Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-15 / 162. szám, szombat
Családikor 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 15. Több minőségi időt szeretnék a gyerekeimmel, hogy a fejemben ne az motoszkáljon: ott az a sok mosatlan A mosogatógép halk dicsérete Mostanában gyakran látom a tévében azt a reklámot, amelyben felteszik a nagy kérdést: tudja, hogy a mosogatás akár duplájába is kerülhet? És én, aki arra tanítom a gyerekeket, hogy a reklámok hazudnak, rábólintok: igen. Mert nekem van mosogatógépem. Lassan megküzdöttem az ezzel járó előítéletekkel. Mert egy üyen háztartási segédeszköz beszerzése bizony előítéleteket szül. Mintha ez valami úri huncutság volna. SZŐCS HAJNALKA Engem már akkor kényeskedő- nek tartottak sokan, amikor - nyugati példát követve - gumikesztyűt kezdtem használni a mosogatáshoz. Viszont én tudom, hogy a kéz nagyon elárulja a nő korát, sőt még rá is dobhat egy évtizednyit. Mindig a szemem előtt lebeg az egyik kolléganőm kezének látványa, aki ugyan csak negyvenéves volt, de a keze legalább ötvennek láttatta. Nem szeretnék koravén kezet. Meg is voltunk mi ketten, én meg a gumikesztyű, nagyon jól, főleg amikor már rátaláltam az igazira. Merthogy nekem nagyon kicsi a kezem, és eleinte csak L méretűt sikerült rá beszereznem, abban meg Az idő előre haladtával egyre jobban az lett az érzésem, hogy csak mosogatok, mosogatok, mosogatok... nagyon kényelmetlenül ment a munka. Mintha három számmal nagyobb tornacipőben akarnék maratoni futni. De végül meg lett az S méretű, és innentől ment minden, mint a karikacsapás. Mosogatok, mosogatok, mosogatok Csak utána megszülettek a gyerekeim. Egy pici babával még csak győztem valahogy, nem is produkáltunk tűi sok piszkos edényt mi hárman, meg egy kisbaba még sokat alszik... Mikor négyen lettünk, kezdett zavarni a sok mosogatás. Az idő előre haladtával egyre jobban az lett az érzésem, hogy csak mosogatok, mosogatok, mosogatok... Merthogy nálunk nem úgy ment, hogy odaálltam a mosogatóhoz, megvetettem a lábamat és el Tetyek-vetyek-motyogatok! sem mozdultam, amíg nem végeztem. De nem ám! Elmostam kettőt, szólt a lányom. Kesztyű le, futás játszani. Lekötöttem a gyerek figyelmét valami kütyüvel, kesztyűt fel! Elmostam kettőt, szólt a fiam. Kesztyű le, megszoptatni, elringatni, kesztyű fel! Közben persze kihűlt már a víz. Dugó ki, víz le, dugó be. Új mosogatószer, víz. Mosni kettőt, hármat. Szól a gyerek - valamelyik. Aztán az ember leánya lassan feladja, elvégre gyermeknevelési szabadságon van, amikor csak a gyerekével kell(ene) foglalkoznia. Azért elmosogatgattam ilyen tempóban vagy öt évig, ha valaki telefonált és megkérdezte, mit csinálok, nyugodtan mondtam a régi vicc poénját: tetyek-vetyek- motyogatok! Lesz, ami lesz Mikor a harmadik gyermekemet vártam, úgy éreztem, a pocakom növekedésével arányosan rövidül a kezem. Kényelmetlen volt a mosogatási procedúra, besokalltam, döntöttem: veszek mosogatógépet. De ekkor meg felébredt bennem a kétely - tényleg szükségem van erre? És megéri? Több időt szeretnék tölteni a gyerekeimmel, ez nem volt kétséges, és minőségi időt. Hogy a fejem tizenhatodik zugában ne az motoszkáljon: a fenébe, ott az a sok mosatlan, gyerekek hagyjatok már, csináljam. Inkább tudjunk zavartalanul együtt lenni. És ne legyek a munka rabja! Miért ne könnyítsem meg a munkámat, (Képek: archívum) ha van rá mód? Ekkor jöttek a rokonok, ismerősök és boldog ősök, s úgy néztek rám, mint egy lusta tetőre. Csak mellesleg - ez már ebben a században történt! Volt olyan, aki arról akart meggyőzni, nem éri meg mosogatógépet venni, mert sokat fogyaszt. Eleinte engem is ez aggasztott a legjobban, hiszen milyen drága a víz és a villany. Kiszámolható De ahhoz elég nyolc elemi is, hogy az ember tudjon szorozni, összeadni, én ezen a téren kissé túlképzett is vagyok, könnyedén kiszámoltam, hogy: egy mosogatótartály űrtartalma 15-18 liter, na most, ha tisztességesen el akarunk mosogatni egy jó kupac rékast, legalább egyszer vizet kell cserélnünk. Ez rögtön 30 liter vízfogyasztás. Ez a legfőbb szempont. A mosogatógép fogyasztja a villamos áramot is, de egy 50 literes bojler is elfogyaszt kb. 2,2 kW-tot, míg a vizet felmelegíti 50 fokra (az átfolyásos vízmelegítő meg 3,5-öt). Ezzel szemben mosogatógépet vehetünk A kategóriásat is (1,05 kW), mely kifejezetten spórolós. Lehet variálni aszerint, kinek mi felel meg jobban, ha kell, lehet venni kicsi gépet, nyolcszemélyes étkészletre, vagy nagyobbat tizenkettőre. Lehet venni olcsóbb gépet, amely 17 liter vizet fogyaszt egy mosogatásra, vagy lehet drágábbat, amely behozza az árát azzal, hogy csak 13 liter megy el alkalmanként. Választhatunk programozhatót, mely a betáplált időpontban kezd el dolgozni, vagy kézi vezérlésűt - te magad kapcsolod be. Létezik intelligens, melynek a szenzorja csak akkor kapcsolja ki a gépet, mikor teljesen tiszta vizet érzékel. Embere és annak pénztárcája válogatja. Vehetünk tízezerért vagy huszonötezerért. Igaz, a tisztítószerek és adalékok nem a legolcsóbbak, de egy-egy csomagolás több hétig is kitart. Aid így sem tudna választani, az nem is akar mosogatógépet. Most jut eszembe még egy fontos szempont: háziasszony van törölgetős és csöpögtetős. De az edényszárítón nem fér el sok tányér, kanál, miegymás, úgyhogy a csöpögtetős háziasszonynak is kell időnként törölgetni. Én ugyan csöpögtetős vagyok, de az üvegpoharakat mégiscsak célszerű csillo- gósítani, úgy tanultam otthon. Amikor először szedtem ki a gépből a frissen mosott poharakat, éppen nálam volt a barátnőm. Csodálkozva kiáltott fel, hogy ő is vesz ilyen masinát, hiszen úgy csillogott a pohár, mint a reklámban. Másnap már a másik barátnőm is jött megnézni a csodát. Nekem nagyonjó Mi és a legközelebbi rokonaink tizenkilencen vagyunk. Egy-egy családi összejövetel alkalmával kellemes a tudat, hogy mire a vendégeink hazaérnek, addigra a használt edény fele (de lehet, hogy az összes) el van már mosogatva. Idővel az ember megtanul úgy belerakodni a mosogatógépbe, hogy minden tányért, poharat, kanalat éljen a víz, és már csak egy gondunk marad. A mosogatógép ugyanis nem tudja be- és kipakolni magát. De nekem így is nagyon jó! Elmostam kettőt, szólt a fiam... KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGÉ Pozsony, 2006. június BOLEMANT ÉVA A forró hét után jött a még forróbb hétvége. Legszívesebben egy teli kád hideg vízben ülné végig az ember a napokat, de ezt mégsem tehetjük meg. Már jó néhány napja tart a testet és lelket próbáló meleg, és csak az nem fér a fejünkbe, hogy június elején még néhány lakásban a távfűtés is beindult, úgy lecsökkent a hőmérséklet, most meg már egy ideje a trópusi időjárással is felvesszük a versenyt! A házunk melletti kis játszóteret magas fák árnyékolják, itt próbálunk menedéket találni, de a gyerekek is csak révedezve ülnek a homokozóban, most még homokvárat építeni sincs erejük... A kisbaba sem tud aludni, este 9-ig lent vagyunk, mert a lakásban még melegebb van. Éjszaka vágyakozunk egy kis záporra, zivatarra, de... újra semmi! Már néhány hónapja beterveztük a szombati programot, a meleg miatt nem mondjuk le, hiszen akkor ez okból hetek óta nem csinálhatnánk semmit. A Dunaszerdahely melletti Abonyba látogattunk el. Barátnőnk, akinek már két felnőtt gyereke van, babatalálkozót szervezett a kertben három ismerős családnak, akikkel utoljára körülbelül két éve találkoztunk. A nyolc gyereken kívül még három kutya is futkározott az udvaron. Az életkor hat és fél évestől három hónapos korig terjedt. A diófa árnyékában kellemesen múltak az órák, barátnőm lánya és barátja ugyanis felvállalták a gyermekfelügyeletet, így mi, szülők a szokásostól eltérően most beszélgethettünk. A gyerekek gyorsan megtalálták a közös hangot, és nagyon aranyosan végigját- szották a napot. Hét óra előtt nem vállalkoztunk az indulásra, de az autó még akkor is inkább szaunára emlékeztetett. Végül is szinte azonnal elaludtak, a melegtől és a nagyjátéktól kimerültek, elfáradtak. Pozsony helyett most Érsekújvár felé indultunk, estére ugyanis a szüléimhez ígérkeztünk. Egy rövidebb utat választottunk, amit én nagyon szeretek. Kevesen használják, azt hiszem, inkább csak a környékbeliek. Alistálnál kell eltérni Ekecs felé, onnan Gúta irányában, aztán Naszvad felé, és már ki is térünk Újvár szélén a Bajcsra vezető út utolsó szakaszára. Különösen nyáron kedvelem ezt a kacskarin- gós, búzaföldek, napraforgótáblák és halastavak szegélyezte utacs- kát. Mindig, ha alkonyaikor járok errefelé, torkomban érzem a már aranyló búza jellegzetes csiklandozó, száraz illatát. Két helyen is fűzfacsoport mellett halad az országút. Egy nagyon régi gyerekkori emléket hívnak elő ezek az érdekes fák. Vagy inkább csak hangulatot, kellemes érzést? Olyan szerencsém volt, hogy az elemi iskola első négy osztályát a helyi falusi iskolában járhattam. Itt egy tanító bácsival és egy osztályteremben tanultunk, az elsősöktől a negyedik osztályosig - mindenki. Amikor jó idő volt, felfedező utakra indultunk. Gyakran kirándultunk a falu melletti, akkor még nagyobb területen nyújtózkodó erdőbe. Ott valahol az erdő mélyén (persze már pontosan nem emlékszem) volt egy ilyen fűzfacsoport. Tudom, hogy békákat kerestünk a fa levelei között, hogy mindig egy kicsit mocsaras, sáros volt a talaj, és hogy az alacsony szomorúfüzekre fel is mászhattunk. Vagy mégsem? Éz nem is fontos, inkább az számít, hogy ilyenek voltak akkortájt az iskolai kirándulások, hogy nem volt különösebb program, és mégis rengeteg tennivaló akadt a fűzfák lombjai alatt. A régmúlt időkből újra a táj szépsége repít vissza a jelenbe. A nagy esőzések után még ebben a melegben is tartja magát egy-egy nagyobb vízfelület a réteken, ahol kócsagot és más vízimadarat látni. Naplemente van, az izzó vörös korong lassan nyugodni készül. Ilyenkor este már nem perzsel olyan forrón, de még most is nagy az ereje. A levegő nem mozog, de mégis, szinte remeg a mozdulatlanságtól. Hasonló lehet nyáron a puszta. Mintha egy Petőfi-vers kellős közepén szelném át gépkocsinkkal a határt... A természet szépségén és erején nem fognak a századok. Az éjszaka alig aludtunk valamit. Persze, ismét csak a nagy melegtől! Öcsémék is megérkeztek öt hónapos kisfiúkkal. A két kis unoka- testvér még nincs túl nagy érdeklődéssel egymás iránt, bár már tágra nyűt szemekkel figyelik a világot maguk körül. Vasárnap van, mindenki végzi a dolgát, pihegünk a hőségtől. Az elmaradhatatlan közös családi vasárnapi ebéd után a kávét a fák árnyékában fogyasztjuk. A gyerekek boldogok, mert az egész család itt van és együtt van. A boldogság betetőzéseképpen elég volt nekik kirakni az udvar közepére egy kiskádat teli vízzel, és gondtalanul strandolták végig a délutánt. Lám, ők végigülhetik a napot egy kád hideg vízben! KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGÉ Brooklyn, 2006. június MOLNÁR MIRIAM a Az újságoktól a rádióig mindenfajta média napokkal a megnyitás előtt beharangozta a legújabb, Brooklyn- ban az első Fairway érkezését. Red Hook nevű városnegyedben, a Hudson folyó és az Atlanti-óceán partján egy volt gyárépületben helyezkedik el az 52 ezer négyzetláb méretű szupermarket, amely ambíciói egyenlőek méreteivel. Szombatra tervbe vettük tehát, hogy mi is elautózunk a Fairwaybe, kíváncsiak voltunk, mitől olyan különleges. Reggel a Times átfutása után lázasan készítettem a kis listámat, amelyen élelmiszerek, tisztítószerek és más háztartási cikkek szerepeltek, miközben buzgón nyito- gattam a hűtő és a konyhai kis- szekrények ajtóit. Délben megérkeztek barátnőm szülei, és velük együtt indultunk el, hogy egy étteremben megebédeljünk. Amíg asztalra várakoztunk, kiderült, hogy az épület valamikor bank volt. A hodályszerű óriási belső tér több száz embert fogadott ezen a szombaton, nagyrészt gyerekeket. Hely volt bőven a babakocsiknak, a különféle babafelszerelésnek és maguknak a csöppségeknek is, akik futkostak, kiabáltak, ugrabugráltak, kergetőztek és bújócskát játszottak, amíg megérkezett az ételük, vagy amíg a szüleik ebédelni próbáltak. Ennek megfelelően időnként roppant hangzavar támadt. A pincérünk egy nagy darab színes bőrű férfi, kikérdeztük, nem zavaija-e őt a sok gyerek. Nem, állította széles mosollyal, már megszokta, és vigyáz, nehogy belebotoljon valamelyikbe kiszolgálás közben. Gyorsan felvette a rendelésünket és elsietett. Mi közben nemcsak a boldog gyermekeket, hanem a pompás kilátást is élveztük, hiszen az étterem óriási ablakaiból a brooklyni és a manhattani hídra is rálátni. Az ebéd megérkezett, gyorsan elfogyasztottuk, kifizettük a számlát, és némi megkönnyebbüléssel sétáltunk ki a ragyogó napsütésbe, ahol azonnal megszűnt a gyermekzsivaj, csak a város hangjai hallatszottak, de hétvége lévén, azok is csökkent mértékben. A Fairway parkolója háromszáz autót képes egyszerre befogadni, és mire délután három óra körül odaértünk, majdnem annyi is állt a még mindig gyárszerű épület előtt. Szerencsénk volt, mert egy vásárló pont előttünk indult hazafelé az első sorból, így megkaptuk a bevásárlókocsiját és a parkolóhelyét is. Maga az üzlet tényleg hihetetlen méretű. Egy óra alatt csak a felét sikerült megtekintenünk, de így is szépen gyülemlettek az árucikkek a bevásárlókocsiban. A listákról megfeledkeztünk, csak ámultunk-bámultunk, hogy még macedón csoki-vanília krém is van, és hatfajta biocukor, szójatej- jel készített tejcsoki és még ezernyi más érdekes, bizonyára finom étel, ital. A zöldség-gyümölcs részleg esztétikailag és anyagilag is kielégítő volt, bár számomra a sajtos pultok a leginkább csábítóak. Barátnőm és szülei a friss halak és tengeri herkentyűk előtt időztek a legtöbbet - nyilvánvaló volt, hogy itt minden friss, és az lesz holnap s holnapután is, hiszen mire megöregedne az áru, addigra elfogy. Az árakkal nagyon meg voltunk elégedve. A Fairway a nagy bioélelmiszerek és tisztítószerek választékával felvette a versenyt a mi kis élelmiszer-szövetkezetünkkel és a többi kömyékbéli biobolttal - megjegyzem, ha árait később is ilyen szinten tudja tartani, sikeresen. Ezeken morfondírozva, elégedetten vittük zsákmányunkat az autóhoz, a kijáratnál kis mágneseket kaptunk az üzlet telefonszámaival: éjjel-nappal nyitva, mindent a kedves vásárlóért. Mire otthon elpakoltuk táskáink tartalmát, vacsoraidő lett, így a tévé előtt falatozgattunk egy darabig, és örömmel nyugtáztuk, hogy a vasárnapot olvasással, sétálással és mozizással töltjük el.
