Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-24 / 145. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas holdvilága. ’’ (AranyJános) CSALÁDI KOR ,y4 gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekéveL ” (AranyJános) 2006. június 24., szombat 10. évfolyam 25. szám Mindennapi kenyerünk: A menedékvárosok „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk" 12. oldal Szülők könyve: Alkalmazkodás csatiadtól iskoláig A gyermekkor változások sorozata, melyben nagy szerepet játszik a gyermek temperamentuma 12. oldal Táv-örökbefogadás — egy esély a tehetségeknek A tehetséges roma gyerekek felkutatása és támogatása a Pipacsok tervezet célja 14. oldal Érsekújvárott vasárnap is szívesen látogatják az óvodát, az idén tizenöt éves intézmény a gyerekeknek és a szüleiknek is értékes kulturális rendezvényeket biztosít Folytatódik a közös családi vasárnapok hagyománya Az életnek a vizéből sokan ittak június második vasárnapján a városban. A forrás, amelyből merítettek, kristálytisztán csörgedezett a Blaho Pál utcai magyar és szlovák nevelési nyelvű óvoda kertjében. SZÁZ ILDIKÓ Erről a bizonyos forrásról még annyit érdemes tudni, hogy kiapadhatatlan. Minél több gyermek és szülő fogyasztja, annál erősebben csörgedezik, mert olyan mélyből satjad, ahol őseink hagyományai, a népzene és a tánc szeretete gyökeredzik. Besorozták mesehősnek az apukákat Az óvodások és kisiskolások az érsekújvári nevelési intézmény szülői közösségének és dolgozóinak a meghívására érkeztek ezen a napon az óvoda kertjébe, hogy jó muzsikát, szép meséket hallgassanak. Écsi Gyöngyi, a jeles mesemondó először Gejza Pischingert, Érsekújvár polgármesterét koronázta királlyá, akinek jókora festett bajuszt kanyarított az orra alá, és jogart adott a kezébe. A polgármester bácsi szemmel láthatóan élvezte a szerepét, a gyerekek pedig sorra jelentkeztek kicsi királyfinak, majd pedig bátor katonának. A lányok tündérekként lejtették kecsesen a táncot. Az apukák sem maradtak ki a toborzásból, ügyességüket a közönség nagy tapssal jutalmazta. Az élemek és a halálnak az együvé tartozásáról, a kalandok során derék legénnyé serdülő főhős jó tulajdonságairól egyaránt új ismereteket szerezhettek a gyerekek. A főhős erejével felvértezve néztek a kicsik az újabb kalandok elé. A családi vasárnapon a rögtönzött színpadon a Szőttes táncosai húzták ezen a forró délutánon a talp- alávalót. Fogyott a bodzaszörp, a vajas és zsíros kenyér, miközben a kis táncosok a népzene jellegzetes hangszereivel ismerkedtek, és megcsodálták a táncos lányok ropogósra keményített szoknyáit. Az otthonról hozott sütiket majszoló gyerekeknek élvezetes bemutatót tartott a Tardoskeddről érkezett Buják Vince kosárkötő és fafaragó művész, aki nemrég kapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. A gyerekeket elsősorban az ostor fonása érdekelte, az ügyesebbek az apukák segítségével ki is próbálták, hogy simul a vessző a tenyerük alá. A leendő óvodások is beilleszkedtek A leendő magyar óvodások az óvónőkkel ismerkedtek. Egy kis mese, beszélgetés után, néhány perc múlva a szülők már a kerti padok hűvöséből figyelték, ahogy két-három éves csemetéik önfeledten hajtogatnak, festenek és drótA Szőttes bemutatóját piknikező családok kísérték figyelemmel ból, gyöngyökből életfát készítenek. A bátrabbak az ügyességi játékokba is beneveztek. A nagyobbak a Czuczor Gergely Alapiskola mellett működő Legolas íjászklub versenyzőivel mérhették össze erejüket, akik Száraz Attila tanár vezetésével nemcsak bemutatót, hanem egyfajta gyorstalpalót is tartottak a leendő íjászok számára - csakis művadra lőhettek a gyerekek. Az óvodakert alkotóműhelyében batikolni, ruhát festem is lehetett. Az apró kezek gondosan rátekerték a pólóujjakra a fehér madzagot, hogy a festés után az egykor fehér trikókon zöld térképek, rózsaszín virágok nyílhassanak. Útravaló kicsiknek és nagyoknak „A családi vasárnapok hagyománya lassan már öt-hét éves lesz. Óvodánk dolgozói elsősorban arra törekednek, hogy a gyerekek számára az intézmény látogatása az öröm forrásává váljék. A családi vasárnapok jóvoltából mára a szülők is megismerkedhettek az intézmény pedagógusaival, az óvodában zajló, munkával. Tudják, hogy itt csak tiszta forrásból merítünk a gyermekeknek. Ez a mi útravalónk, hogy szomjukat - kultúrszomjukat - a jövőben is olyan forrásból oltsák, ami a lelkűket is megfelelő módon táplálja” - tudtuk meg Szabó Eleonórától, akinek a családi vasárnapok szervezésében az óvoda minden egyes pedagógusa a segítségére volt. Az érsekújvári magyar óvodások családi rendezvényei, a pedagógusok szervezőkészsége irigylésre méltó. A Határon Túli Magyarok Hivatalának Szülőföld Alapja jóvoltából háromszázezer forint támogatásjutott az idén tizenöt éves intézménynek arra, hogy a gyerekeknek és a szüleiknek valóban értékes kulturális rendezvényt biztosítson. A rendezvényt szervező szülői közösség szerint jó helyre került a támogatás. Mint ahogy jó helyre kerülnek mindazok a gyerekek is, akik ebben az óvodában nevelkedhetnek. Tóth Lehel fotóművész fia, Bálint már óvodás, az anyuka ölén pihenő öcskös is ide szeretne majd járni Az apukákat besorozták katonának, hiszen kiálltak minden egyes próbát! (Csuport István felvételei) Teljes tizenöt napot töltöttem a tengernél - a szállás rendes volt, a koszt ízletes, az időjárás csodálatos, a tenger gyönyörű, kellemes, majdnem az ablakunk alatt Az optimista és a pesszimista hozzáállás meg a nyaralás FIALA ILONA Ez idő tájt már javában tervezi az ember a nyári szabadságot. Nekem pedig eszembe jutott a tavalyi nyaralásom, pontosabban az a mozzanata, amikor visszamentem a munkahelyemre, s felhevülve ecseteltem munkatársaimnak, milyen csodálatos nyaralásban volt részem. Teljes tizenöt napot töltöttem a tengernél - a szállás rendes volt, a koszt ízletes, az időjárás csodálatos, a tenger gyönyörű, kellemes, élvezetes... A szálloda strandja pazar volt, s főleg nagyon közel, majdhogynem az ablakunk alatt terpeszkedett a tenger. De sokat kirándultunk is, meglátogattunk magasabb igényűeknek fenntartott strandokat is, de mindig örömmel tértünk vissza a mi jó „vidéki” strandunkra, távol a városi zajtól, a diszkók, bulik központjától. Szinte jólesett a kollégák jóindulatú irigykedése. Két hét elteltével egyik kolléganőm is visszajött nyári pihenőjéből. De amüyen kedveden (ezt nagyon szépen mondtam) egész évben, ugyanolyan kesernyés- szomorkás-haragvó-háborgó hangulata volt a szabadság után is. Faggatni kezdtük^ hogy telt a tengerparti két hét. Ó pedig majdnem sírva beszélte el, hogy csapnivaló volt az egész: a szállás, amit szállodaként hirdetett az utazási iroda, csak egyszerű turistaszálló volt, a koszt egyhangú, a tenger koszos. Nem is tenger volt az, hanem mocsár! S váltig hajtogatta, hogy unalom volt a két hét, s alig bírta kivárni, hogy vége legyen. Sajnáltam szegényt, s kicsit zavarban voltam, hogy én agyondicsértem á magam nyaralását, miközben ők olyan csúnyán pórul jártak. Az egész családja fel van most háborodva, sirán- kozta, már írtak is egy panaszlevelet az utazási irodának, s megfogadták, hogy ezzel soha többé nem utaznak sehová. Megkérdeztem, melyik irodától vették a beutalót. Lám, ugyanattól, amelyiktől én. Rákérdeztem arra a szörnyű helyre is, ahol nyaraltak. És kezdett egyre furcsább lenni számomra: a színhely is egyezett az enyémmel. Sőt a szálloda is. Ekkor egyeztetni és elemezni kezdtünk. Kiderült, hogy mindaz, amit én műiden porcikámmal élveztem, s amitől pozitívan feltöltődve jöttem haza, neki nemcsak, hogy nem felelt meg, hanem kimondottan rossz is volt. Tény, hogy a szállodai szobában a szekrényen, az ágyakon, az asztalon, a székeken és a hűtő- szekrényen kívül nem volt más (persze plusz saját fürdőszoba és vécé), de kétcsillagos szállodáról lévén szó, nem is várhattuk el, hogy csillogó-viUogó bútorok, kiegészítők, tévé stb. legyen benne. (Megjegyzem, az ár is tükrözte ezt a szintet, ugyanakkor a törülközőket naponta cserélték, az ágyneműt pedig hetente kétszer.) S kolléganőm érve, hogy bezzeg amikor Spanyolországban voltak, még telefonjuk is volt, nem helytálló, mert mint kiderült, azért a beutalóért több mint a kétszeresét fizették. Belátom, az ilyesmit idővel elfelejti az ember, s ha megtapasztal bizonyos magasabb színvonalat, mindig ugyanazt várja el. De azt már tényleg nem értem, mi bajuk volt a koszttal, hiszen a választék bőséges, az étterem patyolat tiszta, a kiszolgálás remek ott. S még inkább nem fér a fejembe, miért nevezte a tengert mocsárnak. Lehetséges, hogy az én két hetem idején kristálytiszta volt a víz, de amint elutaztunk, s ők megérkeztek, zavarossá vált? Mi csónakból olyan felvételeket készítettünk, amelyeken több méternyi mélységben látszik a tengerfenék, látszanak a halacskák, a vízinövények. Úgy látom, ez is csak hozzáállás kérdése, és most már valóban sajnálom szegény kolléganőmet, a családjával együtt. Mindenki sorsának, nyaralásának kovácsa - hál’istennek a miénk jól sikerül mindig!
