Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-24 / 118. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. május 24., szerda ______________________________________________________3. évfolyam, 20. szám Városnézés villamoson zötyögve Az első városi síneket 1891-ben rakták le Kassán a lóvasút számára ^ 26. oldal Titkos úton jártak a gutái óvodások Kétnapos drámapedagógiai továbbképzést tartottak a gutái Tündérkert óvodában 27. oldal Történelmi lecke keresztényeknek Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát: áldozatvállalás nélkül nem megy 27. oldal A 450 éve elhunyt Tinódi Lantos Sebestyénre, a krónikás költőre emlékezünk, aki a 16. század magyarságának problémáit, a nemzet gondját vállalta és hirdette Sebastianus Litteratus de Thynod A költő házat, szőlőt, polgárjogot szerzett Kassán (Képarchívum Tinódi Lantos Sebestyén halálának évfordulója alkalmából, amelynek éppen 450 esztendeje, számos megemlékezést tartanak szerte a Kárpát-medencében. KÖVESDI KÁROLY A sort nemrég Kassán nyitották meg, de Erdélyben és az anyaországban is tisztelettel adóznak reneszánsz költőnk emlékének, akit - bár a baranyai Tinódon született, könyve Kolozsvárt jelent meg, halálának helye pedig Sárvár - mi, felvidéki magyarok méltán vallhatunk a magunkénak, hiszen 1548- ban végleg Kassán telepedett le. A költő házat, polgárjogot szerzett a városban. Felesége patikát nyitott, ő pedig verseit írogatta. Innen indult országjáró „turnéira”, hogy a krónikás énekeiben megverselt helyszíneket sorba látogassa. Az énekes-tudósító Tinódi Sebestyén, akit Lantosnak nevezett el a hálás utókor, 1500-1510 között született, és a 16. század egyetlen énekmondójának tartjuk napjainkban. Pedig a század közepéig Magyarországon számos vándorénekes járt udvarról udvarra, és kereste a kenyerét énekmondással, krónikák, históriák dalolásával. Tinódi volt talán az utolsó közülük. Mai szóhasználattal azt mondhatnánk, amolyan szabadfoglalkozású értelmiségi volt és hírlapíró, mert abban a korban, amikor nem voltak újságok, az énekmondók látták el a hírszolgálatot. Polgári családban született, és a felemelkedés egyeden lehetőségét, a tanulást választotta. Tlidott latinul, értett hangjegyekhez. Pályáját a hatalmas főúr, Török Bálint szolgálatában kezdte. Eredetileg vitézi pályán ténykedett, s amikor kezén esett sebe alkalmatíanná tette a katonai szolgálatra, vált énekessé. Amikor Török Bálint fogságba esett, Tinódi állás nélkül maradt. Ekkor kezdte énekléssel keresni vékony kenyerét, várról várra járva énekelte az „újabban lőtt dolgokat”, a török elleni hadakozás híreit. Dalain keresztül szinte lépésről lépésre követhetjük útjait (Erdélyi história, Egervár viadala, Buda ve- szése, Szitnya, Léva, Csábrág és Murány várának megvevése, Szegedi veszedelem, A szálkái mezőn való viadalról). Ha kifogyott a hírekből, régebbi históriák felé fordult. Mint Szerb Antal úja róla: „Elmondta, hogyan látott Tar Lőrinc egy tüzes fürdőkádat a pokolban, mely körül négy tüzes ember Zsig- mond királyra várt”, de - a kor szokása szerint - visszanyúlt a bibliai történetek kimerítheteden tárházába is. Előszeretettel énekelte meg a vándorénekesek keserű sorsát, a „füstös, hideg szobád’, a „puszta kantorát”, és pellengérezte tó a főuraktól nyert juttatások vámszedőit, az enyveskezű gazdatiszteket. A lanttól a könyvnyomtatásig „Szerzé nagy búvában egy hideg Tinódi címere (Képarchívum) szobában, / Gyakran fú körmébe, mert nincsen pénz tarsolyában.” így vallott a vándorénekes sanyarú sorsáról, de immár abban a könyvben, amelyet 1554-ben Kolozsvárott jelentetett meg Cronica címen. A kobold tehát eljutott arra szintre, hogy énekei nyomtatásban is megjelenhettek, s ettől kezdve (azon túl, hogy könyveiből el-eladogat- ván szerény, de új jövedelmi forráshoz jutott) Magyarországon az énekmondás könyvnyomtatással folytatódik. Személyében tehát a régi magyar tradíció új formát és lehetőséget kap. Bár versei elvá- laszthatadanok a lantkísérettől, a zenei aláfestéstől, a Cronica egy- egy verséből már nyilvánvaló, hogy szerzője nyomtatásra szánta. „A nemtelen állapotból kiemelvén” A történészek régen tudják, amit az iskolai tananyagok évtizedekig elhallgattak, hogy Tinódi Lantos Sebestyén nemesi rangot kapott az uralkodótól. Több múlt egy évszázada a Turul című heraldikai és genealógiai közlöny 1901/1902-es évfolyamaiban két dolgozat foglalkozott a témával, pontosabban azzal, hogyan bukkantak nyomára a reneszánsz énekes nemeslevelének és címerének. Tinódi 1552-ben kérte az uralkodót, I. Ferdinándot, hogy emelje a nemesek sorába. Mint az említett lap tudósít, dr. Szádeczky Lajos a Gálosi Donáth család marosvásárhelyi oklevelei között találta meg az énekes költő címerkérő folyamodványát és címerlevelét. Felfedezéséről az Erdélyi Múzeum 1901-es 7. füzetében számolt be, és közölte a két oklevél szövegét. A 1111011 szerkesztősége megpróbálta kölcsönkérni az ar- máhst, ez a próbálkozása azonban nem vezetett sikerre, így csak az Erdélyi Múzeum közleménye alapján ismertethette olvasóival a becses leletet. A címerkérő folyamodvány nincs keltezve, olvasható a Turul cikkében, de hihetőleg 1552-ben készült, miután az armális 1553. augusztus 25-én kelt. A szokott rövid fogalmazásban tartalmazza a kérvényező esedezését, ajándékozza meg őt Őfelsége nemességgel és címerrel. Az aláúás: Sebastianus Litteratus de Thynod. A felfedező szerint az egész kérvényhez, amely Tinódi kézúásával készült, egy címerrajz van mellékelve, amely „azonos azzal, amely Tinódi Cronicája kolozsvári 1554. kiadványa végén látható”. Ferdinánd készségesen eleget tett a vándorénekes kérésének. A költőnek bizonyára befolyásos pártfogói lehettek Bécsben, akik nem restelltek egy-két jó szót szólni az érdekében. Erről árulkodnak a címerlevél szavai, amelyek szerint Tinódi Sebestyén magyar nyelvezetével, a verskomponálás elegáns ritmusával korának költőit felülmúlja, amiért a tórály őt és általa gyermekeit: Farkast, Sándort, Károlyt, Margitot és Juditot „a nemtelen állapotból kiemelvén, Magyar- ország nemesei sorába iktatja”. A nemességgel Tinódi megkapta az általa kért jelképes címert is. Az oklevélben azonban a címer nincs lefestve; helye üresen maradt, műiden bizonnyal azért, mert a szegény poétának nem tudta megfizetni a piktort. Ebből is látszik, hogy a társadalmi ranglétrán való felkapaszkodás nem járt együtt az áhított jólét megszerzésével. A magyar lét fókuszában Dacára annak, hogy a költő-énekes a nemesek sorába emelkedett, a kor szintjét tekintve szegényen halt meg. Ahogyan erről egy kortárs számolt be levelében: „Tinódi Sebestyén megvetvén már ez halandó muzsikát, elment a menybéliekhez, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon.” Tinódi versei hozzáférhetőek a közönség számára. Hogy ezek a versek zene nélkül olvasva milyen értéket képviselnek, vita tárgyát képezheti, egy dolog azonban elvitathatatlan: Tinódi Lantos Sebestyén - szintén Szerb Antalra hivatkozva - „mindig igazat út, szemtanúkkal beszélgetett, helyszíni tanulmányokat folytatott, és gazdag dokumentumanyagával számos későbbi költői életműnek szolgáltatott tárgyat és történelmi ihletet.” Kortársaúa gyakorolt hatása azonban nem pusztán az adatközlések hiteléből adódik. Tinódi a 16. század magyarságának problémáit, a nemzet gondját vállalta és húdette, hazafi- ságra buzdította a főurakat, ily módon az egyik első nemzeti költőnknek tarthatjuk. Kassai házát 1900 nyarán emléktáblával jelölte meg a hálás utókor. A város első főbírójának viaszfiguráját szintén az exállamfőről mintázták a magyarországi mesterek. Hamarosan újabb életnagyságú figura kerül a panoptikumba. Még életében „szobrot” kap Rudolf Schuster JUHÁSZ KATALIN Kassa. A visszavonultan, egyszerű nyugdíjasként élő Rudolf Schuster volt államfő május végén szállítómunkások segédletével beköltözik a város szívében álló Orbán-toronyba, ahol százhúsz koronás belépőjegy ellenében naponta megtekinthető lesz. A pontosság kedvéért: Schuster életnagyságú viaszfigurája kerül a toronyban berendezett panoptikumba, az eddig látható huszonhárom személyiség mellé. Az ország első panoptikuma két évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és olyan neves személyiségek kaptak helyet benne, akik Kassához vagy a régióhoz kötődtek, illetve sokat tettek a város történelmi és társadalmi fejlődéséért. „A volt köztársasági elnök Kassa főpolgármestereként nagy népszerűségnek örvendett, megérdemli, hogy ily módon váljék halhatatlanná, illetve hogy a városba látogató külföldi turisták is megismerjék. Már tó is választottuk az új viaszfigura helyét, Bocatius Jánossal szemben helyezzük majd el” - tájékoztatott a panoptikumot működtető magáncég igazgatója, Alfonz Lukačín, akinek régi álma válik valóra. A lokálpatriotizmusáról ismert helyi vállalkozó már annak idején sem tagadta, hogy Bocatius János, Kassa első főbírójának arcvonásait szintén Schusterról mintázták a mesterek. A megrendelő azzal indokolta kérését, hogy Bocatiusról nem maradt fenn használható kép, ezért úgysem tudjuk, hogy nézett tó, és Rudolf Schuster volt az, aki főpolgármesterként felhívta a figyelmet a nagy kassai polihisztorra, sőt drámát is írt Bocatiusról. A volt köztársasági elnök így vélhetően saját magával néz majd farkasszemet a Fő utcai panoptikum második emeletén, Bethlen Gábor, Corvin Mátyás, Luxemburgi Zsigmond, Jakoby Gyula, Janko Borodáč, Andy Warhol és II. Rákóczi Ferenc lakótársaként. Schuster „szobrát” ugyanaz a magyarországi szakembergárda készíti el, akik az összes többi figurát megmintázták. A diósgyőri várban látható, főként csatajeleneteket ábrázoló történelmi panoptikumot szintén ez a csapat rendezte be. A 45 méter magas harangtorony, melyet 1628-ban építettek, a Fő utca egyik nevezetessége. Az építményt Jozef Tomko érsek kezdeményezésére igyekeztek vonzóbbá tenni a turisták számára, ám a panoptikum ötlete nem az érsektől származik, ő csupán az évek során felhalmozódott ajándéktárgyainak keresett méltó kiállítóhelyet a városban. Az ajándékok jelenleg az Orbán-torony legfelső emeletén láthatóak, ám Lukačín szerint meglehetősen kicsi az érdeklődés irántuk, a látogatók elsősorban a viaszfigurákra kíváncsiak. Mivel jelenleg gőzerővel folyik a Fő utca burkolatának cseréje, a torony nehezen megközelíthető, így az utóbbi hetekben a panoptikum forgalma is jelentősen visszaesett, az átlagos látogatottság mintegy felére. A tulajdonos bízik benne, hogy Schuster viaszfigurája újabb nézőket vonz a múzeumba. Egyelőre nem tudni, az exfőpolgármester és exállamfő jelen lesz-e személyesen is az ünnepélyes leleplezésen, mint ahogy az sem biztos, hogy május végéig Kassára kerül a róla mintázott viaszfigura. A volt köztársasági elnök saját magával néz majd farkasszemet (A szerző felvétele)
