Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-18 / 65. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRCIUS 18. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Nem lesz német katonai temető Mégsem lesz Prágában német katonai temető, mert a külföldi német katonai sírokat gondozó szervezet pénzügyi gondokkal küszködik - jelentette tegnap a Mladá fronta Dnes című napilap. A szervezet a kilencvenes évek folyamán már összegyűjtötte a Wermacht egykori katonáinak földi maradványait Csehországban, de azok mintegy 4000 ládában az észak-csehországi Ústí nad Labem egyik elhagyott ipartelepén vannak elraktározva már három éve. A kilencvenes évek közepén kidolgozott tervek szerint Prágában, a Straš nice nevű negyedben lévő evangélikus temető egyik részén alakítottak volna ki kegyeleti német katonai temetőt. Strašnicében van e- gyébként a II. világháborúban elhunyt szovjet katonák központi emlékhelye is. A német katonai emlékhely kialakításának munkálatai meg is kezdődtek, de pénzhiány miatt leálltak, s most úgy néz ki, hogy az egész vállalkozás csődbejutott. „Nagyon sajnáljuk a történteket, de a sírokat gondozó szervezetnek elfogyott a pénze, így pillanatnyilag azt sem tudjuk megmondani, mi lesz a katonák földi maradványainak sorsa” - mondta a lapnak Sebastian Gerhardt, a prágai német nagykövetség szóvivője. Biztosította azonban a közvéleményt, hogy a problémát megpróbálják mihamarabb orvosolni. Az újság értesülése szerint a ládákban a cseh területen elesett egyszerű Wermacht-katonák mellett néhány tábornok földi maradványai is megtalálhatók. A kutatások során több olyan katonai sírt is találtak, amelyekben a Wermacht egykoron Afrikában harcoló, de Csehországban elesett veterán katonái nyugodtak. Václav Bartuška, aid az Oroszországban az első világháború végén elesett csehszlovák légiósok sírjainak gondozásával foglalkozik, úgy véli, a mostam csehországi eset botrányos. „Ez Németország szégyene. Gyorsan el kell döntenie, mi lesz néhai katonáinak földi maradványaival, mert a helyzet egyre inkább tarthatatlan” - állítja Bartuška. A nyugat-csehországi Mariánské Láznében már van egy nagyobb német katonai temető. Olyan vélemények is vannak, hogy a katonákat ott kellene esetleg örök nyugalomra helyezni, (kj)- A parlamentben eltöltött évek megtanítottak, hogy a bölcsesség a könyvekben lakozik, az arrogancia meg a politikában... (Peter Gossónyi rajza) HÉTVÉG(R)E Szabálytalankodó józan képviselők a közutakon Ha kellően kiélvezték ezt az előrejelzések szerint nem túl csapadékos, de még nyálkás, hűvös hétvégét, és hétfőn netán autóval igyekeznének munkába, vigyázzanak, nehogy leszorítsa önöket az útról egy józanul szabálytalankodó parlamenti képviselő. KOCUR LÁSZLÓ A folyamatosan atomizálódó Dzurinda-kormánnyal párhuzamosan szecskázódó, így a megbízatási időszak végére végképp hitelét és tekintélyét vesztő parlament a héten ugyanis világviszonylatban is kuriózumnak számító döntést hozott. Ugyan alkotmányba foglalták, hogy a honatyák nem vezethetnek ittasan, de a korlátozás nem vonatkozik a józanon elkövetett szabálysértésekre: gyorshajtásra, záróvonal-átlépésre, piros lámpára stb. Ugyanezekért a deliktu- mokért a halandók komoly bírságot gyűjthetnek be, esetleg a jogosítványuk is ugorhat hosszabb- rövidebb időre. Persze, előfordulhat, hogy a képviselőnek olykor a haza érdekében sietnie kell (főként mostanság, a kampány idején, hogy az egyik választási nagygyűlésről eljusson a másikra), ez érthető. Remélhetőleg június 17-én is megértő lesz a feudális előjogokkal nem rendelkező gyenge kisebbség. Az is jelzi, hogy a fiúk már nem veszik nagyon komolyan magukat a város fölé magasló fehér épületben, hogy a héten - ebben a ciklusban először - érdeklődés hiánya miatt elmaradt a kérdések órája. Már nincs tétje a faggatózásnak. Egyébként tudják, milyen idő lesz június 17-én? Rossz. Viharos szél fog fújni, szakadni fog az eső, eseúeg - kuriózumként - a váratlanul lehulló hó fogja távol tartani az embereket az urnáktól. Ha meg netán hétágra sütne a nap, akkor sokan a kiskertet vagy a családi kirándulást fogják előnyKíváncsían várom, mit hoz a hazai politikai elit számára a labdarúgóvilágbajnoksággal súlyosbított szombat. ben részesíteni a szavazóhelyiséggel szemben. Észrevették már, hogy a fenti érvek csaknem minden választás után elhangzanak, magyarázatként az alacsony részvételre? A Mečiar-váltó ’98-as választásokon még 84,24 százalékos volt a részvétel. Ajóval kisebb téttel bíró 2002-esen már csak 70,06. Azóta befigyelt egy európai parlamenti negatív csúcs - 16,19% -, és nemrég még azt is meghaladta a bukta a megyei választásokon - erre talán még emlékszünk, de azért ideírom: 11,07%. Ezek függvényében kíváncsian várom, mit hoz a hazai politikai elit számára a focivébé- vel súlyosbított szombat. A héten volt március 15-e is. Koszorúzások Kárpát-medence- szerte, nálunk és Magyarországon némi kampánnyal súlyosbítva. Ennek kapcsán írta lapunk internetes fórumára az „ubanyi” nevű „kommentátor’ a következőket. „A pozsonyi koszorúzás a pozsonyi magyarság szégyene! Alig 200 ember „lézengett” a koszorúzáson (volt, aki még a Himnusz alatt is beszélgetett), ha hozzávesszük azt, hogy három vidéki autóbusz hozott ünneplőket a koszorúzásra, akkor fel kell tennünk a kérdést: hány pozsonyi lehetett ott? A szervezők esetlensége, hogy délután fél négykor szervezik a megemlékezést, amikor minden dolgozó ember még munkában van. Mindenesetre a pozsonyiak elgondolkodhatnak Bugár Béla szavain, melyek szerint „a legnagyobb ellenségünk az érdektelenség és a közöny”. Nem csak a pozsonyiak. Új Magyar Szó: a román elnök olyan politikai játszmába kezdett, amelynek aligha látható a kimenetele Basescu célkeresztjében a magyarság egysége GARZÓ FERENC Bár Traian Basescu román elnök számára önmaga imázsépíté- se is fontos volt, váratlan székelyudvarhelyi megjelenésével üzenni akart a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMSZ) is: ha sokat „keménykedik” a kisebbségi törvény körül, talál ő majd olyan magyarokat, akikkel könnyebben szót ért - írja vezércikkében az Új Magyar Szó. Stanik István főszerkesztő azt boncolgatja, miért is ment az államelnök Székelyudvarhelyre. Senkit sem elégít ki a kitérő magyarázat, amely szerint azért, mert „megígérte még az árvizek idején és legutóbb, Szász Jenő cotroceni raportján- is”, illetve mert gratulálni akart a „szavatar- tó” polgármesternek a Székely Nagygyűlés levezényléséhez. Ha egyéb oka nem volt, érthetetlen a látogatás titokzatos szervezése, váraüan lebonyolítása. „Az okokat máshol kell keresnünk” - állapítja meg a cikk szerzője. Stanik úgy véli, mindenekelőtt Basescu személyiségében rejlik a magyarázat. „Olyan ember ő, aki ha baj van, rögtön ott terem: kiszabadítja a terroristák karmai közül a túszul ejtett újságírókat, felépíti az árvíz által elpusztított maracineni hidat, eltakarítja a kőomlást az Olt völgyében, és feloldja az autonómia követelések körüli feszültségeket” - jegyzi meg, s hozzáteszi: lesz, aki azt mondja majd, hogy az ország területi integritását mentette meg. „Kell-e annál szebb kép a televíziók képernyőjén, mint hogy a közvéleményben tegnap még elszánt szeparatistáknak feltüntetett székelyek képviselője pálinkával és kürtöskaláccsal kínálja a román nemzetállam legfőbb őrét?” - írja Stanik enyhe iróniával. A kommentátor szerint az elnök olyan politikai játszmába kezdett, amelynek még aligha látható a kimenetele. Az viszont máris jól látszik, hogy a magyarság eddig minden román politikai párt által irigyelve tisztelt egységét vette célba. A kommentár szerint ebben a játszmában Szász Jenő csak egy szánalmas bábfigura, eszköz, amellyel megbontható a magyarság egysége, és ezáltal csökkenthető az ereje, talán még a parlamentből is kiszorítható. Akár már a közeljövőben, egy előrehozott választás esetén. Stanik szerint Szász ebben a játszmában valószínűleg menti magát, hiszen menekülne a sok feljelentés, ügyészségi vizsgálat következményei elől. „Érzi, hogy szorul a hurok. Saját irhájáért cserébe áruba bocsátja azokat az eszméket, amelyekkel hosszú időn át számos jóhiszemű embert megtévesztett” - olvasható az Új Magyar Szó kommentáijában. KOMMENTÁR mssmAsas > . s.: -- . --- •<. smmsmmmxsas® .■ ■ * &a> Elsőkből az utolsók? MOLNÁR IVÁN Gazdasági elemzők már régóta figyelmeztetnek arra, amit mára a kormány is felismert: a külföldi cégek kiemelt érdeklődése Szlovákia iránt, ami az alacsony béreknek és a kedvező adórendszernek köszönhető, nem tarthat örökké. Jelenleg ugyan a kormány és a gazdaságért felelős állami intézmények még lubickolnak a dicsőségben, az első figyelmeztető jelek azonban már megjelentek. Tavaly a külföldi beruházások hatéves mélypontra zuhantak. A jegybank adatai szerint még 2002-ben 4,1, 2004-ben pedig 1 milliárd dollár értékben érkezett beruházás az országba, tavaly viszont már csak 650 millió dollár értékben. A szlovák gazdaság jelenlegi helyzete így egy szép nyári naphoz hasonlítható, amikor hétágra süt a nap, és senki sem törődik a holnappal, a barométer mutatója azonban már elmozdult az alacsonyabb légnyomás felé, és ha nem figyelünk rá, alaposan megázhatunk. A külföldi beruházások tekintetében külön aggasztó jelenség, hogy a Szlovákiában letelepedő legnagyobb külföldi cégek szinte kizárólag az autóiparban vállalkoznak. Szlovákia ennek köszönhetően az egy személyre számított gépkocsigyártást tekintve már jövőre világelső lehet. Ha a pozsonyi Volkswagen mellett a nagyszombati Peugeot és a zsolnai KIA is beindítja termelését, az ágazat 95 ezer embernek ad munkát. 1998-ban az autógyártás a hazai ipar teljesítményének a 14 százalékát nyújtotta, tavaly már a negyedét. Az autóipari beruházásokkal sikerül jelentősen csökkenteni a munkanélküliséget, és a rövid távú stabil gazdasági növekedést is biztosítják. Nem tudhatjuk azonban, mikor üt be az ágazatba egy világméretű visszaesés, ami rövid időn belül visszavethetné Szlovákiát oda, ahol pár évvel ezelőtt volt. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha idejében lépünk. Jó hír, hogy az első pozitív jelek már láthatók. A beruházásösztönző SARIO ügynökség például már most a nagyobb hozzáadott értékkel dolgozó elektronikai és informatikai cégek felé kacsingat. Egy fecske azonban nem csinál nyarat! Ha az előttünk álló években nem szeretnénk, hogy a környező országok elhúzzanak mellettünk, a következő kormánynak átfogó stratégiát kellene elfogadnia, amely a külföldi beruházások hatékony ösztönzése mellett olyan részletekre is odafigyel, mint az oktatási rendszer hatékonyságának a növelése. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen az alacsony bérekből adódó előnyünket már sokáig nem leszünk képesek fenntartani, a beruházókat így a jövőben már csak jól képzett szakemberekkel leszünk képesek idevonzani. Ha nem lépünk idejében, és nem használjuk fel az elmúlt években kiharcolt helyzeti előnyünket, hamarosan újra régiónk sereghajtójává válhatunk. JEGYZET Lopott áruk fóruma TALLÓSl BÉLA Élenjárunk. Uniós tagjainkat megelőzve felkerültünk egy újabb toplista élére. Már megint legek vagyunk valamiben. Csak az a baj, hogy megint valami rosszban. Legújabb legünkről sajnos jobb hallgatni, mint dicsekedni vele. Bolti lopásban elsők vagyunk az Európai Unióban. Mondjuk - nem gyakorlatias, inkább csak olyan elmélkedő, tapasztalatlan, tanulatlan emberke lévén -, nem teljesen értem, hogy e kétes értékű elsőségünket mi módon, milyen eljárásokkal, mérésekkel állapították meg. Mivelhogy- a statisztikai közlés szerint - az összforgalomból bizonyos százaléknyi árunak egyszerűen csak nyoma veszett. Ez azt jelenti, hogy a kiskereskedelemben okozott kárt nemcsak lopások okozzák, hanem hogy az áru különböző okok miatt tűnik el kézen-közön. Elképzelésem sincs, hogy lehet szelektálni a különböző okok miatt eltűnt árut... de, ácsi! Nem is ezek a dolgok érdekelnek engem valójában, vagyis nem az, hogy milyen kategóriába tartozik a veszteséget jelentő, lába kelt áru: a bolti szarkák által eltulajdonított, vagyis az ellopott, avagy az egyszerűen nyoma veszett, netán a tönkrement csoportba. Ehelyett arra lennék kíváncsi inkább, mi van annak a hátterében, hogy a tolvajok Szlovákiában több mint kétszázmillió euróval, vagyis hozzávetőleg hét és fél milliárd koronával rövidítették meg tavaly a kereskedőket, „többel, mint az EU-csatlakozás évében”. Ez utóbbi - idézőjelbe tett - kitétel is sok mindenről fecseg, mint József Attilánál a felszín, de hát most ezt hallgassuk el. Az után nyomoznék inkább, mi váltotta ki azt, hogy tavaly ilyen elképesztő mennyiségű áru tűnt el kifizetetlenül a polcokról. Van némi sejtésem, minthogy az ember nem jó dolgában lop. Létezik ugyan egy betegség, a kleptománia, amely egyeseket arra késztet, hogy a boltok pultjairól elemeljenek bizonyos árut, legyen az bármi, csak hogy valamit zsebre tehessenek, de azt hiszem, a hét és fél milliárd koronás értékű termék eltűnését nem ez a kóros szenvedély okozta. Sokkal inkább valaminek a kóros hiánya szülte-a lopás kóros kényszerét. Ezt a kóros kényszert viszont - hogy ne legyünk továbbra is elsők a bolti lopásban - mihamarabb enyhíteni kellene. Ám nem biztos, hogy erre a fokozott áruvédelem az egyedüli és legcélravezetőbb eljárás. Ezt a bajt ugyanis valószínű nem a boltokban elhelyezett térfigyelő kamerákkal lehet orvosolni a leghatékonyabban. Célszerű lenne megtudakolni Svájctól, a legbecsületesebb lakosságú államtól, miért lopnak náluk kevésbé?
