Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-20 / 91. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 20. www.ujszo.com Mától: Xlll. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma hazai magyar illusztrátorok munkáiból kínál vágogatást Könyvek, írók, olvasok ELŐZETES Budapest. Sólyom László magyar államfő nyitja meg ma délután a gazdag programot kínáló négynapos könyvünnepet, a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, melynek középpontjában a kortárs spanyol irodalom és könyvkiadás áll, díszvendég írója Jorge Semprún lesz. A 20. századi irodalom emblematikus alkotója, a kirgiz Csingiz Ajtmatov ugyancsak ellátogat a fesztiválra. A Berliner Zimmer program keretében több mint egy tucat német író mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. Ezenkívül neves holland, brit, ír, portugál, szlovén, szlovák, hor- vát, osztrák, észt, finn és japán írókkal találkozhatnak az olvasók. A Kongresszusi Központban és a főbejárat előtti sétány standjain több mint 500 külföldi, magyar- országi és határon túli magyar könyves cég mutatja be és árusítja köteteit, köztük több mint 300, a fesztiválra időzített újdonságot. A 17 országból érkező külföldi írók mellett a magyar szellemi élet közel 350 jeles képviselője, írók, tudósok, művészek, politikusok szerepelnek a fesztivál 250 programján. Hatodik alkalommal kerül sor a rendezvény keretében az Európai Elsőkötetesek Fesztiváljára, melynek magyar résztvevője idén Papp Sándor Zsigmond, Szlovákiát pedig Karol D. Horváth képviseli. A Kalligram Kiadó is számos kiadványával lesz jelen a könyvünnepen. Immár hagyományosan a fesztivál előestéjén, tegnap este könyv- bemutatót tartott a kiadó a Szlovák Intézetben. A Kalligram-esten András Sándor: Gyilkosság Alaszkában, Földényi F. László: Berlin sűrűjében, Sándor Iván: Követés, Körösi Zoltán: Müyen egy női mell? Hazánk szíve, Dušan Šimko: Japán díván, Jiíí Drašnar: Forradalmakról, titkos társaságokról és a genetikai kódról, Miroslav Marcelli: Foucault, avagy Mássá lenni, Kerényi Ferenc: Madách Imre, Csehy Zoltán: Hecatelegium, Konsztandi- nosz P. Kavafisz: Alexandria örök című köteteivel ismerkedhetett meg a közönség. Vasárnap 10 órától a Kongresszusi Központ Liszt III. termében Dušan Šimkóval, a Japán díván szerzőjével Márton László beszélget. A Kalligram standjánál (P9, Pátria terem) a kiadó szerzői dedikálnak. Holnap 14.00 és 17.00 óra között Jóry Judittal, Borbély Balázzsal, Tőzsér Árpáddal, Sándor Ivánnal, szombaton 13.00-tól 17.00- ig Kerényi Ferenccel, András Sándorral, Körösi Zoltánnal, Lovas Ildikóval, vasárnap 12.00-től 15.00- ig Polcz Alaine-nal, Görözdi Judittal, Dušan Šimkóval és Bom- bitz Attilával találkozhatnak a fesztivál látogatói, (ú, m) Borbély Katalin és Menyhárt József, azaz a Kicsi Hang verséneklő együttes ma 18 órakor a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, holnap 19 órától pedig Tardoskedden, a futballpálya melletti előadóteremben mutatja be Ki viszi át? c. második hanghordozóját. (Szitás Zoltán felvétele) Miről ír az Irodalmi Szemle áprilisi száma? Változó világunk értékei LAPAJÁNLÓ Illyés Gyula Bartók című versével emlékezik a lap a kiváló magyar zeneszerző születésének 125. évfordulójára. Közli Duba Gyula regényrészletét (Katarakta), Tóth Elemér, Czapáry Veronika és Leck Gábor verseit, valamint Változó világunkban is megőrizzük az értékeket... című beszélgetést Alabán Ferenc egyetemi tanszékvezető tanárral, irodalmunk időszerű kérdéseiről. A régió (szúbrégió?) kultúrája nemcsak „ellenkultúra, alternatív megoldás-lehetőségek békéden együttese, hanem a XX. század valamennyi nemzed, nyelvi, regionális »kontinentális« kultúráját szintén hasonlóképpen lehetne megközelíteni” —írja Fried István esszéjében. „A régió úgy ért el a XX. századhoz, hogy területén két, illetőleg három soknemzetiségű állam osztozott”. Grendel Lajos tanulmánya a Nyugat-nemzedék prózájával foglalkozik, nevezetesen Színi Gyula, Cholnoky Viktor, Cholnoky László, Csáth Géza és Nagy Lajos munkásságával. Jubilánsok címmel köszönti a lap a 75 éves Mács Józsefet, valamint a 80 éves Nagy Józsefet. Németh Zoltán tanulmánya Parti Nagy Lajos drámáival foglakozik. Lényegében perbe száll azzal a nézettel, mely mellőzi vagy lekezeli ezt a tevékenységét. Megítélése szerint „Parti Nagy drámái az identitástörés és a nyelvtörés technikáinak együttes felhasználásával jelennek meg mint értelmezésre vágyó szövegek”. L. Erdélyi Margit kritikája A magyar nyelv könyve című kiadvánnyal foglalkozik, s a többszerzős kötetet „a magyar nyelv alapkönyvének” tekinti. A folyóiratot Nagy József grafikáival illusztrálták, (zsolt) Képzeletet mozgató látványmesék Nagy Zoltán illusztrációja Zs. Nagy Lajos Hamu Laci és az Eretnek című könyvéhez Németh Ilona illusztrációja Kulcsár Ferenc Kígyókő című könyvéhez A Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságával együttműködve rendezte meg A szlovákiai magyar könyvillusztráció 1990-2005 című kiállítást a múzeum székházában, a pozsonyi Brámer-kúriában. TALLÓSI BÉLA A tárlat címében jelzett időszak nyomtatásban megjelent terméséből válogatott és közönség elé tárt anyag tükrözi azt, ami a rendszerváltás után született jó illusztrációkkal kapcsolatban megállapítható. Vagyis hogy az igényesség, a jelentős szakmai tudás jellemzi őket, s hogy a megnyilvánulásban jelen van a tradíciókból történő kiindulás és a hagyományos ábrázolásmód újraértelmezése egyaránt. Továbbá érvényes rá az a „definíció” is, a- mely Lóska Lajos magyarországi művészettörténésztől származik, hogy „a modern illusztrációt végső soron a szöveg egyéni, elsősorban a grafika nyelvén való újrafogalmazásaként értelmezhetjük”. Bár a Brámer-kúriában prezentált képzőművészeti alkotások - amelyeket az 1992-ben Dunaszerda- helyen indított Illusztrált könyv című biennále hét kiállításának anyagából válogattak össze - irodalmi alap képi újrafogalmazásai, szövegtől független, önálló műtárgyakként is megélnek és hatnak. Akár így, kiállítási térbe helyezve, eredeti műalkotásokként, akár gyermekkönyvek lapjaira sokszorosítva-nyomtatva, mérhetetlenül fontos az illusztráció. Mivel valamennyien úgy vagyunk vele, ahogy Dohányos Róbert, az SZK Kulturális Minisztériuma Kisebbségi Főosztályának főosztályvezetője a kiállítás megnyitóján elmondta: „Gyermekkorom könyvei közül valamennyire emlékszem. Talán mert akkoriban még használtuk minden érzékszervünket: éreztük az új könyvek semmihez sem fogható ólomillatát, vagy a sok kézen átment könyvtári könyvek zsíros szagát, figyeltünk a papír tapintására, éreztük a könyv súlyát, hallottuk a papír zizegé- sét.” Ez indokolja, hogy az apróságok kezébe lehetőleg magas színvonalú könyvészeti értékeket képviselő kiadványokat adjunk: mert a könyvek hangulata (tördelés, betűforma, a képi világ) megmaradnak bennük, egy életre rögzülnek vizuális emlékezetükben, s ez meghatározza a későbbi, felnőttkori értékorientáltságot is. Nem véletlenül került bele a kiállításhoz a Nap Kiadó gondozásában megjelentetett, szép kivitelű katalógus Kihívás a szép könyv érdekében című tanulmányába a következő megállapítás: „Ritkán tudatosítjuk, hogy ami a kultúra kilátásait fenyegeti, az az emberiség jövőjére is vonatkozik és viszont”. Ezért is fontos, hogy - Kubička Kucsera Klára művészettörténész, a kiállítás kurátora gondolatával élve - támogassuk illusztrátorainkat és könyvkiadóinkat, hogy segítségükkel megteremtsük vizuális és általános kultúránk egyik alapvető pillérét. Különösképpen azért van erre szükség, mert Dohányos Róbert megnyitóbeszédét idézve: „Illusztrátoraink a globalizálódva uniformizálódó világban nincsenek könnyű helyzetben, a könyvtervezésből gyártás lett, gyakorta nem hozzáértő kezek alatt, melyek csak a műszaki ismereteket birtokolják, a művészi vénának híján vannak.” A kiállító művészek alkotásai már-már klasszikusok, olyan művek, amelyek gyermekkönyvekből visszaköszönve egy nemzedék vizuális tudatát formálták már eddig is. Érdemes ellátogatni a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumába, s megnézni azt a vonzó képi vüágot, elbolyongani abban a képzeletet mozgató látványmesében, amelyet hazai magyar illusztrátoraink teremtettek. Június 11-éig van rá lehetőség. Első albumának borítóján Veronikaként szerepelt, az újon Veraként - már ez is változást sejtet Tóth Vera: Valami más PUHA JÓZSEF A recept elméletüeg egyszerű: az új előadók kapcsán nem szabad túlzott elvárásokat megfogalmazni. Nem kell magasra tenni a lécet, így jobb összkép alakulhat ki bennünk. A gyakorlatban azonban a recept nem mindig alkalmazható. Vera esetében sem működött, már a kezdet kezdetén is maximalisták voltunk vele szemben. Utólag belegondolva egyenesen csodát akartunk hallani a Megasztár első szériájának győztesétől az első lemezén. A körülmények sarkalltak erre. Szemünk láttára vált szerény lányból látszólag öntudatos énekesnővé. A kezdetektől figyelemmel kísérhettük szárnypróbálgatásait egy szűz műsorban, amellyel korábban nem találkoztunk. A nagy csinnadratta miatt jogosan hittük, hogy győztesként fenekestül felforgatja majd a zeneipart. Ráadásul nemcsak a zsűri, hanem további elismert zenészek is adták alánk a lovat, isteni tehetségnek nevezték. Az albumán saját kérésére a Cserháti Zsuzsa ’96-os visz- szatérésénél segédkező stábbal dolgozott, kiváló zene- és dalszerzőkkel. Tehát minden adott volt a csodához. Valamit viszont nem vettünk figyelembe: Vera látszólagos öntudatossága egy önmagát kereső előadót takart. Ezt nem is róhatjuk fel neki, hiszen a verseny megnyerésekor alig múlt el 19 éves. 2004 szeptemberében kaptunk tőle egy korántsem tökéletes korongot Ébren álmodom címmel. Naná, hogy elkezdtük őt volna című duettet, labdába rúghatott volna a vetélytársaival...) A leírtak ellenére másodjára is ugyanabba a gödörbe estünk. Most is túlságosan magasra került a léc. Ezúttal nem a körülmények, a főszereplő követelte ki magának, mindenhol azt hangoztatta, hogy végre meglátja, mire k é pes A Valami más cím helytálló, Vera búcsút intett az első korong Cserhátit idéző stílusának és hangulatának. Modernebb, fiatalosabb lemezzel rukkolt elő, és könnyedebben, magabiztosabban énekel. Összességében jóval tem- pósabb az előzőnél, bár lírai szerzemények sem hiányoznak róla. A soul és r&b vonal háttérbe szorult, funky és acid jazz elemek dominálnak rajta. Látszólag tehát minden rendben, de mivel most is csodát vártunk - ha nem is akkorát, mint az első esetében -, újból előjött a hiányérzet. Ahogy hallom, nemcsak nálam. Azt viszont máig nem tudom, hogy jogosan, vagy sem. Az album hibátlan, ebből kifolyólag a hiányérzetnek elvileg nincs alapja. Pély Barnabás zenei producer - aki a zeneszerzésben és hangszerelésben egyaránt oroszlánrészt vállalt - remekül ráérzett Vera stílusára, és további neves szerzők közreműködnek rajta, többek között Barna unitedos ,jobb keze”, Romhányi Áron zeneszerző vagy Szabó Ágnes dalszövegíró. A lemez egyik legszebb felvételét, a lírai hangvételű Én mindig úgy vigyáznék Rád címűt Závodi Gábor és Demjén Ferenc írta. Mujahid Zoltán is feltűnik, ám ezúttal nem énekesként, hanem zeneszerzőként. Az első album zenéjének nagy részét jegyző László Attila is a stáb tagja maradt, a záró, Sose hívd korán a holnapot című, ugyancsak lírai dal zeneszerzőjeként működött közre. Ha abból indulunk ki, hogy Vera csak egy tehetséges előadó, akkor tényleg nem szabadna elégedetlenkednünk. Nálam a hiányérzet arra vezethető vissza, hogy továbbra is istenadta tehetségnek tartom, és még mindig a csodára várok. Pedig a lelkem mélyén jól tudom, hogy csodák nincsenek. rajta Cserháti hatása, Vera megpróbált - sajnos görcsösen - az idol nyomdokaiba lépni. Későbbi nyilatkozatai azt sugallták, hogy ő sem elégedett a végeredménynyel. Azzal érvelt, hogy az album a szakmának készült. A magyarázkodás felesleges volt, hiszen a versenyben a szakmának már bizonyított, és a zenepiacon elsősorban a közönségnek kell megfelelni. Az Ébren álmodom ugyan aranylemez lett, de Oláh Ibolya és Gáspár Laci albumainak eladási példányszámát meg sem közelítette. (Meggyőződésem, ha kimásolják róla a Mujahid Zoltánnal előadott Mintha minden másképp piszkálni, mi ugyanis csodára vártunk. Második lemezének ismeretében kijelenthető, hogy nem tudott rajta kibontakozni. Ez nem meglepő, kutyafuttában készült, öt hónappal a Verseny befejezése után már meg is jelent. Valóban felróható, hogy túl erősen érződik
