Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-25 / 71. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 25. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Koszovó, Tibet, Csecsenföld Szergej Lavrov orosz külügy­miniszter határozottan cáfolja, hogy Moszkva és Kína alkudo­zik az Egyesült Államokkal Ko­szovó státusáról. Lavrov a Ve- csernje Novosztyi című belgrá­di napilapban megjelent inter­júban hangsúlyozta, hogy sem Oroszország, sem Kína nem „kufárkodott”, és titokban nem is tárgyalt Washington­nal. A politikus hazugságnak nevezte egy londoni lap írását, amely egy washingtoni illeté­kesre hivatkozva azt állította: Oroszország és Kína kiegye­zett az Egyesült Államokkal abban, hogy nem fogja elle­nezni a dél-szerbiai tartomány függedenségét, amennyiben ígéretet kap arra, hogy „a ko­szovói precedenst” nem fogják alkalmazni Csecsenföldre, Taj­vanra, illetve Tibetre. Lavrov szerint egyelőre korai beszélni arról, hogy Oroszország élni fog-e vétójogával az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában (BT), ami­kor a testület döntést hoz Ko­szovó jogállásáról. Moszkva többféle megoldást szorgal­maz, nem fogadja el, hogy ha­tárideje legyen a státustárgya- lásoknak, illetve azt ajánlja, hogy közvetlenül Belgrád és Pristina is tárgyaljon a jogál­lásról. Lavrov ugyanakkor a szerb politikusok szemére ve­tette, hogy nem volt egységes álláspontjuk a tartomány jö­vőjéről. Koszovóban nem va­lósulnak meg a nemzetközi közösség által megszabott kö­vetelmények, a szerb és más nem albán menekültek jelké­pes számban tértek vissza, ál­landó fenyegetések közepette élnek, nem is beszélve az ENSZ-kormányzat ideje alatt lerombolt szerb templomok­ról és kolostorokról. „Mindez nagyon szánalmas és aggasz­tó. Á problémák ellenére meg­kezdődtek a tárgyalások Ko­szovó jogállásáról” - mondta Lavrov, aki bírálta a pristinai vezetést, és a hathatalmi bal­káni összekötőcsoport orszá­gait, mert szemet hunynak a problémák felett. ([ubomír Kotrha karikatúrája) Pinocchiók kampánya A baden-württenbergi tarto­mányi választás kampánya során az egyik rádióállomás egyszerű módon bírta igaz­mondásra a náluk megje­lent szociáldemokrata poli­tikusnőt, ugyanis Ute Vogtot hazugságvizsgáló gépre kö­tötték a műsorvezetők. NAGY ANDRÁS A politikusnő végig bírta a pró­bát, gondba akkor került, amikor arról kezdtek érdeklődni a műsor­vezetők, el tud-e képzelni egy ero­tikus kalandot egy nővel. Némi gondolkodás után végül nem volt a válasza. A hír szerint ekkor sem lengett ki a hazugságvizsgáló po­tenciamétere, így Vogt asszony ezt az akadályt is könnyen vette. A következő műsorba konzervatív ellenfelét hívták meg, s bár a műsort még nem sugározták, de azt már előre beharangozták, hogy a konzervatív tartomány­főnök elárulta, ő bizony el tudna képzelni egy közösen töltött éj­szakát Vogt asszonnyal, de csakis egy étteremben, egy üveg bor mellett, s utána saját felesége mellé feküdne le. Tipikus politi­kusi válasz. A magyarországi kampány már teljes gőzzel halad, a szlovákiai politikusok még a pálya mellett melegítenek, de azért sejteni le­het, bármit is állítanak a meteoro­lógusok, forró júniusunk lesz. Ép­pen ezért jutott eszembe, hogy ta­lán nálunk is alkalmazni lehetne ezt a módszert. Lehet, hogy a köz­vélemény-kutatások eredményei is megváltoznának, ha kiderülne, hogy egyes politikusoknál az, amit hirdetnek, s az, amit komo­lyan gondolnak, köszönőviszony­ban sincs egymással. Ezáltal elég könnyen elkerülhetnénk, hogy a választások után a győztes mellett a „Ki tudott a legnagyobbat mon­dani” című versenyben is kiosszuk az érmeket. Esetleg kötelezően le lehetne vetíteni a pártelnököknek Pinocchio kalandjait, vagy elvinni őket a Péter és a farkas című ope­ra előadására, de talán az is segí­tene, ha időről időre egyszerűen szembesítenék őket saját korábbi kijelentéseikkel. A másik komoly gond, ami a vá­lasztások környékén fel szokott merülni, a kampányra költött pénzek nagysága. Megelőzendő az esetleges korrupciós vádakat, eltitkolt pénzfolyamokat, a HZDS elnöke, Vladimír Meciar már most bejelentette, hogy az ő pártjában bizony maguk a jelöltek fogják fi­nanszírozni saját kampányukat. Ki anyagilag, aki meg így nem tudja, majd nyilván a család bevo­násával gyártat saját ajándékcso­magokat, hajtogat szórólapokat. Bárcsak olvasták volna páran To­tókat, biztos enyhe remegés fogná el őket pártelnökük szavait hall­va! Azon meg már nem is kell cso­dálkozni, hogy a magyarországi választások előtti utolsó szombat, amikor nyilván a legnagyobb kampánygyűlések lehetnek, pont április elsejére esik. Lesznek olya­nok, akik ennek ellenére is komo­lyan veszik majd, amit azon a hét­végén hallanak. Hát azok meg magukra vessenek. A 2004-es „narancsszínű forradalom" erői szétzilálódtak, a lakosság kiábrándult vezetőikből Janukovics visszatérésre készül Ukrajnában MTl-HÁTTÉR Ismét válaszúton áll Ukrajna: a vasárnapi parlamenti választás tétje, hogy Viktor Juscsenko el­nök támogatást kap-e euroatlan- ti törekvéseihez az új törvényho­zástól. A Juscsenkót hatalomra segítő 2004. év végi narancsszínű for­radalom óta most először szólít­ják urnákhoz Ukrajna csaknem 37 millió választópolgárát, hogy megválassza a korábbinál jóval nagyobb jogosítványokkal ren­delkező parlamentet, valamint a regionális és helyi önkormány­zatokat. A 2006-ban életbe lé­pett alkotmánymódosítás értel­mében egyebek között az elnök helyett a parlament jelöli a kor­mányfőt. A parlamenti választáson, amely a korábbi vegyes rendszertől el­térőn ezúttal arányos rendszerben történik, 45 párt 7636 jelöltje in­dul a 450 képviselői helyért. Á leg­népesebb az ellenzéki Ukrajnai Kommunista Párt választási listá­ja: 449 jelöltet indít. A közvéle­mény-kutatások alapján győze­lemre esélyesnek kikiáltott, az o­roszbarát Viktor Janukovics vezet­te Régiók Pártja 445, a Viktor Jus­csenkót támogató Mi Ukrajnánk pártszövetség 390, egykori „na­rancsszínű” szövetségese, Julija Ti- mosenko Tömbje pedig 407 jelöl­tet indít. A pártlistákon számos sztár neve szerepel, van közöttük táncdalénekes, űrhajós, világbaj­nok ökölvívó. A független Ukrajna történelmé­ben először nem lesz magyar nem­zetiségű tagja az ukrán legfelsőbb tanácsnak: a parlamenti választá­Ukrajna a Transparency International korrupciós listáján a 107. helyen áll, csak Oroszországot és Grúziát előzte meg. son egyetlen magyar kisebbségi politikus sem indul. Kovács Mik­lósnak, a Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség elnökének, volt parlamenti képviselőnek a Mi Uk­rajnánk listáján a 247. helyet aján­lotta fel, de a politikus nem fogad­ta el az esélytelen helyet. Míg a korábbi években a hata­lom különböző eszközökkel pró­bálta megakadályozni az ellen­zékijelöltek nyilvános és média- szereplését, a mostani választási kampány nyitott volt, a jelöltek egyenlő esélyekkel indulhattak. Viktor Juscsenko közölte: min­den tőle telhetőt megtesz, hogy demokratikusak legyenek a vok­solások. A központi választási bi­zottság ígérete szerint mindent elkövet a választási csalások megakadályozásáért, így szigo­rították az állandó lakóhelytől távoli szavazásra feljogosító iga­zolások - az úgynevezett „kék cédulák” rendszerét is, amelyek­kel a 2004. évi elnökválasztáson számos visszaélést követtek el. A szavazás tisztaságára több mint 2600 külföldi megfigyelő ügyel. A legutóbbi közvélemény-ku­tatások szerint a 3 százalékos parlamenti küszöböt biztosan meghaladja a Régiók Pártja, a Mi Ukrajnánk és a Julija Timosenko volt kormányfő vezette pártszö­vetség. A parlamentbe jutásra esélyesek még a szocialisták, a kommunisták és a Volodomir Litvin parlamenti elnök vezette pártszövetség, illetve a Pora-Re- formok és Rend, valamint az Uk­rajnai Egyesült Szociáldemokra­ta Pártot is magában foglaló Nye Tak! (Nem így!) ellenzéki párt- szövetség, amelynek listáját Leo- nyid Kravcsuk, a független Uk­rajna első elnöke vezeti. Valamennyi közvélemény-ku­tatás Janukovics Régiók Pártját jósolja első befutóként, aminek fő oka elsősorban a „narancs- színű koalícióból” való kiábrán­dulás: a 2004. évi elnökválasztás után drasztikusan csökkent a gazdasági növekedés, 2005-ben Ukrajna a Transparency Interna­tional korrupciós listáján a 107. helyen állt (az európai országok között csak Oroszországnak és Grúziának volt rosszabb mutató­ja). Kérdés, ha be is jön a papírfor­ma, és a Régiók Pártja győz a vá­lasztáson, képes lesz-e egyedül megszerezni a kormányzáshoz szükséges többséget, illetve kik­kel tud koalícióra lépni. Ha pe­dig nagykoalíció jön létre, ami szintén nem zárható ki, hogyan tudnak a Nyugat- és oroszbarát erők közösen kormányozni. KOMMENTÁR Venni, vagy nem venni? MOLNÁR IVÁN Pár évvel ezelőtt komoly düemma elé kerültem, s megoldása koránt­sem volt olyan egyszerű, mint az első látásra tűnhet. Kedvenc zöld­ségesemről - aki a piacon alacsony áraival és kedélyes mosolyával nyerte el vevői bizalmát - kiderült, hogy otthon terrorizálja a család­ját, rendszeresen veri gyerekeit és a feleségét. Hogyan segíthetnénk a családon - tettük fel a kérdést több vevővel együtt. Sokan arra sza­vaztak, hogy a család érdekében továbbra is vásároljunk tőle, hiszen ellenkező esetben éhezni fognak a gyerekei. A vevők egy része ugyanakkor azzal érvelt, hogy a kofa a megszerzett pénz nagy részét úgyis a kocsmában és a játékteremben költi el, vagyis jobb lesz, ha hagyjuk csendesen tönkremenni. Az idő az utóbbiaknak adott iga­zat. Egyre kevesebben vásároltak a kofától, aki képtelen volt fenntar­tani vállalkozását. Egy ideig lopásokból tartotta fenn magát, a rendőrség azonban a nyomára akadt, és többéves börtönbüntetést szabtak ki számára. A gyerekek ugyan egy időre gyermekotthonba kerültek, a feleség azonban a válást követően biztos anyagi hátterű és főleg rendes társra akadt, így minden rendeződött. Miért jutott mindez épp most az eszembe? Csak azért, mert a szlo­vák diplomácia az elmúlt időszakban nem egy, hanem rögtön több „hasonló” esettel kénytelen megküzdeni. A két legutóbbi példa Fe­héroroszország és Zimbabwe. A fehérorosz Lukasenko-rezsimet dur­va választási csalással vádoljuk mi is, és nem tapsolunk a zimbabwei Robert Mugabe diktatúrájának sem. Lukasenko túlkapásaival az el­múlt hetekben tele volt a sajtó, Mugabe azonban még az utolsó eu­rópai diktátort is túlszárnyalja. Fehérorosz „kollégájához” hasonlóan durván megsérti az emberi jogokat, manipulálta a választásokat, és tönkretette országa gazdaságát. A tavalyi választásokat követően csaknem félmillió városit lakoltatott ki vidéki településekre csak azért, mert nem szavaztak rá. Eduard Kukán szlovák külügyminiszter nemrég úgy nyilatkozott, Szlovákia támogatja a fehérorosz rezsim vezetői számára a vízumti­lalmat, külföldi számláik befagyasztását, a Fehéroroszország elleni gazdasági szankciókkal azonban nem ért egyet. Szerinte az ilyen szankciók sosem érték el céljukat. Hasonló szellemben született a külügy e heti kijelentése is, amely szerint „Szlovákia és Zimbabwe szeremé bővíteni gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait”. Magya­rul, meglehet a véleményünk egy-egy ország vezetéséről, sőt akár ország-világ előtt mélyen el is ítélhetjük őket, az üzlet azonban üzlet, amiről akkor sem mondunk le, ha az illető országok vezetése milliók életét teszi pokollá. Ki tudja, talán ez a helyes út. JEGYZET emmmmmmimmmmmwmmmmmMmmmmmmmxémmmmmímmtmmmíimíMm Tavaszi áldozat KOCUR LÁSZLÓ Akik most egy Igor Sztravinszkij hasonló című művéről szóló írást várnak, azok nyugodtan la­pozzanak tovább. A jelen írás ugyanis a tavasz - e sorok írójá­nak tudomása szerint - első mo­toros áldozatával szeretne fog­lalkozni. Egy 34 éves férfiról van szó, aki szabályosan haladt a belső sávban, mikor egy figyel­metlen gépkocsivezető sávváltás közben nem vette őt észre, és a kocsi hátsó felével elsodorta. A motoros a kórházban életét vesz­tette. Mínuszos hír a Rendőrségi Napló rovatban, ha bebizonyo­sodik az Opel sofőrének bűnös­sége, talán egy felfüggesztettel is megússza. A család számára tra­gédia - egyébként több annál: jelenség. A gyalogosok és a kerékpárosok után a motorosok a közúti közle­kedés legveszélyeztetettebb résztvevői. A fővároson áthajta­ni robogóval meg egyenesen ön­gyilkossági kísérlet. Mintha a szlovákiai - s a köztük külön kasztot alkotó pozsonyi - sofőrök még mindig nem szok­tak volna hozzá a felbukkanó motorokhoz, mozgékonyságuk­hoz, az autókétól eltérő manőve­rező képességükhöz. Mintha a városi közlekedésben nem létez­ne a motoros kategória, csupán a közlekedési szabályokat tagla­ló autósiskolái vizsgaanyagban. Nem tudom, megfigyelték-e már - autójukból -, hogy a szem­bejövő motorosok vülogással vagy laza balkezes intéssel kö­szöntik egymást. Ha egy nyugat­európai motoros téved erre, leg­alább olyan csodálkozva tekint erre a jelenségre, mint a szembe sávban közlekedő autósok ten­nék, ha elkezdenék integetni ne­kik. Talán a folyamatos, túlélé­sért folytatott harc kovácsolja virtuális egységbe az egyébként tökismeretlen embereket? Pedig a motoros közlekedés a városokban a reális alternatívája lehetne a „dugógyártásban” élen járó autózásnak, vagy a lassú és pontadan tömegközlekedésnek. Ráadásul alacsonyak a beszerzé­si és fenntartási költségek, par­kolóhelyet sem gond találni. Túl­élni. Az a gond. TALLÓZÓ KURIER Ausztria fizetett vissza a legke­vesebbet azokból a mezőgazda- sági támogatásokból, amelyeket az uniós alapokból utaltak át 1998-tól 2004-ig. Az osztrák gazdáknak nyújtott minden ezer euróból 0,14-et kellett visszafi­zetni, miközben a hibás átutalá­sok és a jogtalanul felvett támo­gatások miatt visszafizetett ösz­szeg a 15-ök ádagában minden ezer euróból 11,41 volt. A legtöb­bet a görögöknek kellett vissza­adniuk, 1000 eurónként 31,67- et. Sorrendben Olaszország 22,81, Spanyolország 16,88, Portugália 14,38, Franciaország 9,19, Nagy-Britannia 8,95, Hol­landia 4,62, Dánia 4,34, Német­ország 3,68, Luxemburg 3,55, Ír­ország 3,14, Belgium 2,85, Finn­ország 0,87 eurót utalt vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom