Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-08 / 56. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 8. www.ujszo.com RÖVIDEN Ma este: Szőttes-táncház Pozsony. Ma este 19.00-tól Szőttes-táncház lesz a Csemadok nagytermében (Nám. 1. mája). Füzesi táncokat Gémesi Zoltán tanít, a talpalávalóról Németh Dénes és barátai gondoskodnak. További program: kézműves-foglalkozás, énektanulás, játék és persze tánc minden mennyiségben. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők, (ú) Elmarad az irodalmi est Békés Pál betegsége miatt elmarad a kassai Thália Színház Márai Stúdiójába holnapra meghirdetett irodalmi est. Az íróval egy későbbi időpontban találkozhatnak majd Kassán az olvasók, (ú) Nyolcvanöt éve született Romhányi József A „rímhányó” ÉVFORDULÓ Gyönyörűen bánt a magyar nyelvvel. Olyan rímeket faragott, hogy ámulatba ejtett. Olyan szófordulatokkal dolgozott, hogy már a szavak zengése magával ragadott. Nem véletlenül nevezték őt „rímhányó Romhányinak”. Romhányi József író, költő és számtalan örökzöld, máig közkedvelt animációs sorozat szövegírója Nagytétényben született. Pályáját a Magyar Rádiónál kezdte 1951- ben. Kilenc évvel később a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője lett, majd 62- ben visszatért a rádióhoz, ahol a Zenei Főosztály dramaturgjaként dolgozott. Bár a legtöbben - az animációs filmek kapcsán - már gyerekkorban megtanulták a nevét, azt kevesebben tudták-tudják róla, hogy több komolyzenei mű (opera, oratórium) szövegkönyvét is ő írta. S még talán arra is kevesebben figyeltek fel, hogy T.S. Eliot-A. Lloyd Webber Macskák című musicalét az ő fordításában játssza a budapesti Madách Színház. Valójában a kitűnő és a mai napig is élvezhető animációs filmek tették őt ismertté. Nem véletlen kísérték nyomon annak idején gyerekek és felnőttek egyaránt - és azóta is - a Mézga család életét és külörajzfilmes nős kalandjait: Romhányi újszerűnek ható, frappáns párbeszédeit- történeteit a Mézga-figuráktól élvezet volt hallgatni. Nemkülönben a Kérem a következőt! bő humorú, tanulságos sztorijait. Ugyancsak lenyűgözött William Hanna és Joseph Barbara Flintstone család című rajzfilmsorozatának magyar szövege, amely szintén Romhányi munkája. 1983-ban jelentette meg a Szamárfül című versgyűjteményét, amely ugyanúgy nagy siker volt. Állatverseket gyűjtött össze, amelyek azonban az emberi gyengeségeken ironizálnak. E szellemes versek is tobzódnak a tőle megszokott nyelvi játékoktól. Ízelítőül és kedvcsinálásképpen az olvasásukhoz álljon itt két cím: „Apróhirdetés-rovatot indítottak férgek és rovarok”, „Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba”, valamint egy idézet, egy üzenet az elődökhöz „A majom búcsúbeszéde társaihoz emberré válása alkalmából” című versből: „Kaktusz bökje meg az ülőgumótokat!” Nem véletlenül írták Rom- hányiról, hogy: „rendkívüli éleslátással, s nem kevés zenei érzékkel fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségét”. 1983. május 7-én hunyt el Budapesten. (tébé) „Warhol City Mezőlaborcon" az elnevezése annak a projektnek, amely Andy Warhol szülővárosát a pop-art székhelyévé alakítja át, s amelyet EU-forrásból finanszíroz a város. A helyi amfiteátrumban a ruszin kultúra miniskanzenje épül fel Warhol village néven. Képünkön: a pop-art királyának portréival díszített, felújított lakóház. (TASR-felvétel) Aktualizálás nélkül is színes, látványos, és izgalmasan érdekes - a bemutatótól eltelt nyolcvan év ellenére is Puccini, Bednárik: közös győzelem Altoun császár (Gurgen Ovsepian) és Turandot (Ľubica Rybárska) (SND-felvétel) Nagyon szép Turandot- előadással ajándékozta meg a közönséget Jozef Bednárik rendező. Csak örülni lehet annak, hogy ellen tudott állni a manapság szinte kötelező aktualizálás csábításának, és - mint maga mondta a sajtótájékoztatón - „Bednárik Turandotja helyett Puccini lürandot- ját” áhította színpadra. VOJTFK KATALIN Cégvezető Túrandot, külföldi befektető Kalaf, hajléktalan Timur és mcdonaldos mosogatólány Liu helyett - ilyen volt Bednárik eredeti elképzelése - a Gozzi-féle mese alakjai keltek életre, azok, amelyek Puccini zenéjét ihlették. Nem voltak hajuknál előrángatott értelmezések, nem kellett a gombhoz szabni a kabátot, nem volt a partitúra szellemével ellentétes gondolati kényszerzubbony ráerőltetve a műre, és mégis, ha hiszik, ha nem, az operaaktualizálás eme ismert attribútumai nélkül is színes, látványos, dinamikus és érdekes - igen, a bemutatótól eltelt nyolcvan év ellenére is érdekes, sőt izgalmas - előadásnak lehettünk tanúi. Bednárik alaposan ismeri a színházat és a közönséget, imád és tud bűvészkedni, most is sziporkázik. Olyan ez az előadás, mint egy szép kínai tűzijáték, vagyis stílusos, hisz a kínaiak voltak a pirotechnika első nagy mesterei. Ismert fixa ideájáról azért itt sem tett le: meggyőződése ugyanis, hogy az operaszínpadon állandó mozgásra van szükség, mintha nem hinne eléggé a zene kifejező erejében. Amikor a Hold egy lenge, fehér ruhás lány képében hajladozik a színpadon az első felvonásban, az szép és poétikus. De Bednárik a perzsa herceget is megtáncoltatja a kivégzése előtt, mi több, egy vászonlepedőn árnyék- tánc formájában Lo-u-Ling tragikus története is megelevenedik, épp akkor, amikor Turandot alakítója gyilkos szólamával birkózva az In questa reggia kezdetű áriát énekli, az opera egyik csúcspontját. Ennél több nem is róható fel a rendezésnek. Tülajdonképpen ez sem felrovás, csak ténymegállapítás. Megszoktuk, ez Bednárik stílusának szerves tartozéka. Kitűnő Vladimír Čáp színpadképe, amely, ha kell, ezen a szűk, kis színpadon is képes megteremteni a monumentalitás illúzióját, ráadásul egészen egyszerű eszközökkel: a tömeg mögött, fent, a sötét háttérre vetítve kacskaringós vonalak sziporkáznak, mintha a Kínai fal útjain egy hatalmas lampionos menet haladna. A mesés hangulatot fokozzák Ľudmila Várossová gyönyörű jelmezei. A szombati második premier abszolút sztárja a Kalafot alakító olasz Mario Malagnini volt. Ilyen Kalafot még nem hallott Pozsony, a Hana Soukupová-Nikola Nikolov fémjelezte, felejthetetlen 1966-os előadáson sem. A nagy bolgár tenor mindig erőből énekelt, ami nagyon hamar megbosszulta magát, Malagnini viszont olyan természetesen énekel, ahogyan az ember lélegzik. Korlátlan eszközei a teljes eszköztelenség benyomását keltik. Nála a nyaktörő magasságok nem ritka csúcspontok, amelyekre kínkeservesen feltornázza magát az énekes, hanem a szépen megformált frázisok koronái. Magvas, férfias, a legtökéletesebben kiegyenlített és nagyon szép ez a hatalmas vivőerejű hang, az olasz bel canto legnemesebb hagyományain nevelkedett, valódi hőstenor, kitartott magasságai fényesen, diadalmasan szárnyalnak. Nagyon természetes Malagnini játéka, és ami nem utolsó szempont: megjelenésében is igazi Kalaf. Ľubica Rybárska szombati teljesítménye mintha igazolta volna a sajtótájékoztatón elhangzott vallomását, hogy nagyon nehezen vállalta a szerepet, mert mindig félt Túrandot gyilkosán nehéz szólamától. Úgy látszik, ez a félelem árnyékolta be a produkcióját, már az In questa reggia első hangjaira rányomva bélyegét. Drukkolva hallgattuk végig a nehéz áriát, izgalmasabb küzdelem volt, mint ami a vászonlepedőn folyt. Szorongásunk, aggódásunk csak az utolsó felvonásban oldódott, amikor az énekesnő szemmel láthatóan, füllel hallhatóan megnyugodott. Liut a fiatal, vonzó Iveta Jiríková énekelte. Kiegyenlített, szép vokális és színészi produkciót láthattunk, mégis volt egy pici hiányérzetünk. Talán az énekesnő alkatával függ össze a szerepfelfogása: egy szőke, nagyon magas, nyúlánk lányalak valahogy nehezen egyeztethető össze a „piccola Liuval”, akit gyengéd babusgatást igénylő, kicsi, törékeny lénynek képzel el az ember, már csak Puccini megejtően gyengéd dallamai okán is. Jiríková Liuja nagyon bátor, nem igényel babusgatást. A hangjából is hiányzik a bensőséges líraiság, az a bizonyos „dolcezza”. De ez is egy lehetséges szerepfelfogás, és mivel az énekesnő következetesen végigviszi, nem lehet ellene kifogásunk. Timurt, az elűzött tatár uralkodót Ján Galla énekelte, sajnos, nagyon indiszponáltan, az exponált hangokkal már hosszabb ideje problémái vannak. Az előadás nagy erőssége volt a három miniszter, Ping (Daniel Čapkovič), Pang (Ondrej Sáling) és Pong (Tomáš Juhás). Bővérűén komédiáztak, igazi com- media dell’arte figurák voltak. Közülük Pingé, a baritoné a főszerep, és Daniel Čapkovič behízelgően szép, hajlékony hangú fő kancellárnak bizonyult, de a két buffo-tenor is nagyon élvezetes alakítást nyújtott. Gurgen Ovsepian méltóságteljes, jóságos Altoun császárt formált nem túl hálás szerepéből, a figura emberibb dimenziót kapott azáltal, hogy a szokástól eltérően nem a magasban trónolt.. František Ďur- jač figyelemre méltóan markáns mandarin volt. A kórus vezetőjével, Blanka Juhaňákovával együtt minden elismerést megérdemel, olyan színvonalas teljesítményt nyújtott, amilyen ennek a nagy Puccini-operá- nak az egyik legfontosabb főszereplőjétől elvárható. Többéves szünet után ismét Ondrej Lenárd vezénylete alatt szólalt meg a zenekar, nagy biztonsággal, rengeteg színnel és árnyalattal, ünnepi fényt adva az estének. Sem az irodalomtudomány, sem a pszichológia nem képes választ adni a költészetével kapcsolatos miértekre József Attila alkotáspszichológiai szemszögből MTl-PANORÁMA Budapest. A József Attila identitásai - Xlkotáspszichológiai esettanulmány című, nemrég megjelent munkájában a megszokottól teljesen eltérő módon közelít Garai László professzor, a Magyar Ttido- mányos Akadémia doktora. A könyvben bemutatott elmélet és módszer - amelyet a Nizzai Egyetem tanáraként, majd a Szegedi Túdományegyetem tanszékalapító és doktori iskolát vezető professzoraként egyetemi kurzusok és kutatószemináriumok céljaira alakított ki - egyfelől a társadalmi szerkezetek termelőfolyamatainak, másfelől kiemelkedő személyiségek (például Bolyai János, József Attila) alkotástörténetének elemzésére alkalmas. „Sem az irodalomtudomány, sem a pszichológia nem képes választ adni a József Attila költészetével kapcsolatos miértekre, a »furcsaságokra«” - mondta Garai László professzor, aki szerint az előbbi csupán a versekre fókuszál, utóbbi pedig arra, hogy elmebeteg volt-e a költő, s ha igen, akkor skizofréniában szenvedett-e, vagy úgynevezett borderline személyiségzavarról van szó, amely saját énről, értékekről, szenvedélyekről való állandó kép hiányában nyilvánul meg. A szerző a megválaszolandó miértek közé sorolja, hogy a közismerten perfekcionista, vagyis a tökéletességre törekvő költőt, aki soha nem adott ki a kezéből írást addig, amíg már nem talált több csi- szolnivalót rajta, mi késztette arra, hogy újraírja verseit, néha csak egy-egy szót változtatva meg alkotásában. A rejtélyek közé tartoznak a szonettek, amelyeknek József Attila mestere volt. Igazi bravúrnak számított az 1920-as években írt szonett-koszorú, amelynek 14 verse első sorából alkotta a költő a tizenötödik szonettet. Ennek fényében vajon mivel magyarázható, hogy később tizenkét év alatt egy szonettet sem írt, leszámítva az Illyés (Képarchívum) Gyulával „meghirdetett” versenyt, vagy a fogadásból, tíz pengőért megírtat, amelyet a kártyának szentelt. Az alkotáspszichológia szemszögéből elemzi Garai László József Attila két nagy - Gyömrői Edithez, a pszichoanalitikusához és Flórához fűződő - szerelmét is, amelyeket „félszerelmeknek” tekint, mert a költő érzelmei egyik esetben sem találtak viszonzásra. S hogy végül ki is volt József Attila? Garai László szerint az alkotáspszichológiában nem lehet olyan ok-okozati összefüggéseket feltárni, mint a természettudományban: itt a szociális identitásnak van elsőrendű fontossága, amely meghatározza, hogy kicsoda az, aki verset ír, és mi motiválja az alkotót, jelen esetben József Attilát, hogy írjon. Garai László József Attila legkülönfélébb megnyüvánulásait, költői és bölcseleti műveit, mindennapi életvezetését, testi és lelki betegségének tüneteit górcső alá véve úgy látja, hogy a költő számára a szociális identitás feldolgozása, átdolgozása sokkal fontosabb volt, mint más embernek. Garai László József Attila identitásai - Alkotáspszichológiai esettanulmány című könyve, amely Fejtő Ferenc előszavával jelent meg, a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány gondozásában látott napvüágot.
