizálásban. Az autiz- mus megállapítása, illetve a tüne­tek esetíeges eltérő értékelése a szakember felkészültségéből, ta­pasztalatainak jellegéből, valamint a felfogásbeli különbségekből is adódhat. Kérdés az is, hogy az autízmus egyáltalán egy betegség- e, vagy a szervi, idegrendszeri sérü­lés széleskörű tünetegyüttese, ún. autisztikus spektrum, ahogy több szakember említi, vagy a tünetek egymással nem összefüggő cso­portja. A jelenlegi bizonyítékok legin­kább arra utalnak, hogy az autíz­mus az agyi, organikus zavarok va- lamüyen formájának viselkedésbe­li következménye, s az esetek jelen­tős hányadában értelmi problémák is előfordulnak, különböző súlyos­sági szinten. Kérdéses, hogy a meg­ismerési folyamatok hiányosságai hogyan kapcsolódnak, ha egyálta­lán kapcsolódnak a szociális sérü­léshez. Az értelmi problémák hátteré­ben már az észlelés, az információ- feldolgozás szintjén kialakult elté­réseket mutat ki több vizsgálat, rendkívül nehéz, hosszabb megfi­gyelések szükségesek a gyógypeda­gógiai-pszichológiai vizsgálatokon. Diagnosztizálása, kezelése Az autízmus, az autisztikus visel­kedés diagnosztizálása gyermek­pszichiáter kompetenciája, de a kórisme felállításába általában be­vonja a gyógypedagógus, pszicho­lógus szakembert is. Bár az autizumus, az autisztikus viselkedés tünetei az első életév­ben már megnyilvánulhatnak, a diagnosztizálás, mint említettük, mégis hosszadalmas folyamat le­het, mivel a tünetek fokozatosan jelennek meg, s alakulnak, változ­nak az évek folyamán, valamint hasonlóságokat, átfedéseket mu­tatnak több kórformával, állapot­tal. A tünetek változásai, alakulá­sai, az állapotban bekövetkező ja­vulás ellenére az autízmus nem múlik el. Bár gyógyszeres terápiával is történnek próbálkozások, a keze­lés alapvetően a pedagógiai­gyógypedagógiai fejlesztés. Ez az értelmileg sérült gyermekek okta- tásától-nevelésétől némiképpen eltérő módon, sajátságos, az autista, autisztikus gyermekekkel való foglalkozások során felhal­mozódott tapasztalatok alapján kialakított megközelítéssel törté­nik. A gyermekek közösségi nevelé­se általában az egyéni terápia so­rán elért kooperáció-javulás után lehetséges. Az intézményes neve­lés, beiskolázás lehetőségeit az ér­telmi szint is nagymértékben meghatározza. (Medicina, 1998) OTLET-TAR Szobanövény ebben, abban - először... TIPPEK A fikusz, a pálma s a további ked­vencek nemcsak díszes virágcse­répben díszítik a lakást. Az igaz, hogy szebbnél szebb cserepek kí­nálják magukat, de pénzért a bo­lond is tud - tartja a mondás. Mi is ehhez tartottuk magunkat, s virá­gainknak nem a boltban kerestünk új ruhát, hanem a szekrények, pin­cék mélyén. Cserépből (pezsgős)vödörbe Ki emlékszik rá, honnan került a házba ez a pezsgősvödör? Annyi tény, hogy sosem kínáltunk benne pezsgőt. Hogy valami hasznát ve­gyük, kifényesítettük és beleültet­tünk egy kedves növényt. Tortatartón A tortartó - megvan százéves - se tartozik a használatban levő edényeink közé. Miért porosodjon a komódban, hiszen olyan szép?! Egy cserép virágot tálalunk rajta. Három lábon Ez a háromlábú vasedény egy le­bontásra ítélt vályogház padlásán hevert - sikerült kimentenünk a szemétdombra induló kocsiról. Megsúroltuk, lefújtuk bronzszínű festékkel, és beleállítottunk egy cserép muskátlit. Ugye, megérte a fáradságot? Söröskorsóban Ez a régi söröskorsó is lomtalaní­tásból származik. Kaviccsal töltöt­tük tele, és vízbe ültettük az igény­telen növényt. A söröskorsó az an­tik szekrényen is jól mutat, (köp)

Next

/
Oldalképek
Tartalom