Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-03 / 127. szám, szombat

30 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 3. www.ujszo.com TUDTA? Az ágyban fizetünk... A merevedési zavarokkal küzdők 85%-a a munkahelyi stresszben és a túlhajszoltság­ban látja a probléma kialaku­lásának okát. Nem meglepő az sem, hogy a potenciaproblé­mák jóval nagyobb arányban fordulnak elő a vezető beosz­tásúak között, mint az alkal­mazottak körében. A mereve­dési zavarral küzdő válasz­adók több mint 85%-a nyolc óránál többet dolgozik napon­ta - derült ki egy magyarorszá­gi felmérésből. 2006. április 20-a és május 8-a között több mint 1500-an töltötték ki az [origo] Egészség nyitóoldalán elhelyezett on-line kérdőívet. A kérdőívek adatai igazol­ták azt az előzetes feltétele­zést, hogy a merevedési zava­rok problémája egyfajta siker­betegség. A kutatásból az is kiderült, hogy a pozíció mellett a mun­kával töltött idő is jelentősen befolyásolhatja a problémák kialakulását, hiszen az érintet­tek több mint 70 százaléka 8 óránál többet dolgozik, jelen­tős részük pedig akár 12 órá­nál is többet tölt a munkahe­lyén. Nem csupán a munka mennyisége, hanem a munká­val járó stressz is fontos szere­pet játszik a szexuális teljesítő- képességben. Fontos kiemelni, hogy a potenciagondokkal küzdők háromnegyede nem a magánéleti, hanem a munka­helyi gondokban keresi prob­lémája kialakulásának gyöke­rét. Szomorú, hogy az érintet­tek közül minden ötödik bele­nyugodni látszik teljesítőké­pessége csökkenésébe, ők ugyanis semmit sem tesznek ennek orvoslására, 25%-uk pedig keresett ugyan, de mindeddig nem találta meg a számára leginkább megfelelő megoldást. A kutatás eredményeiből ki­derült, hogy még mindig ala­csony azoknak a száma, akik élnek a korszerű terápiás lehe­tőségekkel, és ismét természe­tessé válik számukra az öröm­teli szexuális élet. Ők elsősor­ban azokat a megoldásokat keresik, amelyek lehetőséget adnak a kötöttségektől mentes szexuális együttlétekre. A megkérdezettek jelentős része olyan terápiát választana, amellyel akár egy 36 órás peri­ódus alatt is bármikor elérhető a merevedés (hosszabb hatás­tartamú terápia). Ne számítsunk rá, hogy partnerünk gondolatolvasó, tanuljuk meg zsarolás nélkül kérni azt, amit szeretnénk Mire vágyunk a hitvesi ágyban... A Szlovákia lakosságának szexuális viselkedéséről készült felmérésből kide­rült, hogy az emberek kb. kétharmada képes intimi­tásokról beszélgetni egy­mással. Ennek ellenére többségük mégsem tudja elmondani konkrét szexu­ális elképzeléseit, vágyait, álmait. FELDOLGOZÁS A szakemberek szerint ennek az az oka, hogy az emberek között el- teijedt egy mítosz: ha a partnerem szeret, akkor azt is kiérzi, mit aka­rok. Ez tévhit, ugyanis a szerelem még senkiből sem csinált gondolat­olvasót. A megismerkedés, partnertalá­lás kommunikációs sorozat ered­ménye, melyben fontos szerepet játszik a látás és szaglás. Ezekhez az ingerekhez fokozatosan társul­nak a szavak, és végül az érintések. Ha viszont egy kapcsolat eljut az intimitásig, akkor megint csak a szavakon múlik, mennyire lesznek elégedettek az együttlétkor, mivel az egyik fél nem mindig érti meg a másik fél vágyait. „Mert az iskolá­ban ugyan megtanultunk írni, ol­vasni és számolni, de azt biztos nem tanultuk meg, hogy kell sze­retkezni” - mondja az amerikai Naura Hayden a Hogyan elégítsük ki a nőt című könyvében. Naura Hayden arra is felhívja a férfiak figyelmét, hogy ha figyel­mesen meghallgatják, mire vágyik partnerük, számukra is nagyobb él­vezetet nyújt majd a szeretkezés. A felmérés szerint az ilyen jellegű párbeszédek a 20-40 év közötti fér­fiak és nők körében a leggyakorib­bak. Idősebb korban egyre keve­sebb szó esik a szexről. A 20-30 évesek között a szexuá­lis élet a hosszabb távú kapcsolatok révén stabilizálódik, 30 után pedig általában már a házasélet részét képezi. Mivel a szexualitás nagy­ban meghatározza az élet minősé­gét, a kölcsönös igények kielégítése és az összhang kialakítása miatt a beszélgetés fontos témájává kelle­ne válnia. Az emberek csupán kb. 30 száza­léka képes legalább alapvető szin­ten informálódni a szexuális élet­ről. „Eredetileg azt gondoltam - mondja a doktornő, - hogy a mai fi­atalok nyitottabbak ezen a téren és jobban, könnyebben tudnak kom­munikálni ezekről a kérdésekről, mint szüleik és nagyszüleik, de a rendelőmben szerzett tapasztala­taim azt mutatják, hogy ez nagyon egyéni, és a fiatalok mintegy 50 százaléka még mindig nem rendel­kezik kellő mennyiségű érzékeny­séggel és megértéssel, hogy beszél­ni tudjon szexuális elképzeléseiről. Ha egy bizalmas viszonyban megromlik a kommunikáció, ezt a szexuális életük is megsínyli. Ha ki akarja derítem, mennyire tud part­nerével titkos vágyairól beszélget­ni, próbálja ki az alábbi egyszerű kvízt, melynek segítségével választ kaphat kérdésére. Walnut Creek kaliforniai házassági terapeuta ta­lálta ki és egyetlen kérdésből áll. Lényege, hogy teljesen őszintén fe­leljen rá. Tehát: képes arra, hogy megkér­je partnerét, egy bizonyos módon elégítse ki? Igen? Akkor nagyon jó. Nem? Akkor itt az ideje, hogy meg­tanuljon beszélni a szexről. Hogy hogyan? Például beszél­jünk saját szexuális fantáziáinkról úgy, mintha egy barátunk álmodo­zásáról vagy tapasztalatairól be­szélnénk, majd kérdezzük meg partnerünket, mi a véleménye er­ről. Ha mégis képtelenek vagyunk beszélni a szexről, kérjünk segítsé­get szakembertől. A felmérés alapján a szexről folytatott párbeszédek tartalma kortól és nemtől függően jelentő­sen változik. A férfiaknál egyértel­műen a szexuális igény témája do­minál, a 30-asok több mint 65 szá­zaléka, az 50-eseknek pedig több mint 60 százaléka erről beszél. A nőknél a helyzet kissé más. A hu­szonévesek kategóriájában a sze­xuális vágyak dominálnak. A sze­xuális igényekről legtöbbet a 30 és 50 éves nők, a tizenévesek pedig főként erotikus álmaikról és fantá­ziáikról beszélnek. Beszéljünk érzéseinkről is! Az, hogy két ember beszélget a szexről, még nem garancia arra, hogy meg is értik egymást. Nem mindig értik meg, mit is akart a másik... Az az egyik leggyakoribb hiba, hogy a párbeszéd sokszor csak a szexuális együttlét mechanikus ré­szére szűkül, az előjáték és az aktus hosszára, időtartamára. Lényege­sen nehezebben beszélünk jó és rossz érzéseinkről, erotikus fantá­ziánkról és ezek megvalósításáról. A szakemberek azt ajánlják, min­denképpen legyünk őszinték, ha a szexualitásunkról beszélgetünk partnerünkkel, de ezt ne támadó stílusban tegyük - pl. „nem vagy elég gyengéd velem”, mondjuk in­kább így: „annyira szeretem, ami­kor simogatsz”. így nem bántjuk meg partnerünket és mégis a tudtá­ra adjuk, mire vágyunk. Ne számít­sunk rá, hogy partnerünk gondo­...a vallásos nők hajlamosabbak szexuális gondjaikról beszélni, mint az ateisták... latolvasó, tanuljuk meg zsarolás nélkül kérni azt, amit szeretnénk. Tudom, milyen vagyok? A férfiaknak csak 37, a nőknek pedig 30 százaléka érdeklődik az­iránt, mennyire van partnere meg­elégedve szexuális viselkedésével. Legintenzívebben a 20-30 éves fér­fiak kíváncsiak erre, mert egyrészt hallani akatják, hogy jó szeretők, másrészt az is fontos számukra, hogy kielégítsék partnerüket. A nőknél főleg az 50 évesek érdek­lődnek intenzíven, valószínűleg ez azzal is összefügg, hogy egyre ke­vésbé érzik attraktívnak magukat. A Pravda felméréséből az is kide­rült, az intim dolgokról való beszél­getés könnyebben megy azoknak, akik nagyvárosban élnek. Minél nagyobb város, annál kevesebb a komplexus. Egy másik érdekesség is kiderült: a mélyen vallásos férfi­ak szülte képtelenek ilyen beszél­getésre, míg a vallásos nők hajla­mosabbak szexuális gondjaikról beszélni, mint az ateisták. Hogyan kezdjük el? Semmiképen sem úgy, hogy leül­tetjük partnerünket és bejelentjük neki: na, most pedig javítunk a sze­xuális életünkön. Ez a lehető leg­rosszabb kezdet. Inkább óvatosab­ban adagoljuk a témát. A nőnek biztonságérzetre van szüksége, csak akkor engedi meg, hogy gyenge pillanataiban is lássa őt a férfi. A szex is egy ilyen alka­lom, meztelenül állunk egymás előtt, és ehhez bizalom kell. A szavak egyszerűbbé és hatéko­nyabbá teszik a kommunikációt az együttélés szintjén is. Néha még a testi megnyüvánulást is helyettesít­hetik. Ezen az alapon működnek az erotikus telefonvonalak is, tehát a szó elég intenzíven ösztönzi mind­azt, ami az erotikában és szexuali­tásban szerepet játszik. A kommu­nikáció tehát egy partneri kapcso­latban rendkívül fontos, de még­sem mindenható. Egy felvilágosult pár sok mindent meg tud beszélni az intim életéből is, de nem min­dent. A szexuális kommunikáció fokozatosan erotikus viselkedéssé változik, ahol aztán már szavak nélkül „beszélgetnek” tovább. Miért van az, hogy sok házas­pár nem tudja elmondani, mire vágyik a szexben? Mert nem tanulták meg. Ma­napság is sok olyan család van, ahol ilyesmiről nem beszélnek. Tabuizálják a témát, és a gyerekek csak barátaikkal beszélgetnek a szexről, gyakran csak nagyon al­pári szinten. Valóban csak a nevelés okozza ezt? Nem, de a nevelés a fő oka. A második ok az, hogy a szexualitás intim kérdés. Ha az ember szexuá­lis igényeiről beszél, akkor a szé­gyenérzet mellett gyakran attól is tart, hogy nevetségessé válik. Nemegyszer azonban maga az ember sem ismeri saját igényeit, esetleg csak azokat, amelyeket sa­ját lelki cenzúrája átenged a tuda­tába, mert ezeket úgy-ahogy elfo­gadhatónak tartja, de némelyeket kiszorít a tudatából. Ez is okozza, hogy sokan nem tudják megfogal­mazni szexuális elvárásaikat, mert nem tájékozottak erről a témáról, csak halványan sejtik, mit akarnak. Gyakran megesik, hogy „hiva­talos” partnerükkel nem tudnak beszélgetni erről a kérdésről, ám szeretőjükkel igen. Miért van az, hogy ott el tudják mondani kü­lönféle elképzeléseiket? A házasság ugyanis azzal, hogy van bizonyos jogi és gazdasági von- zata, egyfajta formalizált intéz­mény, és sok embernek az az érzé­se, hogy e téma ott nem helyénva­ló. Összefügg az udvarlás, együtt járás és hódítás időszakával is, ami­kor nem merték különféle szexuá­lis vágyaikat kinyüvámtani. A sze­retőhöz fűződő viszonyban viszont már merítenek saját tapasztalataik­ból, és mivel nem nyomasztják őket a házasság formaságai, hajlamo­sabbak a szexuális játékokra. A házaséletben bizonyos sztere­otípia és rutinosság alakul ki az együttlétre való készülődésben. Ezeken nehéz változtatni, ha már mindkét fél hozzászokott. A házas­ságon kívüli viszony viszont nyi­tott, jobban mondva újonnan ala­kul, úgyhogy itt kamatoztathatóak a házassági tapasztalatok. Jó lenne, ha legalább általános­ságban tudnánk beszélni a szexről. Aztán fontos, hogy meg tudjuk fo­galmazni, mi az, ami tetszik és mi az, ami kellemetlen számunkra. Mert partnerünk kérhet tőlünk olyasmit, ami nekünk kellemetlen. Vagy ellenkezőleg, ha meg akarok neki tenni valamit, akkor meg kell találnom a módját, hogy akceptál­jon. Minderről lehet és kell beszél­ni. Nagyon fontos elmondani, mi az, ami kellemes, és mi nem. De a verbális kommunikációnak vannak ...a kölcsönös igények kielégítése és az összhang kialakítása miatt a beszél­getés fontos témájává kel­lene válnia... határai. Előnyösebb, ha csak az alapkérdéseket tisztázzuk, a többit pedig a gyakorlatban mutatjuk be, mert a szexualitásban éppen az a szép, hogy mindig egy kissé kaland és felfedezés. A Pravda alapján feldolgozta: DemecsÉva

Next

/
Oldalképek
Tartalom