Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-01 / 50. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRCIUS 1. Szülőföldünk 27 A pályázatnak köszönhetően sok érdekes dologra derült fény, családi titkok kerültek felszínre Családtörténet-kutató gimnazisták Antalicz Anikó, Tóth Tibor és Cseri Kinga (A szerző felvétele) Ipolyság. Egy palásti és egy ipolybalogi lány végzett az első és a második helyen a Rákóczi Szövetség Keszt­hely és térsége alapszerve­zete rajz- és történelmi pá­lyázatán. FORGÁCS MIKLÓS Kifejezetten határon túli magyar diákoknak szólt a kiírás „Családom története” témában. Az ipolysági gimnáziumból öt diák vett részt a pályázaton, s közülük két II. B osz­tályos lány munkája bizonyult a legjobbnak. Antalicz Anikó a ké­pekkel együtt kilencoldalas mun­kájáért kapta meg az első helyet, Cseri Kinga pedig háromoldalas anyagával érdemelte ki a második díjat. Tóth Tibor történelem-angol szakos tanár, a diákok felkészítője szerint fontos, hogy a gyerekek megismerkedjenek a múlttal, s azon belül a családjuk történeté­vel, hiszen kibomlik ezekből a ku­tatásokból a „mi tipikus közép-eu­rópai történelmünk; a cél az volt, hogy kimutassák, a XX. század sorsfordító történelmi eseményei hogyan hatottak a kisközösségek­re, az egyszerű emberek életére”. A tanár elmondta, ő csak vélemé­nyezte az összegyűlt anyagot, az eredményeket, a gimnazisták önállóan végezték a kutatásokat, interjúkat készítettek, alaposan körbejárták a témát. A palásti Antalicz Anikó gyakran meglepő­dött kutatás közben: „sok érdekes dologra derült fény, olyan tények­re, történetekre, melyek eddig csa­ládi titkok voltak, senki nem akart róluk beszélni, de most kénytele­nek voltak. Nagyon örülök, hogy így megismertem a családot. Első a családtörténet, ha ezt nem becsül­jük meg, akkor a nemzeti értékein­ket sem tudjuk megbecsülni”. A di­áklány az 1900-as évektől térké­pezte föl nagyon részletesen a csa­lád történetét, a két világháború mellett a legnagyobb teijedelem- ben a reszlovakizáció és a kitelepí­tések korszakával foglalkozott. Pa­láston a deportálások szinte min­den családot érintettek, a dédszü- lőket 1946. december 16-án hur­colták el Csehországba, de vi­szonylag rövid idő múlva meg­szöktek, hazatérve „egy ideig a pincében bujkáltak, de nem hiá­nyoztak senkinek, valószínűleg a cseh gazda nem jelentette be eltű­nésüket, s így folytathatták addigi életüket”. A nagyszülőknek nehe­zen eredt meg a nyelvük, aztán meséltek a nyomorról, a rossz kö­rülményekről, arról, hogy egyik felmenőjük egy báró törvénytelen gyermekeként látta meg a napvüá- got. „A családtörténetet 1993-ban fejezem be, ekkor halt meg az ük­nagyapám testvére. A falu szinte szentként tisztelte, csak úgy emle­gették: az imádkozós néni. Nem volt gazdag, de sok rendházat tá­mogatott, rengeteget zarándokolt, a történelmi Magyarország jó ré­szét bejárta” - mesélt Anikó. Vol­tak persze „fekete bárányok” is, a nagyszülők alig akarták előkeresni azt a hetvenes években megjelent Új Szót, amelyben egy cikk a parti­zán üknagyapa hídrobbantó akció­járól szól. „0 eltűnt a második vi­lágháború után, munkatáborba vitték, megölték, lehet, hogy töb­bet is tudnak, de erről már tényleg nem beszéltek”. Az ipolybalogi Cseri Kinga bevallása szerint az ő családjában nem történt ennyi minden. Az ő munkájának közép­pontjában a H. világháború áll, hi­szen nagyszülei fiatal párként él­ték meg ezt a korszakot. Ebben az esetben is nehezen lehetett szóra bírni néhány családtagot. Érdekes, tragikus, tanulságos történeteket tudott meg a lány a falu és a család történetéből, például egy bomba­robbanásról, amely hat gyerek ha­lálát okozta, más bombálckal kap­csolatos esetek is felbukkantak, vagy a cseh származású, vallását nem gyakorló félzsidó nagymama nehéz beilleszkedéséről a falukö­zösségbe, a nagyapa hallgatásáról, a családok anyagi helyzetéről. Az amatőr történészeket egyhe­tes balatoni nyaralással jutalmaz­ták a pályázat kiírói. Jótékonysági „turné" indult a fogyatékkal élők felkarolására. A szervezők nem gyűjtenek adományokat. Szabadidős programokat szerveznek SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. A városháza tágas előcsarnokában rendezték be a ki­állítással egybekötött kézműves­műhelyüket a mentálisan sérült fia­talok. Klaudia Rajtarovától, a Men­tálisan Sérülteket Segítő Társulás képviselőjétől megtudtuk, év végé­ig a város több pontján kívánják lát­tatni a fogyatékkal élők alkotásait. A lakosoknak szeretnék bemutatni az Érsekújváron: található szociális intézmények munkáit. ,Április 5- én a munkahivatalban, június 14- én a főtéri Jednota Coop áruház csarnokában, szeptember 13-án az Osram cég helyiségeiben találkoz­hatnak velünk a lakosok. Novem­ber 8-án a kórház épületében mu­tatkoznak be intézményeink lakói. November 30-tól december dere­káig a Ferenc-rendi templomban lesz kiállításunk” - tájékoztatott Rajtarová. Az 1992-től Érsekújvár­ban működő társulás célja elsősor­ban az, hogy segítő kezet nyújtson a beteg gyermekeknek és szüleik­nek. Önkéntesek bevonásával kü­lönféle szabadidős programokat szerveznek a gyerekeknek, és tá­mogatják a szociális dolgozók to­vábbképzését. A járási székhelyen a Mosoly elnevezésű, a 3-26 éves gyermekek és fiatalok egész hetes gondozását biztosító szociális inté­zet, és az autista gyermekeknek lét­rehozott nappali foglalkoztató köz­pont működik. A városházán meg­valósuló rendezvényen a nevelők­től azt is megtudtuk, hogy a külö­nös, idén első alkalommal rende­zett „turnéjuk” során nem gyűjte­nek adományokat. „Az emberek az ünnepek idején belefáradtak az adakozásba. Elsősorban azt szeret­nénk, hogy találkozzanak, beszél­gessenek a neveltjeinkkel, ne for­duljanak el tőlük, hiszen az ő vilá­guk által mindnyájan gazdagodha­tunk - hangsúlyozta Klaudia Raj­tarová. A Mentálisan Sérülteket Se­gítő Társulás tagjai szeretnék elér­ni, hogy Érsekújvár teljes mérték­ben akadálymentessé váljék a hal­mozottan sérültek számára. A gon­dozók helyiségeket keresnek a vá­rosban. Óvodát és iskolát szeremé­nek létrehozni a fogyatékkal élő gyermekeknek, a felnőtt mentáli­san sérülteknek pedig munkaterá­piás foglalkozásokra alkalmas mű­helyeket terveznek. A városháza előcsarnokában a fogadónap idején vertek tanyát a fiatalok és gondozóik (Csupor! István felvétele) A Bytkomfort Kft. sokat tanult a német partnerektől Korszerű ügyfélszolgálat SZÁZ ILDIKÓ tött együttműködési szerződést, a város részéről az akkor alakult Érsekújvár. Hatmillió koronát érő, korszerű ügyfélfogadó csarno­kot adtak át ünnepélyes keretek kö­zött a Bytkomfort Kft. épületében. A tágas helyiségben modern dolgo­zósarkakat, és az ügyfelekkel érke­ző gyerekek számára játszóhelyet hoztak létre Istenes József építész­mérnök tervei alapján, a nyitrai Wachal Kft. és a tardoskeddi Aty- pik-V szállító cég közreműködésé­vel. A két hónap alatt megépülő csarnokra nagy szüksége volt a hi­vatalnak, mivel korábban a városi lakáskezelőségre érkezőket szűk, sötét helyiségek fogadták, ahol csak nehezen tudtak eligazodni. A felújítási munkálatokra a Bytkom­fort Kft. felügyelőtanácsának dön­tésére különítettek el pénzt. Érsek­újvár városa és az Energiecomfort Wien osztrák vállalat 2004-ben kö­Bytkomfort kft. ügyvezetőjévé Tóth Istvánt, az 1978-ban alakult Ener­giecomfort nevében pedig Kurt Casparit jelölték. A cég Érsek­újváron: egy új, kogenerádós egy­ség felhasználásával tizenegyezer lakás fűtését és melegvíz-ellátását biztosítja, és ötezer lakásnak a ke­zelője. A felügyelőbizottság tagja Gejza Pischmger polgármester és Juraj Kisely alpolgármester, továb­bá Török József, az osztrák partner részéről pedig Rudolf Pfaff és Paul Minarik. „Nemcsak a külföldi part­ner hő- és villamos energia gyártá­sával kapcsolatos tapasztalatait hasznosítottuk, törekszünk a szol­gáltatások minőségének javítására is. További ötleteink vannak, ame­lyeket a közeljövőben szeretnénk megvalósítani” - jegyezte meg az ünnepségen Tóth István. Tóth István és Kurt Caspari, a Bytkomfort Kft német és szlovák ügyve­zetői kérésünkre bemutatták a játszósarkat is (Csuport István felvétele) Újabb strand kell, pedig az is veszteséges, ami van Az ellenzékiek ellenzik VRABEC MÁRIA Nyitra. A Klokodna-lakótelepen egy iskola udvarában lenne az a strand, amelynek a felépítését a nyitrai polgármester szorgalmaz­za. Ferdinand Vitek már az építő céget is kiválasztotta, és megálla­podott velük, hogy az ötvenmilliós beruházásért cserébe egy szabad telket kapnak Alsóköröskényben. Ingadanszakértők szerint a telek értéke mintegy harminchatezer ko­rona, vagyis a város végeredmény­ben jól járna a beruházással. Az új, tízezer négyzetméteres alapterületű, ezer fő befogadására alkalmas strandon 25 méteres úszómedence, két gyerekmedence, játszótér és röplabdapálya lenne. A javaslattal soron kívüli önkormány­zati ülésen kellett volna foglalkoz­niuk a képviselőknek, de végül ab­ban állapodtak meg, hogy először az egyes frakciók tárgyalják meg a kérdést. Az ellenzéki városatyák el­sősorban azért ellenzik a polgár- mester ödetét, mert a városban működő egyeden strand látogatott­sága sem túl nagy. Tavaly kétmilli­ós veszteséget könyvelt el, annak ellenére, hogy a felújítására - tobo­gán építésére, medencék tatarozá­sára, új zuhanyozókra és öltözőka­binokra - huszonegymillió koronát költöttek. Sokan úgy vélik, termál­víz, szálláshelyek és attrakciók nél­kül nem is lehet nyereséges egy strand, de Vítek szerint a tavalyi veszteségnek a hideg időjárás az oka, hiszen 2004-ben 1,5 milliós nyereséget könyveltek el. Az ödet ellenzői azt is kifogásolják, hogy a polgármester előre kiválasztotta a kivitelezőt anélkül, hogy pályáza­tot írt volna ki, de ő azt állítja, a fel­hívást mindenképp kifüggesztik a város hirdetőtábláján, hogy más cégek is jelentkezhessenek. „A szó­ban forgó ingatlant a hadseregtől kaptuk, máshogy nem tudjuk érté­kesíteni. Ahhoz azonban ragasz­kodni fogunk, hogy legalább ötven­millió koronát fektessenek bele, és csak ingatlannal vagyunk hajlan­dóak fizetni” - hangsúlyozta Vítek. Támogatói szerint a harmincezer lakosú Klokočina-lakótelepen már rég elkelt volna egy strand, míg mások úgy gondolják, egy fedett uszodával sokkal jobban járnának a fokozatosan öregedő lakók. Az Emil Tatárik strand hamarosan teljesen megújul, az üzemeltetők abban bíznak, hogy a létesítmény messze földről odacsalogatja majd a turistákat Csaknem egymillió koronát szánnak az érsekújvári élményfürdőre SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Lefedik az Emil Tatárik strand huszonöt méteres úszómedencéjét. A városi képvi­selők a legutóbbi testületi ülésen 1,5 millió koronát szavaztak meg erre a célra, és további 1,4 milliót fordítanak a fürdővíz me­legítésére. Élményfürdő létreho­zására újabb 900 ezer koronát hagytak jóvá a városatyák. A für­dő üzemeltetője tavaly nyáron ingyenes autóbuszjáratot indí­tott a Bytkomfort Kft. támogatá­sával a vakációzok számára, és kedvezményes strandbérleteket adott a diákoknak. A lakáshiva­tal dolgozói az újabb korszerűsí­téssel szeretnék fellendíteni a Tatárik Emil fürdő forgalmát, amelynek a fenntartása az el­múlt években jelentős veszteség­gel járt. A fürdőhely üzemeltetői bíznak abban, hogy a tavaly részben már felújított létesít­mény nyárra még nagyobb tö­megeket fog vonzani. A bejárat már most egy korábbinál kevés­bé veszélyes helyen, a parkoló melletti mutatós fahídon keresz­tül közelíthető meg. A nyolc évvel ezelőtt Emil Tatárik termálfürdőre keresztelt városi strand parkjában a strand­fürdő alapítójának életnagyságú szobra, Szilágyi Tibor szobrász- művész alkotása látható. Tatárik egykor ötvenezer koronával ala­pozta meg a létesítmény jövőjét. A természetvédelmet és a cser­készmunkát népszerűsítő „Emil bácsi” nevében utódja, Besey László 1997-ben vette át az In memórián Pro Űrbe 97 díjat, a ju­talommal járó harmincezer koro­nát ugyancsak a városi strand üzemeltetésére ajánlotta fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom