Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-30 / 150. szám, péntek
r/i KERTESZKEDO 2006. június 30., péntek 3. évfolyam 24. szám Egy közepes fejlettségű parlagfű átlagban háromezer csíraképes magot érlel, de mértek már 60 ezer darabos termésszámot is egyetlen tövön Allergiát kiváltó veszélyes gyomnövényeink A növény levelei jellegzetesen szeldelt formájúak, színük sötétzöld, fonákuk szürkészöld Az egyik legelterjedtebb és legveszedelmesebb gyomnövény régiónkban a parlagfű. Világháborús „ajándéknak” tekinthető, hiszen az I. világháború alatt került át Észak-Amerikából térségünkbe. Gyorsan megszokta éghajlatunkat, és azóta rendíthetetlenül terjed, óriási egészségügyi problémákat okozva a pollen-érzékenyeknek. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Bár a parlagfű talajban az enyhén savanyú homokos vályogot kedveli leginkább, minden más területen jól megél. Igénytelensége és nagy növekedési, szaporodási erélye révén a kedvezőtlenné váló környezeti viszonyok között is könnyen kerekedik felül más növényeken. Hogyan ismerjük fel? A parlagfű magassága nagyon változatos attól függően, hogy a körülmények mennyire kedveznek számára. A kifejlett növény zárt és magas növénykultúrában (kukorica, napraforgó) akár a 150 cm-t is meghaladhatja. Központi, egyenes szár adja a tartó vázát, amelyből az oldalhajtások sűrűn ágaznak el. A talajhoz közeli néhány cm-en 2-3 elágazása is van, és az ezekből kinövő oldalhajtások teszik eredménytelenné a szakszerűdenül végzett kaszálással történő védekezést ellene. Az eredményes védekezéshez fontos felismerni a növényt már a szikleveles állapotától, majd tudni azt, hogy a 6 leveles állapota az a határ, ameddig a gyomirtó szeres védekezések még hatékonyan végezhetők. A növény levelei jellegzetesen szeldelt formájúak, színük sötétzöld, fonákuk szürkészöld. Mind a színén, mind a fonákján sűrűn sző- rözöttek, a fonákon található szőrzet hosszabb a színen levőknél. A növényen a porzós és a termős virágok külön helyezkednek el. A porzós virágok a legfelső hajtások végén, a termős virágok közvedenül a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatók. A parlagfű életmódja A parlagfű a magról kelő kétszikű növények közé tartozik, minden egyes növény magról kel ki, és magtermésének beérlelése után elpusztul. Régiónkban március végén megindul a kelése, áprilisban tömegesen jelenik meg. Áprilismájus hónapokban a zöme kikel (az éves kikelő mennyiség kb. 60%-a), de ez után is folyamatos, bár csökkenő intenzitású, a kelés egészen az őszi fagyokig tart. A magvak csírázásához a napszaknak megfelelően 10-20 C fokos hőmérséklet a legkedvezőbb, amikor a talaj felmelegedése eléri ezt a szintet, altkor indul meg a csírázás. Szered a fényt, ennek hatására gyorsabb a csírázása és a kelése, de akár teljes sötétségben is képes csírázni. A kikelő növények túlnyomó (Képarchívum) többsége a felső 2,5-3 cm-es talajrétegből kel ki, de a nyári hónapokban nem ritka a 6-7 cm-es mélységből kijövő sem. A mélyebb rétegekbe lekerült, leszántott magok a talajtakaró védelmében akár 30-40 évig is csíraképesek maradnak, és ha egy újabb talajmozgatás a felszín közelébe hozza őket, akkor a friss termésekkel azonos eréllyel csírázhatnak. A növények legintenzívebb növekedési időszaka július. A porzós virágok általában már július 10-e körül megjelennek, mintegy 1-1,5 héttel megelőzve a termős virágokat. Jellemző a kétféle virág arányára, hogy ritka állományban inkább a termős, sűrűbben a porzós virágok dominálnak, ez utóbbi még súlyosbítja is azt a veszélyt, amit a nagy tömegben jelenlévő parlagfűből származó virágpor mennyiség jelent, mivel az egyes növények pollen termelése is megnövekszik a sűrűbb állományban. A termős virágokat a szél porozza. A virágpor szóródásának zöme július végén és augusztusban történik meg, majd ezt követően kisebb mennyiségben egészen a fagyokig tart. A virágpor szél útján akár 100 km-es távolságokra eljut. A termése október közepe táján kezd érni. Egy közepes növény ádagban 3000-4000 db csíraképes magot érlel, de minél kedvezőbbek a feltételek a termésszám kialakulásához, annál jobban fokozódik ez a meny- nyiség, mértek már 60 ezer darabos termésszámot is egyetien tövön. Folyamatosan pusztítsuk A parlagfüvet folyamatosan kell irtani, nem szabad megvárni, amíg virágozni kezd. Sőt előtte kell elpusztítani, nehogy virágport szórhasson és főként termést érlelhessen. A legkíméletesebb gyomirtási módszer a kapálás, kaszálás. A fiatal növényeket a tömeges megjelenésük után, ahol lehet minél előbb tanácsos megsarabolni, a talajszinten a gyökérnyaki részt elvágva elpusztítani. Ez a legbiztosabb módszer, mivel a növények nem tudnak újrahajtani. Az idősebb, és kapálásra nem alkalmas területen a még el nem fásodott szárú növények ellen már a kaszához kell folyamodni, bár a siker nem lesz és nem is lehet teljes, ugyanis az igen alacsonyan elágazó első oldalhajtások szinte a földön fekszenek, ezeket a kasza rendszerint elhagyja, nem tudja teljes egészében levágni. Kaszálás után mindig marad néhány oldalrügy, amiből újabb hajtások törnek ki. Ä rosszul elvégzett kaszálás nyomán nem egyszer fordul elő, hogy egy fő szár helyett 3-4-et nevel a növény, bepótolva virágporban és termésben a lemaradást. Még az igen gondosan végzett kaszálás után is egészen bizonyosan szükség lesz újabb kaszálás(ok)ra vagy gyomirtó szer alkalmazására. Az utóbbi időben a sajtó népszerűsíti a kézi szedést, gyomlálást. Nem tanácsos ezt úgy végeztetni, hogy akciókban iskolásokkal, kis gyerekekkel szedetik össze - ráadásul megkésve - a virágzás megindulása után a környezetükben megtalálható gyomokat. Ezzel ugyanis nagy veszélynek tehetjük ki a gyerekeket. A nagy tömegű pollennel való érintkezés ugyanis kiválthatja az esetleg addig rejtett túlérzékenységüket. Művelt területeken is alkalmazható a gyomirtás mechanikus módja. Jól ismert a termény betakarítása utáni tarlóművelés, segítségével csökkenteni lehet a talajban lévő magkészletet és megakadályozható az újabbak beérlelése. > Védekezés gyomirtó szerekkel A gyomirtó szeres kezelések tervezésénél környezettanulmányt kell folytatni. Alapvető fontosságú, hogy vegyszeres kezeléseket csak olyan helyen szabad alkalmazni, ahol embereket és főként gyerekeket semmi módon nem veszélyeztetünk (pl. játszóterek, homokozók, stb. kezelése tilos!). A lehetséges veszélyeknek kitett területet a permetezést követően a permetlé beszáradásáig őrizni kell. A vegyszerrel gyomirtani kívánt területek között problémát jelentenek azok, ahol bokrok is vannak. Ezeken részben a gyomirtó szerek kiválasztásával, részben a permetezéskor gyökérzónáiknak figyelmes kikerülésével tudjuk megvédeni őket. A kezeléseket a parlagfű minél fiatalabb állapotában kívánatos elvégezni, amikor a gyomnövények zöme már kikelt, és már elegendő levélfelületük van a szerek felvételéhez. A védekezéseket legkésőbb a parlagfű 10 cm-es állapotáig el kell végezni. Ahol vegyszerre érzékeny haszon- illetve dísznövények körül kell a parlagfűtől megszabadulni, ott ajánlatos megfelelő képzettségű szakembereket megbízni a feladat megoldásával. A már kikelt gyomnövények ellen elsősorban a glifozát valamint glufozinát-ammónium hatóanyagú herbicidek alkalmazása célszerű. A glifozát hatóanyagú készítmények felszívódó tulajdonságúak, dózistól függően mind a magról kelő, mind az évelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen hatékonyak. A glufozinát-ammónium. hatóanyag perzselő hatással rendelkezik, csak magról kelő gyomnövények ellen használható eredményesen, (w) A parlagi rézgyom rendkívül erős pollenallergiát okoz. Egyes vizsgálatok szerint az emberek érzékenyebbek e növény pollenjére mint a parlagfűjére Immár a mezőgazdasági területeket is fertőzi A növény könnyen felismerhető erőteljes növekedésű, nagy, széles, változó formájú leveleivel (Képarchívum) HÓDI LÁSZLÓ Az elmúlt hetekben a sajtóban több cikk jelent meg egy „új allergén gyomnövényéről”. Mint az alábbi írásból is kitűnik, a parlagi rézgyom korántsem új térségünkben. A nemzetség névé (Iva) még Linnétől származik 1753-ból, de a parlagi rézgyomot (Iva xanthiifolia) Thomas Nuttal írta le először az USA Idaho államában, a jelenlegi Fort Hall indián rezervátum területén 1818-ban. A nemzetséghez egyébként 15, egyes források szerint 10 faj tartozik, és a fészkes- virágzatúak családján belül a parlagfűvel mutatnak közeli rokonságot. A faj európai megtelepedése igen koránra tehető, mert 1842- ben Kijevben, 1858-ban Potsdam környékén, 1864-ben Krakkóban is megjelent, elsősorban botanikus kertekből szökött ki és hamarosan teijedni kezdett. Gyakorlatilag szülte műiden európai országban megtalálható, Spanyolországtól Bulgárián át Svédországig. Jelentős fertőzött gócok vannak Szerbia-Montenegróban, Lengyelországban és Szlovákiában, azonban legnagyobb tömegben Ukrajnában, Moldáviában és Oroszországban, az Alsó-Volga mentén fordul elő. Maga a növény könnyen felismerhető erőteljes növekedésű, nagy, széles, változó formájú leveleivel. Csíranövényei térségünkben március közepétől április végéig jelennek meg tömegesen. Csapadékos időjárás esetében azonban a kelés elhúzódhat május végéig is. A lassú növekedésű, jellegzetesen szőrös növénykék május elejétől rendkívül erőteljese növekedésnek indulnak, és hatalmas lombleveleket fejlesztenek. A parlagi rézgyom ebben az időszakban számtalan veszélyes gyomnövényfejlődését felülmúlja. A virágzás július 3. dekádjától augusztus közepéig tart, amikorra a növények elérik a 1-3 méteres végleges magasságukat. Mint szél- beporzású növény, óriási mennyiségű pollent termel, amelynek morfológiai elkülönítése a parlagfű pollenjétől még a szakemberek számára is nehéz feladat. Csíraképes kaszattermései szeptember 3. de- kádjában jelennek meg, s a növény a fagyok beálltával fejezi be életciklusát. Egy jól fejlett parlagi rézgyom 100-120 ezer kaszattermést érlel, ezzel biztosítva a faj fennmaradását és terjedését. A magvak 4 évig őrzik csírázóképességüket, amely további nehézségeket okoz a fertőzött gócok felszámolásánál. Néhány évtizede bevonult a me- zőgazdaságüag művelt területekre is. Kártétele ezért két fő tényező köré csoportosítható. Az egyik a mezőgazdasági közvetlen károkozás, mert ez a faj az irodalmi adatok, valamint a saját vizsgálataim szerint is a gyomosodásra érzékeny kapás kultúrákban (napraforgóban, kukoricában, zöldségfélékben, cukorrépában) 60-80 százalékos termésveszteséget okozhatnak. Fertőzött területen az irtása komoly szakmai kihívást jelent, főleg a nálunk nagy felületen termesztett napraforgóban, ahol a széles körben alkalmazott herbicidek a napraforgó „közeli rokonsága” miatt is kevésbé hatékonyak ellene. A másik csoportba közvetett kártétele sorolható. A mezőgazdasági kultúrákra veszélyes gomba- és vírusbetegségeket terjeszt, illetve azok köztesgazdája. A növények maguk mérgezőek, érzékeny személyeknél bőrkivörösödést okozhatnak. A tejelő szarvasmarhák teje keserűvé válik, az állatok gyomrának megbetegedését okozza, ha a takarmányba keveredik. Legkiemelkedőbb jelentőségű mégis terjedésének humán egészségügyi vonzata. A parlagi rézgyom contact dermatitis hatásán túl rendkívül erős pollenallergiát okoz, amely ma Magyarországon a szakemberek között is kevésbé ismert. Egyes külföldi vizsgálatok szerint az emberek között többen érzékenyek a parlagi rézgyom pollenjére mint a parlagfűjére. A növény által termelt hatalmas meny- nyiségű pollen a morfológiai hasonlóság ellenére nagyon is különbözik, a parlagi rézgyom, valamint a parlagfű közötti keresztallergia igen kicsi. A megbetegedéseket allergológiai módszerekkel vizsgálva azok két különböző mechanizmuson alapulnak, tehát nem ugyanazon allergiáról van szó. Ez az adventív neoliton faj méltó vetélytársa lehet a parlagfűnek. A parlagfű mentesítéshez hasonló széles társadalmi összefogás a parlagi rézgyom esetében még várat magára, de csíráiban valami azért már mozdulni látszik. A szerző gyombiológus
