Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-24 / 70. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 24. Vélemény és háttér 7- Állami hivatalnok vagyok. Olyan zakót kérek, amelynek a zsebéből nem látszik ki a csúszópénz... (Ľubomír Kotrha rajza) Tálcán kínálják az érveket a román és a szlovák nacionalisták számára Paul Lendvai: verbális magyar robbanóanyag FIGYELŐ Alulfizetik a munkásokat A törvényben meghatározottnál lényegesen kevesebb bérért dolgoznak magyar munkások Írország egyik presztízsberuházásán, a dublini Spencer Dock építkezésén, idézte Írország legnagyobb szakszervezetének illetékesét az Irish Times. A Siptu már korábban is többször szóvá tette, hogy Írországban kizsákmányolják a külföldi munkásokat. A Siptu állítása szerint a magyar munkások heti 69 órát dolgoznak, és a tevékenységre érvényes, törvényes minimális bérnek csak az egyharmadát kapják. A Siptu építőipari illetékese szerint 20-25 magyar munkás érintett az ügyben. Elmondták: reggel 7.30-tól este 7-ig dolgoznak hétfőtől szombatig, havi 1700 eurót kapnak zsebbe, fizetési papír nélkül. Figyelembe véve a túlórákat, valamint az utazási jogosultságokat is, 4,50 eurós órabér jön ki, miközben a törvény előírásai szerint legkevesebb 14,85- 15,33 eurót kellene kapniuk óránként. A lap beszámolója szerint a magyar dolgozók munkáltatója Boros Csaba, aki alvállalkozóként működik közre az osztrák Konhausner cég megbízásából, a fővállalkozó az ír John Sisk & Son, Írország legnagyobb építőipari vállalata. A Siptu indítványára vizsgálat indult az ügyben. Az ír kormány hivatalos munkaügyi világhálóoldala (http:// www.entemp.ie/employ- ment/rights/foreign_langua- ge.htm ) hónapok óta tévesen közölte, a valóságosnál alacsonyabbnak mutatta az Írországban érvényes minimális órabért, tette szóvá az ír parlamentben Kathleen Lynch munkáspárti képviselő. Írország egyike azoknak az EU-or- szágoknak, amelyek a 2004-es bővítéstől fogva korlátozás nélkül beengedik az új EU-ta- gok munkavállalóit, ám mind több a panasz, hogy a külföldi dolgozókat alulfizetik. „Láttuk, hogy lelketlen munkáltatók hogyan zsákmányolják ki a sérülékeny bevándorló alkalmazottakat. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy a kormány korrekt információval lássa el a külföldieket” - mondta a képviselő, arra utalva, hogy a munkáltatók alkalmasint a hibás kormányzati honlapot is kihasználják a fizetések lenyomására. Az ír foglalkoztatási, kereskedelmi és vállalkozási minisztérium honlapja az angolon kívül nyolc külföldi nyelven - magyarul is - tájékoztatja az érdeklődőket az írországi munkaügyi viszonyokról, és a tájékoztatásban hétfőig az szerepelt, hogy Írországban „a minimális órabér 7 euró egy tapasztalt, felnőtt dolgozó számára”. Ezzel szemben a minimális órabér ténylegesen 7,65 euró. A minisztérium mentségére szóljon, hogy még a nyilván kizárólag hazai közönségnek készült, gael (kelta) nyelvű tájékoztatóban is 7 euró szerepelt. A honlapon hétfőn az idegen nyelvű tájékoztatók nem voltak elérhetők, az egyik angol nyelvű aloldalon azonban már az szerepelt, hogy a minimális órabér 7,65 euró, azzal a magyarázattal, hogy 2005. május 1-jéig 7 euró volt. Tegnap az idegen nyelvű tájékoztatók is a helyesbített adatot közölték a minimális órabérről, (m) A magyarországi választási kampánnyal foglalkozik a Der Standard és a Die Presse című osztrák napilap. ÖSSZEFOGLALÓ A közismert Paul Lendvai, a liberális Der Standardban, Verbális robbanóanyag Magyarországról címmel megjelent írásában foglalkozik Mikola Istvánnak a Fi- desz-MPSZ kongresszusán elhangzott kijelentéseivel. A cikkíró megállapította, hogy új szakaszba lépett a választási küzdelem. Orbán Viktor exkormányfő a Fi- desz-MPSZ kongresszusán új médiasztárt mutatott be: Mikola István belgyógyászt, aki a kormányában 2001-2002-ben már egészségügyi miniszter volt, és akinek a leendő Orbán-kormányban miniszterelnök-helyettesként kell előlépnie. A kommentátor felületességből eredő hibának minősítette, hogy Mikola József Attilának tulajdonította a „magyarnak lenni kollektív neurózist jelent” monDíszforgács a vitrinben FORGÁCS MIKLÓS Kicsit szűkös ebben a vitrinben. Nagyon díszes ez a társaság. Úgy van itt mindenki, ahogy az nagyon jellemző. Az általános egyéniségei mindannyian. Nagyon jellemzőek egy jelentős csoportra. Ők azok a cseppek, melyhez nem is kell tenger, mert a tenger is ők maguk. Valaha talán tudtak is valamit, de ezt gondosan igyekeztek elfojtani. Talán még ma is értenek valamihez, de ezt titokban teszik, mert nem ez a dolguk. Inkább so- katmondóan és nagyon felelősen feszítenek. Ez a hivatásuk. Erre születtek. Díszek ők. Díszei a létnek. Ők, a lét színe (i). Ők, leginkább nemzeti színek. De vannak díszhívők, díszművészek, dísztudósok, dísztiszták, díszszabadok, díszbölcsek és díszarcok és díszsatöbbik meg díszegyebek. De minden a romantikus hevület kissé ódon harmatára áhítozik, a dást, bár tudvalevő, hogy az valójában Arthur Koestlertől származik. A kommentátor emlékeztetett Mikolának a határon túli magyarokkal kapcsolatos kijelentésére, mely szerint szavazataikkal 20 évre előre eldöntött lenne minden az országban. A cikkíró szerint Trianon óta nem volt olyan kedvező a nagy magyar kisebbségek helyzete Romániában és Szlovákiában, mint most. Románia EU-tagságra Erre „vasfegyelem és a halálbüntetés visszaállítása lenne a megoldás" - idézi a szónokot a Die Presse budapesti tudósítója. törekszik, Szlovákiát pedig Magyarországgal egy időben vették fel az EU-ba. Mindkét országban - tekintettel a politikai pártok instabilitására - a magyarok pártja tölti be a mérleg nyelvének szerepét. A szerző úgy látja, hogy Orbán helyettesének a beszédével a román nemzetiség belülről melengető otthonos, de mégis szigorú hevére. Közöttük állok, és nézem őket, kik magukon kívül élnek, elhivatottan, képviselve a nekik jutott érték esszenciáját. Forgatom fejem, látom a tömeget, de nem tudom, ki kicsoda. Igen, itt van a díszzsidó, a díszcigány, a díszmagyar, a díszszlovák és díszeseit, de még valami kóbor díszcsehszlovák is található. Vannak itt díszrománok és díszarabok, díszbaszkok és díszoroszok, dísz-USA-ból díszpolgárok, díszkozmopoliták, díszcsángók, díszszékelyek, díszfelvidékiek, de még a díszvandálok és adíszka- zárok is igencsak jelen vannak. De melyik melyik? Szégyellem, de fogalmam sincs. Annyira hasonlítanak, normális tömegben sokféle arc, szimpatikus és riasztó, szép és érdekes, megnyerő és provokatív, valódi kifejező emberarcok, de hogy ki melyik nemzet, melyik dísze? Olyan egyformák vagyunk mindannyian. Én például díszforgács vagyok. Megélhetési. Nincsen már bennem semmi egyedi, a Forgácsságot mint olyat képviseés a szlovák nacionalisták, valamint befolyásos pártjaik számára tálcán kínálják az érveket az engedményekre kész kisebbségi politikával szemben. Hozzáfűzte, hogy Szerbiában már most kereken 300 ezer magyar szenved a szerb nacionalisták diszkriminációjától. Lendvai leszögezi, hogy a határtalanul elvakult magyar küldetéstudat volt az egyik oka Trianonnak. Kiemeli, az európai integráció az egyetlen esély az anyanemzet és a magyarok elszakadt harmadának a békés egyesítéséhez nemcsak magyarként, hanem európaiként is a már csaknem absztrakt határvonal mindkét oldalán. A kommentátor hangsúlyozza, Mikola a retorikai robbanóanyaggal pártja választási esélyeit akarta javítani, azonban a külhoni magyarok azáltal csak a legrosszabb gyanúsításoknak lesznek kitéve, függetlenül attól, hogy a világon élő magyarok száma ma jelentősen kisebb lehet a gyakran idézett 15 milliónál. (MTI) lem. Úgy kunkorodom, ahogy az mindenkinek jó, s ahogy arra büszkének lehet lenni. Értelmem nincsen, de gyönyörű vagyok. Csak bátran rám kell érezni, és már nincs visszaút. Mindenki Forgácsa én leszek. „A” Forgács. Nagy felelősség és azonosságtudat: Ha: Forgács, akkor: én! Főállású, egy igazi Forgács. De ha én nem ismerek senkire, akkor rólam ki tudja ezt? Segítség, nem akarok vitrindísz lenni, ne bámuljatok az üvegen át. Különben is, olyan régen tisztogatta bárki is az üveget, homályos a képem! Egyáltalán van garancia arra, hogy úgy díszelgek, ahogy hiszem? Nem kevernek össze? Olyan sokan vagyunk, bemutatkozni, meg annyira snassz, de akkor meg honnan tudható, ki vagyok én. Merre van a diszkód? Van egyáltalán díszvonalkódom? Mégis, hol van ez a vitrin? Egy eldugott, kihalt díszteremben? Élni akarok, keveredni, belekóstolni, összehasonlítani, semmit nem képviselni. Nem akarok reprezentatív lenni. Direkt, nem. Esetleg véletlenül, hogy én észre se vegyem. TÁRCA KOMMENTÁR Barikádokat épít Európa S1DÓ H. ZOLTÁN Ezer sebből vérzik az Európai Unió. Nem képes teljesíteni a verseny- képességet fokozó, 2000-ben elfogadott ún. lisszaboni programot, néhány országot leszámítva képtelen lefaragni a magas munkanélküliségi mutatókat, a világgazdasági globalizáció rohamai elöl protekcionizmusba menekül, végezetül a túlfejlett szociális védőhálóján egyre nagyobb lyukakat üt az elöregedő társadalom okozta teher. A tegnap kezdődött brüsszeli uniós csúcstalálkozón mindezek a kérdések terítékre kerülnek, ám félő, hogy jó esetben is legfeljebb csak adminisztratív válaszokat tudnak adni rájuk. Egyre inkább úgy tűnik, mélyül a szakadék a 25 tagú szervezet ambiciózus elképzelései és a valóság között. Ahelyett, hogy az unió valóban belső határok nélküli gazdasági nagytérséggé válna, inkább korlátozzák a munkavállalás szabad jogát, a lengyel vízvezeték-szerelő rémképétől félve alaposan korlátozták a szolgáltatások piacát. A Kína és India által még gyorsabb fordulatszámra kapcsolt globalizáció láttán Brüsszel nem a hatékonyság növelésében, az innovációk meggyorsításában látja a kiutat, hanem inkább a verseny kárvallottjainak pénzügyi alapot hív létre. S ha ez nem volna elég, a tehetetlen politikus számára a hazafiság az utolsó mentsvár elvet alkalmazva, napjainkban Nyugat-Európán végigsöpör a gazdasági patriotizmus hulláma. A lázas barikádépítés láttán a rangos brit The Economist gazdasági hetilap egyenesen Marx lelkét melengetőnek nevezte a folyamatot, amelynek során egyes kormányok igyekeznek hazai kézben tartam - még EU-n belüli vetélytársaiktól is megóvni - a fontosnak tartott cégeket. Az önös érdekek megerősödése „természetesen” Franciaországból indult ki, ahol tavaly a szívükhöz kaptak, amikor felröppent a hír: az amerikai PepsiCo esetleg megvenné az ország büszkeségének számító Danone élelmiszer-ipari céget. Idén pedig már több országra is kiteljedt a védőárkok dühödt ásása. Elég csupán, ha arra gondolunk, hogy a spanyolok müyen ingerülten reagáltak a német E.On energiaszolgáltató ajánlatára, az ibériai Endesa cégre, vagy amikor a gall kakas borzolta fel tollazatát az olasz Énei energiacég kopogtatása hallatán, amely a francia Suezt nézte ki magának. Visszatérő probléma: amikor Franciaország az éppen soron lévő vélt vagy valós gondjával küszködik, akkor azt mindig kivetíti az egész Európai Unióra. Ezért megoldhatatlan a túlburjánzó uniós agrárpolitika karcsúsítása, ezért nem lehet a szolgáltatások piacát akadálymentesíteni, (részben) ezért nem vált valóra a tényleg szabad munkavállalás lehetősége. A franciák gondosan körülbástyázott munkaerőpiaca hullamerev, se belépni, és némi túlzással, se kilépni nem lehet belőle. Ennek következtében még a jól képzett fiataloknak is több mint egyötöde munka nélkül marad, sőt minden negyedik, kétévesnél frissebb diplomával rendelkező fiatal állástalan. Anne Muxel párizsi szociológus szerint számukra majdnem olyan kilátástalannak tűnik az integrálódás a munka vüágába, mint a tavaly ősszel lángokban állt gettósodóit lakótelepek fekete és arab lakóinak. Amikor pedig Dominique de Vülepin kormánya hozzálátott a munkaügyi reformnak, ami végre rugalmasabbá tette volna az állás- keresés vüágát, 1968 forró májusát idézve csataterekké váltak az egyetemek és a közterek. Azért volt érdemes kicsit leragadni a francia foglalkoztatáspolitika taglalásánál, mert ez mint cseppben a tenger jól szemlélteti, az unión belül müyen kőkemény és merev védőhálók, szociális intézmény- rendszerek működnek, amelyek korszerűsítése, rugalmasabbá tétele nélkül képtelenség lesz a szervezetet gyorsabb és versenyképesebb növekedési pályára állítani. Ha marad az EU tohonyasága, akkor az egyre inkább elhúzó USA láttán mást nem tehetünk, mint egy régi slágert dúdolunk: Álmainkban Amerika visszainteget. TALLÓZÓ Figyelték a franciákat Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) kémműholdakkal, kémrepülőkkel és kémhajókkal, valamint beépített ügynökökkel tartotta megfigyelés alatt Franciaország nukleáris fegyverek kifejlesztését célzó programját és az ahhoz kapcsolódó atomkísérleteket - hozták nyüvánosságra tegnap francia napüapok. A tájékoztatás szabadságának jegyében az amerikai kormányzat 32 olyan dokumentumnak oldotta fel a titkosságát, amely bizonyítja, a CIA 1946 februárjától 1987 júniusáig nagy erőkkel figyelte meg Franciaország nukleáris programját. Ehhez Washington kémműholdakat, U2 repülőgépeket, hajókat és beépített ügynököket vetett be. Technikai szinten a hatvanas években indított Burning Light (Égő fény) művelet során a francia nukleáris kísérletek elektromágneses hullámait mérték be. A dokumentumokból kiderül, Washington előre tudta valamennyi francia kísérlet pontos dátumát és idejét, valamint pontosan ismerte a Francia Polinéziához tartozó Mururoa és Fangataufa szigeten található kísérleti telepek minden részletét. Politikai szinten a francia tudósokat tartotta megfigyelés alatt a CIA, miután 1945-ben az amerikaiak megakadályozták, hogy a francia hadsereg Németországból urániumot, eszközöket és tudósokat szerezzen be. Washington attól tartott, hogy Franciaország a Szovjetuniót segíti. Egy 1946. február 18-i keltezésű, biztos forrásra hivatkozó, korábban szigorúan titkos dokumentum szerint a francia tudósok rájöttek az atomrobbantások technikájára, s megpróbálták azt kormányuk és a szövetségesek háta mögött eladni. Ugyanez a jelentés azt állítja, hogy a francia atomenergia-ügyi bizottság valamennyi vezetője kommunista vagy kommunistaszimpatizáns volt. A dokumentumokat honlapján közlő George Washington Egyetem ( www.gwu.edu ) kutatója, Jeffrey Richelson azt állítja, hogy a kémkedést a küencvenes években új-zélandi közreműködéssel folytatta a CIA francia területen. (MTI)
