Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-14 / 136. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 14. Vélemény és háttér 7 Az ankarai sajtó szerint az EU változtathatna az egyhangú jóváhagyáson Ciprus török játékszere TALLÓZÓ Keményebben Castro ellen Fidel Castro kubai államfő po­litikája elleni erélyesebb fellé­pésre szólította fel az Európai Uniót több volt neves politi­kus, államférfi. „Az európai diplomatáknak mérlegelniük kellene, mit hozott a Fidel Castro rendszerével szembeni megértőbb álláspont. Meg kel­lene mutatniuk, hogy (Castro) politikáját nem hagyják figyel­men kívül, s nem közömbösek a bebörtönzött kubai ellenzé­kiek szenvedése iránt” - olvas­ható abban az írásban, ame­lyet tegnapi kiadásában közölt a Mladá fronta Dnes című cseh napilap. A felhívást Václav Ha­vel és Göncz Árpád volt cseh, illetve magyar államfő, Made­leine Albright egykori ameri­kai külügyminiszter, valamint Vytautas Landsbergis, a litván parlament volt elnöke is aláír­ta. Václav Havel, az írás szer­zője emlékeztet: 2003 tava­szán, amikor a kubai rendszer letartóztatott és börtönbe ve­tett 75 ellenzékit, néhány volt politikus Prágában nemzetkö­zi bizottságot alakított a kubai demokrácia támogatására. Az Európai Unió is jelképes szankciókat vezetett be Ha­vanna ellen, de ezeket később enyhítette, s alibista, meg­értőbb álláspontra helyezke­dett a kubai rendszerrel szem­ben, amit Castro ki is használt. Havel szerint bár számos euró­painak nagyon távolinak tűnnek Kuba gondjai, nem szabad elfeledni, hogy mind­az, amit ma a kubaiak átélnek, Európában is megtörtént, s ré­sze az európai történelemnek. „Nem véleüen, hogy éppen az Európai Unió új tagjaival áramlott Európába friss le­vegő, s ők azok, akik történel­mi tapasztalataik alapján ke­vésbé megértők a meghátrálás és a kompromisszumok iránt” - áll a Ne hátráljunk meg Cast­ro előtt című írásban, (kj) Fidel Castro: Kifelé minden amerikaival! (ČTK/AP) Törökország Ciprus játék­szere lesz az uniós csatlako­zási tárgyalások nehéz folya­mata során - véli a török saj­tó, miután Ciprus ellenkezé­sét csak az utolsó pillanat­ban sikerült legyűrni a csat­lakozási tárgyalások hétfői hivatalos megindítása előtt MT1-ÖSSZEFOG LALÓ „Kínos kezdet’ - írta tegnapi szá­mának főcímében a középbalos Cumhuriyet, arra utalva, hogy az érdemi török-uniós tárgyalások csak azután kezdődhettek meg, hogy Ciprus az utolsó pillanatban „engedményt tett” a többi 24 tagál­Begin volt a megbízó? Menahem Begin, a későbbi izrae­li miniszterelnök és Nobel-béke; díjas volt a megbízó, a szervező és a pénzbeszerző a Konrad Ade­nauer nyugatnémet kancellár el­len 1952-ben megkísérelt me­rényletben - tárta fel a Frankfur­ter Allgemeine Zeitung. A me- rényletkísérlet eddig sem volt is­meretlen ugyan a közvélemény előtt, de nem ismerték például a merénylők nevét. Napvilágra ke­rült azonban az egyik merénylő, Eliézer Sudit A lelkiismeret meg­lamnak. A török lapok se nem opti­mistán, se nem pesszimistán, ha­nem realistán tekintenek az unió felé Ankarára váró, buktatókkal teli útra. Rámutattak: a Ciprusi Köztár­saságnak, amelyet Ankara nem is­mer el, a tárgyalások során még 69 alkalommal nyílik joga arra, hogy megvétózza Törökország belépését az unióba. Egy tagország ugyanis külön-külön megakadályozhatja mind a 35 tematikus tárgyalási fe­jezet megnyitását és lezárását. Ed­dig egy, a tudományos-technikai kérdésekkel kapcsolatos EU-jog- anyag átvételéről szóló nyílhatott meg hétfőn. A hatalmas Törökország egy olyan ország játékszerévé válik, amelynek csak pár százezer lakosa van - írta a nagy példányszámú bízásából című beszámolója, amelyben a tisztelet hangján szól Menahem Beginről, a szálak mozgatójáról. A merénylők az 1948-ban feloszlatott zsidó terro­rista szervezet, az Irgun Zwai Le­ütni aktivistái voltak, akik a bri­tek ellen harcoltak Palesztiná­ban. A merénylők Begin pártjá­nak, az’ Irgunból kinőtt Herut prominens tagjainak a megbízá­sából cselekedtek. Az 1952-es merénylettel Begin és társai meg akarták akadályozni, hogy vala­miféle közeledés jöjjön létre a jó- vátételi megállapodásról tárgya­ló NSZK és Izrael között. 1952. március 27-én a müncheni főpá­Hürriyet kommentátora, „szé­gyent” emlegetve. Az újságíró fel­szólította a török vezetőket, hogy vessenek véget ennek a „komédiá­nak”, egyúttal annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a vétóval fenyegetőző Ciprus csak eszköz azoknak az EU-tagoknak a kezé­ben, amelyek ellenzik Törökország belépését. Dél-Ciprus végig szeszélyesked- ni fog, s ez Törökország számára egyfajta „kínai kínzást” jelent - véli a liberális Milliyet. A lap azt java­solja, hogy az Európai Unió változ­tasson az egyhangú jóváhagyás megkövetelésén, ami a jelölt előre­haladását illeti, és így akadályozza meg, hogy Ciprus vétóval fenyeges­se Törökországot bármikor, amikor csak neki tetszik. lyaudvaron egy ismeretlen férfi csomagot adott át két fiatal fiú­nak azzal a kéréssel, hogy a kül­deményt adják fel a postán Borúi­ba. A címzett Konrad Adenauer, az NSZK első kancelláija volt. A csomag azonban a rendőrkapi­tányságon landolt, s este fel is robbant a kapitányság pincéjé­ben, megölve egy robbantási szakértőt. Később két kisebb le­vélbomba érkezett a Hága mellet­ti Wassenaarba, ahol a németek és az izraeliek tárgyaltak a jóvá- tételi egyezményről. A merény­letkísérleteket az addig ismeret­len Zsidó Partizánok Szervezete vállalta magára. (MTI) FIGYELŐ Ugyanolyan „zaklatásban" van részük, mint amilyet a kubai nép nap mint nap átél - közölte McCormack Áramtalanították a kubai amerikai képviseletet MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Ismeretlen okból egy hete nem kap áramot az Egyesült Államok havannai érdekképviselete, de egy generátor segítségével foly­tatják a munkát - közölte a was­hingtoni külügyminisztérium szó­vivője. Az amerikai érdekképvise­let épülete az egyetlen abban a negyedben, amely nem kap ára­mot június 5-e óta - mondta Sean McCormack. A kubai hatóságok­hoz intézett kérésekre nem érke­zett válasz - tette hozzá a szóvivő. Ugyanolyan „zaklatásban” van ré­szük, mint amüyet a kubai nép nap mint nap átél, de az érdek- képviselet változatlan ütemben folytatja munkáját - közölte McCormack, aki szerint „a rend­szer megfélemlítő taktikája nem fog működni”. Arra a kérdésre, hogy nem egy számla ki nem fize­tése miatt szünetel-e a szolgálta­tás, a szóvivő azt válaszolta, hogy „valószínűleg” inkább azzal a tá­jékoztatással függ össze a dolog, amelyet a képviseleten a kubaiak­nak nyújtanak, s amely kiváltotta a kubai hatóságok rosszallását. McCormack kizárta, hogy az Egyesült Államok hasonló intéz­kedéseket hozna Kuba washingto­ni érdekképviselete ellen. A ha­vannai amerikai képviselet nyilat­kozata szerint már jó ideje el akatják szigeteim és zaklatják őket, és az áramszolgáltatás hely­reállítására irányuló kérelmekre nincs válasz. Február 22-e és már­cius 26-e között nem kaptak vizet sem a városi vízművektől, s ez a probléma továbbra is fennáll a szomszédos épületben, ahol a me­nekülteket fogadják. A zaklatás másik formája, hogy az érdekkép­viseletnek nem adnak engedélyt gépjárművek behozatalára, s nem alkalmazhatnak kubai személyze­tet a karbantartási és építési mun­kákra. Óriáskivetítő és fekete zászlóerdő Washington. A konfliktus a képviselet és a hatóságok között janu­árban mélyült el, amikor az épület falán politikai üzeneteket közve­títő, óriáskivetítőt helyeztek el az amerikaiak. A kubai fél válaszul a terrorista támadások áldozatául esett kubaiakra emlékeztető, egy­ben a kilátást zavaró fekete zászlóerdőt telepített az épület elé. A két országnak 1961 óta nincs diplomáciai kapcsolata, de 1977-ben a két kormány elhatározta, hogy érdekképviseleti irodát nyit a másik fővárosában egy harmadik ország (jelenleg Svájc) nagykövetségé­nek részlegeként, (m) KOMMENTÁR Nemzetiségi sörfesztivál GRENDEL GÁBOR Botrányba fulladt a pozsonyi sörfesztivál a hét végén. Az In- cheba egyik kiállítócsarnokában megrendezett Junifestet (a si­kerjele, hogy ez már a harmadik évfolyam volt) magyarul óbé- gató muzsikusok és táncosok zavarták meg. Állami pénzből. Joggal kérdezheti a tisztelt adófizető, hogyan fordulhatott ez elő. A válasz nagyon egyszerű. Mivel a helyszínen csak hat biz­tonsági felügyelő tartózkodott, az Ifjú Szivek táncosai egy óvatlan pillanatban felmásztak a színpadra (megzavarva az egyik, arra tántorgó sörbarátot), és Kodály- meg Bartók-szö- vegek kíséretében előadták a Felföldi levelek című műsorukat. Ettől kezdve nem lehetett nyugodtan inni. Ráadásul a rettene­tes hangzavar a közönség focivébét figyelő részének is bántot­ta a fülét. Ha az elégedetlen fesztivállátogatók nem kezdenek el időben pfujolni, lehet, hogy a Szőttes is bepofátlankodik. De még így is háromszor kellett füttykoncertbe kezdeniük, mire a szívesek végre szívesek voltak összecsomagolni és el­menni. Ugye, milyen abszurd? Mégis, semmivel kevésbé sem az, mint a hét végén történtek. Közös tető alá hozni egy nemzetiségi meg egy sörfesztivált, Pozsonyban, focivébével fűszerezve, eh­hez nagyon nagy tehetség kell. Az esetet legtalálóbban az egyik internetes hozzászóló jellemezte: „A minőségi kultúra utcára vitelének jegyében jövőre például az erotikus fesztivá­lon megszervezethetnék a katolikus leányiskolák kórusainak a találkozóját, ahol a lágy dallamokat csendesen zümmögő vib­rátorok kísérnék, a háttérben pedig a kivetítőkön pornófilme­ket vetítenének.” Persze volt itt egy remek mentőötlet. A nemzetiségi (!) feszti­vál szervezője szerint ki lehetett volna húzni a műsorból a ma­gyar szöveget. Ha hallgattak volná rá a művészeti meg egyéb vezetők, taláh az is eszükbejut, hogy a neves népdalgyűjtők irományai helyett, mondjuk, Ján Botto „Jánošík halála” című versével kedveskednek a nagyérdeműnek. Bár tekintettel arra, hogy az idei nemzetiségi fesztivál a cseh kultúra bemutatására épült (ami kimondottan magyar együttesekre szabott feladat), talán egy Čapek-novella jobban illett volna az alkalomhoz. Elképzelni sem tudom, hány korsó sört kell meginni egy ilyen rendezvény összeállításához. De azért remélem, hogy abból a három és fél millió koronából, amit a kulturális minisztérium adott, a borravalóra is maradt valami. JEGYZET Telefonpóráz gyerekeknek KOCUR LÁSZLÓ Amikor még én jártam a ját­szótérre - ez nem tegnap volt, de azért annyira nem is régen (vagy legalábbis szeretném ezt a látszatot kelteni) -, nya­kamba akasztottam a lakás­kulcsot, szüleimnek jeleztem távozási szándékomat, s az in­kább csak eligazító jellegű, ru­tinszerű „Vacsorára itthon le­gyél!” felszólításra általában már a csukódó ajtó túloldalá­ról mormogtam vissza, hogy: „Hát persze.” Amíg barátaim­mal lógtam, szüleimnek csak megközelítő elképzelése volt arról, hogy merre járok, és mit csinálok éppen. Anyám, míg kisebb voltam, olykor ki­kinézett az ablakon, de azt szerencsére nem láthatta, mi­kor hasonszőrű barátaimmal a szeparált hulladékgyűjtés szo­cialista előfutárának számító üveggyűjtő pléhkonténerből kiszedett, nem visszaváltható pezsgőspalackokra csúzliz­tunk csapágygolyóval, mert a konténerek tömbházunk sar­kánál voltak elhelyezve, s két, a lakótelep-építést sikeresen túlélő famatuzsálem is jótéko­nyan takart a szülői tekintetek elől. Olykor el is kószáltunk, a határozott szülői tiltás elle­nére átmentünk a főúton, meg ilyesmi, de ebből soha semmi gond nem volt, ha sikerült idejében hazaérni. A mai amerikai gyerekeknek már nem ilyen egyszerű a dol­guk. Az egyik mobilcég (a gye­rekek szempontjából szerin­tem) hátborzongató szolgálta­tást kínál a csemetéjüket (túl) féltő szülőknek. Számító­gépükön vagy mobiljukon nyo­mon követhetik gyermekük mozgását. Persze, maga a technika nem ördöngösség, a rendőrség és a titkosszolgálat is használja, némelyik operá­tor céges flottakedvezmény ré­szeként is kínálja a mobil hely­zetének meghatározását. De számítógép képernyőjére ki­rajzolt térképen nyomon kö­vetni, merre is járt az a büdös kölök, aztán, miután hazajött, kikérdezni ugyanerről, s az el­hangzottakat egybevetni a tér­képpel, ez már-már perverz. Ráadásul a szülők úgy is be­programozhatják a gyerekkor­látozó telefont, hogy a rend­szer rövid szöveges üzenet for­májában tájékoztassa őket, ha szemük fénye elhagy egy bizo­nyos, előre meghatározott zó­nát. Nincs több átmászkálás a főúton, nincs több „bandahá­ború” a játszótérhez közeli építkezésen, focimeccs más la­kótelepek csapataival, csak, ha a szülők megengedték. És ha a gyerek hazaér a játszó­térről, felesleges tőle megkér­dezni, hogy merre járt: a vá­lasz ott van a számítógép mo­nitorján, minek beszélgetni. Szerencsére (egyelőre) csak a telefont figyelik meg, nem a gyerek bőre alá ültetik be a GPS-t. így ha egy kis szabad­ságra vágyik, még mindig rá­bízhatja a mobilját valamelyik kis barátjára, ha a „zónán” kí­vülre szeretne látogatni. A nagymamák bevált „fegyel- mezőeszkozeként” funkcioná­ló mindent látó Jóisten helyé­be e szolgáltatás által a való­ban mindent látó szülők lép­nek. A bizalomnak és az önál­lóságra nevelésnek annyi.- Megvédhetnél a választási vereségtől is... (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom