Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-07 / 55. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 7. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Pedofília: felmentették a szerb püspököt Bizonyítékok hiányában felmentette a vádak alól a ni­si bíróság a pedofíliával vá­dolt Pahomije vranjei szerb ortodox püspököt. Törvény- széki tudósítók szerint Kata­rina Randjelovics, a bírói ta­nács elnöke az ítélet indoklá­sában azt mondta, fennáll az alapos gyanú, de kellő bizo­nyossággal mégsem lehet ál­lítani, hogy a vádlott elkövet­te a terhére rótt bűnöket. Az egyik kárvallott védője „bot­rányosnak, a szerb igazság­szolgáltatás alkonyának” ne­vezte az ítéletet. Egy másik ügyvéd szerint az ítélettel a bíróság azt üzente Szerbia pedofiljainak, kiváltképpen a felelős pozíciókban lévőknek, hogy kedvük szerint csele­kedhetnek. Szerinte a végre­hajtó hatalom és maga a kor­mányfő is nyomást gyakorolt a nisi bíróságra. Pahomijét azzal vádolták, hogy püspöki rezidenciáján szexuálisan zaklatott négy gyereket. (Gyenes Gábor karikatúrája) Nem hűtőbe... Műtőbe! Az amerikaiak olyan személyeket tartanak fogva terroristaként, akik egyszerűen rosszkor voltak rossz helyen Guantánamói sorsok Terrorizmussal gyanúsított névtelen és arctalan embe­rek elevenednek meg azok­ban a Guantánamón készült kihallgatási jegyzőkönyvek­ben, amelyeket a Pentagon bírósági utasításra kényte­len volt kiadni az AP ameri­kai hírügynökségnek. MTl-HÁTTÉR Az amerikai sajtó a több mint ötezer oldalnyi dokumentumban mazsolázva ismerteti néhány őrizetes történetét abból a mint­egy háromszázból, akik kérték terroristagyanús ellenséges har­cos besorolásuk felülvizsgálatát. Guantanamo mintegy 490 olyan külföldi személyt őriznek, akiket terrorcselekmények elkövetésé­vel vádolnak, vagy azzal, hogy az egykor az Afganisztánt uraló tálibok oldalán harcoltak. A jegyzőkönyvek azt rögzítik, hogy a foglyok mit hoznak fel saját vé­delmükre, mivel érvelnek amel­lett, hogy indokolatlanul tartják őket fogva. Elemzésük még hosszú ideig eltarthat. A doku­mentumok továbbra is számos kérdést nyitva hagynak, hiszen nem könnyű megállapítani, mi az igazság abban, amit a foglyok állítanak. Egyelőre azt sem.lehet ponto­san tudni, hány név szerepel a do­kumentumokban, mivel csak ak­kor és ott fordulnak elő, ahol a ki­hallgatás során nevükön szólítják őket. Több jegyzőkönyvben csak fogolynak titulálják őket. Név szerint szerepel az okmá­nyokban a brit állampolgárságú Feroz Ali Abassi, aki arra pa­naszkodik, hogy a katonai rendőrök a szeme előtt folytat­tak nemi aktust, hogy elvonják a figyelmét imájáról. Máskor be akarták csapni, hogy ne kelet, azaz Mekka, hanem észak, vagy­is az Egyesült Államok felé for­dulva imádkozzon, és az is előfordult, hogy disznóhúst akartak belediktálni. Hiába haj­togatta, hogy ő hadifogoly, és jo­gai vannak, egy amerikai tiszt úgy válaszolt neki, hogy a „nem­zetközi jog” szavakat többé nem akarja hallani. A 2002 tavaszán fogságba esett Kari Esmatullah úgy került a táli­bok közé, hogy falubelijei állan­dóan unszolták, mit lopja a napot, amikor mások az amerikaiak el­len harcolnak. Indoklása szerint nem térhetett ki elvárásaik elől, noha nem tekintette ellenségnek az amerikaiakat. Négy nap után a tálibellenes afgán erőket tömörítő Északi Szövetség fogságába ke­rült, akik később átadták az ame­rikaiaknak. A szaúd-arábiai Abdul Hakim Bukhari a jegyzőkönyv szerint ki­jelentette, hogy valaha ugyan szent harcosnak állt be Afganisz­tánban, de ma már szereti a de­mokráciát, és ennek épp a táli­bok az okai. Az amerikai katonai akciók előtt nem sokkal Kanda- hárban megverték és bebörtö­nözték, mivel dicsérte a legis­mertebb tálibellenes afgán hadu­rat. A börtönben szörnyű időket élt át, naponta egy szelet kenye­ret vetettek eléjük, és beszélni sem volt szabad. Guantánamo vi­szont maga a Paradicsom, na­ponta háromszor adnak enni, még gyümölcslevet és minden más jót is kapnak. Mohammed Sarif őrként szol­gált a táliboknál, de kényszerítet­ték rá, s a családját féltve nem mert ellenkezni. A dokumentu­mok szerint többször is kérte, terjesszék elő az ellene szóló bi­zonyítékokat, s ő tudja, hogy ilyenek nincsenek és nem is le­hetnek. Afganisztánban elterjedt a fegyvertartás, így Zahir Sahnak is volt lőfegyvere a házában, de ebből még nehéz megkülönböz­tetni a terroristát az egyszerű földművestől. A fegyver vallomá­sa szerint önvédelemre szolgált, mivel családi viszályban állt egy rokonával, azt amerikaiak ellen sosem fordította. Vállról indítható gránátvetője pedig nem volt, mit is kezdett volna vele egy parányi parcellát művelő szegény ember. A kínai muzulmán ujgur Arkin Mahmud rossz időben rossz he­lyen volt, 2001 augusztusában csak azért ment Afganisztánba, hogy megkeresse két fivérét. „Ha bűnös vagyok, büntessenek meg, vagy zárják le az ügyemet” - kér­te. Az iszlám jogot végzett kuvaiti Abdul Aziz Szajer egy mekkai za­rándoklat hatására ment 2001 októberében Afganisztánba, ahol jótékonysági tevékenységet foly­tatott. Nevét egy házkutatás so­rán egy számítógépen találták. Sayer cáfolja, hogy bármi köze lenne az al-Kaidához vagy a táli- bokhoz. Egy kazah almaárus tagadja, hogy a tálibok szakácsa lett volna. Kukta volt, és amíg el nem rabol­ták, és kényszerrel be nem soroz­ták, addig nem is hallott az al-Kai- da terrorszervezetről vagy a tálib kormányzatról. Fegyver sosem volt a kezében, legfeljebb fakanál, harcoknak a közelében sem járt. A jegyzőkönyvek nyilvánosság­ra kerülését megfigyelők a Penta­gon vereségének tekintik. Többen is úgy vélik, hogy a Pentagon szé­les hálóval nagyot merített a ter­rorizmus elleni háborúban, de csak keveset és leginkább csak kis halat foghatott. KOMMENTÁR Villanypuszi JARÁB1K BALÁZS Jött, látott, mosolygott és győzött Vlagyimir Putyin orosz elnök Ma­gyarországon és Csehországban is. A különbség csak az volt, hogy Prágával szemben Budapestről egy kritikus hang nem sok, annyi sem hangzott el a látogatással kapcsolatban. Volt történelmi múlde- zárás, magyar bocsánatkérés a Szovjetunió lerohanása miatt (sic!), orosz koszorúzási gesztus az ’56-os emlékműnél és főleg biznisz. Magyarország lehet(ne) az EU új energiaszállítási központja az orosz gáz jóvoltából, Ukrajna kikerülésével. Már Orbán Viktor sem a régi, ő is csak bólogatott az orosz villanydiplomáciára: a biznisz az legyen biznisz, és ne szilvás gombóc. Ugye, elvtársak. Rendben, a politikus mindig az ország építésére törekedjék. De nem akadt Ma­gyarországon egy józanul gondolkodó szakértő, újságíró, aki talán emlékeztette volna a tisztelt magyar politikai elitet és a közönséget is, hogy Putyin ugyanezzel a mosollyal záratta el ez év január elsején az Ukrajna felé tartó gázvezeték csapját? Miközben az EU-ban javá­ban dúl a vita az energiabiztonságról Oroszország - mint Európa legnagyobb energiaszállítója - hitelvesztése miatt, addig az orosz gáztól teljesen függő Magyarország nem keres alternatív energiafor­rásokat, hanem Moszkvától való függését mélyíti. Amire nem volt hajlandó a magyar sajtó, legalább részben megtette az Economist. A nagy tekintélyű hetilap szerint az orosz mosolydiplomácia egyik legfőbb oka pontosan az orosz-ukrán gázháború negatív hatásainak mérséklése lehetett. Sőt az Economist még azt is valószínűnek tartja, hogy Moszkva a vele szemben ellenséges magatartást mutató balti államokat próbálja elszigetelni az EU-n belül, felhasználva erre új tagállamokat - köztük Magyarországot is. Erre látszólag elég volt pár érzékenységet mutató gesztus, amire az orosz vezetés minded­dig nemigen mutatott hajlandóságot, például háborúban szerzett műkincsek egy részének méltányos áron való visszavásároltatása. A többit pedig elintézte egy látványos villanypuszi, Magyarország energiaüzletben való lehetséges részvétele. Csak nehogy villamosszék legyen az üzletből. JEGYZET Rágódás két csonton PÉTERFl SZONYA Síbalesetet szenvedett a kor­mányfő, akit törött lábbal előbb a csacai, majd - érdekes, hogy nem mentőhelikopterrel, hanem rohamkocsival - a fővárosi ružinovi kórház baleseti osztá­lyára szállítottak. Fogadására felsorakozott az intézet legjobb sebészei mellé az egészségügyi miniszter és a kórházigazgató is. A rögtönzött sajtótájékoztatón a tárcavezető higgadtan tudatta, hogy a törött végtag hagyomá­nyos sportbaleset. Bár a kor­mányfő arcán látszott a fájda­lom, illetve a félelem, hősiesen vallott érzéseiről az őt faggató tudósítóknak. És nem tagadta, hogy bizony fél a műtéttől... Sze­rencsére, miniszterelnökünk tö­rött csontját sikeresen összecsa­varozták, s ha minden igaz, ha­marosan hazaengedik. Az élet fintora, hogy egy is­merősöm aznap szintén síelés közben bukott, lehorzsolta arcbőrét és kartörést szenvedett. Felesége szállította a kórházba, de annak ellenére, hogy félje ar­ca vérzett, eltartott egy ideig, míg sebét ellátták, karját meg­röntgenezték, majd késő este be­tolták a műtőbe. Am mielőtt szó­ba álltak volna vele, le kellet ad­nia egészségbiztosítási kártyá­ját, több napra ki kellett fizetnie a kórházi illetéket, - napi 50 ko­ronát -, majd tudatták vele, ho­zasson pizsamát, WC-papírt, evőeszközt, tisztasági csomagot és hőmérőt is. Feltételezni lehet, hogy min­dez kimaradt a miniszterelnök életéből, a kórházvezetés vala­honnan csak kerített számára egy tekercs hivatalos klotyópa- pírt és szinte biztos, hogy nem a kórházi teát, netán kosztot kapja majd. (Holott jó volna tudni, ho­gyan értékelné?!) Ahíradások nem szólnak arról, hogy a kor­mányfő is azonnal leperkálta volna a kórházi illetéket, de ami lényegesebb: volt-e külön bal­eset biztosítása a költségek fe­dezésére?! Ugyanis karját törő ismerősömmel közölték, hogy ha nincs baleset biztosítása, az egészségbiztosítók kiszámláz­hatják neki az ellátás és a műtét költségeit. Hogy is van ez? Persze mondhatnánk, normá­lis, hogy mindenütt a világon másképp látják el a miniszterel­nököt és áz egyszerű embert. A szomorú talán csak az, hogy egy kormányfő még ilyenkor sem is­merheti meg, milyen is valójá­ban a betegellátás. Cseh választások: a kommunisták szívesen támogatnák kívülről is a kisebbségi szocdem kormányt; Klaus cáfolta, hogy ő is helyesli a két nagy párt politikai frigyét Jirí Paroubek és Miloš Zeman közös írása a nagykoalíció létrehozása ellen KOKES JÁNOS A kormányzó Cseh Szociálde­mokrata Párt (ČSSD) jelenlegi és egykori elnöke, Jirí Paroubek és Miloš Zeman a Právo című cseh lapban közös írást jelentetett meg, melyben határozottan eluta­sítják, hogy a június eleji parla­menti választások után nagykoa­líció alakuljon Csehországban. Szerintük ez azzal járna, hogy sem ők, sem az ODS nem tudná megvalósítani programját, s így becsapná a választóit. „Nincs nagyobb tévedés, mint a nagykoalíció, amelyet a két nagy párt - a Cseh Szociáldemokrata Párt és a Polgári Demokratikus Párt - elkövethetne. Ilyen esetben természetesen könnyen kormá­nyozhatnánk, a képviselőházban talán alkotmányos többségük is lenne. Az egyetlen, de lényeges dolog, ami zavaró, hogy egyik fél sem tudná teljes mértékben meg­valósítani programját, s alapvető dolgokban meg kellene hátrálni a másik párt programja előtt” - ír­ják. A kéj politikus úgy véli: ennek a helyzetnek az lenne az eredménye, hogy gyakorlatilag nem lenne kormányprogram, ami teret nyitna a szélsőséges erők előtt. A két párt programja ugyan­is egymást semlegesítené, amit ugyan egyszerű lenne megma­gyarázni a másik félre való muto­gatással, de a választóknál ez jo­gos csalódást eredményezne. A cseh médiában nemrég olyan vélemények láttak napvilágot, hogy jó lenne, ha a választások után nagykoalíció alakulna. Állí­tólag ezt támogatja Václav Klaus cseh államfő is, a polgári demok­raták volt elnöke, aki ezzel látja biztosítottnak, hogy a két év múl­va esedékes elnökválasztáson új­ra sikerrel indulhat. Klaus ezt később cáfolta, alaptalannak ne­vezte. Paroubek és Zeman a szociál­demokraták választási sikere esetén egy kisebbségi szociálde­mokrata kormány híve, amely a kommunisták külső támogatásá­val kormányozna. Cseh- és Mor­vaország Kommunista Pártja, amely a harmadik legnagyobb politikai tömörülés, választási kampánynyitó nagygyűlésén nyíltan e mellett a koncepció mellett tette le voksát. A szociál­demokraták és a kommunisták közeledése a kommunista pár­ton belül feszültséget keltett. Mi­roslav Grebeníček volt kommu­nista pártelnök élesen bírálta azokat, akik szerinte túlságosan is idomulnak a szociáldemokra­tákhoz, s nem következetesek a kommunista célkitűzések teljesí­tésében. Grebeníček a szombati kampánynyitón sem jelent meg, de vasárnap már úgy nyilatko­zott, hogy a probléma megoldó­dott, s a pártban már nincs meg­osztottság. A polgári demokraták a válasz­tások után legszívesebben a Ke­reszténydemokrata Unió-Cseh­szlovák Néppárttal alakítanának kormányt, de kérdéses, hogy többséget szereznek-e. Három hó­nappal a választások előtt a ČSSD és az ODS népszerűsége nagyjá­ból egyforma, s úgy tűnik, bárme­lyikük nyeri a voksolást, egyedül tud kormányt alakítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom