Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-11 / 85. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 11. www.ujszo.com RÖVIDEN Költészet napja a Magyar Intézetben Pozsony. A költészet napja alkalmából Tóth Krisztina és Jónás Tamás (Budapest) lesz a vendége a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete irodalmi estjének. Az esten, amely holnap 17 órakor kez­dődik az intézet székházában, Benyovszky Krisztián irodalomtör­ténész, kritikus beszélget a két fiatal költővel, (ú) Szabados Árpád festménye Kiállítás: A Körmendi-Csák gyűjtemény Kassán Kortárs alkotók munkái Költészetnapi beszélgetés Mizser Attilával: „Nincs törzshely, nincs törzs, hiányoznak az irokézek! Néha keserűbb, néha édesebb (Somogyi Tibor felvétele) JUHÁSZ KATALIN Kassa. Ma 17 órakor érdekes­nek ígérkező kiállítás nyílik a Ke­let-szlovákiai Galériában a Kör­mendi-Csák Kortárs Magyar Kép­zőművészeti Gyűjtemény legjavá­ból. A gyűjtemény egy budapesti ügyvéd-építész házaspár, dr. Kör­mendi Anna és dr. Csák Máté húszéves gyűjtőmunkájának eredménye, és átfogó képet nyújt az elmúlt hatvan év stílusirányza­tairól és trendjeiről. A házaspár ugyanis neves művészettörténé­szek szakmai tanácsaira támasz­kodik a vásárlásnál, és aktív szere­pet vállalnak a magyar kortárs képző- és iparművészet mene­dzselésében is. A gyűjtemény ge­rincét ma több mint négyszáz mű képezi mintegy száz alkotótól, köztük olyan elismert képzőmű­vészek is megtalálhatóak, mint Szabados Árpád, Sváby Lajos, He­gyi György, Gyarmathy Tihamér, Gyémánt László, Papp Oszkár, a felvidéki születésű Csáji Attila, vagy a Kassához kötődő Michal Hajnal. Több külföldi múzeummal, ga­lériával is kapcsolatban állnak, ami lehetővé teszi a kiállítások cseréjét. Eddig több mint kétszáz tárlatot rendeztek, a Budapesten és Sopronban is működő Körmen­di Galéria pedig több jelentős kor­társ magángyűjtemény létrehozá­sában is közreműködött. A művé­szeti kvalitás mellett gazdasági, befektetési szempontokat is figye­lembe vesznek, hiszen a tulajdo­nosok szerint a kortárs műtárgyak ma még elérhető áron szerezhető­ek be, a közeljövőben azonban ér­tékük gyorsan növekedhet. A kassai kiállítást Dévényi Ist­ván, a Magyar Nemzeti Galéria fő­osztályvezetője rendezte, a kurá­tor Csák Ferenc művészettörté­nész, a megnyitón pedig Baráth Etele, a Magyar Köztársaság euró­pai uniós koordinációért felelős tárca nélküli minisztere mond be­szédet. A tárlat május 21-ig látha­tó a Kelet-szlovákiai Galériában. Különleges hangulatú ver­sei, mesterien megírt mo­dern szonettjei már az első megjelenések után nagy visszhangot keltettek. Első kötete, amely nívódíjas lett, Hab nélkül címmel jelent meg, ezt a Szakmai gyakor­lat külföldön című újabb verskötet követte, majd a Szöktetés egy zsúfolt terü­letre című regény. Mizser Attila 1975-ben született Losoncon. Füleken él. SZÁSZ1 ZOLTÁN Milyen ma Füleken költőnek lenni? Ideális. Nyugodt, csendes, közel a határ, a határmente, nincsenek zavaró tényezők. Mint napi munkába járás? Az se, meg nincs könyvesbolt se. Nincs törzshelyed se? Nem olyan hely ez. Amúgy na­gyon jó. Irodalmároknak van itt ki­találva, minden kávéház 11 és 12 közt nyit. Be lehetne ülni, csak mégsem. Otthon, magamnak fő­zöm a kávét. Tea vagy kávé? Egyértelműen kávé. Mi vonz a méregerős feketé­ben? Elindítja az ihletet? Alacsony a vérnyomásom. Meg jobban is szeretem. Kicsit keserű, kicsit édes, meg aztán lehet változ­tatni, adagolni. Izgalmas. Hol ke- serédes, hol meg édeskeserű. A cu­kor minőségétől függ. Müyen Mizsemek lenni Füle­ken? Ez ügyben másokat kellene meg­kérdezni. Szerintem annyira nem ismerik a nevemet. Mikor volt a környéken, például egykori alapis­kolámban egy irodalmi felolvasás, mindenkit ismertek a felolvasók közül, csak rólam nem tudták, hol végeztem. Mikor mentél el innen? Az alapsuli után Losoncra jár­tam, mezőgazdaságiba, aztán két év Nyitra, majd Miskolc. Nyitra ki­csit felemás dolog volt. Miskolcon a disszertációm védése van hátra. Mire megy egy poéta doctus vagy egy doktor poéta? Annyira mint egy nem poéta doctus. Ennek nincs jelentősége. Nem így fekszik le az ember, és nem így kel, hogy most költő vagy nem költő. Elefántcsonttoronyban élsz? Ha olyanom lett volna, azt már eladtam volna. Nem hiszem, hogy megengedhetek ilyen luxust. Az elefántcsontnak különben is jó az árfolyama. Nem így van. Gyakran kijárok a városba is. Szemlélődsz? Igen, azt. Szeretek bóklászni a városban. Hol érnek igazi élmények? Itt vagy menet közben? Menet közben. Miskolc már megérkezés, de indulás is. Az a leg­jobb, amikor találsz az ablak mel­lett helyet. Menetirány szerint. Az az oké. Mindig sikerül menetirányban lenned? Egy francot! De annak is megvan az előnye, ha nem. Költészet? Nem szoktam a fogalmon elgon­dolkodni. Iszonyúan izgalmas él­mény volt, amikor egy folyóiratban leírták a nevem és hozzá zárójel­ben azt, hogy költő. Furcsa volt. Egyre több ember neve után írnak ezt meg azt, igazán nincs ennek je­lentősége, nem tud vele az ember mit kezdeni. Költészet napja? Április 11. József Attila? Az elmúlt év után nagyon sablo­nos a mondat, hogy szeretem, bí­rom, meg olvastam, olvasom, fo­gom. Nem is tettem le. A kezemben maradt. Kevés jó választásom kö­zül ez jó választás volt. Ha kell egy ilyen nap, akkor jó napra esik. Költészetről még mindig nem beszéltél. Mondtad, nem moz­gat, de mégis ezzel kelsz, ezzel fekszel. Valahol biztos, hogy csak ez. A gép az agyban dolgozik, kattogva, zúgva, nagyban. Ha kijössz a kisvá­rosba az élelmiszerboltba, akkor nem ez. Nem arról fogsz beszélni, hogy neked most Babits, meg hogy milyen remek asszonánc, meg az az „anzsaman” milyen frankó, meg beillik oda vagy nem. Ha boltban vagy, akkor kifli, ásványvíz, máj­krém. Ebből aztán van egy szonett? Az is lehet, meg akármi. Miért jó neked a szonett? Működik. Azt mondják, szonet­tet írni a legkönnyebb. Vagy a legnehezebb?! Az is lehet. De van pálya. Tudod, hogy hol a tizenhatos. Ha kötetben gondolkodom, akkor azért jó, mert egész, de kis részek külön is. Re­mekül megfelel annak a célnak, hogy kis mozaikdarabokat elhe­lyezzen bennük az ember. Egész­ként is megállják a helyüket, meg kis puzzleként is összerakhatja az olvasó. Meglepő olvasatok szület­nek. Helyzetbe hoz. Tizennégyről már lehet kapura rúgni, akkor már tizenhatoson belül vagy. Regény? írtam egy részregényt, nem tu­dom, hogy milyen. Abban is sok olyan elem van, ami a verseim sa­játja inkább. Fragmentált, erősen. Nem vagyok a hagyományos tör- ténetmondásos epikus. Harminc előtt jött, soká tartott. Nagy csata volt. Döntetlen? Sok mindent kaptam, illetve sok mindent nem kaptam. De izgalmas volt. írni vagy beszélni szeretsz in­kább? Egyértelműen írni. írva sokkal jobban dadogok. Meg ott még min­dig lehet hibajavítót használni. Szemérmes ember vagy? Azt hiszem, igen. Mi az, amit nem akarsz meg­mutatni, vagy mindent meg akarsz? Én azt hiszem, nagyon sokat megmutatok. Már sokan megkér­dezték, hogy mi az, ami még nincs kitéve. Biztos, hogy nincs még minden kihozva a raktárból, a to­ronyból, de amúgy én nagyon sok mindent megmutatok. Részen­ként, apránként észre is veszik. Ha valaki összeolvassa, akkor rájön, eléggé sok az összerakható. Jól néznénk ki, ha máris minden meg lenne mutatva. Ügyelünk a fehér foltokra. A múzsa itthon van? Szokott jönni? Vagy csak kiflit hoz? Egy ismerősöm írja, hogy jön a buszon. Hát késik az a busz. Hogy miért késik? A buszvezetőt kell megkérdezni. Lehet, hogy rossz helyre küld- ted a táviratot, hogy jöjjön? Nem, nem hiszem. Amúgy sok buszhoz kimegyek. Majd valame­lyikről leszáll. Szerelem? Tűnik. Van. Anélkül nem lehet élni. Anélkül nem lehet semmit sem csinálni. Még kiflit venni sem. Minek reggel felkelni, ha nincs sze­relem? Kell. Ha meg a költészet van a fókuszban, az meg végképp nem lehet anélkül. Karrier? Milyen i betűvel írják? Biztos foglalkoztat. Milyen jó lenne ilyen befutott, sorok verekednek kötetei­dért, felismernek az utcán költő­nek lenni. Francnak lenne jó! Mi­lyen karrier? Szakmai, népszerű­ség? Az egyiket a kritikusok döntik el, a másikat az olvasók. Én ma­gamban megélem, amit csináltam. Mondtam már, néha keserűbb a kávé, néha édesebb. Attól függ, hogy a kávéfőzőm szelel-e az egyik oldalon. De szeretem a kávéfőzőm is. Nem csábított el egyeden kávé­ház kávéja sem. Még egyszer megkérdezem, tényleg nincs törzshelyed? Az el­ső kötetnél még volt. Ha mindent elhinnénk, ami a könyvekben van!!! Közeg van. Egy törzshelyei egy törzs tud megte­remteni. Nincs törzs, se dakoták, se irokézek. Meg amikor az ember dolgozik, csak a klaviatúrával jár össze. Az írás magányos műfaj. Amikor meg kijön, olyan, mintha nagybevásárlásra indulna. Sohase azt veszi meg, amit igazán akar. Egy törzshelyhez törzs kell. De nincs törzsfej. Ha április 11., akkor Márai is. Vele? Neki az írás mágia. Mondtam én ilyet? Naplóját sze­retem, meg az Egy polgár vallomá­sait. Azon elgondolkodok, hogy majd túl a többedik ikszen eljárni lőgyakorlatra. Inspirativ. Nem tu­dom, Füleken lehet-e lőgyakorlatra járni?! Amúgy bírom. Naplója nagy élmény. Végig. Nagy lecke volt tör­ténelemből, emberből, íróból. Kéthetente rád törő hemic- rániád? Úgy tudom, Pilátus is eb­ben a betegségben szenvedett. Mosom kezeimet... Csütörtöktől vetítik a hazai mozik Tim Burton újabb rémmeséjét, A halott menyasszony című angol animációs filmet. A helyszín egy nyo­mott hangulatú viktoriánus falu, ahol két félénk fiatal házasodni ké­szül, noha azelőtt egyszer sem találkoztak... (Képarchívum) Mizser Attila menetrend egy pályaudvar mely nyomot hagy egy nő melyet tény hogy megkapunk a város mellette kulissza képeslap kegyetlen itt hagyunk miért van hogy mindig éjszaka ragad rám egy ringyó állomás jó lenne mondani rém kafa legalább mint egy gyér smárolás de nem mondható hát távozom pályám korrekt simán sínre ér az alvó váltókon átoson minden döccenés egy kurta kéj beindulás remek párhuzam egy menettel mindenkép felér

Next

/
Oldalképek
Tartalom