Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-10 / 157. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 10. www.ujszo.com RÖVIDEN Fődíjas magyar filmek Brüsszel. Két magyar film, a Pálfi György rendezte Taxidermia és Kocsis Ágnes Friss levegő című alkotása nyerte el a szombaton befejeződött brüsszeli európai filmfesztivál fődíját, az Írisz-díjat. A két magyar film megosztva kapta az elismerést és az azzal járó 10 ezer euró pénzjutalmat. A július 1-jén kezdődött - immár ne­gyedik alkalommal megrendezett - filmfesztiválon összesen kö­zel félszáz alkotást mutattak be, ezek közül a versenyprogramba 14 film, kivétel nélkül fiatal európai rendezők munkái kaptak meghívást, köztük három magyar; a két fődíjason kívül Vranik Roland Fekete kefe című filmje. A programban a „premier előtt” szekcióban szerepelt Koltai Lajos Sorstalanság című alkotása is. Kertész Imre Nobel-díjas regényének adaptációját hamarosan a nagyközönség is láthatja a belga mozikban. (MTI) Boccaccio ismeretlen kézirata Firenze. Boccacciónak tulajdonítható kéziratot talált kutatásai során Beatrice Barbiellini Amidéi olasz füológusnő. A kézirat a fi­renzei Biblioteca Riccardianában található és mint számos más kö­zépkori kézirat, igen különböző írásokat tartalmaz: Andrea Capel- lano XII. századi költő latinul írt De Ámoré (A szerelemről) című műve két kötetének fordítását, két szerelmes levelet, négy szonet­tet, egy balladát, amelynek első stanzáját Dante írta, és egy utó­szót, amelyet a szerző az olvasónak címzett. A közös bennük, hogy mindnek az erotika a témája. A kéziratnak szép a stílusa, elegáns a grafikája. Az egyes fejezetek és bekezdések első betűit pirossal je­lölte a szerző - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A filo­lógusnő alapos stilisztikai, tematikai, lexikális és grafikai vizsgá­latnak vetette alá a művet, és megállapította: ezek egyértelműen Boccaccióra utalnak. (MTI) Kelet-európai Irodalmi Díj Pozsony. Domov (Otthon) című regényével az első tíz helye­zett közé került a Kelet-európai Irodalmi Díjért versengő írók kö­zött a szlovák Márius Kopcsay. A nemzetközi megmérettetés győztese a bolgár Theodora Dimova lett, aki Maikite (Anyák) című regényével érdemelte ki a díjat. A versenybe bekapcsolódott országok hazai zsűrijei együtt összesen 500, tavaly megjelent al­kotást bíráltak el. A szűkebb válogatásba, amelyet nemzetközi zsűri értékelt, 20 mű került be. Az újonnan alapított irodalmi dí­jért folyó versenybe Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa tíz országá­nak alkotói neveztek be. (SITA) 1. Szikince-Ghymes Művészeti Fesztivál Feléledt a Szerelem-sziget ÚJ SZÓ - TUDÓSÍTÁS Karlovy Vary idei utolsó sztárvendége Timothy Hutton volt, aki 19 évesen az Átlagemberekért kapott Oscart Elnöki székből a mozivászonra Timothy Hutton és Robert K. Shaye amerikai producer, a New Line Cinema egyik megalapítója és vezető­je, aki életműdíjat kapott Karlovy Vaiyban (CTK-felvételek) Kéménd. A hét végén - ha kis­sé más formában is - újjáéledt hamvaiból az egykor legendás koncerteknek, zenei események­nek helyet adó Szerelem-sziget. A Ghymes együttes, a Párkány és Vidéke Polgári Társulás, az Ister- Granum Eurorégió és Kéménd önkormányzatának jóvoltából első alkalommal rendezték meg a Szikince-Ghymes Művészeti Fesztivált. Az ötlet kiváló, mindenképp díjazni kell, hogy ebben a kelle­mesen attraktív környezetben kulturális eseménnyel rukkolnak elő, más kérdés, hogy a fesztivál a hasonló rendezvények szinte minden gyermekbetegségét ma­gán viselte még. Gondolunk itt például a nézőtér ülőalkalmatos­ságainak hiányára, a hangtech­nika megbicsaklásaira, az olykor elviselhetetlenül hosszúnak tűnő akusztikai próbákra és technikai szünetekre, vagy éppen a feszti­vál szinte összes programjára jel­lemző időbeli csúszásokra, a fel­lépések közti üresjáratokra. Persze ez is nézőpont kérdése: pénteken délután például minde­zek ellenére is jókat kacagtunk a L’art Pour L’art Társulat műsorán, a gyerekek szombaton délelőtt pedig remek bábműsorokon szó­rakoztak, amelyek ókori tanme­séket, a János vitézt, netán a klasszikus Faust-Mephisto-törté- netet dolgozták fel, rendkívül öt­letes, esetenként szinte csak régi fotográfiákon látható eszközök­kel, kellékekkel. Szerencsére nem tengett túl a folklór, mint manapság minden vidéki rendez­vényen, a Barti Hagyományőrzők fellépése vagy a helyiek által előadott Kéméndi lakodalmas pedig felépítésében, dramaturgi­ájában is egységes produkciót al­kotott. A komolyzene kedvelői a Győri Vonósnégyes muzsikája mellett pihenhettek, a szabadtéri szín­ház kedvelői pedig Dörner György vérbő játékát tapsolhat­ták meg, amint Moliére klasszi­kus darabjában magát a Fösvényt alakítja, a Forrás Színház díszle­tekben minimalista, ugyanakkor játékstílusában a commedia dell’artéra hajazó előadásában. A Gerendás Péter-rajongók is megtalálták a számításukat, vi­szont a fesztivál igazán profi előadása a Ghymes együttes szombat esti koncertje volt, ahol több százan élvezték a balkáni, latin, dél-amerikai ízekkel, fre­netikus szólókkal is felturbózott világzenei parádét. Kár, hogy a Korzár koncertjére vagy a Sound Gixer fellépésére már tizedennyi- en sem voltak kíváncsiak, az első fesztivál tehát inkább a szigeten táborozok, sátorozók számára tűnhetett folyamatosnak és egy­ségesnek. Sokak szerint a helyi és regio­nális beharangozás sem volt elég­gé hatékony, s volt, ciki méltány­talannak tartotta, hogy egész na­pos belépőt kelljen fizetnie egy esti koncertért. A Szikince-Ghymes Fesztivál­nak ugyanakkor minden esélye megvan arra, hogy profi rendez­vénnyé nője ki magát, hogy még színvonalasabb előadásokat, még szélesebb palettáról váloga­tott produkciókat kínáljon. Bár ha itt is túlteng majd az üzlet, s még több pénz lesz, akkor meg épp az a pokrócos, családias, ter­mészetes légkör veszne el... Egy biztos: aki többre, jobbra, másra vágyik, mint a nálunk szinte fu­tószalagon zajló falunapokra, ne­tán a percsztárocskák hakni­műsoraira, meg csak és kizárólag folklórra, az a régióban jövőre is részt vesz a Szikince-Ghymes Fesztiválon, (buch) Hogy miképpen vélekedik Pedro Almodovar, a spanyol film érzékeny guruja Vádav Havelről, az még nem de­rült ki az évek során, de hogy a még mindig hatal­mas szeretetnek és tisztelet­nek örvendő cseh exelnök rajong a madridi „szent őrült” alkotásaiért, annak most újra jelét adta. SZABÓ G. LÁSZLÓ Karlovy Vary mostani fesztivál­jának több mint 230 filmje közül az ő rendezését választotta. Ab­ban a pillanatban, ahogy felesé­gével együtt megjelent a Thermal Szálló nagy mozijában, valóságos üdvrivalgással fogadta őt a kö­zönség, s több mint ezer ember addig tapsolt neki, amíg helyet nem foglalt a nézőtéren. Szí­nésznő felesége, aki több mint tíz évvel ezelőtt Krisztina királynő szerepében búcsúzott a prágai Vi­nohrady Színháztól, az elmúlt évadban visszatért egykori társu­latához. Karlsbad idei mustráján azonban nemcsak Pedro Almodó- var Visszatérését (Volver) látta. Belenézhetett abba a dokumen­tumfilmbe is, amelynek negyven­öt órás anyagát a nemrég tragi­kus körülmények között elhunyt Pavel Koutecký hagyta hátra. Az­óta Miroslav Janek vágja a filmet, amelyből négy különálló rész, il­letve egy egész estét betöltő do­kumentum lesz. 1992 novembe­rétől zajlott a forgatás, Koutecký több mint százötven napot forga­tott Havelről. Ott volt mellette, amikor Bush-sal, Clintonnal, Thatcherrel és Chirac-kai tár­gyalt, filmezte őt Mick Jagger és a dalai láma társaságában, több mint száz hivatalos esemény és magánemberi találkozás szemta­núja volt, amíg idén áprilisban le nem zuhant egy sokemeletes épület tetejéről. Ä V. H. polgár utómunkálatait magára vállaló Miroslav Janek komoly filmes gyakorlattal a háta mögött (tize­nöt évig az Egyesült Államokban dolgozott), most kezdte el vágni az anyagot. Mint mondta: hozzá­forgatni már nem fog, archív fel­vételeket azonban szeretne beé­kelni a filmbe, amelynek terve­zett bemutatója Robert Redford fesztiválján, a Sundance-en lett volna 2007 januárjában, Janek szerint viszont a történtek miatt a jövő év végéig is eltarthat a mun­ka. Ami pedig Almodóvar új opu­sát, a Cannes-ban díjazott Volvert illeti, alcíme (a Mindent anyám­ról után) az is lehetne: Még vala­mit anyámról. Öt nőről szól a film, egy egészen fiatalról, három középkorúról és egy idősebbről. Egy családról, amelyben tőlük függ a dolgok állása. Almodóvar természetesen itt is fonja-sodorja a szálakat, érzelmi szinten old és köt, mesteri ügyességgel vonja be nézőit az események sűrűjébe. A bakfislány megtudja, hogy nem is édesapja az apja, a nagynéni rá­kos beteg, a két nővér élete tele van titokkal, halott anyjuk egy napon visszatér a földi létbe. Al­modóvar nőalakjai erősek, ener­gikusak, temperamentumosak, még ha olykor el is jutnak a teljes idegösszeomlás határára, valami csoda folytán onnan is képesek visszatáncolni. La Manchában, ahol a történet játszódik, gyakran támad fel a szél, s nyáron jelentős erdőtüzeket okoz. Raimonda és Sole, a két nővér egy üyen termé­szeti katasztrófa során veszítet­ték el szüleiket, ám azok a lángok is égetőek, amelyeket a lelkűkben éreznek. Ki ezért, ki azért. Almo­dóvar nem teregeti ki minden tit­kukat, de amit elmond róluk, az éppen elég ahhoz, hogy a néző megszeresse őket. Női film egy feminin lelkű rendezőtől? Megle­het. „De mit érne a világ nők nél­kül? - kérdezi a maestro. - Nem is működne!” Kirgíziában, Nurbek Egén ren­dezésében egy francia lány okoz galibát. Ajdar, aki az Isszik-Kul partjáról került Párizsba, s már évek óta ott dolgozik, beleszeret Isabelle-be. Engedve családja hí­vásának, rövid időre hazautazik, és magával viszi párizsi szerelmét is. Addig, míg nem közli szülei­vel, hogy Isabelle-t már a meny­asszonyának tekinti, nincs baj a családban. Kirgizia gyönyörű, az ottaniak vendégszeretők, az év­százados szokások lenyűgözik az idegent. Ám attól fogja, hogy a szülők megtudják: Ajdar szándé­kai komolyak, az édesanyja által neki kiszemelt kirgiz lányt pedig nem kéri menyasszonyának, Aj- darra nehéz napok várnak. Isa­belle mindebből sokáig semmit sem ért. Ő jól érzi magát a számá­ra egzotikus világban. Kirgizia olyannyira megfogja, hogy már nem is akar hazamenni. Két világ és két kultúra forr egymásba a La­kodalmi láda című orosz-kir- giz-francia-német koprodukció­ban forgatott filmben. Natasha Regnier, Bolot Tentyimisov és a kirgiz falu összes lakója-sze­replője mindent megtesznek, hogy a néző végig élvezze a törté­netet, a film végén azonban még­is az a kényszerképzete támad az embernek: rózsaszín lányregényt olvasott, amelyhez csak a kirgiz táj tudott hozzátenni valamit, a rendező viszont nem tudja felül­múlni a természet csodáját. Karlovy Vary idei fesztiválja vé­gül is nem volt sem jobb, sem rosszabb, műit a tavalyi vagy a ta­valyelőtti. Pontosan olyan, mint a világfilm termése. Aki nívós alko­tásokat akart látni, most sem csa­lódott. A berlini és a cannes-i „csomag” mellé tucatnyi érdekes­séget kapott. Hiányérzetük csak azoknak lehetett, akik bulvárla­pok és különböző női magazinok tudósítójaként reggeltől estig, sőt még az éjszakai fogadásokon is szenzációkra vadásztak. Ők hop­pon maradtak. Nekik még Ti­mothy Hutton, a Redford rendez­te Átlagemberek Oscar-díjas szí­nésze sem volt elég, hiszen ő sem a magánéletéről, hanem legújabb filmjéről, a bemutatásra váró Minzyről beszélt, amely ugyan igazi sci-fí lesz, de amint megje­gyezte: „Varázslatos családi fűm.” Jövőre már ez is itt lesz Karls- badban. A beharangozó fényesen sikerült. Laurie Collyer, a Sherrybaby ren­dezője a Kristály Glóbusszal KARLOVY VARY, 2006 Kristály Glóbusz, a fesztivál nagydíja: Sherrybaby (USA, rendező: Laurie Collyer) A zsűri különdíja: Karácsonyfa (bolgár-német koprodukció, rendező: Ivan Cserke- lov, Vaszil Zsivkov) Szép lány, durva helyzet (cseh, rendező: Jan Hfebejk) A másik nő lánya (francia, rendező: Virginie Wagon) A legjobb rendezés díja: Ismétlés (norvég, rendező: Joachim Trier) A legjobb női alakítás díja: Maggie Gyllenhaal (Sherrybaby) A legjobb férfialakítás díja: Andrzej Hudziak (Pár személy, rövid idő) A Nyugat keletje szekció különdíja: Fehér tenyér (rendező: Hajdú Szabolcs) A nagy tiszteletnek örvendő Vádav Havel exelnök és felesége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom