Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-26 / 146. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 26. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ jiiiiiwjniníii^'iriipwiwťirr nr™ii»»w-. ■4.'.^-^-.-.-^**.^-« Omar molia üzent Omar molia, az afganisztáni tálibok vezetője képtelennek nevezte a nemzetközi koalíciót és az afgán kormányt az or­szág válságának megoldására. A Geo TV nevű független pa­kisztáni tv-csatoma sugározta a magnószalagra felvett beszé­det. A tv-állomás szerint a be­játszott beszéd Omar molia szájából hangzott el táüb veze­tők nemrégiben lezajlott ta­nácskozásán, amelyet Afga­nisztán déli Hilmend tartomá­nyában rendeztek meg. A tv bemondója közölte: a beját­szott szöveg csak részlete a be­szédnek. A szalagon nem rög­zített részekben az az állítás is elhangzott a bemondó szerint, hogy a tálibok az ország nagy kiteijedésű területeit tartják ellenőrzésük alatt. 2001 őszén az amerikai hadsereg az afga­nisztáni belső fegyveres ellen­zékkel megdöntötte a tálibok uralmát. A tálibok azonban nem szorultak ki teljesen az ország területéről, sőt az utób­bi hónapokban megélénkült a tevékenységük, (mti) Nem számol Paroubekkel Václav Klaus cseh államfő jelezte: Jirí Paroubek, a vá­lasztáson második helyen vég­zett Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) elnöke akkor sem kap tőle kormányalakítási megbízatást, ha Miroslav To- polánek, a választásokon győztes Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke által felállí­tott hárompárti koalíciós kor­mány nem kap bizalmat a par­lamentben. „Ismételten jelez­tem neki, hogy az ilyen irányú reményei alaptalanok” - je­lentette ki Václav Klaus a Príma televízióban, (kés) Bejön a Kettős kötés Mihályi Pétert és Csillag Ist­vánt látszik igazolni a Nemzet­közi Valutaalap (IMF) negatív ítélete Gyurcsány Ferenc kor­mányfő konszolidációs tervé­ről, akik Kettős kötés című, áp­rilisban megjelent kötetükben felhívták a figyelmet a „félin­tézkedések” veszélyére - írta hétvégi számában a Le Figaro francia napilap. Súlyos pénz­ügyi válságba süllyedt Ma­gyarország címmel a párizsi konzervatív újság részletesen ismerteti az államháztartási konszolidációt célzó magyar tervet és a Financial Times cí­mű brit pénzügyi lap csütörtö­ki cikke alapján az IMF arról alkotott véleményét, amely az aktuális problémákhoz képest nem megfelelőnek ítélte az el­sősorban adóemelésen alapu­ló intézkedéscsomagot. A Le Figaro szerint Magyarország rossz gazdasági teljesítményét követően Gyurcsány szociál­demokrata kormánya súlyos pénzügyi válságba került, s a piacokon is egyre rosszabb a helyzet: a tőzsde és a forint fo­lyamatosan veszít értékéből, a befektetők menekülnek az or­szágból. Áprilisban Mihályi Péter közgazdász, a Közép-Eu­rópai Egyetem (CEU) tanára és Csillag István volt gazdasági miniszter Kettős kötés című kötetükben megfogalmazták javaslataikat a pénzügyi vál­ságelkerülésére. (mti) A támadásnak 32 halálos áldozata volt; ma sem tudni, kik dobták le a bombákat Hatvanöt év telt el Kassa bombázása óta 1941. június 26-án felségjel nélküli repülőgépek bom­bázták Kassát. A magyar ka­tonai és politikai vezetés 1941 tavaszán több infor­mációt is kapott a küszöbön álló német támadásról a Szovjetunió ellen. MTl-HÁTTÉR Werth Henrik vezérkari főnök májusban és júniusban három em­lékiratot teijesztett a kormány elé, melyekben azt követelte, hogy lép­jenek érintkezésbe a németekkel és „tegyenek formális ajánlatot a német-orosz háborúban való ön­kéntes csadakozásunkra.” Az 1941. június 22-én megin­dult támadás után a magyar kato­nai vezetés a Wermachttal erős nyomást gyakorolt a kormányra a háborúba való mielőbbi bekapcso­lódás érdekében. Növelte a vezér­kar támadó kedvét, hogy gyors né­met diadalra számított, a keleti hadjárat időtartamát hat hétre be­csülték. Bárdossy László kormány­fő június 23-án elfogadtatta a dip­lomáciai kapcsolatok megszakítá­sát Moszkvával. Molotov külügyi népbiztos e napon közölte a moszkvai magyar követtel: a szov­jet kormánynak nincs támadó szándéka Magyarországgal szem­ben, s a területi revízióhoz is haj­landó támogatást nyújtani. Ezt Bárdossy elhallgatta a kormányzó és a parlament előtt. A németek nem igényelték hiva­talosan a magyar hadsereg részvé­telét a háborúban, az önkéntes csadakozásra Horthy kormányzó és Bárdossy sem hajlott, ezért ka­póra jött nekik a kassai légi táma­dás. Kassát június 26-án, délkeled hányból érkező, majd ugyanarra távozó, felségjel nélküli gépek 13 órakor 29 közepes bombával tá­madták meg. A város légterét védő 217. számú ágyús üteg tüzet nyi­tott, találatot nem ért el, ám két lö- vege három lövés után használha- tadanná vált. A légitámadásnak 32 halálos áldozata, 82 sebesültje volt, 24 lakóházban, a Postapalotában, 2 laktanyában, az út- és közműhá­lózatban 3 millió pengőre becsült veszteséget okozott. A bombázókö­telék vezérgépe később Enyickére dobott le egy bombát, amely nem robbant fel. Erről, és egy Kassán fel nem robbant bombáról megállapítot­ták, hogy szovjet gyártmány - ám e bizonyítékokat csak a támadás után egy hónappal hozták nyilvá­nosságra. Hasonló jellegű bom­batámadásokat június 22-ét kö­vetően szovjet repülőgépek haj­tottak végre román és szlovák vá­rosok ellen. Diplomáciai kapcsolat híján a kormány nem tehetett fel kérdést az ügyről a szovjet kormánynak. Bárdossy úgy gondolta, a katonák a németekkel megegyeztek: a tá­madó gépeket szovjetként állítják be. Horthy kormányzó még a kor­mány döntése előtt megtorló akci­óra utasította a légierőt, az június 27-én intézett támadást szovjet vá­rosok ellen, július 1-jén egy 40 ezer fős magyar seregtest lépte át a szovjet határt. Bárdossy csak július 24-én kérte a parlament hozzájá­rulását, a jóváhagyás október 23- án született meg. A hadsereg hivatalos közlése szerint az akciót szovjet gépek hajtották végre. Ezt a politikai ve­zetés elfogadta, Krúdy Ádám kas­sai repülőtér-parancsnok jelentéi sét, aki német típusú gépeket is­mert fel, Bárdossy mind az állam­fő, mind a parlament előtt eltit­kolta. A kormány 26-án délután tartott ülésén csak Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter tartotta korainak a hadiállapot bejelentését, véleménye az volt, hogy várják meg, míg a németek politikai vonalon kérik a hadba lé­pést. A kormány azonban úgy döntött: „Magyarország a hadiál­lapotot a Szovjetunióval beálltnak tekinti”. Ezt Bárdossy a képviselő­házban június 27-én jelentette be - holott a hadüzenet a parlament joga volt. A támadás elkövetői azóta sem ismertek. Van olyan vélemény, hogy talán német akció lehetett a román légierő bevonásával, hogy szovjetellenes támadásra buják a magyar hadvezetést. Más elképze­lés szerint eltévedt szovjet gépek akciójáról van szó, célpontjuk a szlovák Eperjes német rádióadója lett volna. Az eltelt évek során a kérdést többen kutatták, de az az­óta fellelt dokumentumok révén sem tudták megoldani. KOMMENTÁR Ha kell, az ördöggel is... BARAK LÁSZLÓ Szlovákiában Csehországhoz és Magyarországhoz hasonlóan szülte hajszálra „döntedennel” végződtek a parlamenti választások. Azzal a különbséggel, hogy a szlovákiai döntetlen nyomán szülte lehetet­len teljesen szalonképes kormányt alakítani... Tegyük hozzá, kizáró­lag elvi és erkölcsi értelemben igaz ez. Mert vajon mi köze van a gya­korlati politizálásnak az oly fennköltnek tetsző erkölcsi princípiu­mokhoz? Túlajdonképpen vajmi kevés! Az erkölcsi indíttatású, elvi politizálás ugyanis jellemzően a kávéházi asztaltársaságok sajátja. Oly távol esik a hétköznapi valóságtól, mint Benedek Elek sárkányos fabulái a New York-i ikertornyok tragikus sztorijától... Normális eset­ben a gyakorlati politika célja - ha cinizmusnak tűnik, ha nem (!) - mindenkor és mindenütt az aktuális hatalmi pozíciók megszerzése. Következményként pedig az érdekérvényesítésre való törekvés do­minál. Méghozzá, minden ellenkező előjelű okoskodással ellentét­ben, mindenekelőtt a mindenkori választók érdekében! Szlovákiá­ban most tehát a legkevésbé sem üdomos olyasmin rágódni, hogy kormányozzon-e, kormányozhat-e például a jobboldali értékrendet valló MKP a Robert Fico-féle baloldali Smerrel. Már ha a választások győztese most már végre jegelné legalább a „saját magyar kártyá­ját”, és érdemben szóba hozná a két párt közti koalíciókötést! A szlo­vák konzervatív kereszténydemokratákat tömörítő KDH egyre kíno­sabbnak tetsző ódzkodása is ezért okafogyott és kontraproduktiv. Sőt közveszélyes, mint minden egyéb törekvés, amely célirányos el­vekre és erkölcsökre épül. Vagyis a bigott fundamentalizmus kategó­riájába sorolandó. A kádéhások jelenlegi moralizálásának- párton belüli hatalmi harcának (?) - egyik lehetséges következménye lehet ugyanis, hogy a Mečiar által terhelt HZDS-t hozhatja helyzetbe. Szélsőségesebb esetben pedig az idült magyargyűlölettel operáló Ján Slota és csürhéje számára nyitja meg a kormányzáshoz vezető kiskaput... Mert kétségtelen, ha Robert Fico kénytelen-kelletlen kö­zeledését végleg elutasítja a KDH, és netalántán az MKP is, akkor ő, egyéb lehetőség híján a szervilis „cselédszakszervezetté” szelídült HZDS mellé Slotáékat hívhatja meg az általa alakítandó kormányba. Ezt a Smer-HZDS-SNS alkotta bugriskoah'ciót a szlovákiai magya­rok szenvednék meg a legfájdalmasabban. Az MKP tehát majdnem reménytelenül „ítéltetett” kormányzási pozícióra. Nem utolsósorban saját választói által! Hiszen nyüván lehetetlen lenne elhitetni velük, hogy politikusaik kizárólag „elvi és erkölcsi alapon” juttatták kor­mánypozícióba Slotát. Az üyen helyzettől még az is nagyságrenddel jobb - ha kell, az ördöggel is alapon -, ha az immár tényleg egyre ve­szélytelenebbnek tűnő Meäart is elfogadjuk egy időre partnernek - Robert Fico mellé... Van egy harmadik - egyelőre ugyan a legtávolabbinak tűnő, ám Szlovákia és az EU számára is a legmegnyugtatóbb - lehetőség is. Nevezetesen, hogy Mikulás Dzurindát kínálja meg Fico a kormány­zással. Ugyancsak egyáltalán nem elvi, erkölcsi alapon! A szlovákiai magyaroknak ez esetben sem kellene feltétlenül hoppon maradniuk. Ha ugyanis Ficónak van egy csepp esze, könnyedén felméri, hogy a rendkívül dörzsölt Dzurindát csak a tapasztalt és megbízható MKP- politikusok segítségével lenne képes féken tartani... Azon a további előnyön túl, hogy e három pártnak egymástól teljesen elkülönülő szavazótábora van. Amely tény szinte tökéletesen kizárja az egymás­sal szembeni rivalizálás kockázatát! FIGYELŐ Hiba volt a jólét illúzióját kelteni Több kérdésben is elismerte a kormányzó szocialisták és saját kormánya hibáját Gyurcsány Fe­renc miniszterelnök, s egyetért azzal, hogy hiba volt évekig a jó­lét illúzióját kelteni. Utólag vitat­hatónak nevezte, hogy a szocia­listák megpróbálták a választási kampány központi témái közül kiiktatni a költségvetés helyze­tét. „Elismerem, az elmúlt hat évben nem tudtuk pontosan ösz- szeegyeztetni a szociális szük­ségletet a gazdasági lehetősé­gekkel” - válaszolta a kormányfő a Vasárnap Reggel című hetilap­nak adott interjújában arra a kér­désre, nem lett volna-e jobb olyan gazdaságpolitikát folytat­ni, amely nem kelti az emberek­ben évekig a jólét illúzióját. Gyurcsány ezt azzal magyarázta, a folyamatos ígérgetéssel csap­dába ejtették magukat a pártok. JEGYZET Szlovák-magyar kakofónia JUHÁSZ KATALIN Ezt hallgassák meg! A zenerajon­gók legnagyobb örömére szombat délután egyszerre két program is zajlott a kassai főutcán, ráadásul egymástól alig negyven méternyi­re, bőven tojásdobálási távon be­lül. Mindkét akció társszervezője a városi hivatal, illetve a megyei hivatal volt, minkét esetben a fő­polgármester vállalta a fővédnök­séget, és a maga nemében mind­két esemény hangulatos lett vol­na, ha valamelyik hivatalnok elő­zőleg belenézett volna a naptár­ba. A dolog azért ciki, mert egy „hótszlovák” és egy „hótmagyar” esemény feszült egymásnak, hogy végül a hangerő segítségével győzzön a Jobbik”. A kassai álla­mi színház előtti terecskét újab­ban előszeretettel használják ki nyári zenélgetésre, különböző esti programokra csábítva a korzó né­pét. így tettek a Cassovia Folkfest országos népdalfesztivál szerve­zői is, akik a gyerek-folklórcsopor- tok találkozójának résztvevőit a versenyprogram bemutatása után kivezényelték a térre egy ráadás­produkcióra. Maga a verseny a ré­gi városháza színháztermében zajlott, abban az épületben, amelynek erkélyén, az eredeti műsortervhez híven, pontban dél­után öt órakor megjelent a Rákó­czi Tárogatóegyüttes, és rázendí­tett a Csínom Palkóra. A fejede­lem újratemetésének századik év­fordulóját fél éven át ünnepli a város, úgy látszik, „odafent” rájöt­tek, idegenforgalmi szempontból sem mellékes, hogy a kuruc sza­badságharc vezére a kassai dóm­ban nyugszik. A makulátlan kivi­telezésre azonban már nem ma­radt energia, például nem egyez­tettek a városban zajló egyéb ese­mények szervezőivel. Emiatt ti­zenöt percen keresztül mérkőztek egymással a tárogatósok és a szlo­vák népi zenekarok, illetve ének­lőcsoportok. A két szervezőgárda e kakofónia közepette igyekezett szót érteni, illetve mindkét fél vo- nogatta vállát, azt bizonygatva, hogy szabályos engedélyük van, méghozzá ugyanarról a hivatalos helyről. Ezért hát folytatták. A szlovák folkloristáknak eszükbe sem jutott, hogy tíz percre teret adjanak a négy budapesti ven­dégnek, akik előbb egy népi ze­nekart, majd egy jól kihangosított leánykórust igyekeztek lenyomni, sikertelenül. A csata kimenetele jól hallhatóan eldőlt, a kuruc se­regek vereséget szenvedtek, el is kotródtak az erkélyről, az ellentá­bor elégedett tapsától kísérve. Higyjék el, röstellem magam, amikor leírom, hogy mindkét fél részéről taplóság volt, ami tör­tént. A magyar szervezőknek nem kellett volna a szlovák folk­lóresemény közepén az erkélyre zavarniuk a tárogatósokat. A szlovák folkloristák pedig szüne­teltethették volna a programot, a műsorvezető bemondhatta vol­na, hogy bonuszként most kuruc kori tárogatómuzsikát hallhat a nagyérdemű. A rugalmasság azonban nem a szervezők sajátja. Ezért a két akció közönsége per­cekig vicsorgott egymásra, ifletve értetlenül csóválta a fejét. És ez akár szimbolikusnak is tekinthető... Nem megmondtam otthon, hogy vedd ki a kontaktlencséd?! (Peter Gossónyi rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom