Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-11 / 85. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 11. FIGYELŐ Magyarországi választási krimi A győzelemért folyó izgalmas versenyfutásban a szoci- álliberális koalíció kis előnye rajzolódott ki a magyarországi országgyűlési választás első fordulója után - írja a Spiegel Online, amely „választási krimit” emleget az első forduló eredményeit közreadva. A győzelem azonban még nem dőlt el. Hasonlóképpen óvatos a Deutschlandfunk közszolgálati rádió tudósítója is, aki a „bonyolult választási rendszer” miatt a második fordulóig tartó két hétben újabb kemény választási harcra számít. Rámutat, hogy Magyar- országon - ellentétben Lengyelországgal vagy Szlovákiával - nem széles a pártspektrum, a koalíciós lehetőségek nem nagyok, (m) Orvossztrájk (Gyenes Gábor rajza) Csupán a második fordulóban dől el a magyar választások végeredménye a hírügynökségek szerint Heves kampány a „fehér füstig” Az április 23-i második fordulóban dől el a magyar parlamenti választások végeredménye - mutatnak rá a legtekintélyesebb külföldi hírügynökségek. ÖSSZEFOGLALÓ A vasárnapi első forduló eredményeinek ismeretében a hír- szolgálati irodák kiemelik: noha a kormányon lévő balközép koalíció némi előnyt szerzett a konzervatív ellenzékkel szemben, még több mint száz mandátum sorsa nyitott, s a végeredményt kockázatos megjósolni. Valamennyi hírügynökség azon a vé- leménýen van, hogy az elkövetkező két hétben rendkívül heves kampány várható a hivatalban lévő kormányfő, a szocialisták vezetőjének számító Gyurcsány Ferenc és a Fidesz-KDNP miniszterelnök-jelöltje, Orbán Viktor között. Ugyanakkor szinte kivétel nélkül mutatnak rá arra, hogy a mérleg nyelvének szerepét a minden előzetes várakozást felülmúlóan szereplő kis konzervatív párt, az MDF töltheti be. A hírügynökségek többsége meglepetésként értékeli, hogy az MDF bejutott a parlamentbe, hajszállal átlépve az ötszázalékos küszöböt. Ezzel összefüggésben az AP amerikai hírügynökség idézi Dávid Ibolyát, az MDF vezetőjét, aki pártja sikerét annak bizonyítékaként értékelte, hogy a magyar választók elutasították a kétpártrendszert. A Reuters brit hírügynökség arra mutat rá, hogy az MDF sikere esetleg megakadályozhatja a szocialisták hatalmon maradását. Egy másik tudósításában ugyanakkor a Reuters piaci elemzőket idéz, akik szerint az első fordulós koalíciós előny erősítheti a forintot, a kötvénypiacot. A szóban forgó e- lemzők ugyanis a kormányon lévő pártok politikáját piacbará- tibbnak minősítették. A Reuters idézi a Royal Bank of Canada egyik elemzőjét, aki szerint a piac inkább üdvözölné a status quo fennmaradását, mint a Fidesz hatalomra kerülését. A füst azonban aligha száll fel a választások április 23-i második fordulójáig, s a beruházók addig minden valószínűség szerint a partvonalon maradnak - vélekednek a hírügynökségnek nyilatkozó gazdasági elemzők, akik ugyanakkor üd- vözlik a két kisebb párt, az SZDSZ és az MDF bejutását, kiemelve, mindkét párttól pénzügyi téren felelősségteljes magatartás várható. Az MDF szereplését az APA osztrák hírügynökség is meglepetésként értékeli, hozzátéve: a kis konzervatív párt ezúttal saját erőből lépte át az ehhez szükséges küszöböt. Ennek kapcsán a hírügynökség ugyancsak idézi Dávid Ibolyát, aki szerint pártja egyik nagy pártot sem szeretné hatalomra segíteni. Az osztrák hírügynökség ugyanakkor úgy vélekedik, hogy a magyar parlamenti választások első fordulója a várakozásoknak megfelelően a két nagy párt szoros versengését hozta, azt az eredményt, amelyet a felmérések már hónapok óta megjövendöltek, (m) Még nem dőlt el a magyar voksolás Prága. Még semmi sincs eldöntve a cseh sajtó szerint. „Bár a magyarok több politikai párt közül választhattak, a voksolás valójában két erős és karizmatikus vezető, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc párharcára szűkült” - írja a konzervatív Lidové noviny. A liberális Mladá fronta Dnes úgy véli: a magyar választás legnagyobb kérdése „Gyurcsány, a gazdag vállalkozó és Orbán, a nacionalista antikom- munista személyisége közti különbség volt”. Mindkét lap egybehangzóan hangsúlyozza bárki nyeri is a magyar választást, bárki lesz is az új kormányfő, legnagyobb problémáját a magyar költség- vetés rendbetétele fogja jelenteni, (kj) Megint csak az ügyeskedőket, alulteljesítőket, felkészületleneket és becsteleneket támogatjuk Monitor: ki nem ismerhette József Attilát? NÉMETH ZOLTÁN- Tanító bácsi, ki nem ismerhette József Attilát? Szántó Judit, Szendrey Júlia, Kozmutza Flóra, Gyömrői Edit? - kérdezi egy kilencedikes fiú egy tetszés szerinti alapiskolában a Monitor megírásának napján. - Ne haragudj, de erre az elmúlt hetekben kellett volna készülnöd, nem most, két órával a felmérő előtt - hangzik a válasz. De a fiú nem tágít, minden tanárt megszólít a folyosón, sőt be is kopog a tanári ajtaján. Két órával később, amikor felbontják a borítékot, ez a kérdés is szerepel a felmérőben. Minden tesztben két jeggyel javította meg eddigi eredményeit, az osztály legjobb tanulói közé került be. Az alapiskolai Monitor beindításának mikéntje már a kezdet kezdetén elhibázott volt. Próbamonitorokat küldtek az iskolákba, hogy teszteljék, mit tudnak a diákok, milyen szintű kérdéseknek kell szerepelniük egy ilyen típusú felmérésben. De mit tesz az alapiskolai tanár? Felbontja a borítékot, és az előző órán vagy órákon sorra átveszi a kérdéseket, feladatokat: összefoglaló órákat tart, ahol „véletlenül” hasonló típusú kérdések is szerepelnek. Utána lehet büszkén feszíteni, milyen magas színvonalú az oktatás az adott iskolában, milyen jól teljesítenek a gyerekeink. Az állami hivatalnokok pedig értékelik, igen, ilyen szintű kérdések nagyszerűen megfelelnek a diákoknak. Nagyívű összefoglalásokat, tanulmányokat írnak az eredmények az alapján, milyen típusú feladatok nehezebbek, könnyebbek stb. A „megalapozott” jelentések nyomán aztán jöhet a következő év. A puding próbája az evés, és amikor élesbe vált a Monitor, ezeken a helyeken ugyanígy történik minden, sőt. Vannak iskolák, ahol maga az igazgató adja parancsba, hány százalék alá nem süllyedhet a diákok teljesítménye. Szülőktől hallottam, hogy milyen rendesek a tanítók, mert felbontják a borítékot, így legalább szegény gyerekek készülhetnek. A Monitor napján, az írásbeli közben pedig ilyen mondatokat jegyezhetne fel egy képzeletbeli krónikás: „Ha valaki nem tud válaszolni valamelyik kérdésre, majd én segítek.” „Az utolsó tíz percben egy kérdést megkérdezhettek az osztályból valakitől.” És egy konkrét mondat: „Tanár úr, nem tudtam befejezni az utolsó feladatot, mert mindenki engem kérdezett.” Föl nem foghatom, honnan az az „ostobaság” az iskolaügy részéről, hogy egy felmérést azzal az intézménnyel, személlyel, személyekkel bonyolít le, amelynek, akinek, akiknek a munkáját - a tanítványokon keresztül - felmérik. Föl nem foghatom, honnan az a „merészség”, hogy egy héttel az írásbelik előtt már eljuttatják a kérdéseket az iskolákba. Megint a becsületes tanároknak kell persze majd magyarázkodniuk, hiszen ők nem képesek százszázalékos eredményeket elérni tanítványaikkal. Pedig az egész pedagógus- társadalom tudja, mi főijük a Monitor megírásának napján, illetve megírása előtti napokon. És ezeknek az eredményeknek az alapján jutnak be diákok a középiskolába - esetleg mások kárára. Még „szerencse”, hogy a demográfiai mutatók miatt olyan kevés a gyerek, hogy van olyan gimnázium, ahová harmincszázalékos teljesítménnyel is felvételt lehet nyerni. (Ha véletlenszerűen karikázok, akkor statisztikailag huszonöt százalékra van esélyem...) Az előbbi példák alapján történhet meg, hogy egy kilenc évig bukdácsoló tanuló ötven százalék fölött írja meg a Monitort. És az így elért eredmények alapján értékelik „központilag” az átlagot, milyen teljesítményt nyújtottak az alapiskolák és a diákok. Helyesebb lenne azt felmérni, hányán viselkednek még balekként, és nyitják fel tényleg az utolsó pillanatban a borítékot, vezetik le tisztességesen a tesztírást. Megint sikerült olyan struktúrát kialakítani a társadalom számára, amellyel az ügyeskedőket, alulteljesítőket, felkészületleneket és becsteleneket támogatjuk. Reméljük, ez a lebonyolítás továbbra is megmarad, és akkor néhány év múlva még „nagyszerűbb” országunk és szakembereink lesznek, akikre joggal lehetünk büszkék. KOMMENTÁR Magyar gödör JARÁBIK BALÁZS Kedves magyar véreim! Nézzétek el nekem, hogy a magyar parlamenti választások első fordulója után nem örvendezem. Sem a viszonylag - még műidig - magas részvételi arány, sem a szoros eredmény (mindenki győztes legalábbis két hétig), sőt még az egyébként pozitív visszatérés a többpártrendszerhez sem csitítja háborgó lelke- met. Míg a magyar média és az elemzők javában számolgatják, hány egyéni mandátumhoz juthatnak a pártok, hadd fogalmazzak meg egy kétségbeesett üzenetet - „fémről”. A Felvidékről vagy a gödör széléről nézve teljesen mindegy, ki nyeri meg a második fordulót. A kormányzás és a kampány során nem volt egyeden felelősségteljes magyar párt, amely a szavazatok hajkurászása mellett hajlandó lett volna megnyitni az ország legfontosabb kérdéseit: ki és hogyan teszi rendbe a magyar költségvetés tátongó hiányát, és kezdi meg az elen- gedheteden strukturális reformokat? Mikor lesz megint magyar külpolitika, és egyáltalán: mikor kezd Magyarország mással is foglalkozni, mint saját magával és maximum határon túli magyaljaival? E kérdések megválaszolása elengedhetedennek tűnik ahhoz, hogy Magyarország ismét elfoglalja azt a - regionális középhatalmi - pozícióját, amelyből 1998 után a két nagy politikai párt vetélkedése juttatta le a mostam gödörbe - a demokratikus intézményrendszer hathatós asszisztálásával. Fentről nézve a mostani szoros helyzetben akárki nyer, csak az eddigi politika, értsd: az ígéretek halmozása marad (hat) . Ebben a helyzetben csak az üdvözölhető, hogy a magyar polgárok legalább egy része ébredezni látszik. A baj az, hogy az éb- redezők egy része inkább otthon maradt (csökkenő részvételi arány), vagy más választása nem lévén (tiltakozásként) a Magyar Demokrata Fórumra voksolt. Ennél a magyar elitnek azonban sokkal többet kell nyújtania. Elsősorban azoknak az intézményeknek- média és civü társadalom -, amelyek egy erős demokráciában füg- gedenek képesek maradni. A magyar média nagy többsége azonban a választások előtt olyan nyugodtan választott pártot magának saját címlapján, mint ahogy azt Olaszországban teszik. Talán nem is véletlenül kínálja magát a párhuzam az olasz és a magyar politikai és gazdasági krízis között... Miközben Magyarország saját magával voltvan elfoglalva, csak kevesen veszik észre, hogy az ország mellett már elhúzott szinte a teljes Közép-Európa. A határon túli magyarok abban lehetnek igazán érdekeltek, hogy a magyar politikai, gazdasági és társadalmi elit elkezdje keresni a gödörből való kiutat. Két hét múlva teljesen mindegy, ki nyer, Magyarországnak stabü gazdaság- politikára, új külpolitikára és függeden intézményekre van szüksége. Sajnos, a négy közül ez egyiknél sincs meg. JEGYZET Versautomata SZÁSZl ZOLTÁN Ó, boldog jövő! Mész majd az utcán, sorban fülkék. Az elsőben pénzt vehetsz fel, a másikban tiszta víz, a harmadikban videotelefon, a negyedikben gyorsétel, az ötödikben tiszta levegő, a hatodikban zene, a hetedikben te magad szemközt, félhomályban és versek. Bedobhatod a pénzt. Kijön a kínálat. Betűrendes mutató, szerzők, versek, hazaiak, világirodalom. Választhatsz. Na, most milyen a hangulatod?! Babits vagy Ady, Petőfi vagy Arany, Márai vagy József Attila?! Netán Villon, Apollinaire, Keats és Byron?! Mindegy, bármit olvashatsz vagy meghallgathatsz. Elmondja maga Pilinszky, vagy helyette Latinovits. Ó, boldog jövő? A szöveg hat majd, jótékonyan befolyásolja napi léted, igényed lesz meg- megállni, elmerengni, tovább járni e világban. Még létezik vers, még van költészet? Még vannak verset írók, vannak, kik olvassák, tán kik megértik, tudják, mire jó. Veszed az aprót, egy verset vásárolsz, másik oldalát a szürke világnak, hol megfüröd- hetsz szépben, okosban, merülhetsz nyelvnek megtartó tengerébe, felröppenhetsz felszálló páráin az égbe, a múzsák felé... Á, dehogy! Légy határozott! Hiszen mire jó ez?! A lányok nem buknak rá, jobb, ha a pénzed a legújabb maroktelefonra gyűjtőd, az tán menőbb, jobb, ba befizetsz egy rundót, az gyorsabban hat, műit a szöveg, mit álmodozol?! Vagy ha mégis, akkor titkold el! Keress magadhoz hasonlót, hallgass nagyokat, keresd az ívét a szavaknak, repülj, zuhanj, senki nem figyel rád, de nem baj ez. Menj, siess, köszöntsd az újholdat Radnótival, ballagj a teljesség felé, mint Weörös, buzgólkodj megértésén kortársaidnak, kik mind valamit mondani akarnak, de valahogy műidig elfúl szavuk. Ha mégis, néha egy-egy szókapcsolatban megtalálnád önmagad, tükröt keress, azonnal nézd meg arcod, vésd be magadba, hogy te te vagy. Amivé a vers tett. Boldog békeidők majd egyszer. Fülkék az utcán, pénzt veszel fel, csak hirtelen éhes lettél, egy pohár ivóvíz kell, de gyorsan, tíz perc tiszta levegő végre, jaj, elfeledted hívni a kedvest, de előtte még a főnököt, ám miután ettél, eszedbe jutott a tegnapi szupersztár nótája, mire a hetedikhez érnél, elfogy az apród. Ja, hogy a költészet napja van?! Ma mit hagysz ki a vers kedvéért? TALLÓZÓ JED1ÓT AHRONÓT Ehud Óimért izraeli ügyvezető és kijelölt miniszterelnök már 2008 novemberéig meg akarja húzni Izrael és Ciszjordánia közös határát, a korábban közölt 2010 helyett. Ehud Óimért azért hozta előre a határidőt, hogy végre tudja hajtani a határkijelölést, még mielőtt George W. Bush amerikai elnöknek 2009 elején lejár a hivatali ideje, (m)
