Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-22 / 44. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 22. Vélemény és háttér 7- Látom, amióta megjelent a madárinfluenza, oroszlánt tart a háztájiban... (Kiss Tibor rajza) Szeretnék elérni, hogy a román kormány kedvezően bírálja el a hatástanulmányt Aranylobbi Verespatakért FIGYELŐ Nagykoalíciót szeretne Klaus Václav Klaus cseh államfő állítólag azt szeretné, ha a júniusi képviselőházi választások után nagykoalícióra lépne egymással a Polgári Demokratikus Párt és a Cseh Szociáldemokrata Párt. „Ez összefüggésben van azzal, hogy Václav Klaus 2008-ban ismét szeretne indulni a köztársasági elnöki tisztségéit” - mondta a Právo című baloldali lapnak a polgári demokraták egyik, magát megnevezni nem kívánó, vezető tisztviselője. Prágai politikai körökben általános a vélemény, hogy a parlament a közeljövőben nem fogja módosítani az államfő-választási törvényt, s az ország legmagasabb közjogi méltóságát 2008-ban ismét a cseh parlament két háza fogja megválasztani együttes ülésén. „A Polgári Demokratikus Párt és a Kereszténydemokrata Unió- Csehszlovák Néppárt esetleges koalíciójának nem lenne ereje keresztülvinni Václav Klaus ismételt megválasztását. Ezt csak egy nagykoalíció tudná elérni, amit a Hradzsin szorgalmaz” - állítja a polgári demokrata tisztviselő. Kifejtette: Klaus azt szeremé, hogy a Polgári Demokratikus Párt választási sikere esetén a szociáldemokratákkal alakítson kormányt, s a jövőbeni elnök- választás legyen valamüyen módon a koalíciós szerződés része. A Polgári Demokratikus Párt a nagykoalíciót nem utasítja el egyértelműen, viszont a jelenleg hatalmon levő Cseh Szociáldemokrata Párt egy újabb választási siker esetén a kisebbségi kormányzás híve, mégpedig a kommunisták támogatásával. Több vezető szociáldemokrata politikus is jelezte, hogy a következő elnökválasztáson Miloš Zemant látnák szívesen a párt államfőjelöltjeként. Zeman, aki 2002-ben ugyan hivatalosan nyugdíjba vonult, de az utóbbi időben nyíltan kampányol a Cseh Szociáldemokrata Párt és Jirí Paroubek miniszterelnök mellett, ezt nem zárja ki. (kj) Erőteljes politikai lobbitevékenységet folytat Romániában a verespataki aranykitermelést tervező Gabriel Resources kanadai cég, valamint a mögötte álló New- mont Gold Corporation. GARZÓ FERENC Azt szeretnék elérni, hogy a román kormány kedvezően bírálja el az aranykitermelés engedélyezéséhez benyújtandó környezeti hatástanulmányt. A bukaresti Zi- ua című napilap számos spekulatív elemet tartalmazó írásában emlékeztet arra, hogy a verespataki bányatervet megvalósítani hivatott Rosia Montana Gold Corporation 80 százalékát a kanadai Gabriel Resources birtokolja (20 százalék egy román állami vállalat kezében van). A Gabriel Resources cégből viszont az amerikai Newmont Gold Corporation részesedik. A lap felidézi, hogy a Newmont 2004-ben vált a kanadai cég részvényesévé. A romániai sajtó akkor meg is írta: az amerikai óriáscég egy 18,8 millió dollár értékű ügylettel megvásárolta a Gabriel Resources részvénycsomagjának csaknem húsz százalékát, így közvetett formában beszállt a tudományos akadémia, az ortodox egyház, valamint a romániai és nemzetközi környezet- védők által hevesen ellenzett, a környezetet súlyosan veszélyeztető, ciántechnológiás eljárásra épülő vállalkozásba. A Ziua úgy véli, a verespataki terv valóra váltását éppen a Newmont sürgeti. A lap abból következtet erre, hogy a cég korábban elveszítette a Bar- rick Goiddal (a vüág egyik legnagyobb aranykitermelő cégével) szembeni küzdelmét a nevadai kitermelés területén. Az újság Rosia Poieni körzetében hatalmas rézlelőhelyek vannak, kiaknázásukból a Gabriel Resources cég mesés nyereséget remél. szerint a Newmont a közelmúltban 30 millió kanadai dollárra emelte a Gabriel Resources cégbe fektetett pénzét, amely a kanadai vállalatot képessé teszi jelentős hitelek felvételére. A Gabriel Resources állítólag több amerikai befektetési alappal is tárgyalásokat folytat 300 millió dollár hitel megszerzéséről. Mindezt azután, hogy a Világbank nem volt hajlandó finanszírozni a tervet. A bukaresti lap mindebből arra a következtetésre jut, hogy a Gabriel (és a mögötte álló Newmont) számára minden áron elérendő cél a verespataki bányakitermelés. Ezt állítólag élénk lobbitevékenységgel próbálja szavatolni, el akarja érni, hogy a román kormány kedvezően bírálja el a márciusban beterjeszteni tervezett környezeti hatástanulmányt. Richard Young, a Gabriel Resources alelnöke a lap szerint maga is elismerte, a cégvezetés az utóbbi időben számos politikussal vette fel a kapcsolatot. Az aranykitermelés ügyét szorgalmazó politikai lobbi tevékenységét a lap szerint Raphael Girard volt bukaresti kanadai nagykövet hangolja össze, aki ráadásul részvényese is a Gábrielnek. A Ziua felhívja a figyelmet, hogy nem csak az arany felszínre hozása szerepel a kanadai cég tervei között. Rosia Poieni körzetében hatalmas rézlelőhelyek vannak, amelyek kiaknázásából a cég mesés nyereséget remél. A szerző az MTI bukaresti tudósítója Népszerűségének forrása a Hamupipőke(„nép fia")-effektus: szegény családból a hatalom csúcsára jutott Putyin mint orosz James Bond vagy Superman PALOTÁS LÁSZLÓ Az orosz elnököt az különbözteti meg leginkább a többi államfőtől, hogy képzett biztonsági tiszt, profi hírszerző, ami hazai népszerűségének égjük forrása is. Vlagyimir Pu- tyint afféle James Bond-aurával övezi, hogy az egykori szovjet biztonsági szolgálat, a KGB tisztjeként szolgált - véli Olga Kristanovszkaja moszkvai elitkutató. „Persze mindenki félt a KGB-től, de az egyszerű emberek, különösen a nők nagyon férfiasnak, okosnak, leleményesnek és titokzatosnak, valamiféle Supermannek találják ezeket a tiszteket - összegezte az ismert orosz szociológusnő egy korábbi kutatásának eredményeit. - Igaz, az értelmiségiek, demokraták negatívan viszonyulnak a biztonsági tisztekhez, de ők kisebbségben varrnak.” Putyin nem iszik, nem dohányzik, saját állítása szerint ki sem próbálta a kábítószert, és mesterfokon dzsúdózik. Főparancsnoki minőségében tengeralattjárón éppúgy látni, mint harci repülőgépen. Munkabírása és felkészültsége mély benyomást gyakorol a legtöbb megfigyelőre. Borisz Jelcin, az első orosz elnök fontosnak találta a kemény akaratot is a fiatal Putyinban, amikor 1999 szüveszterén őt ültette a maga helyébe ideiglenes elnökként. „Az oroszok érezték benne az erőt, és megválasztották őt elnökükké” - mondta Jelcin nemrég egy interjúban. Putyin népszerűségének másik forrása Kristanovszkaja szerint a Hamupipőke („nép fia”)-effektus: a szegény családból származó, egyszerű fiú, lám, a hatalom csúcsára jutott. Szerény, talán nem is nagyon bízik magában, nem igazán szép, éppen olyan, mint mi — gondolják a hétköznapi emberek Putyinról, aki egyébként gyakran használ népnyelvi fordulatokat. További ok a „Putyin mint tükör” jelenség: mivel az elnök nem határozza meg pontosan az ideológiáját, mindenki saját magát látja benne. „Sok kommunistának rokonszenves, mert baloldalinak hiszik. A liberálisok is néha úgy látják, hogy elég liberális, legalábbis a gazdaságban. Vagyis a jobboldaliak a jobboldalit látják benne, a baloldaliak a baloldalit” - magyarázza Kristanovszkaja. Mások is rámutattak Putyin hibrid ideológiájára, amelyben a cárizmus és az orosz ortodox egyház, a szovjet rendszer és a KGB, valamint a Jelcin alatt bevezetett piacgazdálkodás és a stratégiai szektorok kontrollja keveredik. „Mindenesetre Putyin népA jobboldaliak a jobboldalit, a baloldaliak a baloldalit látják benne (Reuters-felvétel) szerűséget szerzett gyakorlati politikájával is, amely stabilitást teremtett az olajkonjunktúra talaján: a gazdaság jó állapotban van, a reál- jövedelmek növekednek, a kormánynak telik szociális programokra” - mutat rá a szociológus. A Putyin körüli enyhe személyi kultuszt a kutatónő az orosz mentalitás és államiság velejárójának tartja. „Az elit maga táplálja ezt egy olyan államban, ahol hiányzik a hatalmi ágak egyensúlya, ahol hatalmi piramis van, csúcsán az egyeduralkodó cárral, főtitkárral vagy elnökkel, ahol a verseny helyett az alárendeltség és a lojalitás rendszere érvényesül” - jegyzi meg. Ez a fejtegetés elvezet Putyin népszerűségének még egy magyarázatához (amit Kristanovszkaja talán „grandeur effektusnak” nevezne): a nemzeti dicsőség, sőt nagyhatalmi büszkeség felélesztéséhez, rendteremtéssel egybekötve a Szovjetunió I99I-es széthullását követő zűrzavar után. A szerző az MTI moszkvai tudósítója KOMMENTÁR Csak kulturáltan! KOCUR LÁSZLÓ Vélhetően sok honatya hosszú hétvégéről szőtt terveit úja felül az ellenzék František Tóth kulturális miniszter eltávolításáról szóló javaslata. Bugár Béla, a parlament elnöki jogkörökkel bíró alelnöke ugyanis, miután harmincöt ellenzéki képviselő kérte, péntekre hívta össze a törvényhozást. Tíz órakor kezdődő ülésük egyetlen pontja a tárcavezető menesztése. Nem kétséges, az ülés - kimenetelétől függetlenül - hiábavaló, ha lemondatnák Tóthot, az sem oldana meg semmit. De legalább dolgoznak, a június 17-i előrehozott választásokig már úgyis csak két ülésre, meg egy rövid, ünnepélyest?) záróülésre került volna sor... Tóth nem nevezhető a már csak romjaiban létező, de hosszú távon semmiképp nem elhanyagolható jelentőségű második Dzurinda-kormány legsikeresebb miniszterének. Június 15-i kinevezése után, de azt megelőzően is számos bírálat érte, többen kifogásolták szakértelmét, mondván, mégis csak gépészmérnökről van szó, aki aztán pályát módosítva gimnáziumigazgató, majd oktatási államtitkár lett. S miután az értelmiségiként korpa közé keveredett Rudolf Chmelnek sem sikerült orvosolni a reszort gondjait, s miután ellehetetlenítve önmagát, lemondott, szinte reménytelen volt, hogy Tóth a rendelkezésére álló, kicsivel több mint egy év alatt meg tudja oldani tárcája égető problémáit, ezek közül is a legégetőbbet, a rendszereket túlélő Szlovák Nemzeti Színházproblémát. A várakozásokat felülmúlva azonban Tóth nagy lendülettel látott neki a „rendcsinálásnak”, néhány személycserét is eszközölve a tárcánál. Akár színházügyben a közhasznú társaságként működtetett gondnoki testületről szóló javaslata is elfogadható lett volna - önmagában már az is méltányolandó, hogy elődeitől eltérően hozzá mert nyúlni a kérdéshez -, ám a központi kulturális intézményekből ma legalább annyian húznak hasznot, mint a közszolgálati televízióból Richard Rybníček színre lépése előtt. Ám ez utóbbi meg tudta szüntetni a már-már likvidációs előnytelen szerződéseket, viszont Tóth nem tudta kezelni a sikeres médiahisztériát keltő, ám nem kizárt, hogy elsősorban saját önös érdekeit szem előtt tartó művészi csoport törekvéseit. Miután a párt elfogyott mögüle, saját miniszterelnöke a választási évben harminc ezüstpénzért eladta őt, és megegyezett a kiabáló művészekkel, elvégre közeleg a voksolás, és egy ígéret nem kerül semmibe. Ezenkívül, ha miniszteri ténykedésének egyéb pozitívumait kellene ecsetelni, legfeljebb a pályázati rendszerben bevezetett elektronikus regisztráció jutna eszünkbe. Az új rendszer kétségkívül átláthatóbb, de - ami bennünket, szlovákiai magyarokat illet - vajh’ mi az, ami nem uram-bátyámos, sógor-ko- más a hazai magyar kulturális életben, a támogatási rendszerről nem is beszélve, elektronikus regisztráció ide vagy oda. Tóth a megtépázott reformkormány gyengén muzsikáló, másodhegedűs minisztere. Valószínűleg posztján fog maradni, mert a még létező kormánykoalíciós voksok mellett a KDH-ra is számíthat. Ha mégis me- nesztenék, és a választásokig hátralevő két és fél hónapra új kulturális minisztert kellene kinevezni, az a pozíció abszolút röhejessé tételével volna egyenlő. JEGYZET A túlélés a tét PÉTERF1 SZONYA Noha az egészségügyi reform - egyebek mellett - célul tűzte ki a daganatos betegek gyógyulási esélyeinek növelését, a hazai rákos betegek ellátása továbbra is hiányos. A diagnózis megállapításától kezdve a vizsgálati eredmények közléséig, a kezelési lehetőségek kiválasztásáig. Az általában halálra rémült, kétségbeesett páciensek nem nagyon értik az orvosok latin szavakkal tarkított beszámolóit, többnyire nem képesek megkérdezni azt sem, az ország melyik intézetében keressék a gyógyulást. Nincs aki behatóan és érthetően tájékoztatná őket arról, mit várhatnak a kezeléstől, hol tájékozódhatnak a kórról, esetleg a leghatékonyabb gyógyszerekről, jogaikról. Pedig a betegek megfelelő tájékoztatása, a várható nehézségekre való felkészítés nélkül nehezebb a sokszor évekig tartó kezelés elfogadtatása. Noha évek óta a Rákellenes Liga és más társulás nemcsak anyagilag, hanem erkölcsüeg is segíti a rászorulókat, segélyvonalakat üzemeltet, kiadványokban ismerteti az egyes rákfajtákat és a megelőzés módját, úgy tűnik, ez mégis kevés. - Daganatos betegként szembesültem azzal, mennyire nincsenek felkészülve az orvosok az érintettek kérdéseire, s nem tudnak vagy nem akarnak őszintén válaszolni. Nem tájékoztatják a rákost arról sem, hogy ugyan korszerű gyógyszerekkel lehetne segíteni rajta, ám pénzhiány miatt a már kissé elavult kezelési eljárásokkal orvosolják baját - mondja Anna Valachová, az onkológiai betegeket támogató új alapítvány elnöke. Honlapján ötven onkológiai megbetegedés tüneteivel, kezelési lehetőségekkel, a gyógyítás mellékhatásaival ismerkedhet meg az érintett. Tájékozódhat az alternatív gyógymódokról is, és rendelkezésére állnak az egyes daganatos betegségek túlélési statisztikái. Betegségével kapcsolatos kérdéseire szakorvosok válaszolnak, lelki problémáit pszichológussal beszélheti meg. Dr. Ivan Koza professzor szerint égető szükség van a betegek összefogására, hogy közösen nyomást gyakoroljanak azokra, akik az egészségügyre szánt anyagiakról döntenek. Mert az ígéretek ellenére a daganatos betegek ellátása korlátozott. Évente az országban több mit 23 ezer új beteget vesznek nyü- vántartásba, de Európában a rákosok 50 százaléka menthető meg, nálunk csupán 30 százalékuk. Kizárólag azért, mert a hiányos egészségügyi költségvetés nem teszi lehetővé a betegséggel sújtottak korszerű kezelését. - Hallatni fogjuk hangunkat, hiszen a túlélés a tét - nyilatkozzék az alapítvány védnökei, Emília Vášáryová és Milan Lasica. Próba, szerencse.
