Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-12 / 86. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 12. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Mladics az őrület határán Súlyos lelki állapotban, a beszámíthatóság határán van a legkeresettebb feltételezett háborús bűnös, Ratko Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnok - írta a Press belgrádi napilap a szerb hadsereg biztonsági szolgálatának jelentésére hivatkozva. A Press tavaly december óta jelenik meg, s írásaiból arra lehet következtetni, hogy rendkívül jó kapcsolatai vannak a rendőrségnél, a titkosszolgálatnál és a katonaságnál. • Többször megtörtént, hogy a nagy belgrádi napilapokat megszégyenítve tett közzé később igaznak bizonyult információkat. Meglepő a kormánypártok sikere, mert a magyarországi költségvetés az „utolsókat rúgja" Gyurcsányt tartják esélyesebbnek Az európai sajtó továbbra is bő terjedelemben ír a magyar parlamenti választások első fordulójának eredményéről. MT1-F1GYELŐ Egész oldalt szentelt a témának a Der Standard című osztrák lap. A Fidesz szempontjából hátránynak nevezte a koalíciós partner hiányát, kiemelve, hogy Orbánék a korábbi szövetséges MDF-re sem számíthatnak. Ezért valószínűnek tűnik, hogy a Fidesz most különösen agresszív kampányt indít, beleértve az utcai akciókat és a lakáslátogatásokat is - emelte ki. A lap meglepetésszerű győztesként mutatta be Dávid Ibolyát, az MDF elnökét, akinek vezetésével a pártja „átment a betonfalon”, és bejutott a parlamentbe. Felhívta a figyelmet arra: Dávid Ibolyát nem tudta legyűrni Orbán Viktor, ellentétben a Csur- ka István vezette szélsőjobboldali MIÉP-pel, valamint a Torgyán József irányította FKGP-vel, amelyek jóformán eltűntek a politikai térképről. A tudósító szerint Dávid Ibolya elkeseredett ellenfelévé vált Orbán Viktornak. A Die Presse című konzervatív lap viszont kiemeli, sok szakértő nem zárja ki, hogy az MDF összefog a Fidesszel, mert mégiscsak együtt kormányoztak 1988 és 2002 között. Hozzáfűzte azonban, ennek ellentmondani látszik, hogy mélypontra jutottak a két párt közötti kapcsolatok. A tudósító meglepőnek minősítette a kormánypártok jó választási eredményét, mert a gazdasági adatok meglehetősen az MSZP- SZDSZ párosa ellen szólnak. Megfogalmazása szerint a költségvetés az utolsókat rúgja, az eladósodás csillagászati magasságokba emelkedett, és a forint is jó ideje gyengül. A Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap szerint Dávid Ibolya rendkívüli nyomásnak lesz kitéve a második fordulóig, mivel az MDF-en belül és a Fideszben is sok olyan politikus lesz, aki azt fogja tanácsolni, hogy vonja visz- sza döntését és egyezzen meg Orbán Viktorral. A szerző szerint elméletileg lehetséges, hogy Orbán mégis sikerrel járjon, ha - ahogy 1998-ban - egy trend a segítségére siet, vagy a szocialisták valamilyen ostobaságot követnek el. Nem kevés megfigyelő pedig még világos győzelmet is álmodik a Fidesznek az egyéni mandátumok terén, mert a párt vidéken hagyományosan erősebb, mint a városokban, s további 75 egyéni mandátum elnyerésével a Gyurcsány- kormány megbuktatható. A politológusok zöme azonban inkább valószínűtlennek tartja ezt a forgatókönyvet. A La Libre Belgique című, jobboldali lap szerint uniós megfigyelők úgy látják, az eredményben szerepet játszott az a megnövekedett stabilitás és a jövőbe vetett nagyobb bizalom, amelyet az EU-csatlakozás nyújtott Magyar- országnak. Ezt a szellemiséget követi Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, aki ígéretet tett arra, hogy az uniós pénzeket egyebek között az ország szegényebb, keleti régióinak fejlesztésére, az oktatásra és a biotechnológiai kutatásokra fordítja. De még mindig létezik a másik Magyarország is, a növekedésből kifelejtettek, a kisgazdák, mindazok, akik Orbán érveire voltak fogékonyak - így a szerző. Egy orosz lap szerint a Budapest peremét elérő árvíz a kormányzó koalíció kezére játszott a magyar parlamenti választások első fordulójában, mert elmosta az ellenzéki Fidesz által Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök ellen újra felhozott vádakat, amelyek szerint annak sokmilliós vagyona nem teljesen tisztességes módon gyü- lemlett fel. A kormánykoalíció a természeti katasztrófák leküzdésében tanúsíthatta energiáját és tapasztalatát az állami tévében, noha a miniszterelnök a média és az ellenzéki képviselők nyomására magyarázkodni kényszerült kezdőtőkéjének eredetéről - írta a Kömmerszant. A 12 évvel ezelőtti ingatlanügylet újbóli megvizsgálása magát a miniszterelnököt elévülés miatt semmivel nem fenyegeti, de kedveződenül hathat pályájára. Mindamellett Gyurcsány másfél éves miniszterelnöksége alatt bizonyította vezetői tehetségét és pontozással győzött az Orbán Viktor ellenzéki vezetővel vívott tévévitában is. Prodi sem ébreszt nagy reményeket, ám Brüsszel úgy véli: kormánya nagyobb fiskális fegyelmet fog tanúsítani Az EU nem ejt könnyet Berlusconiért AATl-ELEMZÉS Európai vezető politikusok nem mondták ki hangosan, de a külügyminiszterek luxembourgi tanácskozásán egyértelműen érződött a Rómának szóló üzenet: arrivederci - ettől végre megszabadultunk! Silvio Berlusconi öt éven át tarjó urqlma alatt együtt kormányoztak populisták, euroszkepti- kusok és posztfasiszták, s ő szó-, katlanul messze terelte Itáliát az európai fősodortól anélkül, hogy valóra váltotta volna az által ígért liberális gazdasági reformok hagy részét. Olyan országot hagy hátra, amelyet az Európai Bizottság és az uniós tagállamok többsége Európa „beteg emberének” tart. „A mai nap úgy vonul majd be a történelembe, hogy ezen a napon szabadultak meg a franciák a munkajogi törvénytől, Olaszország pedig megszabadult Berlus- conitól” - csipkelődött hétfőn egy EU-illetékes. Berlusconi bukásával eltűnik a színről az amerikaiak vezette iraki háború egyik legfontosabb támogatója, az orosz elnök és Izrael legszókimondóbb európai csodálója, valamint Törökország EU-felvételi kérelmének nagyhangú szószólója. „Ahhoz képest, hogy nem győzött büszkélkedni (George) Bush és (Vlagyimir) Putyin elnökökhöz fűződő személyes barátságával, Berlusconi nagyon kevés barátra tett szert Európában” - mutatott rá Antonio Missiroli, a brüsszeli European Policy Centre kutatóközpont vezető politikai elemzője. Legyőzőjétől, Proditól azt várják Brüsszelben, hogy visszavezeti Itáliát az európai országok szigorúan integrációbarát táborába, újabb hanggal gazdagítva azoknak a kórusát, akik azt akarják, hogy az uniós alkotmányozás megrekedt folyamatában mielőbb megvalósuljanak az intézményes reformok. Prodi miniszterelnöksége alatt valószínűleg jelentős mértékben javulni fognak az olasz-francia, illetve az olasz-német kapcsolatok, amelyek Berlusconi hivatali idejében többnyire gyalázatosán rosszak voltak. Számos európai vezetőt feszélyezett Berlusconi showmanszerű fellépése, magánemberként pedig megdöbbentőnek találták viselkedését. Azzal kezdte, hogy az olasz EUelnökség nyitányaként, az Európai Parlament ülésén egy náci koncentrációs tábor kápójához hasonlította a szociáldemokrata EP-frakció német elnökét, felháborodást keltve a politikai paletta jobb- és baloldalán. A slusszpoént pedig akkor sütötte el, amikor az alkotmánynak szentelt, súlyos kudarccal végződött római EU-csú- csot a következő szavakkal nyitotta meg: beszéljünk inkább a fut- ballról és a nőkről; egyúttal felkérte Gerhard Schröder német kancellárt a vita moderálására, elvégre az már négyszer nősült... Prodi kirajzolódó győzelme ugyanakkor nem váltott ki akkora örvendezést Luxembourgban, mint Berlusconi várható bukása: Ennek oka abban keresendő, hogy az olasz ellenzék vezére nem hagyott hátra kiemelkedő impressziókat abban az időszakban, amikor 1999 és 2004 között az Európai Bizottság élén állt. Prodit mindenki becsületesnek és értelmesnek tartotta, ám egyúttal az a vélemény alakult ki róla, hogy nehezen tudja eladni mondanivalóját, híján van a vezetői erényeknek, munkamódszereit titokban tartja, és EU-s tevékenysége gyakran háttérbe szorul itáliai ambíciói mögött. „Brüsszelben, ahol a hivatalos személyek túlságosan is a földön járnak ahhoz, hogy fontosabbnak tekintsék a reményt a tapasztalatnál, sem a Berlusconi-féle koalíció hatalmon maradásának a lehetősége, sem pedig a Prodi vezette ellenzék győzelme nem növelte a kollektív pulzusszámot” - jelentette ki John Wyles, a brüsszeli GPlus Europe tanácsadó iroda munkatársa. Szavai szerint Berlusconi határozottan közelebb került Washingtonhoz, egyidejűleg eltávolodva Párizstól és Berlintől. Prodi nem ébreszt nagy reményeket, ám EU-tisztségviselők úgy vélik: kormánya nagyobb fiskális fegyelmet fog tanúsítani, mint Berlusconié. Sokan emlékeznek még arra, hogy a „motyogó professzor’ állt annak a római kormánynak az élén, amely képessé tette Olaszországot az euró 2002. évi bevezetésére. „Prodi egy igazi európai” - szögezte le Jean-Clau- de Junkcer luxemburgi kormányfő a múlt héten arra a kérdésre, vajon Prodi vagy Berlusconi győzelme volna-e johb az Európai Unió szempontjából. KOMMENTÁR A negyedik nyugdíjpillér LOVÁSZ ATTILA Ha nem közelednének a választások, azt gondolnám, sima politikai rituális tánc az egész. A közeledő kampánnyal viszont szavazatcsalogató gépezetnek tekinthetjük azt a százalékárverést, amely manapság a nyugdíjak rendezése körül zajlik. Rendezni kell őket, annyi biztos, mert Ľudovít Kaník csapata egyébként igenis jól átgondolt nyugdíjbiztosítási reformjának egyik törvénye nagyon rosszra sikeredett és korrekciókért kiált. A nyugdíjreform érthető és támogatható filozófiája három pillérre épít: az első az állami szolidáris biztosítási modell, a másika takarékossági hozamalapú pillér, a harmadik a kommersz pótbiztosítás, amely az életbiztosítók hagyományos terméke. Míg a másodikban és a harmadikban alapvetően a befizetett összeg képezi a leendő nyugdíj alapját, addig a szolidáris pillérben semmiképp nem jeleníthető meg a ledolgozott évek száma és a korábbi kirovási alapot képező bér nagysága. Magyarul: a szolidáris, kirovó-elosztó rendszer alapja a szolidaritás, tehát az a gyakorlat, amelyben a ma gazdaságilag aktív egyén fizeti be a nálánál idősebb generáció nyugdíját. A szolidáris rendszernek nem lehet célja semmiféle méltányos- sági elv. Egyedül s kizárólag azt a célt szolgálja, hogy egy pontosan megfogalmazható standard jövedelmet nyújtson a rászoruló és saját hibáján kívül (vagy akár önhibájából is) nem takarékoskodó embernek a szegénység, kiszolgáltatottság elkerülésére. A jó szolidáris rendszerben tehát igenis az a cél, hogy mindenki AZONOS nyugdíjat kapjon, ledolgozott éveitől és korábbi bérétől függetlenül. Minden más modell az eladósodás és a későbbi generációk jövedelmének lenyúlása felé vezet a Szociális Biztosító deficitjének révén. A bérnek, a ledolgozott éveknek, a betéteknek és hozamuknak a második (s természetszerűen a harmadik) pillérben van helye, sőt, ott aztqn jelentősége is van, hiszen aki sokat dolgozott, sokat fizetett be, az járjon jobban. Ezt viszont nem az államnak, hanem a biztosítóknak kell garantálniuk. A nyugdíjnak ezen része igenis KÜLÖNBÖZŐ mértékű. Egyetlen megválaszolatlan kérdés marad hátra: mi legyen azokkal a nyugdíjasokkal, akik nem részesei a reformált nyugdíjbiztosítási modellnek. A válasz, bár nem ennyire egyszerű, ismert: az állami nagymonopóliumok eladásából befolyt összeget pont erre a célra kell felhasználni, s ezt még az első Dzurinda-kormány ígérte (s helyezte a pénzt letétbe). Sőt, meg kell toldani a monopóliumok további vagyonrészeinek esetleges eladásából származó pénzekkel. Nem elherdálni s fölélni, mert ilyen (jobbára baloldali) javaslatok is megfogalmazódtak. Ha tehát valaki tisztességesen akar fogalmazni nyugdíjrendezés ügyében, az bevallja, a reformnak van negyedik pillére is. Az átmeneti állami rendszer, amelynek méltányossági alapon kell működnie, mert akkor jó. De ha ezek után a szolidáris pillérben valaki igazságos elosztásról, progresszív emelésről tart előadást, az hazudik és a pénzünket, sőt gyermekeink leendő pénzét akarja lenyúlni. JEGYZET Daszvidányija, Iljics! RÁCZ VINCE Van az a hülye vicc, hogy elpusztul a világ, és csak ketten maradnak életben, az egyik, láss csodát, az amerikai, a másik, hogy teljes legyen a kép, az orosz elnök. Azt mondja az orosz, milyen jó, hogy csak ketten vagyunk, az egész világ a miénk. Az amerikai erre előkapja revolverét, és lepuf- fantja: milyen jó, hogy most már csak én élek, így nem kell senkivel osztozkodnom a világon. Ekkor azonban eldördül egy újabb lövés. A kérdés pedig az, hogy ki lőtt, vajon ki. A válasz: Lenin, és hogy miért? Hát azért, mert Lenin élt, él és élni fog. A teremburáját! Én sem nevettem rajta, gondoltam, megosztom önökkel, ne nevessenek önök sem. Az igazi oka azonban nem más, mint hogy a híres-neves mondás, úgy látszik mégsem örök érvényű. Új szelek fújnak a tajgán, sokan szeretnék végre már földben tudni a szovjet-orosz vezetőt. Egyre többek szemét szúrja ugyanis oroszhonban, hogy az állam a Lenin-mauzóleum fenntartásával, igaz, áttételesen, mind a mai napig támogatja a halhatatlan vezér kultuszát. Legutóbb az Orosz Tudományos Akadémia Történelmi Intézete javasolta a Vörös téri Lenin-mauzóleum bezárását. A hírekből tudni lehet, Vlagyimir Lavrov, az intézet vezetője nem érti és ennek rendre hangot is ad, az államnak miért volna feladata támogatni az egykori kommunista vezető múmiájának további raktározását és közszemlére tételét. A kommunista párt és vele az idősebb nemzedék persze minden ilyen beszólásra felkapja a vizet, és azonnal provokációt emleget. Mindebből kiviláglik, Lenin a mai napig megosztja a közvéleményt, ilyen értelemben valóban él, a kérdés persze az, hogy meddig. Rossz nyelvek szerint azonban az esetleges eltemetése sem oldaná meg a helyzetet, mivel több Lenint kellene elhantolni. Hogy mi rejlik a talányos megállapítás mögött? Hát nem kevesebb, mint hogy Uljanovnak voltaképpen több múmiája is van, a pótholttesteket pedig állandóan cserélgetik, ha az éppen kiállított átmenetileg megrongálódik.
