Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-27 / 147. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 27. www.ujszo.com RÖVIDEN Az orosz néző és a Taxidermia Az orosz néző számára elviselhetetlen a Taxidermia rendezőjé­nek, Pálfi Györgynek a kísérletezés^ a féktelen nemiség, az okádá- sok és az önfeldarabolás képi ábrázolásával - vélte egy orosz kriti­kusnő a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál Világpanoráma ciklu­sában, versenyen kívül bemutatott magyar groteszkről. A Vremja Novosztyej hétfői számában Aljona Szolnceva feltételezte, hogy az orosz közönség (amely különbözik a nyugatitól) nem is látta volna szívesen a versenyben ezt az újbarbár mozidarabot, amelyben há­rom magyar nemzedék tagja űzi az érzékiség kultuszát. Az orosz kritikusnő a legérdekesebbnek az evőbajnok szocart stílusban, el­szabadult fantáziával megformált alakját találta a végletekig kari­katúraszerű filmben, amely arról szól, mennyire gyenge az ember: elragadják és végül halálba viszik a kísértések, köztük a kéjsóvár­gás, a falánkság és a dicsőségvágy. (MTI) Két óegyiptomi szarkofágot találtak Két óegyiptomi szarkofágra bukkantak régészek a gizai pirami­sok közelében. A piramisoktól kereken egy kilométerre fellelt szar­kofágok a 26. dinasztia késői korából valók, tehát mintegy 2500 évesek. A szarkofágokon Ozíriszt és Rá isteneket ábrázoló hierogli­fák láthatók. A két szarkofág egyike benne van a másikban, és egy jó állapotban fennmaradt múmia mellett növényekből font koszo­rút tartalmaz. (MTI) XIV. Nemzetközi Gastroblues Fesztivál Ahol a zenészek főznek is GAÁL LÁSZLÓ Prága nemzetközi sanzonfesztivált rendezett, amelynek magyar vendége Eszenyi Enikő volt Tíz dalban tíz remek szerep Prágában már sanzonénekesnőként is jegyzik (Petr Dlouhý felvétele) Olyan nagynevű, a zenei életben már legendának számító előadók is fellépnek a tegnap kezdődött, és jú­lius 2-ig tartó paksi XIV. Gastro­blues Fesztiválon, vagyis Európa legnagyobb bluesfesztiválján, mint a Nazareth, a Ten Yeras After, a Blu­es Company, a Twin Dragon, Chris Farlowe, Keith Emerson vagy a francia Nina van Horn. Gárdái Pétertől, a fesztivál igaz­gatójától megtudtuk, még soha ennyi híresség nem szerepelt egy­szerre a fesztiválon, mint amennyi az idén. Kettővel közülük, a Ten Years After együttes két tagjával mi is találkozhattunk: a minden idők legnagyobb rockfesztiválját, a Woodstockot is megjárt nagy öreg, Chick Churchill és a formáci­óhoz később csatiakozott fiatal gi­táros, az együttesből kivált Alvin Lee utódja, Joe Gooch az Új Szó­nak nyilatkozva elmondták, a Gastroblues fesztiválon először vesznek részt, de Budapesen már A Szlovákiai Magyar írók Társa­sága idén is meghirdette irodalmi alkotópályázatát középiskolás ko­rú alkotók részére. Az eredmény- hirdetésre és az ünnepélyes díját­adásra tegnap délután került sor a Szlovákiai Magyar Kultúra Múze­umának pozsonyi székházában, a Brämer-kúriában. A program Hodossy Gyulának, az SZMIT elnökének köszöntőjé­vel kezdődött, majd Tóth László Forbáth Imre-díjas költő, a zsűri elnöke értékelte a vers és a próza kategóriában meghirdetett pályá­zatra beérkezett alkotások színvo­nalát. A bírálóbizottság elnöke részletesen megindokolta a testü­let döntését, különösen az szorult magyarázatra, hogy a zsűri vers kategóriában miért nem adta ki az első és a második díjat. Fontiekre egyébként Tőzsér Ár­pád Kossuth-díjas költőnek, az al­kotópályázat védnökének értéke­léséből is választ kaphattunk: „...nehéz volt a beküldött százhét vers között néhány olyan alkotást (s ugyanattól az egy szerzőtől) ta­lálnom, amely legalább viszonylag zavartalan élményt adott, amely mellé nyugodtan odatehettem a voksomat, amelynek a szerzőjéről el merem mondani, hogy díjat ér­demel.” A Tőzsér Árpád által ­szerepeltek. Két évvel ezelőtt a Pe­tőfi Csarnokban léptek fel, és az nagyon tetszett nekik. Elárulták, hogy a paksi koncerten keverten játszanak majd régi és az új szá­maikból, de zömmel az új dalokat részesítik előnyben. A fesztivál a kezdetektől nem­csak a fülnek és a szemnek biztosít élvezeteket, hanem a gyomornak is, hiszen a koncertek mellett gasztronómiai fesztiválnak és fő­zőversenynek, valamint borbará­tok találkozójának is helyet ad. A gasztronómiai fesztivál házigaz­dája és a zsűri elnöke a tévéképer­nyőkről is jól ismert „Laci bácsi”, azaz Benke László mesterszakács, akitől megtudtuk, hogy már har­madik alkalommal a fellépő zené­szek is bekapcsolódnak a főzőver­senybe. Az egyhetes rendezvénysorozat „záróakkordja” templomi koncert lesz a csodálatos akusztikájú, Ma- kovecz Imre által tervezett temp­lomban, többek között Chris Far­lowe közreműködésével. vers kategóriában - adományozott különdíjat Sipos Janka kapta. Az alkotópályázat másik véd­nöke Grendel Lajos Kossuth-díjas író volt; ő próza kategóriában adott ki különdíjat. Grendel nem tudott ugyan jelen lenni a rendez­vényen, de a díjátadás előtt el­hangzott írásos értékeléséből ha­sonló szomorú tanulságok szűr- hetőek le, mint védnöktársáéból. Az általa (külön) díjazott Horváth Gergőről viszont az elismerés hangján ír: „Egyperceseit tömör­ség, célratörő történetmondás, nagyon jó megfigyelőképesség és fanyar, olykor az abszurd felé haj­ló humor jellemzi”. Érdekes körülmény - és ez egy­ben az egyéni ízlés kiemelkedő fontosságára is utal az irodalmi művek megítélésében -, hogy a próza különdíjasa (noha az érté­kelés során felmerült a neve) vé­gül is nem került be az első három helyezett közé. Á próza kategóriában Peniaško Éva vehette át az első díjat, máso­dik díjban - az egyébként Grendel által is kiemelt - Nagy Alexandra részesült, a harmadik díjat pedig Száz Pál szerezte meg. A vers kategóriában két harma­dik díjat osztott ki a zsűri. Az egyi­ket Lengyel Erika, a másikat pedig a különdíjat is elnyert Sipos Janka vehette át. (in) Világnyelv a magyar. Prágá­ban, a múlt héten legalább­is úgy tűnt egy-egy pillanat­ra, mégpedig azon a nem­zetközi sanzonfesztiválon, amelyet az ABC Színházban rendeztek meg tizenhárom művész részvételével. SZABÓ G. LÁSZLÓ A zene, mint tudjuk, nem ismer határokat. Sem földrajzi, sem nyel­vi határokat. Ugyanez a megállapí­tás érvényes azonban a nívós szín­házi előadásokra is. Egy rendkívüli tehetséggel megáldott művész pro­dukcióját akkor is érti a közönség, ha az általa beszélt nyelvből egyet­len kukkot sem ért. Eszenyi Enikő­től, a sanzonfesztivál dédelgetett kedvencétől most biztosan tanul­tak a csehek, de értették őt francia, svájci, dán, ír és lengyel kollégái is. Igaz, „útmutatói’ azért kaptak tőle. Az első este tíz dalhoz, a gálán ket­tőhöz. Elképesztő nyelvi mixtúrá­ját, amelyről most már ugyanolyan híres, mint eredeti tehetségéről, a tavalyai tapasztalatok után való­sággal kikönyörögték a fesztivál szervezői. Tavaly ugyanis már sze­repelt ezen a rendezvényen, az idén már visszahívták. S ebben minden valószínűség szerint az is szerepet játszott, hogy Eszenyi Eni­kő a tenyeréből, de talán stíluso­sabban fogalmazok, ha azt mon­dom: a szájából eteti a közönséget. Tavalyi fellépése szakmai körökben is akkora visszhangot váltott ki, hogy külföldi kollégái közül nem egy úgy jött a fesztiválra, hogy tu­dott róla, hallott páratlan kommu­nikációs képességéről. Színészi te­hetségének teljes fegyvertára mel­lett ugyanis sajátos nyelvi mixtúrá­ját is beveti. Ez a kettő együtt aztán ámulatból bámulatba sodorja a né­zőket. De olyan fokon, hogy még mielőtt rendkívüli tehetségű zon­gorakísérője, Darvas Ferenc, a ne­ves zeneszerző leütné az első han­got, Eszenyi Enikő a rá jellemző lingvisztikái magánszámmal olyan hangulatot teremt, hogy a nézők ujjongva tapsolnak neki, a végén pedig már szinte tombolnak, hi­szen ilyen orosz-magyar-cseh- szlovák-angol nyelvi egyveleget - amelyben grammatikai szabályok egyáltalán nem léteznek, a kör­mondatok vagy a hirtelen odail­lesztett szavak mégis szellemesek, illetve helyénvalóak, kimerítőek -, eddig aligha hallott. Hogy konkrét példával éljek: a Gyere, te nie­mand! című dalt, amellyel magyar színpadon is egetverő sikert arat, Prágában a következő módon kon­ferálta fel: „Toto je gyegyinagyevocska, taka chcem bity herecska, szamozrejmi, tam direktor, muszis dobrzse szpevaty, no a potom uvigyis!” A többit már zenével, magyar szöveggel adta. De úgy, hogy a jó­ízű nevetéstől a könnye is kicsor­dult a nézőnek. Szép Émő Életraj­zával pedig majdnem megríkatta a közönséget. Komédiából drámába úgy lépett át, olyan játszi köny- nyedséggel, hogy vágni lehetett a csendet. Előbb persze jött a „fordí­tott” szöveg: „Prepacstye, nyemam lepšie szlova, budu szpevaty ob kurva, pardon, muszis hovority prosti­tútka. Ona lubit sperki, parfümi, auto, satí, i potom ona igyot takovo meszta, kgye mnoga bagatij csela- vek, on dumajet, sto zsena eta zve­ra, i potom ona igyot takoj densz- parkett, i potom konferansz, sza­mozrejmi on uzse opitá, i nyeviem kto dajot jeden pivo, jeden rúzsa. Potom ona igyot v parke, i tam ad­na ona, velmi csascse, i sztrecsa ona maladoj kluk, lepse maladij, ako ona, i onyi szpolu vizsut zvezdi, i ona dufajet, sto bugyet lepšie zsizny, i potom konklúzió: precso takoj vörld, i mama uzse pluca bö­lény, kaslajet furt, kicsit kricsajet, kgye moj gyevocska, papa tozse opitá, i poetamu ona takoj. No, kész! Hotovo!” A hatást tessék hozzáképzelni! Eszenyi Enikő belakja, beéli, be­ragyogja a színpadot. Eljátszik min­dent, amit Szép Ernő szövegével el­játszhat, balerinaként használja a széket, színésznőként a teret. Felre­pül, alászáll, suhan, zuhan, megka­paszkodik, magába roskad, szívét- lelkét, minden kínját-fájdalmát ad­ja a dalhoz, kitárulkozik - és úgy marad. Sikere frenetikus. íme, egy fesztivál, amely életben tart egy műfajt! Pontos képet ad ar­ról, hogy különböző országokban miképpen művelik, a nézők reakci­ójából pedig egyértelműen kitűnik: imádják az emberek. Sanzonének­lésre általában azok adják a fejüket, akik a dalok által akarnak kifejezni valamit. Pár nap alatt ennyi tehet­ség ritkán találkozik a színpadon. A gálaestet követően ráadásul egy­másnak énekelnek a művészek. Mindenki úgy hallgatja a másikat, mintha ő énekelne. Nincs vetélke­dés, művészi licitálás. A show csu­pán folytatódik. Egy-egy dalt oly­kor három zongorista kísér. Egy­szerre. Ilyen hatkezest ritkán lát­hall az ember. Vagy soha. A fő té­mát mindig az játssza, aki az adott művésszel együtt lépett fel, s ott ül mellette két másik (például egy cseh és egy francia) zongorista, há­rom zeneszerző, akik a hangszer virtuózai, s valami olyat hoznak létre, ami egyszeri és megismétel­hetetlen. Az előadók pedig mindig találnak egy dalt, amelyet minden­ki a maga nyelvén szólaltat meg. Edith Piaf Uram, uram! című san­zonját a Kolozsvárról Párizsba ke­rült, remek Szilágyi Enikő franciá­ul, Renata Drösslerová csehül, Eszenyi Enikő pedig magyarul éne­kelte el. A magyar „sanzonetka” azonban még ezt is meg tudta spé- kelni. A dal felénél ugyanis rájött, hogy a kottalapok a harmadik oldal után más számmal folytatódnak, ő azonban akkor is bátran belevá­gott. A finom átmenet itt is meg­volt. Az Uram, uram... után így szó­lalt meg a Nem bánok semmit sem! Prágai kollégái, akiket a Nemzeti Színházban rendezett, már látták játszani Eszenyi Enikőt. Pár évvel ezelőtt, amikor a Vígszínház az Össztánccal vendégszerepeit a Rendi Színház falai között. Most két színésze, aki szabad volt a gála napján, egy másfajta Eszenyi- esszenciát kapott. Pavla Beretová Anarda szerepét alakítja a „panyi rezsiszérka” leg­utóbbi prágai rendezésében, A ker­tész kutyájában. A szolgálólányok egyikét, aki a nápolyi kocsmában szenvedélyes táncba keveredik Tristánnal, a főhős jóképű szolgá­jával. „Másodéves főiskolásként kerül­tem be Enikő rendezésébe. Én ezt hatalmas szerencseként élem meg azóta is. Rögtön a Nemzetiben kez­deni, tehetséges fiatal kollégák­kal... ez keveseknek adatik meg a pályán. Az első próbán meg is ijed­tem egy kicsit. Enikőből sugárzott az erő, a tehetségét pedig pillana­tok alatt felmértem. Ó nem kicsi­ben ilyen vagy olyan. Nagyon nagy­ban. Én is így voltam vele. Égjük nap nagyon szerettem, a másikon nagyon nem. Amikor nem, csak azért nem, mert úgy éreztem, nem tudok annyit adni neki, mint amennyit ő ad, ő mutat nekem, vagy amennyit elvár tőlem. Ma is tátott szájjal néztem. Az egyik pilla­natban szívből nevettem, a másik­ban meg könnyes volt a szemem. Rendkívüli hatással volt rám. Tü­dőm, hogy Prágában, szakmai kö­rökben magyar orkánnak hívják. Szerintem ő még ennél is nagyobb erővel, a tájfun erejével adja tehet­sége legjavát. Most sem vártam tőle ennyit. Két dallal két életet mutatott meg, de úgy, hogy minden rezzené­se szinte belém égett. Nem azt mon­dom, hogy neki volt a legjobb hang­ja, de hogy a legjobban adta elő a dalokat, azt ki merem mondani.” Michal Slaný a Sok hűhó semmi­ért, a Tévedések vígjátéka és a Víz­kereszt után A kertész kutyájában negyedszer dolgozott magyar ren­dezőjével. „Játszani a próbákon is láttam őt, hiszen szívesen megmutatja, hogy képzel el egy jelenetet, éne­kelni viszont most hallottam elő­ször. Annyira meglepő számomra, amit nyújtott, hogy nem is vagyok képes szavakba önteni, amit érzek. Tüdtam, hogy kitűnő színésznő, de hogy ennyire...! Nem csak szépen énekelt, hanem annyira őszintén, annyira a szívéből, hogy szinte át­folyt belém minden, amit ő érzett. Megperzselt az energiája. Megérin­tett a leikével. Az első dalban vér­beli komédiásként jeleskedett. Olyan szellemesen, olyan érzékle­tesen adta elő, hogy szinte minden szavát értettem, bár magyarul én csak egyetlen összefüggő monda­tot tudok, amelyet a Sok hűhó sem­miért budapesti vendégszereplé­séhez tanultam meg. Enikő sokol­dalú tehetség, nagyon nagy játé­kos. Úgy kiszínezi a dalt, ahogy senki. Nem spórol ki belőle egyet­len érzelmi rezdülést sem. Ami pe­dig a bevezető szövegeit illeti: bár erről az oldaláról jól ismerem őt, hiszen a próbákon olykor velünk is így beszélt, ezen is nagyszerűen szórakoztam. Bevallom őszintén, nem tudtam, mi vár rám, de amit most kaptam tőle, az is egy életre szóló élmény marad.” Michal Slaný és Pavla Beretová A kertész kutyájában (Hana Smejkalová felvétele) A Pegazus Alkotópályázat eredményhirdetése Díjátadás diákíróknak UJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom