Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-01 / 151. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 1. Családikor 13 Nemcsak gyönyörködtető műalkotásként, a lelki fejlődés dokumentumaiként is fontosak a gyermekrajzok Mi az a család - színes magány, remek társaság? Szakértők szerint a gyér- már a tanárok is élvezik a részvémekrajz olyan, mint az álom, ha nem mindig értjük is meg pontosan, fontos üzenetet hordoz. Adjunk meg a gyereknek egy témát, és meghökkentő dolgok derülhetnek ki a kis művészről, a szűkebb környezetéről, de a felnőtteket foglalkoztató és elbizonytalanító komoly témákról is. FORGÁCS MIKLÓS Őszinteség, kíméletlenség, érzékenység - ezek a gyermekalkotások legfontosabb jellemzői. Ne féljünk szembenézni a kicsik éles szemével és ítéletével - üzeni a Pueri Fabri gyermekrajzverseny XIV. évfolyama is. A Pueri Fabri annyit jelent, mint alkotó gyerekek, és azért választották a szervezők a latin formát, mert a magyar és a szlovák anyanyelvűeket egyaránt meg akarták szólítani vele. Danis Ferenc, az évtizedek után újra megnyílt múzeum első igazgatója, hely- történész fejében született meg a gondolat, hogy a régió fiatalságát egy ilyen verseny által is kreatív alkotó munkára ösztönözzék. Idén A mi családunk volt a téma, és július 20-ig látható a Simonyi Lajos Galériában az 59 legsikerültebb kép. Kezdetben csak két város, Ipolyság és Balassagyarmat közös ügye volt a gyermeki fantázia csodáit megmutató rendezvény, de az évek során egyre több település csatlakozott. Ma már Nagykürtöstől Párkányig érkeznek munkák, és a szakmai zsűri hatalmas anyagból választja ki a legizgalmasabb alkotásokat. Magyarországról, közelebbről Balassagyarmatról Csemniczky Zoítán szobrász és Csach Gábor művészettörténész, Szlovákiából pedig a komáromi Kocsis Ernő festőművész, pedagógus, a zsűri elnöke, és két ipolysági művész, Kutak Adrienn keramikus és Pokomy Lajos festő bírálják el, hogy témakiírás, alkotói szándék, teremtő fantázia és technikai tökéletesség mely képeken áll össze a legharmoniku- sabb és a legösszetettebb egységbe. Pokomy Lajos szerint a művészetben nem muszáj semmit, de mindent szabad, s ez fokozottan érvényes gyerekek esetében. „Évről évre egyre javul a színvonal, egyre komolyabb munkákkal neveznek be. A környékbeli iskolák számára már szülte elképzelhetetlen egy alkotó év e nélkül a verseny nélkül, igénylik a megmérettetést, várják - állapította meg a festő, s hozzátette a pedagógusok egyre áldozatosabb, tökéletesebb munkát végeznek az első évfolyamokhoz képest, és a szülők is egyre érdeklődőbbek.” Kutak Adrienn is úgy látja, hogy telt, igazi kiállításnak tekintik ezt az alkalmat, komolyan készülnek. Pokomy a színkompozíciók leleményességére és ízlésességére hívta fel a figyelmet, nem vadak a színek, de nagyon élénkek, összeillők és mégis meglepően ötletesek. Kutak Adrienn a technikák leleményességét emelte ki, a vegyes eljárások, grafikai és festői technikák vegyítése, a kollázs és a ceruzarajz, a linónyomatba rajzolás, és rengeteg más ödet nyűgözte le a zsűrit. Kocsis Ernő számára a mai családi és érzelmi viszonyokról kibontakozó kép volt a nagyon tanulságos. A mai bonyolult, fellazult értékrendű világban is megtalálják a gyerekek az örömöt, vágyják a biztonságot, és képesek ragaszkodni. Kutak Adriennek feltűnt egy-két rajz alapján, hogy sok gyerek milyen egyedül van, szülők, nagyszülők helyett az állataival örökítette meg magát. „Megrökönyödtem, némely képről mennyire süt a magány, nem véletlen, kinek milyen társaság jut eszébe a család szó hallatán. Ilyenkor időnként felvetődik a kérdés, bizonyos munkák megfe- lelnek-e a témakiírásnak, de ha úgy érzi, ezek az állatok a családja, nincs jogunk kizárni, ráadásul, ha még jó képekről is van szó.” Kocsis Ernő úgy gondolja, nagyon jó lenne, ha a szülők dátummal ellátva megőriznék a gyerekrajzokat, mert így egybegyűjtve nagyon szépen kirajzolódna a gyerek szellemi és lelki fejlődésének iránya és foka. Ezek a rajzok nagyon fontos dokumentumok, hiszen minden életkornak megvannak a sajátságai, és ezek a munkák híven tükrözik, mit ért el a gyermek, s mi az, amit még nem tud. Kocsis szerint két-két és fél éves kortól a kicsik már folyamatosan rajzolnak, ám semmiképp sem szabad kényszerítem őket, az érzékeny irányítás a fontos. „Maga a rajzkészség még nem kell, hogy művészi tehetséget jelentsen, de Eva Fajčíková, Ipolysági Művészeti Alapiskola, B III. kategória, I. díj Molnár Emőke, zselízi magyar alapiskola, AII. kategória, I. díj mindenképpen jó megfigyelőképességről tanúskodik. Ha szeret rajzolni a gyerek, akkor minden feltételt meg kell teremteni, s minél korábban szakemberre - rajztanárra kell bízni. Nem a szülőknek kell akarni, hanem a gyereknek, az a fontos, hogy minél több inger élje őt - múzeumok, képtárak látogatása, művészeti albumok lapozgatása - fejtegette Kocsis Ernő, s leszögezte -, a rajzolás a fantáziát és az alkotókészséget fejleszti, s erre mindenkinek szüksége van, nem csak a művészeknek.” Kutak Adrienn szerint is az iskolában dől el a legtöbb dolog, a szülőnek kevés az ideje, a gyerek is annyi mindent csinál manapság, nehéz mindenre egyformán odafigyelni. A jó pedagógus észreveszi, milyen nagy egy diák fantáziája, Alexandra Hriagyelová, Ipolysági Művészeti Alapiskola, BII. kategória, I. díj az iskolák nagyon odafigyelnek a tehetséggondozásra, hiszen érdekük a dotáció elnyerése. Nem kell, hogy minden gyerekből művész legyen, az a jó, ha a lelkének jó. „Manapság rengeteg veszély leselkedik a gyerekekre, és a képzőművészet is segíthet megóvni a kicsiket a rossztól, kitöltheti a kisiklások fölös idejét, általa a gyerek bizonyíthat, kiteljesedhet, kiélheti magát” - jegyezte meg a keramikus. A zsűri szerint egyre fiatalab- ban érnek el egyre magasabb szintet a kis művészek. A képeket anélkül bírálják el a szakemberek, hogy tudnák, ki készítette őket, Pokorny elárulta, időnként nagyon meg is lepődnek, mikor kiderül, egy-egy érett alkotást milyen pici emberke hozott létre. Az ipolysági festő szerint, ha egy csöppség nem csavarog, helyette nagyon sokat rajzol, nem sajnálja az időt az ilyen magányos pepecselésre, az biztos jele annak, hogy érdemes vele foglalkozni. Ehhez viszont sok szeretet és odafigyelés kell. Hat kategóriában osztottak idén is díjakat, most úgy alakult, hogy az ipolysági tehetségek taroltak, tizenkilenc elismerésből kilenc vándorolt hozzájuk. A művészeti alapiskola tanárának, Czi- bulya Líviának a növendékei öt díjat hoztak el, a Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és a Nyolcosztályos Gimnázium négy díja is remek eredmény, Nagykürtösről, Szécsényről, Balassagyarmatról, Zselízről, Diósjenőről, Varsányból, Párkányból is kerültek ki díjazott rajzok, s persze az összes kiállított kép figyelmet érdemel. Az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola I. díj Szikora Klaudia, Diósjenő, A II. kategória, I. díj Hrončeková Nagykürtösi Művészeti Alapiskola, B. I. kategória, II. díj SZ0 MlSZ0 Európa szíve meg a gyerek tankönyve GRENDEL ÁGOTA A szem. A szem a szemgödörben helyezkedik el. Idáig jutottam, mert még arra is képtelen voltam, hogy eljátsszam Karinthy novelláját a biológiaórán. Lehet, hogy túlságosan lapítottam, de azt is el tudom képzelni, éppen sürgős megbeszélnivalóm akadt a barátnőmmel, akivel akkor is kommunikáltunk - de csúnya szó, viszont arra a helyzetre illik, mert mi aztán kézzel-láb- bár bennünket osztálynyi távolságra egymástól. A tényen semmi sem változtatott akkor sem, most meg már mindegy. Hiába nem akartam hinni a fülemnek, a szemről kellett volna beszélnem. Keserves kínok között kikászálódtam a pádból, közben röpke pillantást vetettem a tankönyvre, ennyit sikerült elolvasnom, nem húzhattam tovább az időt. Lett is egyből javítani való érdemtelenjegyem. Ha emlékezetem nem csal, az osztályból is kipenderítettek, hallgatásom végeztével a tanár háta mögött vonultam el, széttártam a karom, amiből ő messzemenő, pontosabban a folyosóra küldő következtetéseket vont le. Jellegzetes kamasz módjára bántam is én! Beültem a könyvtárba. Azóta sokkal többet tudok a szemről, különösen, amióta az én szemem a szemüveg mögött helyezkedik el. Egyébként szeretem a biológiát, különösen az embertant, belénk is sulykolta tanárunk kellő szigorral. (Megjegyzem, jogosan, hiszen ha az ember a saját testét nem ismeri, mit tudhat a világ egyéb dolgairól?!) Természetesen jobban jártunk, ha figyeltünk, jegyzeteltünk az óráin, és nem a panelszövegeket memorizáltuk kínkeservvel. Akkor persze nem gondoltunk rá, csak később tudatosítottuk, jó előgyakorlat volt ez az egyetemi évekhez. Ő viszont a kevés kivételhez tartozott, a többiek igyekeztek tankönyvhűen oktatni bennünket. Ma is emlékszem arra, hogy Csehszlovákia Európa szívében fekszik, holott ezt nem tőlem kérdezték, hanem az egyik eminens vágta ki a térkép előtt, ahogy illik. Más kérdés, hogy Csehszlovákia ma már sehol sem fekszik, az egykori térképet évekkel ezelőtt átrajzolták. Akkoriban volt egy országos tanterv, kétországos tankönyvekkel, ezeket fordították magyarra, mindenki ugyanazt tanulta - mi egy kicsivel többet, és szerencsés esetben mást is történelemből. Tanárnőnk jegyzeteiből diktált kútfőkről, Kárpátmedencéről. Sajnos, nem mesélt, nem magyarázott, vérbeli titkárnőnek nézett bennünket. V. le is bukott az osztály nevében. A diktált szövegből mit sem értett, bemagolta az egészet, ahogyan kígyó kapja be áldozatát, csak neki nem volt módja lassan, komótosan megemészteni, akkora gyomormosást kapott. Mostanság elsős unokám tankönyveinek örülhetnék. Kimaradtak belőlük a mintamókusok fenn a fán, nem zúgnak a traktorok, de azért vannak úgynevezett gyerekversek - bár ezek inkább a gyermeteg versek fogalmát merítik ki -, no meg falusi élet. A második félévben hipp- hopp fölbukkan a tyúk. Megtudhatjuk róla, hogy háziállat - ez fontos. A hímjét kakasnak nevezik - mások, nem mi. A tyúk a kakasnál alacsonyabb, ebből pedig logikusan az következik, hogy a kakas a tyúknál magasabb, az viszont nem derül ki, hogy jobb egy lúdnyak tíz tyúk- nyáknál. Továbbá a kis tyúkocska nem visel feltűnő, színes farktollat - ergo a kakas feltűnő, színes farktollat visel. A tyúk tojással szaporodik. Hát a kakas? Az nem szaporodik. Arról nem szól a fáma, hogy kakaskánk sarkantyút visel, szép tarajas. És így tovább, szerencsére már csupán egy-két soron át. A következő olvasmányból pedig azt tudhatjuk meg, hogy a liba és a kacsa vízben szeret tartózkodni. Sőt, a tojásból kikelt kicsinyek csakhamar megnőnek. Kivéve a törpetyúkot, de ez nem tankönyvszöveg, és hát valamennyire az is megnő. Demokrácia ide, szabad tankönyvválasztás oda, nem sokat változott a világ, legalábbis a tankönyvek világa. Legföljebb annyit, hogy ma már azt tanulhatják a gyerekek, a tyúk hímjének tarka farktolla Európa szemgödrének szívében helyezkedik el. SORSOK Megtérés NAGY ILONA Böske néném úgy száguld a biciklivel, mintha boszorkányok nyomnák a pedált. Nem néz se jobbra, se balra, pedig a szomszédasszony egy kis terefere reményében már nyitja is az ajtót. Böske néném után addigra vészjóslóan becsapódik a kapu. Nem akarja, hogy lássák könnyeit. Mert az örökké vidám asszony, bizony, sír, nem tud rendet rakni összekuszált érzéseiben. Összeszólalkoztak egyetlen fia feleségével. Az első pillanatban, mikor a menyecske, akit egyébként szeretett, egy rossz passzban az anyós bűneként hánytorgatott dolgokat, dühös lett. Gondolkodás nélkül ő is mondta, ami a szívét nyomta. Nem voltak ezek súlyos dolgok, de egyikük túltett a másikon. A kicsivel most egyikük sem gondolt. Elmúlt a hét, és nem látta az unokát. Ilyen még nem fordult elő. Egyre idegesebb, zárkózottabb, már az utcára sem kívánkozik. A kisfiú nagyon szereti, bizonyára hiányzik is neki, de Böske néném is a poklokat járja. Szidja az öregét, semmi sem tetszik, amit csinál. Már a jó falatok is ritkulnak az asztalon. Kalácssütésről haliam sem akar. Kettőjüknek? Nyílik az utcaajtó, szíve megrebben, de biz nem azok jönnek. Menni kéne, menni - de miért ő kérjen bocsánatot? Önkritikát gyakorol, túlságosan rátelepedett egy másik család életére? Még ha szerétéiből tette is! Részesévé vált mindennapjaiknak, így persze bele is szólt dolgaikba. Az ablakon át észreveszi emberét. Megroskadt az utóbbi években, milyen fáradtak mozdulatai. Kissé elhanyagoltnak tűnik. Munkás nadrágján leszakadt a zseb. Böske néném kötényt köt, pedig ez csak ünnepeken volt szokása, és nekilát, hogy megfőzze örege kedvenc ételét. bal. ültettek
