Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-21 / 67. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Dallamok találkozása Budapest. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Bartók-év- forduló jegyében koncertet rendeznek holnap a Jövő Háza (Mille­náris Park] Teátrumában. A Visegrádi koncert a Bartók-év jegyében - Dallamok találkozása címet viselő előadást Hollós Máté zeneszer­ző, a Hungaroton igazgatója nyitja meg. Közreműködik: Szvorák Katalin és a Gombai zenekar (Magyarország), Józef és Joszko Broda (Lengyelország), a Ponitran együttes (Szlovákia) és a Gajdošská muzika Josefa Černíka (Csehország) formáció. A V4 (a visegrádi négyek) megalakulásának 15. évfordulója alkalmából rendezik meg a koncertet, amely négy, a közép-európai népek ze­néjét feldolgozó és játszó zenekar közös fellépése. (MTI) Még e hónapban megnyitják az assisi Felső Bazilikát Befejeződött a restaurálás MT1-H1R Assisi. Befejeződött az assisi Fel­ső Bazilika restaurálása, amelyet az 1997. szeptemberi nagy földrengés tett szükségessé a MII. századi templomban. A kilenc évvel ezelőt­ti természeti csapásban megrongá­lódott a bazilika tornya, a falai, a boltívek, lehullottak és apró dara­bokra törtek a freskók, köztük két olyan boltozaté, amelyeken Ci- mabue Szent Mátéja, illetve Giotto Szent Jeromosa volt látható. A restaurátoroknak mintegy 80 ezer „konfetti” nagyságú töredék­ből sikerült helyreállítaniuk, visz- szaragasztaniuk Giotto remekmű­vének tekintélyes részét. Cimabue freskójának, sajnos csak 20 száza­lékát tudták újra összerakni. A két boltozat üresen maradt részeit nem festik be újra, azok fehérek marad­nak. A restaurálás nyolc évig tar­tott, a sziszifuszi munka 160 ezer órát vett igénybe. A restaurátoro­kon kívül részt vettek benne diákok és szerzetesek is - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A teljes bazilikát még ebben hó­napban megnyitják a közönség előtt. Marguerite Duras-emlékest a Francia Intézetben A vágy és a fájdalom hangja (Képarchívum ELŐZETES Pozsony. A Francia Intézet, vala­mint a Színházi Intézet A vágy és a fájdalom hangja címmel holnap irodalmi estet rendez Marguerite Duras halálának tizedik évforduló­ja alkalmából. Marguerite Duras francia írónő, filmrendező 1996. március 3-án hunyt el Párizsban. 1943-ban publi­kálta első regényét A szemérmedé­nek címmel. Ám első, igazán jelen­tős műve, a Gát a Csendes-óceánon című önéletrajzi ihletésű munkája csak évekkel a háború után, 1950- ben jelent meg. Ezt követően ter­mékeny időszaka következett, ahogy méltatói írták, „az ötvenes évek közepén alakultak ki prózájá­nak fő jellemzői, a gondosan szer­kesztett, a köznapi nyelv beszédfor­dulatait használó dialógusok, a cse­lekmény minimálisra szorítása, az atmoszférateremtő képesség, a lí­rai, oldott, mégis szenvedélyes hangnem”. Az ötvenes évek vége hozta meg számára a világhírnevet, ekkor je­lent meg Szerelmem, Hirosima cí­mű műve, amelynek 1959-ben el­készült filmes változata is, az újhul­lámos Alain Resnais rendező irá­nyításával - a filmet a legjobb ere­deti forgatókönyv kategóriában Os- car-díjra jelölték. Előbb „csupán” íróként közre­működött több sikeres filmben: egyebek között Jean Chapot 1966- ban forgatott, A tolvaj című első mozgóképében, Jean-Jacques An- naud csodálatosan fényképezett, egy kínai férfi és egy titokzatos, fér­fikalapot viselő lány szenvedélyes kapcsolatáról szóló, A szerető című opusában, valamint Tony Richard­son A Gibraltár tengerésze című filmdrámájában. Egy idő után aztán a rendező szerepét is átvette. Műhelyéből olyan mozgóképek kerültek ki, mint a Sárga nap, az Asszony a Gangeszről vagy az India Song, amelyet holnap 17 órától a pozso­nyi Francia Intézet vendégei is megtekinthetnek a Marguerite Duras emlékét megidéző irodal­mi esten. A vetítést követően Viera Strnisková és Vladimír Kobielsky előadásában hangza­nak el részletek a tíz éve elhunyt írónő műveiből, (tb) Dagmar Flavlová kilencéves szünet után Az igazság pillanatai című tragikomédia főszerepében tért vissza Újra színpadon a volt first lady Kilencéves szünet után a hét végén visszatért a szín­padra Csehország egykori első asszonya, Václav Havel volt államfő felesége. Dag­mar Havlová-Veškrnová. KOKES JÁNOS Havlová, még Dagmar Veškr- nová néven, 1997-ben Henrik Ib­sen Krisztina királynő című király­drámájának parádés főszerepével vett búcsút Prága elit színházától, a Divadlo na Vinohradech szín­háztól, hogy államfő félje mellett új, nagyvilági szerepeket alakít­hasson. Visszatérésére Dagmar Havlová néven Israel Horovitz Az igazság pillanatai című tragiko­média női főszerepében került sor. A bemutató után a mintegy 700 fős közönség felállt, s a hosszú percekig szűnni nem akaró vas­taps, valamint a színpadot teljesen elborító virágszőnyeg egyértelmű­en jelezték: a visszatérés sikeres volt. Dášát, ahogy a népszerű szí­nésznőt Csehországban mindenki nevezi, a közönség láthatóan újra szívébe fogadta. „Nagyon örülök, hogy a felesé­gem visszatért a színházhoz. Azt hiszem, a visszatérés jól sikerült” - mondta újságíróknak Havel, aki maga is világszerte ismert dráma­író, s elnöki tisztségében is gyakran látták különböző prágai színházak­ban nemcsak a nézőtéren, de a ku­lisszák mögötti társaságokban is. A hatvanas évek elején színházi kar- rieijét egyébként éppen kulissza­mozgatóként kezdte. A bemutatót maga a szerző, Israel Horovitz sem hagyta ki, s sze­mélyesen is gratulált Havlovának, illetve darabbeli partnerének, Petr Kostkának. A színmű egy idős ta­nár és a nála jóval fiatalabb új ház­vezetője közötti egyre bizalma­sabb, megértőbb kapcsolatról szól. A szőke Dáša Veškrnová a hetve- nes-nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legkedveltebb és legtöbbet foglalkoztatott cseh filmszínésznő­je volt. First ladyként azonban hosszú ideig nem akarta elfogadni a cseh közvélemény. A fagyos vi­szony csak Havel elnökségének vé­Petr Kostka és Dagmar Havlová a Horovitz-darab egyik jelenetében (ČTK-felvételek) ge felé engedett fel, amikor Dáša több esetben is bebizonyította, hogy komoly támasza a korábban eléggé bohém életvitelhez szokott, az egykori ellenzékiből államfővé lett, de évek óta már igencsak bete­ges Havelnek. Dagmar államfő félje oldalán sem tagadta soha, hogy egyszer vissza akar térni a színházhoz. Eb­ben Havel a legmesszebbmenőkig támogatta, hiszen maga is nagy színházkedvelő. Korábban arról is többször szólt, hogy nyugalomba vonulása után színdarabot szeret­ne írni felesége számára. Az ex- államfő emlékiratkötetének megje­lenését már a közeli hónapokra ígérte. Részleteket a könyvről azonban még nem tudni. Dagmar Havlová egy rövid időre 2002-ben tért vissza először a vilá­got jelentő deszkákra, amikor Cse­hországot hatalmas, hetven ember­életet követelő és kétmilliárd eurós anyagi károkat okozó árvíz sújtot­ta. Dáša akkor egykori színtársula­tával öt alkalommal adta elő a le­gendás Krisztina királynőt, s a be­vételt az árvízkárosultaknak ado­mányozták. A Divadlo na Vinohradech mű­vészi vezetője, a neves cseh színész, Martin Stropnický ugyanúgy elége­dett volt a premierrel, s elmondta, hogy a következő hónapok előadá­sai gyakorlatilag már most telthá­zasak. Elárulta: Dášával 2002-ben Rómában beszéltek először a szín­padra való visszatéréséről. Strop­nický akkor még Csehország vati­káni nagykövete volt, míg Dášának nagyjából egy éve volt hátra a first lady szerepéből. „Olyan darabot kerestünk, amelyben nem lesz sok szereplő, s nagyjából két-há- rom hónapig tartó próbák után színpadra vihető. Ä Horovitz - darabra végül is Dáša akadt rá, aztán már könnyebb volt a .meg­egyezés” - fejtette ki Stropnický, aki a diplomácia világába történt néhány éves kiruccanása után maga is visszatért a színházba. Bár a cseh színikritika a Horo- vitz-darabot jónak, de kissé mes­terkéltnek minősítette, Dáša ala­kításával kapcsolatban egyönte­tűen azt írta, hogy a kilencéves ki­hagyás után is nagyon jó volt, s új­ra bebizonyította, hogy a színpa­don a helye. Szűnni nem akaró vastapssal ju­talmazta a közönség A későbbi Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel Garda Márquez tíz évig házalt első regénye kéziratával Miből költhet a költő? MTI A tavasz első napján, március 21- én A költészet világnapját is ünne­peljük, az ENSZ kulturális szerve­zete, az UNESCO 1999-es döntése óta. Csakhogy: van-e ünnepelniva- lójuk az érintetteknek? Nehéz a sorsa a koszorús költő­nek ma Magyarországon: ha Kis­várdán is kapható új verseskötete, Sümegen már hiába keresnénk, vagy fordítva. Az átlagosan 600- 800 példányban megjelenő verses­könyvekből nem jut minden köny­vesboltba Petőfi hazájában. Szórványosan fellelhető poétá­ink nevezhetők-e sikeres szerzők­nek? Költői kérdés a javából. Mint ahogy költői kérdés volt egykor a Petőfit foglalkoztató is: vajon talál- e kiadót verseinek a fővárosban, ahova gyalogszerrel vergődött el Debrecenben átfagyoskodott tele után? Petőfi talált. Támogató ala­pítványok és nemzeti kulturális alap híján akkor - Vörösmarty esz­mei támogatásával - Tóth Gáspár szabómester pénzéből jelenhetett meg a kézirat. De már például a ma kötelező olvasmányként számon tartott János vitéznek hónapokig nem akadt kiadója. Lator László irodalomtörténész írja, hogy József Attila első verses­kötetére, „A szépség koldusára százötven makói fizetett elő, a Na­gyon fájjál sem volt könnyebb”. Prózában sem egyszerűbb a hely­zet: a magyar literatúra kiváló tol­lú mestere, Krúdy Gyula halála előtt két évvel nem talált kiadót Az élet álom című elbeszélés-gyűjte­ményre, amit végül saját költségén volt kénytelen megjelentetni. Ugyancsak a XX. században egy kolumbiai író tíz évig házal első re­gényével, míg végre 1955-ben ki­A magyar literatúra kivá­ló tollú mestere, Krúdy Gyula halála eló'tt két év­vel nem talált kiadót el­beszélés-gyűjteményére. adót talált rá. Az évtizedig elutasí­tott szerző nem más, mint a későb­bi Nobel-díjas, Gabriel García Már­quez. Az egykor az irodalmi Nobel- díj magyar várományosaként em­legetett Weöres Sándor (első köte­te magánkiadás) Tűzkút című kéz­iratát a Szépirodalmi Kiadó 1964- ben visszautasította. Szerencsére a párizsi Magyar Műhely meglepő gyorsasággal kiadta a könyvet. Az egyetlen magyar Nobel-díjas író, Kertész Imre Sorstalanságát elő­ször szintén visszautasították. Mi- ker a regény 1975-ben végre meg­jelent, teljes csend fogadta. Kiadói melléfogás vagy késve felismert te­hetség? A vüágirodalom számos példája segít a válasz megfogalma­zásában. Agatha Christie 1915-ben fogott hozzá első regényéhez. A Styles rejtélyét több kiadónak is elküldte - összesen tíz alkalommal utasítot­ták vissza. A folytatást jól ismer­jük: a krimi koronázatlan királynő­jének több mint száztízmillió köte­te talált gazdára. Párizsban az 1919-ben alapított Gallimard könyvkiadó nem ismer­te fel az egyik legeredetibb próza­író, Raymond Roussel tehetségét és visszautasította Marcel Proust első könyvét. Frissebb és magyar vonatkozású példa a fény városá­ból: Chantal Philippe önszorga­lomból lefordította Szabó Magda egyik regényét, s évekig házalt vele a nagy francia kiadóknál. Senkit nem érdekelt a debreceni írónő és műve Párizsban - ahol néhány év­re rá a legjobb külföldi szerzőnek járó Femina-díjat Szabó Magdá­nak adták át. Svédországban Astrid Lindgren- nek, a Harisnyás Pippi írójának könyvét előbb egy nagy kiadó visz- szautasította, majd amikor egy má­siknál mégis megjelent, a kritika igen fagyosan fogadta az 1945-ös első kiadást. A „célközönség” azon­ban döntött: a regényt 60 nyelvre fordították le. Legfrissebb példánk Nagy-Bri- tanniából való. Jószerivel az összes nagy angol kiadó visszautasította J. K. Rowling kéziratát, míg végül 1995-ben a Bloomsbury elfogadta és 1999-ben Harry Potter és a böl­csek köve címmel megjelentette. Nem tudni, mit érezhették a fanya­logva elutasítók, amikor a vissza­dobott kéziratot már az első évben 30 nyelvre fordították le. Hat-nyolcszáz példányban meg­jelenő poétákkal kezdtük. Vigasz­talásukra befejezésül egy múlt szá­zadi, akkor még kezdő novellista esete. E fiatalember első novellás- kötetéből 11 példány fogyott el. Mi­vel tízet maga a szerző vásárolt meg, gyakran eltűnődhetett rajta, vajon ki lehetett egyetlen vásáriója- olvasója. Akárki is volt, az ítélet és az Átváltozás olvasásakor az elide­genedés legnagyobb XX. századi írójának tartott Franz Kafka írás­művészetét élvezhette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom