Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-09 / 57. szám, csütörtök

Olvasók oldala - hirdetés 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 9. Visszhang a Štúr-szobor Ipolyságon? című cikkre Tisztelni kell egymás kultúráját Állandó olvasója vagyok az Új Szónak, és a március 2-i lapszámot is elolvastam tö­viről hegyire. A negyedik oldal fellapozásánál egy ki­csit elállt a lélegzetem, vagy úgyis lehetne monda­ni, felkaptam a vizet. Ez a lélegzetelállás a Ľudovít Štúr-szobor Ipolyságon? cí­mű tudósítás elolvasása után következett be. OLVASÓI LEVÉL Már több mint harminc éve va­gyok lévai lakos, de ha valamit Ipolyságról olvasok vagy hallok, az nekem egyáltalán nem kö­zömbös. Erről a vidékről szár­mazom, itt jártam az ún. polgári­ba, és itt is érettségiztem (termé­szetesen magyar nyelvű gimná­ziumban) negyven évvel ezelőtt. Nagyon sok dolog van, ami ezzel a határ menti kisvárossal össze­köt, és nekem nem mindegy, hogy ebben a városbal mi törté­nik. De most térjünk a tárgyra! Egy alapvető kérdés: mi köze van Ľudovít Štúrnak Ipolysághoz? A felelet nagyon egyszerű: semmi istenadta köze sincs ehhez a vá­roshoz. Nézzünk szét a történelemben egy cseppet! Štúr ahhoz a cso­porthoz tartozott, amely 1848- ban tipikus magyarellenessé- géről vált híressé, és az osztrá­kok oldalára állt a magyar törté­nelmi forradalmi eszmék ellen. Mondjuk ki az igazat: Štúr ma­gatartása kimondottan magyar- ellenes volt. Gondolkozzunk egy kicsit az egyszerű Ipolyság kör­nyéki józan paraszt eszével is, és rájövünk, hogy ennek az ember­nek ez a fent említett név nem mond semmit, vagy ha pontosí­tani akarunk, semmi jót nem idéz fel. Tudjuk továbbá a történe­lemből, hogy egy jeles szlovák költő, Janko Kráľ Ipolyságon volt bebörtönözve, de erről mél­tóképpen megemlékeztek, és a volt megyeházán évtizedek óta emléktábla van elhelyezve, és ez így is van rendjén. A cikkből megtudtam, hogy a szobor alkotója Pataki Klára, aki állítólag ipolysági származású. Nem ismerem, és nem is hallot­tam ilyen vezetéknevet ezen a környéken, és nem is akarom bolygatni a származását, csak annyit akarok ezennel. üzenni neki, hogy az iránytűje való­színűleg Modra felé mutatott, és az irány téves. Ezen téma kapcsán még meg­említenék egy hasonló esetet. Érsekújvárban szobrot akartak állítani az 1918-as cseh légioná­riusoknak. Azokról a légionáriu­sokról volt szó, akik nemcsak hogy bántalmazták a magyar nyelvű lakosságot, de kimondot­tan magyarirtásról volt szó. Hála Istennek, ezt az akciót az önkor­mányzat segítségével meghiúsí­tották, mert gondoljunk csak be­le, hogy milyen hatással lett vol­na azokra a hozzátartozókra, akiknek a szeretteiket meggyil­kolták vagy elhurcolták. Azért említettem ezt az esetet, hogy rámutassak a következményeire egy nem jól átgondolt határozat­nak. Én a békés egymás mellett élés híve vagyok, de tiszteljük és ne szaggassuk fel a múltban ej­tett sebeket, mert ez a békesség kárára megy. Benyovszky László Léva Ľudovít Štúr dolgozószobájában - Viera Kraicová olajfestménye SIMPLY CLEVER SkodaRadost © ŠkodaKredit O ŠkodaLeasing SZABADULJON MEG T ELŐNYÖSEN! HOZZA EL HOZZÁNK! Megvásároljuk régi kocsiját, és ha új Skoda Fabiára cseréli, az árból leszámított összeg elérheti a Ha ŠkodaKredit/ŠkodaLeasing segítségével finanszírozza, a ievonás elérheti a átkozik az akciós Fabia modellekre, /km Ja márka Hívé .ztása: 4,6-7,; BP-6-10998 Jó lenne remélni, hogy a merev, rideg, uralkodó viselkedésmód kiveszik a választott képviselőinkből Dilettáns demokráciánk dicséretes eredményei OLVASÓI LEVÉL Hajdanában az Új Szó kisebb formátumú volt, gyenge mi­nőségű papírra nyomtatták, és fejléce is gyakran változott. A tartalma változatos volt - az el­várásoknak megfelelő. Sőt a fel­sőbb utasításoknak is megfelelő. Volt olyan időszak, amikor az olvasói levelek egy egész oldalt betöltötték. Ennek persze ára volt. A lapok szerkesztőségének „hangulatjelentést” kellett kül­deniük a felső pártszerveknek. Jól emlékezünk a három „T” kor­szakára. Ennek alapján látott nyomdafestéket a plebsz meg­nyilvánulása. A lap február 15-i számában mint tavaszi fecske megjelent az Olvasók Oldala. A magamfajta hűséges olvasót elárasztja a nosztalgia. Lám, a mi dilettáns demokráciánknak is vannak di­cséretes eredményei. Szerintem felújították a régi hagyományt, csak „mederbe terelik” az olva­sók véleményét. Most az olvasók a három „E” korszakba kerülnek: elismerő, elnéző és elítélő észrevételeket küldhetünk a lapok szerkesz­tőségébe. (Legyen adatbázisuk!) Jó fényt vet mindnyájunkra, ha nem rontjuk az „országimázst”. Kíváncsian várom, hogy az Ol­vasók Oldala állandóan jelent­kező rovat lesz-e, és milyen gyakran találkozunk vele. A február 27-i számban egy közvélemény-kutatás alapján (Hiába tanítottak minket írni, ol­vasni címmel) a tömegek írás­kultúráját, olvasási szokásait elemzik. Nem szívderítő adatok. Fásultak vagyunk, nem hiszünk már a megváltoztathatóságban. Materiálisán is szegényedünk, konkrét példákat ismerünk, be­tűéhes egyének nélkülözni kény­szerülnek az írott sajtót. Kinek jó ez? Közelednek az előrehozott választások. Jó lenne remélni, hogy a merev, rideg, uralkodó viselkedésmód kiveszik a válasz­tottakból. Ne kelljen ügyeinkkel a sajtóhoz fordulni, aztán belát­ni, hogy nem ők az illetékesek intézkedni. Győri Sarolta Szepsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom