Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-26 / 146. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 26. www.ujszo.com Rendkívül sok színvonalas előadást tekinthettek meg az érdeklődők. Talán többet, mint eddig akármikor. Jókai Napok - a Nagyok ítélete A Herner Ferike faterja - a losonci Kármán József Színház (Kiss Gábor felvétele) A hétvégén kezdődött trencsénteplici 14. Nemzetközi Art Film Fesztivál díszvendége, Jacqueline Bisset kapta idén a Színészmisszió Díjat. A neves színésznő - egyébként Angelina Jolié keresztanyja - tiszteletére emléktáblát helyeztek el a Dicsőség Hídján. Szlovákia nyári mozgóképesfesztiválja július 1-jéigtart. (ú) (SITA-felvétel) Hagyományőrzők országos seregszemléje Tűzugrás a parkban ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Zselíz. Több mint másfél évtizednyi szünet után a hét végén ismét megrendezték a városban a profi és amatőr népi tánccsoportok, hagyományőrzők központi seregszemléjét, a XL. Országos Nép- művészeti Fesztivált. Péntektől vasárnapig töbh tucat együttes szórakoztatta a Schubert parkba küáto- gató közönséget, s az egyes tájegységek szokásait, hagyományait felvonultató csoportok mellett a nézők egyebek közt az Ifjú Szivek Tánciskola II. című produkciójának, a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes őszre elkészülő új műsora részleteinek, valamint Lakatos Róbert és a RÉV világzenei ízeket, elemeket is megcsillantó koncertjének tapsolhattak. A helyszín kiválasztása bizonyult a legfrappánsabb ötletnek: végre ismét az Esterházy- kastély és a patak közti területen, látványban, akusztikában a park leginkább megfelelő részén zajlott a seregszemle, ahol a természetes környezet is adott a szabad téri kulturális rendezvények megtartásához. Szombaton este fél tizenegykor még szinte telt ház volt, a sok kisgyermekes, fiatal család jelenléte pedig kellemes, családias hangulatot teremtett a parkban, s mindehhez a jó idő is hozzájárult. A helyi művelődési otthonban a régi nagy fesztiválok pillanatait felidéző fotókiállítást nézhettünk meg olyan, azóta legendaként emlegetett fotósok lencséjén keresztül, mint Gyökeres György, Prandl Sándor, Kontár Gyula. Különösen a gyerekek körében aratott nagy sikert a péntek éjjeli, Szent Iván-éji tűzugrás, táncházak, kézműves-bemutatók is tarkították a programot. Tegnap a folklórműsorok mellett Anyalai Pepes Sándor zenekara húzta a parkban a talpalávalót, délután öt órától pedig a budapesti Balogh Kálmán cimbalomegyüttese koncertezett. A negyvenedik országos seregszemle - ahhoz képest, hogy szervezésébe már csak a biztos céltámogatás megnyerése után, május elején kezdtek bele - az újdonság erejével hatott, jövőre pedig szakmai minősítő versenyként is funkcionálna. A kulturális minisztérium és a Határon Túli Magyarok Hivatala jóvoltából mintegy 600 ezer koronát biztosítottak a három napra, a Csemadok országos, területi és helyi szerveinek támogatásával. (buch) Megvolt minden, ami egy jó fesztiválhoz kell: szórakozás, nevetés, sírás, bulizás, kialvatlanság, zene, tánc és persze színház és szúnyog minden mennyiségben... Volt naponta megjelenő fesztiválújság, a Visszhang, mely nélkül a Jókai Napok esetleg jókai napok lehetne. A Bárány János által vezetett stáb igazán kitett magáért, taps nekik... ROZBROY VIKTOR A fesztivál rendezőit ugyanúgy köszönet illeti precizitásukért, az egy hétig tartó fesztivál alatt egyetlen egyszer sem fordult elő programcsúszás, nem voltak gondok a technikával, szállással. Péntekről szombatra A fesztivál utolsó versenynapján három előadást tekinthetett meg a közönség. A füleki APROPÓ Kis- színpad Fulkó lovag című rendhagyó előadása kezdte a sort, délután, mivel a Párkányi Színkör délelőtti Padlása betegség miatt elmaradt. A Füleki Gimnázium diákjait évek óta vezető Szvorák Zsuzsa a tőle megszokott magas színvonalú előadással kápráztatta el a nézőket. Hiheteden öüetgazdagsággal dolgozta fel Fulkó lovag Fülekhez kötődő legendáját. Az Érsekújvári Rockszínpad Mária evangéliuma című rockoperájával próbálta sokkolni a közönséget. A sokkolás sikerrel járt. Hogy miről is szólt az előadás? A sztorit mindenki ismeri. Ami viszont a rendező kétségbevonha- tadan kreativitására vall, hogy képes volt a történetbe beleötvözni a modern diszkótechnika minden vívmányát: szemet rázó sztro- boszkóp, videoprojektorral a háttérben vetített, bambulásra csábító Windows képernyőkímélő, cikázó reflektorok, fénysávok a közönség felett... S ehhez járult az ugyancsak hihetetienül kidolgozott szoborszerűen statikus mozgás. Erről ennyit. A Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre ez éven nem remekelt a fesztiválon. A záróelőadás kivívta a nézők csalódását. Az ötlet jó volt: videoprojektorral vetített háttér és a színészek játékának ötvözete, melyek egymást kiegészítették volna. A vetített és a színpadon előadott, összhangba hozott jelenetek sora akár nagy durranás is lehetett volna - de nem volt az. A NYEKK Kultuszfilm című darabja érdekes megoldások ötlettára volt. A baj talán az volt, hogy Tóth Gábor, a darab rendezője sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett az előadás technikai megoldásaira, mint a jelenetek kidolgozására, a darab egységének megteremtésére. A szombat délelőtti záróelőadás versenyen kívül vett részt a fesztiválon. Carlo Goldoni műve alapján színre vitt variációkat Nyári kalandozások címen Perényi Balázs készítette el az évente megrendezett nyári színjátszótárban. Az előadás a maga nemes egyszerűségében fantasztikusan ötletgazdag volt. Látni kell! Végeredményben... Kezdjük mondjuk itt... Ezen az éven rendkívül sok színvonalas előadást tekinthettek meg az érdeklődők. Talán többet, mint eddig akármikor. Voltak viszont olyan előadások is, melyeknek egyáltalán nem kellett volna részt venniük a Jókai Napokon. És itt felmerül egy fontos kérdés. Ha volt válogatás, akkor miért voltak itt ezek az előadások? Miért válogatták őket be? Azért, hogy a sárba tiporhassák őket? Mert azt tették. A jövőre nézve két lehetőség kínálkozik: legyen válogatás, s akkor hozzák el azokat az előadásokat, amelyek elérik a válogatók által megkövetelt színvonalat. Akkor nem kell senkit sem sértegetni és lealázni. Vagy: ne legyen válogatás, minden jelentkező vehessen részt a fesztiválon, vállalva a felelősséget darabja színvonaláért és a kritikáért. De az, hogy elhozzuk őket, aztán lealázzuk, nem tisztességes dolog. Istenek és a többiek Ami a díjazásnál a zsűrit kivéve senki számára nem volt világos: miért? Miért van az, hogy bizonyos előadások, amikről az emberek boldogan jöttek ki, mert ott csodát láttak, alul lettek értékelve, más előadások pedig, amikről a megkérdezettek a legjobb esetben any- nyit mondtak, „elmenti’, olyannyira megnyerték a zsűri tetszését, hogy egekig magasztalták azokat. Igen, egyszerűnek tűnik a válasz: a zsűri jobban ért hozzá. Pont. Mégsem. Pontosvessző; akkor viszont felmerül a kérdés: ha annyi hozzá nem értő amatőr színjátszó van egy fesztiválon, akik kollektív véleményét nem tükrözi a zsűri véleménye, akkor mi értelme van az egésznek? Valószínűleg semmi. Ássuk el a szlovákiai magyar amatőr színjátszást jó mélyre, mert itt csupán rossz ízléssel rendelkező, kreativitás hiányával küszködő, az igazi színházi értékeket felfogni, megérteni és befogadni képtelen színház- csinálás folyik. A fesztivál jó volt. Nagyon jó. Talán jobb, mint az eddigi években bármikor. Mégis azt hiszem, a díjkiosztás fél órája hatalmas csalódás volt mindenki számára. S itt nem csak azokról beszélek, akik nem kaptak díjat. Hanem mindenkiről, aki látta az előadásokat, s felvállalta, „igenis, nekem rossz ízlésem van, nem értek a színházhoz, mert nem értek egyet a zsűri döntésével”. A Jókai Napok célja nem az, hogy ott egyeseknek (esetleg isr merősöknek) örömet szerezzenek, a Jókai Napok a szlovákiai magyar színjátszásért van. Az öröm vagy a sikerélmény szerzésének más módjai is vannak. Ha viszont verseny, akkor legyen tisztességes, vagy ne legyen verseny, ne legyen fődíj, nívódíj, különdíj, legjobb ilyen-olyan díj. Szlovákiában valami elindult, valami nagyon szép, nagyon értékes. Valami, ami teljesen más, mint amit a fesztivál idei zsűrije megkövetelt - nem ártana talán ott is újítani. Ennek érzékeltetésére idézném az egyik fesztiválozót, akinek kijelentését heves bólogatás követte: ,Jia az a jó színház, amit a zsűri jónak tart, akkor én nem akarok színházat csinálni”. Díjazottak ♦ Fődíj: Kármán József Színház, Losonc ♦ Nívódíj - felnőtt színjátszó együttes: Zsírkutya csoport, Komárom ♦ Nívódíj - diákszínjátszó együttes: Apropó Diákszínpad, Fülek ♦ A Csemadok OT díja: Novus Ortus Diákszínpad, Dunaszerdahely a Yerma című dráma színpadra állításáért ♦ Rendezői díj: Szvorák Zsuzsa, Fülek ♦ Rendezői díj: Krizsik Alfonz, Losonc ♦ A legjobb női alakítás díja: Csánó Szabina, Huber Gabriella, Papp Denisza, a dunaszerdahelyi Novus Ortus Diákszínpad tagjai ♦ A legjobb férfialakítás díja: Csák István, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, a losonci Kármán József Színház tagjai ♦ Ferenczy Anna-díj: Szabó Erika, Galánta ♦ Díj a legkreatívabb előadásnak - Csémy Éva díja: NYEKK Színpad, Nyitra , ________. OTTHONUNK A NYELV Va lorizálás és indexálás Családias hangulat uralta a fesztivált (Fábián Gergely felvétele) SZABÓMIHÁLY GIZELLA Gondolom, ha megkérdeznénk egy szlovákiai nyugdíjast, mint jelent a valorizáció/valorizálás szó, akkor azt felelné, hogy nyugdíjemelés, s ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen rendszerint ebben az összefüggésben - esetlegesen más állami juttatás kapcsán - szerepel lapjainkban e szó. Az idegen szavak szótárai szerint azonban a valorizáció/valorizálás jelentése ennél jóval általánosabb: ’értékjavítás, felértékelés’, illetve még inkább kifejtve: ’új érték megállapítása a régi érték meghatározott százalékában a pénzértékcsökkenése okozta veszteség kiegyenlítésére’. Szótárainkból az is kiderül, hogy az így értelmezett valorizáció/valori- zálás szóval azonos jelentésű az indexálás: mind a Bakos-féle Idegen szavak szótárában, mind pedig a Tótfalusi-féle Idegenszó-tárban az utóbbi csak utaló címszóként szerepel, az értelmezés a valorizáció címszó mellett olvasható. Az általános szótárak az indexálási és a valorizálás-1 szinonimának minősítik, a valóságban azonban mégsem azok, egy-egy adott közgazdasági vagy pénzügyi területen jelentésük szűkebb, és nem cserélhetők fel egymással. Magyar- országi szövegekben a valorizá- dó/valorizálás szó például ilyen szókapcsolatokban fordul elő: adójóváírás, gépjárműadó, adósávok valorizálása; az indexálás pedig üyenekben: biztosítás vagy biztosítási összeg árak, tőke indexálása. A magyar szótárakkal ellentétben e két szó jelentése között a szlovák idegen szavak szótárai különbséget tesznek, ugyanis külön-külön címszóként szerepeltetik őket: a valorizácia szó az általánosabb jelentésű: ’felértékelés, értékjavítás, értéknövelés’, indexácia pedig a speciálisabb: ’az árszínvonal és a pénzmennyiség közötti automatikus kapcsolat bevezetése’, indexá- cia miezd ’a béreknek az áremelkedést követő, adott százalékban meghatározott emelése’. A szlovákban és a magyarban azonban nemcsak ez a különbség mutatható ki e két szó használata között: a bevezetőben említett nyugdíjbiztosításban is eltérő a jelentésük, s ez természetesen kihat arra is, hogy e tekintetben a szlovákiai magyar nyelvhasználat eltér a magyarországitól. Magyarországon ugyanis a nyugdíjbiztosítás kapcsán mind a valorizáció/valorizálás, mind pedig az indexálás szó használatos, de más-más jelentésben. A valorizáció a nyugdíjak megállapítására vonatkozik: nyugdíjba vonuláskor a nyugdíj összegét a havi átlagkereset alapján számítják ki. A nyugdíj alapjául szolgáló átíagkere- set megállapítása úgy történik, hogy a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári évben elért keresetet, jövedelmet a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazítják, ez ún. valorizációs szorzószámok alapján történik. A valorizációs szorzószámokat minden évben kormányrendelet állapítja meg, alapja az országos nettó átlagkereset növekedése. Az indexálás viszont a nyugdíjak összegének változtatása oly módon, hogy az tükrözze a megélhetési költségekben és az életszínvonalban bekövetkezett változásokat. Magyarországon tehát indexá- íós-nak nevezik azt, ami nálunk a valorizálás. Ez egyértelműen a szlovák valorizácia jelentésének és használatának a hatását mutatja, ugyanis a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos szlovák szövegekben döntően csak ez fordul elő, az indexácia legfeljebb csak szakszövegekben szerepel, elsősorban a švajäar- ska indexácia (indexácia na švajčiarsky spôsob) szókapcsolatokban. A svájci indexálás azt jelenti, hogy 50%-ban az inflációhoz, 50%-ban pedig a béremelések szintjéhez kötik az éves nyugdíjemelések mértékét (ez érvényesül most nálunk és Magyarországon is). Tüdatosíta- nunk kell tehát, hogy Magyarországon a valorizáció/valorizálás mint nyugdíjbiztosítási fogalom más jelent, mint nálunk.