Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-01 / 77. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 1. Egészségünkre 27 Az allergia oka a környezetszennyezés és az elgazosodott földterületek Portalanítsunk gyakran Az allergiás kötőhártyagyulladás napjainkban egyre több ember életét keseríti meg. Önmagában nem okoz életveszélyes állapotot, de a mindennapi életünket jelentősen korlátozza, mivel csökkenti a teljesítőképességet. DR. FARKAS BEÁTA Az allergiás reakció az esetek többségében nemcsak a szemet, hanem az egész szervezetet érinti. A kötőhártya-gyulladáshoz tehát allergiás nátha vagy asztma is társulhat. Kialakulásában valószínűleg szerepet játszik a meleg is, ugyanis a szubtrópusi vidékeken gyakrabban fordul elő, nálunk pedig a fokozódó nyári meleg hatására a tünetek rosszabbodnak. Az allergia a szervezet túlérzékenységi reakciója olyan anyagokkal szemben, amelyek hasonló mennyiségben és hasonló körülmények között más emberekre veszélytelenek. A pollen, az állati szőr, a házi poratka ürüléke és a gombaspóra alapvetően ártalmatlan anyagok, ám mégis gyakran váltanak ki allergiát. Ä kutatások azt bizonyítják, hogy az allergia ci- vüizációs betegség, amelynek kiváltó oka a nagyfokú környezetszennyezés, az egyre nagyobb elgazosodott, parlagon maradt földterületek, valamint a globális felmelegedés. Tehát nemcsak a levegőben keringő pollenek mennyisége emelkedik, hanem bizonyos környezeti-vegyi hatásokra megváltozik a szerkezetük is. Ugyanannak a növénynek a nagyvárosban, a forgalmas utak mentén, ill. a tisztább levegőjű vidékeken szedett példányaiban más-más a pollenek fehérjeszerkezete, s ez a magyarázata annak, hogy a városokban élők körében több az allergiás, mint a zöldellő vidékeken. Idényben van egész évben Allergiás reakció esetén az immunrendszer behatolóként kezeli az allergént, és megpróbálja elpusztítani vagy kiűzni a szervezetből. Ennek során immunoglobulin E (IgE) típusú antitestet termel, amely hozzákapcsolódik a hiszta- mint tartalmazó hízósejtekhez (ez a sejtféleség a kötőszövetben található). Ahogy egyre több allergén jut a szervezetbe, a hízósejtek szétesnek, és a hisztamin felszabadul. Ez az anyag kitágítja az ereket, növeli az érfalak áteresztőképességét, így az erekből folyadék áramolhat ki, amely a környező szövetekben duzzanatot, ill. gyulladásos folyamatot - allergiás tüneteket - idéz elő. Az allergének mennyiségének növekedésével a tünetek felerősödnek. Az antitestek még az után is a rendszerben maradnak, hogy az allergén kiürül a szervezetből, és ha a páciens újra kapcsolatba kerül ezzel az anyaggal, azonnal aktiválódnak. A tünetek a kiváltó októl függően lehetnek szezonálisak vagy egész évben kínozhatják a beteget. Tünetek Könnyezés, viszketés, fényérzékenység, égő fájdalom. Gyakran a szemhéjak is megduzzadhatnak. Súlyosabb esetekben a kötőhártya, főleg a felső szemhéj alatt annyira megduzzadhat, hogy minden pü- lantásnál megkapaija az idegszálakkal gazdagon hálózott szaruhártyát. Ilyenkor minden pillantás fájdalmas. A beteg kaparó, szúró fájdalomra panaszkodik, olyan érzése van, mintha homokszemek lennének a szemében, ezért nehezen bírja kinyitni, ill. nyitva tartam a szemét. Ä gyulladás átteijedhet a szaruhártyára is. A szezonális allergiás tüneteket általában az éppen virágzó növények pollenje okozza. Az allergiás reakciót kiváltó növények sorát a január közepén, februárban virágzó mogyorócseije kezdi, majd márciusban a kőris és a fűzfa, áprilisban a nyírfa, májusban a pázsitfűfélék, a lándzsás útifű, és a topolyfa bolyhos termése folytatja, amely mechanikusan is ingerli a nyálkahártyákat. Augusztustól októberig a legjelentősebb allergiát okozó növény a parlagfű, amely parlagon heverő, elgazosodott földeken terem. Mivel károsítja az egészséget és ezzel jelentős gazdasági kárt okoz, sok országban kötelező az irtása. Pénzbírsággal büntetik azt a gazdát, akinek a földjén megtalálható. Sajnos nálunk még nem ilyen szigorúak az előírások, ezért egyre több embernek okoz allergiás tüneteket, az államháztartásnak (vagyis minden adófizetőnek) pedig magas költségeket a gyógyszerekre és táppénzre. Az állati szőr, a házi poratka ürüléke és a gombaspóra egész évben okozhat allergiát. Kezelés Az allergia kezelésének leghatásosabb módja az allergének koncentrációjának csökkentése. Gyakrabban zuhanyozzunk, mossunk hajat, arcot és többször váltsunk ruhát. Ne dohányozzunk. A lakásban ne használjunk erősen párolgó tisztítószereket, spray-ket, kozmetikumokat. Jól tisztítható, zárt szekrényekkel bútorozzuk be lakásunkat. Gyakran töröljük le a port, és ne tartsunk állatot a lakásban. A lakás hőmérséklete 20-21, a hálószoba 18 Celsius-fokos legyen, és a páratartalom ne haladja meg a 60%-ot. A szellőzőrés nélküli nyílászárók akadályozzák a lakás szellőzését és elősegítik a poratkák, valamint a penészgombák elszaporodását. A poratka nem búja az alacsony hőmérsékletet, ezért télen kinn szellőztessük az ágyneműt. Használjunk allergiaellenes párnát, paplant és huzatot. A pollenallergiában szenvedők inkább eső után szellőztessenek és sétáljanak a szabadban. Hordjanak védőszemüveget. Ne kaszáljanak füvet. Megfelelő szemcseppek használatával (Spersallerg, Naaxia, Cromohexal, Livostin, Emadine, Allergodil stb.) enyhíthetők az allergiás tünetek. Egyes szemcseppek használata az allergiás szezon kezdete előtt és alatt megakadályozhatja a tünetek kialakulását. Súlyosabb esetekben allergiaellenes tablettákkal is ki kell egészítem a kezelést. Sajnos a tudomány mai állása szerint az allergiás hajlam teljesen nem gyógyítható, egyenlőre csak az allergia tünetei kezelhetők. A leírt tanácsok betartása azonban kedvezően befolyásolhatja az allergiás páciensek egészségi állapotát, és javíthatja életminőségüket. A szerző szemorvos Testidegen anyag ellen védekezik Az allergiás reakciót megindító anyagokat allergéneknek nevezzük. Ha ezek bejutnak egy allergiára hajlamos ember szervezetébe, az immunrendszerét arra késztetik, hogy úgy reagáljon jelenlétükre, mintha veszedelmes kórokozók volnának. Az immunrendszer a szervezet védőmechanizmusa. Normális körülmények között, ha testidegen anyag, úgynevezett antigén - például vírus vagy más ártalmas mikroorganizmus - kerül a szervezetbe, az immunrendszer felkészül a fertőzés leküzdésére. A nyirokszövet fehérvérsejijei felismerik a veszélyes betolakodókat, és ellenanyagokat - antitesteket - termelnek, amelyek az antigénhez kapcsolódnak és ártalmatlanná teszik őket. Ez az ellenanyag a fehérjék közé tartozó immunoglobulin. TESTÜNK TITKAI A vér ÚJ SZÓ-TANFOLYAM A vér csaknem 24 óra alatt végzi el a nagy vérkörben a teljes anyagcserét. Ha áramlása megszűnik vagy elszivárog a testből, akkor maga az élet is megszűnik. A szervezetben levő teljes vérmennyiség 5 és 6 liter között van, és így körülbelül a testsúly tizenharmad részét teszi ki. A vér normál hőmérsékleten 36,7 “C és 37,3 °C között ingadozik. A vér egy folyékony részből, a vérplazmából, és az alakos elemekből, vagyis a vörösvértestekből (erit- rocitákból), a fehérvérsejtekből Qeukocitákból) és a vérlemezkék- ből tevődik össze. A vérplazma (vérszérum) A vérplazma világossárga színű, enyhén lúgos kémhatású folyadék. Kémiai összetétele igen bonyolult, olyan elemeket tartalmaz, amelyek szervezetünk felépítése szempontjából nélkülözhetetlenek: Ezek az elemek a következők: ♦ a tápanyagokból származó ösz- szetevők, amelyek az emésztés során keletkeznek és szívódnak fel (aminosavak, zsírok, cukrok); ♦ ásványi anyagok (nátrium, kalcium, kálium, vas stb.); ♦ vitaminok, melyeket a táplálékokból nyer a szervezet; ♦ sejttörmelékek, a vérplazmában átmenetileg, bizonyos ideig jelenlévő hulladék anyagok, amelyeket el kell távolítani; ♦ antitestek, a szervezet saját előállítású anyagai, melyek védelmet biztosítanak; ♦ plazmafehéijék, melyek a véralvadásban (koaguláció) játszanak szerepet; ♦ enzimek; ♦ és mindenekelőtt a víz, mely a vérsavó alapvető alkotóeleme, és amelyben a többi anyag oldott állapotban (szuszpenzió) található. A szervetlen anyagok (melyek közül a nátrium-klorid, közismert nevén konyhasó a legjelentősebb) súlya 9 gramm, a szerves anyagok 91 grammot nyomnak. A szerves anyagokon belül megkülönböztetjük a glükózt (szőlőcukor), melyből literenként 1 gramm található a plazmában; a fehéijéket, amelyeknek súlya kb. 85 gramm; az 5 grammnyi fibV, • V,rinogént (a fibrin vagy más néven rostonya előanyagát), amely nélkül a vér nem tudna megalvadni; és végül a salakanyagokat, melyek közül a legfontosabb az urea (karbamid, fehéije-anyagcsere termék), amelynek mennyisége literenként körülbelül 0,35 mg. Granulociták A szegmentált (polinukleáris) sejtek magja két vagy három része osztott (innen ered a nevük). Granulocitáknak (szemcsés fehérvérsejt) is nevezik őket, mivel sejtplazmájukban számos szemcse található, amelyek megfestve a mikroszkopikus vizsgálatok során változó elszíneződéseket mutatnak. A festékanyagokra való reagálásuk szerint megkülönböztetünk: ♦ acidofü vagy eozinofil sejteket, melyek a savak színezőanyagokat kötik meg, nevezetesen az eozint, és vörös színűre festődnek (a fehérvérsejtek 1-4%-a); ♦ bazoffl sejteket, melyek bázi- kus (lúgos) festékkel kékre színe- ződnek (a fehérvérsejtek 0,5-1%- át teszik ki); ♦ neutrofil sejteket, melyek nem kötődnek különösebben egyik színezőanyaghoz sem (a fehérvérsejtek 60-70%-a). A granulociták mikrofágok, vagyis kisméretű falósejtek, melyeknek az a feladatuk, hogy a szervezetbe bekerült fertőző idegen testeket, különösen a baktériumokat felfedezzék, bekerítsék és elpusztítsák. Ahhoz, hogy ezt a küldetésüket teljesíteni tudják, képesek alakjukat megváltoztatni, hogy V/ V» • könnyen áthatolhassanak az erek falán és bejuthassanak a környező szövetekbe. Ezek a sejtek mozgékonyak, ún. amőboid mozgásra képesek, ami hasonló az egysejtű amőbák mozgásához. A granulocitákat, akárcsak a vörös- vértesteket, a vörös csontvelő állítja elő. A monociták A monociták nagyméretű, egy- magvú fehérvérsejtek, szemcsés elemeket nem tartalmaznak, a fehérvérsejtek 4-8 százalékát alkotják. Elsődleges szerepük a nagyobb méretű kórokozók és idegen anyagok, valamint az elhalt sejtek felfalása, elemésztése (fa- gocitózis). Ezek a sejtek képesek átalakulni speciális makrofágok- ká, vagyis nagy egymagvú falósejtekké, amelyeknek jól elkülönülő feladataik varrnak (differenciálódás). Ezek a sejtek a csontvelőben képződnek. A limfociták A limfociták (az összes fehérvérsejt 20-40 százaléka) is csontvelői eredetűek, de a nyirokszervekben (nyirokcsomók, mandulák, lép, vékonybél stb.) fejlődnek tovább (itt érnek meg, illetve diffrenciálódnak), és más természetűek, mint a monociták. A limfocitáknak két fő csoportjuk van; a B- és a T-limfociták. A B-limfociták a csontvelőben keletkeznek és érnek, igen rövid életűek és a szervezet Immorális (testnedvvel kapcsolatos) immunitásában játszanak szerepet. A B- limfociták átalakulnak plazmasejtekké, amelyek antitesteket termelnek. Ezek az antitestek segítenek a kóros sejtek és fertőző mikrobák (baktériumok, vírusok, gombák) elpusztításában. A vérlemezkék A vérlemezkék a vér alakos elemei közé tartoznak, és a véralvadásban játszanak jelentős szerepet. A csontvelő óriássejtjeiből, a megakariocitákból keletkeznek. Számuk 250 000-300 000 egy milliliter vérben. A plazmában található vérlemezkéket konzerváló tartály Fagocitózis. A sejtfalás során a fehérvérsejtek körülveszik, bekebelezik, majd megemésztik az idegen anyagokat vagy sejteket. A vér feladatai Mint ahogy az előbbiekben már láttuk, a vérnek három fő feladata van, melyeket a három alapvető összetevője, az alakos elemek segítségével lát el: ♦ Az oxigén szállítása a tüdőből a sejtekbe, valamint a szövetekben képződő szén-dioxid eljuttatása a tüdőbe. Ezt a feladatot a vörösvér- testek látják el; ♦ A tápanyagszállítás (transzport) a bélből a szövetekbe, és a salakanyagok eltávolítása a vese révén. Ez a plazmából történik; ♦ A szervezet védelme a kórokozókkal és az idegen anyagokkal szemben a fehérvérsejtek feladata, melyek éppen ezért az immun- rendszer szervezett harcosainak tekinthetők. A granulociták és a monociták képesek megtalálni a támadókat és megsemmisíteni azokat, vagyis bekebelezni a kórokozókat. A limfociták antitesteket termelnek, vagyis olyan anyagokat, amelyek meggátolják a szervezetbe jutó kórokozók és idegen anyagok működését és szétteijedését.
