Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-20 / 91. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Gyurcsány Ferenc szerint az MSZP-SZDSZ koalíciója mintegy 60 egyéni mandátumot szerez a választások második fordulójában. A kormányfő erről az Axel Springer-Magyar- ország Kft. kilenc megyei lapjában megjelent inteijúban beszélt. A miniszterelnök várakozását részben a két forduló közötti munkára, részben pedig az első fordulóban látott többségi támogatásra alapozta. Kedden szintén a megyei lapoknak adott inteqújában Orbán Viktor azt mondta: ahhoz, hogy a Fidesz-MDF többséghez jusson a parlamentben, 68-70 mandátumot kell megszereznie a 110-ből. „Aki azt állítja, hogy ezt nem lehet megtenni, az elárulja a polgári oldalt, az antalli örökséget, s azokat az embereket, akik még hisznek ebben” - fogalmazott a Fidesz elnöke. MAGYAR HÍRLAP Az első forduló előtti akciónál lazább keretek között ismét négynapos, a kampánycsendig tartó mozgósításba kezdett a Fidesz. Bár az április 9-i első etap a körzetek többségében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a még nyitott választókerületek vezetőinek saját elmondásuk szerint sincs más lehetőségük, mint hogy újból megszólítsák a szimpatizánsokat. Utóbbira az első fordulós vereség másnapján információink szerint Orbán Vi- kor is felhívta a körzeti irányítók figyelmét, intve őket, hogy nincsenek központi „szupermegoldások”, a voksolás nagyrészt helyben dől el. MAGYAR NEMZET Több, az MSZP-közeli milliárdoshoz, Leisztinger Tamáshoz kötődő képviselőjelöltet delegált a Tisztelet, Társasága a Magyar Demokrata Fórum országos listájára. A lista 10. helyezettjének, Rózsa István Györgynek a cégét a gazdasági szaksajtó is Leisztinger strómanjának tartotta. Az MDF elnökhelyettese nem tud arról, hogy ajelöltek közül egyeseknek üzleti kapcsolata van vagy volt Leisztinger Tamással. Schmuck Andor, a társaság volt elnöke elhárította az Index megkeresését. Hock Zoltán, a demokrata fórum elnök- helyettese a Magyar Nemzet megkeresésére úgy kommentálta a felvetéseket, hogy a Tisztelet Társasága jelöltjeit megismerték, s nem emelt vétót ellenük. A politikus hozzátette, nem tud arról, hogy ajelöltek közül egyeseknek üzleti kapcsolata van vagy volt Leisz- tinger Tamással. Arra a felvetésre, hogy az öt személy közül mindössze egy tagja az időskorúakat tömörítő társaságnak, Hock kifejtette, a többiek pártoló tagok. Hozzátette: a Tisztelet Társaságának több javaslatát építette be az MDF a programjába. NÉPSZAVA Az SZDSZ elnöke szerint esélytelen, hogy a Fidesz a második fordulóban fordítani tudjon, mert nincs olyan hangulat až országbem, mint négy éve - jelentette ki Kuncze Gábor. Az SZDSZ elnöke szerint a Fidesz kormányra kerülése esetén sem tartaná be az ígéreteket. Kínának nincs írott stratégiája, amely körülírná biztonsági és egyéb érdekeit Győzelem háború nélkül A Kínai Népköztársaság államfőjének amerikai földre lépése, a látogatás minősítésétől függetlenül, minden alkalommal jogos érdeklődést kelt a világ egyeden, „globális külpolitikával rendelkező” veterán szuperhatalmának és egy kimért, visszafogott külpolitikát megvalósító, leendő szuperhatalmának a viszonya iránt. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Kínának nincs írásban lefektetett „nagy stratégiája”, amely körülírná a hatalmas ázsiai ország közép- és hosszú távú biztonsági és egyéb érdekeit, majd ezekből levezetné a megfelelő magatartási-cselekvési ajánlásokat. Kína történelme viszont gazdag filozófiai iskolákban, amelyek mindmáig befolyásolják a stratégiai gondolkodást, bölcs államvezetési művészetet igényelnek. Emellett a területi kiterjedés, a demográfiai fejlődés, egy hosszú történelem kulturális teljesítményei, az ország politikai igényessége és gazdasági mutatványai szolgáltatják a potenciális szuperhatalom általánosan elismert kelléktárát. A Nyugat hatalmai a XIX. század közepétől több mint ezer megalázó szerződést kényszerítettek Kínára, területéből 1,8 millió négyzetkilométert bekebeleztek; a megaláztatás korszaka döntően hozzájárult ahhoz, hogy Kína szentnek tartja a szuverenitást és a területi sérthetetlenséget. A pekingi vezetés mindmáig hivatalosan elutasítja a hege- monista törekvések és az imperializmus minden formáját, különleges jelentőséget tulajdonít a kölcsönös előnyökön alapuló békés egymás mellett élésnek, akár eltérő gazdasági és társadalmi rendszerű államok között is. A múlt század 80-as évei óta szinte ideológiamentes, pragmatikus politika érvényesül a Kínai Népköztársaságban, amely egy piacorientált gazdasági növekedésre támaszkodva baráti viszonyt épít műiden országgal, de különösen a nagyhatalmakkal. A fegyveres erők regionális és globális szinten egyaránt visszafogott alkalmazása a hadsereg mértéktartó, de folyamatos korszerűsítésével ötvöződik, ugyanakkor Kína minden szinten egyre jobban belenő a világpolitikába, támogatja a nemzetközi intézményeket az ország számára előnyöket kínáló esetekben. Ez a hozzáállás növeli Kína geopolitikai jelentőségét, gazdasági pozícióját anélkül, hogy bele kellene sodródnia egy globális biztonságpolitikai versengésbe; külpolitikai rugalmasságot tesz lehetővé, nyitva tartva azt a lehetőséget, hogy csak olyan szituációkba engedje magát bevonni, amelyek előnnyel kecsegtetnek, illetve kellő játékteret kínálnak ahhoz, hogy Kína kezelhesse a gazdasági növekedéssel kapcsolatos belpolitikai kihívásokat. Talán stratégiának is minősíthető a „győzelem háború nélkül” koncepció, amelynek lényege nem az ellenfél kizárólag katonai eszközökkel való leküzdése, hanem a hatalomnak, az erőnek katonai és nem katonai stratégiák elegyével való kivetítése. Másfél évtizede fejlődik Kína gazdasága korábban elképzelhetetlen, évi csaknem 10 százalékos növekedési ütemben. Szükségessé váltak visszafogó intézkedések - az acélipari beruházások korlátozása, kamatlábemelés, ingadanvásárlá- sok - a gazdaság „túlhevülésének” megakadályozására. A KNK külkereskedelmi áruforgalma 2004-ben első ízben meghaladta az 1000 milliárd dollárt, világviszonylatban előrelépve a harmadik helyre az Egyesült Államok és Németország mögött, maga mögé utasítva Japánt. A világgazdaság viszonylag magas növekedési üteme jelentős részben Kínának tulajdonítható. A hatalmas ország több mint 120 övezetében szakosodtak a .szupertechnikák” fejlesztésére, tudományigényes iparágak dinamikus fellendítésére. A még Teng Hsziao-ping idejében elfogadott gazdaságfejlesztési program tudományosan megalapozottnak és jól átgondoltnak bizonyult, a döntések fő kritériuma az, hogy mennyire előnyösek az ország számára. Kína az Európai Unió második legnagyobb áruforgalmi partnere az Egyesült Államok után, az Európai Bizottság szerint azonban kockázati tényező is, amennyiben egész iparágakat tehet veszteségessé Európa vezető ipari országaiban, korszerű technológiákkal veszélyeztetve a kontinens gazdasági stabilitását. Ma már reálisnak tekinthető az a perspektíva, hogy 2020-ra Kína és India megkérdőjelezheti az Egyesült Államok vüág- gazdasági vezető szerepét. Ami a bruttó hazai terméket (GDP) illeti, Peking célul tűzte ki ennek a 2001-es 1150 milliárd dollárról tíz éven belül a kétszeresére növelését, majd újabb megduplázását 2020-ig, ami egyenjogú pozíciót biztosítana a Kínai Népköztársaságnak a „nagyhatalmak koncertjében”. Nem hallgatható el viszont, hogy az országban több mint 150 millió munkanélküli van, és a következő évtizedekben évente nettó 8-9 millió új munkahelyet kellene teremteni. A rendszer összeomlását Pekingben akkor látják elkerülhetőnek, ha a Kínai Kommunista Párt hatalmi monopóliumát szüárdan megtartják, és így legalább a politikai stabilitást megőrzik. Helyzetelemzők szerint a kínai politika „Achilles-sarka” - különös tekintettel a nemzetközi, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal fenntartott kül- és biztonságpolitikai kapcsolatokra - továbbra is Tajvan kérdése. Peking szerint Tajvan a kínai terület integráns része; füg- gedenségének egyoldalú kikiáltása az „újraegyesítést” kikényszerítő megelőző katonai csapást váltana ki, egy amerikai beavatkozás pedig „tűrheteden támadásnak” minősülne Kína szuverenitása és területi sérthetedensége ellen. Tény ugyanakkor, hogy a kontinentális Kínának egyre nagyobb a gazdasági jelentősége Tajvan számára. Tajpej joggal tart attól, hogy szuverenitása „elsüllyed az áruim- port-áradatban”. A jól tájékozott hongkongi Standard a múlt év elején még 2006-2007-re jósolta a szakadár Tajvan elleni „érlelődő kínai katonai akciód’, mégpedig két elképzelhető forgatókönyv szerint. Lehetséges egyfelől teljes tengeri zárlat megvalósítása a szigetország körül minden külföldi hajóval szemben, amit nagyarányú bomba- és rakétatámadások követnének meghatározó jelentőségű objektumok ellen. Kínai elitalakulatok partraszállása kikényszerítené egy bábkormány megalakítását, amely azután döntene a Pekinghez való csadakozásról. A másüt forgatókönyvben 200- 400 ezres expedíciós erő de- szantművelete szerepel a sziget északi és déli részén, ami kétfron- tos védelemre kényszerítené a tajvani erőket. A műveletet 3000 kínai harci repülőgép támogatná, biztosítva a légtér fölötti teljes uralmat. A hongkongi lap biztosra vette, hogy egy amerikai beavatkozás nem állítaná meg a műveletet: Kína haditengerészetének teljes mozgósításával képes lenne semlegesíteni az amerikai erőket a potenciális konfliktus övezetében. Más források szerint üyesmire utal, hogy Peking a szárazföldi erőknek és a légierőnek elsőbbséget biztosító stratégiáját felváltotta egy drasztikus haditengerészet-központú stratégia, részben a „gyenge pont” megszüntetése, részben a tengeri összeköttetések biztosítása érdekében, amelyek létfontosságúak a kínai gazdaság szempontjából. KOMMENTÁR Olaj híján legyen eszünk S1DÓ H. ZOLTÁN Okot mindig lehet találni a kőolaj árának emeléséhez. Hol a Katrina hurrikán, hol az iraki háború, hol a közel-keleti válság, hol egy olajsejk halála tornázza soha nem látott magasságokba a megkerülhetetlen fontosságú üzemanyag árát. Most éppen a világ kitermelésének 5 százalékát adó Irán esetleges megbüntetése az aktuális bűnbak. A hordónkénti 70 dollár feletti összeg indokolatlanul magas, olyannyira, hogy még a vezető olajexportálókat tömörítő OPEC szervezet is sokallja. Nem véletlenül, hiszen ilyen árszint mellett már joggal beszélhetünk - a magyar választási kampányban elhíresült kifejezéssel élve - luxusprofitról. Az elemzők további árvágtával fenyegetnek, ami maga után vonná a világgazdaság növekedési ütemének megtorpanását. Ez pedig senkinek sem érdeke. Az igazi problémát az jelenti, hogy Kína és az Egyesült Államok olajszomja szinte csillapíthatatlan, az előbbi az 1979 óta töretlen szárnyalása, az utóbbi pedig pazarló életvitele miatt kortyolja egyre mohóbban a fekete aranyat. Ha csak gazdasági és politikai okok húzódnának meg az üzemanyag felfelé tartó spirálja mögött, akkor talán elfogadható volna a magyarázat. Ázonban felmerül a gyanú, hogy a jelenlegi ár 20-30 százalékban a spekuláció eredménye. További furcsaság, hogy a fő fogyasztó USA-ban már negyedszázada, Európában pedig 10 éve nem építettek új olajfinomítót! Pedig ha valami iránt ilyen nagy a kereslet, akkor miért szűkítik le a kínálatot? Talán azért, hogy a világ vezető olajtársaságai minden korábbinál nagyobb nyereséghez jussanak? Csak egyetlen példa: a legnagyobb olajtársaság éléről, az ExxonMobiltól távozó Lee R. Raymond tavaly búcsúzóul a részvényekkel együtt 168 millió dollárt kapott. Ha ekkora a végkielégítés, mekkora lehet a cég nyeresége? Nem titok, tavaly 36 milliárd dollárra rúgott, ami megfelel Szlovákia 7 havi gazdasági összteljesítményének. Ilyen körülmények között még inkább a tudásalapú gazdaság kiépítésére kell helyeznünk a hangsúlyt. Az üzemanyagok és az energiahordozók ára hosszabb távon csak folyamatosan nőhet, ezért az energiafaló, sok nyersanyagot felemésztő termeléstől az alacsony fajlagos energiabevitelt igénylő, ám komoly tudáson alapuló gazdaságra kell összpontosítanunk. E téren elmaradásunk nemcsak Nyugat-Európához viszonyítva jelentős, hanem szomszédainkhoz, Csehországhoz és Magyarországhoz képest is. Kivitelünkben a csúcstechnológiát képviselő termékek aránya mindössze 6 százalék körüli, miközben Csehország exportjában ez az arány 12, Magyarország esetében pedig egyenesen 27 százalék. Vagyis ideje volna, ha az összeszerelő üzemek mellett végre kutató-fejlesztő központokat, logisztikai bázisokat csalogatnánk magunkhoz, amire már van néhány példa - legújabban a kínai Lenovo számítógépgyártó köröz Szlovákia felett. Persze világos, a felvázolt kitörési pont ugyan jót tesz a gazdaságnak, ám ettől még mindig 40 korona feletti lesz a benzin ára. JEGYZET Sztárhírek gyerekeknek MISLAY EDIT A napokban arra kellett rádöbbennem, milyen „ósdi” gyerekkorom is volt. Nem volt számítógép meg internet. A magnó, a videó vagy a DVD helyett a nagymamám meg a dédnagymamám mondott verset meg dalokat, s a magyar népmeséken, Benedek Elek, a Grimm fivérek, Andersen, Lázár Ervin meséin nevelkedtem. Nem azt mondom persze, hogy nem ültem a televízió előtt, de akkoriban nem voltak például egész nap sugárzó gyerekcsatornák sem, amelyeknek a műsorán olykor olyan rajzfilmek szerepelnek, amelyek - ahogy időnként elnézem őket - felnőtteknek szóló filmeknek is nyugodtan elmennének, ha mondjuk igazi színészekkel forgatnák le őket. S mivel nem volt egész napos gyerekcsatorna, amit reggeltől estig naponta meg kell tölteni programmal, így az, ami kifejezetten a gyerekeknek szánva képernyőre került, gondosan meg is lett válogatva. Lehet, hogy csak a messze múlt szépíti meg az emlékeimet, de erre sem vennék mérget, mert még ma is számtalan olyan rajzfilmet, sorozatot, filmet tudok felidézni, amelyek nagy élményt jelentettek, s amelyeket, bár gyerekeknek készültek, felnőtt fejjel is szívesen megnézek. Én még a Zsebtévében Furfangos Frigyes meg Haka- peszi Maki kalandjait élveztem, s a Zsebtévé híradójának híreit figyeltem. Na, a mai gyerekek már máshol tartanak. A nekik szóló műsorban - nehogy lemaradjanak valamiről - már sztárhírek is vannak. Amelyből megtudhatják, hogy az ügyeletes külföldi vagy belföldi sztár hol tölti az idejét partnerével, ki kivel szakított, vagy éppen ki kivel házasodik. Szóval: bulvárhírek gyerekeknek. Értem én, hogy modern kor, meg 21. század, meg hogy a mai gyerekek korábban érnek... De tényleg biztos, hogy ilyenekkel kell tömni a fejüket? Meg egyáltalán: érdekli ez őket? Bár ki tudja. Lehet, hogy az ovisok vagy a meglett korú, hat-nyolc éves iskolások élete ezek nélkül az infók nélkül sokkal szegényebb lenne. így legalább a kiscsoportos Éyike odamehet a nagycsoportos Andriskához, és szólhat neki: Tudod, hogy az Andzselinadzsoli Párizsban titokban összeházasodott a Bredpittel? Mit szólsz hozzá? Ha el akarsz venni feleségül, akkor én is csak titokban meg Párizsban megyek hozzád! És ha pechjére Andriska nincs képben, akkor egy szava sem lesz a dolgok állásához. Mint ahogy nekem sincs. Túl sok jó szavam.
