Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-17 / 40. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 17. TALLÓZÓ HVG Továbbra is csak nagyon lassan növekszik a választópolgárok részvételi hajlandósága, az elmúlt hetek kampánylépései inkább a Fidesz, mint az MSZP híveit mozgósították - derül ki a Medián-felmérésből. A választás továbbra is kétesélyes, mint ahogy az a kisebb parlamenti pártok sorsa is. A mostani felmérés volt az első, amely azután készült, hogy a köztársasági elnök kitűzte a választások időpontját, a politikai aktivitás ennek ellenére továbbra is igen mérsékelt. A négy évvel ezelőtti felmérés adataival összevetve a mostaniakat, a lap megállapítja: 2002-ben épp ekkor kezdett meredeken emelkedni a lakosság politikai aktivitása: a januári 60 százalékról februárban 67 százalékra nőtt a részvételüket biztosra mondók aránya, majd a „választási láz” tovább emelkedett, 80 százalékra.- Hát ezt nem tudom, de esetleg felírhatom a táblára a hokimeccsek eredményeit (Peter Gossónyi rajza) Washington a globális biztonsági környezetet állandóan változó és kiszámíthatatlan tényezőként kezeli Amerika új biztonságpolitikája Az Egyesült Államok négyévente készíti el az úgynevezett Quadrennil Defense Review (QDR) biztonságpolitikaijelentését. Figyelembe véve domináns helyzetét a nemzetközi kapcsolatokban, továbbá a biztonságpolitika dominanciáját az amerikai külpolitikai gondolkodásban, fontos az új dokumentum elemzése. ONDREJCSÁK RÓBERT Akaijuk vagy sem, az amerikai célok, elképzelések mindenképp hatással lesznek a Föld minden geopolitikai régiójára, ez alól Európa, és ezen belül Közép-Európa sem kivétel. A dokumentum jellegének megismeréséhez érdemes azt összehasonlítani a 2002-ben, tehát szintén a jelenlegi amerikai elnök ideje alatt, és már 2001. szeptember 11-e után kiadott Nemzeti Biztonsági Stratégiával. Az inkább elveket és hosszabb távú célokat fogalmaz meg. A QDR konkrétabb, és a célokat részletesebben kibontja. A két dokumentum között tehát szoros összefüggés van, a QDR a Biztonsági Stratégia által vázolt alapokból indul ki. Egyértelműen megjelenik a 2001. szeptember 11-ét követő események hatása, illetve azok a tapasztalatok és ismeretek, amelyeket azóta gyűjtöttek az elemzők. A globális biztonsági környezet az elmúlt másfél évtizedben rengeteget változott. Ennek a folyamatnak sok más mellett két nagyon lényeges állomása volt. Az első a hidegháború vége, amikor már nem az egymással versengő nagyhatalmak jelentették a legkomolyabb veszélyt, hanem a nem állami szereplők, elsősorban a terrorista szervezetek. A másik fontos állomás 2001. szeptember 11-e volt, amikor mindenki végleg rádöbbent erre a változásra. Ezt tapasztalhatjuk akkor is, ha összehasonlítjuk a most kiadott dokumentumban definiált legalapvetőbb amerikai célokat az előző, 2001-ben kiadott QDR- ban szereplőkkel (természetesen a különbség még nagyobb, ha a még korábbi dokumentumokkal vetjük össze). A 2001-ben az USA négy legfontosabb célja a szövetségesek és barátok védelme, a nagyhatalmi katonai verseny megelőzése, az USA-val szembeni veszélyek minimalizálása és az esetleges ellenségek legyőzése volt abban az esetben, ha az elrettentés csődöt mondana és támadás érné az országot, illetve létfontosságú érdekeit. Mint látjuk, bár bizonyos jelek már érzékelik a globális biztonságpolitikai környezetben végbement változásokat, a fő hangsúly mégis az országok közötti, illetve nagyhatalmi tényezőkön volt. Ezzel szemben a most definiált négy alapcél a következő: legyőzni az extrémizmust, megvédeni a „Ho- meland”-ot, segíteni a stratégiai válaszúton lévő országokat, és megakadályozni, hogy tömeg- pusztító fegyverek kerüljenek terrorista vagy veszélyes rezsi- mek kezére. A változás, az új típusú veszélyek egyértelműek. Az egyik, a stratégiai válaszúton lévő országoknak nyújtott segítség, nyilvánvalóan a Nemzeti Biztonsági Stratégia sarokkövének számító globális transzformáció ihlette gondolat. Ebbe a csoportba olyan országok tartoznak, amelyek megpróbálják kiépíteni demokratikus intézményeiket, ezáltal szinte automatikusan amerikai szövetségessé válnak. Ide tartozhatnak például Irak, Ukrajna, Grúzia. Nem kevésbé fontos az amerikai szárazA tömegpusztító fegyverek teijedése „szuperterroriz- must" eredményezhet, ami minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent. föld védelme. 2001 előtt ugyanis az USA abban a meggyőződésben élt, hogy az ország területét nem fenyegeti különösebb veszély. Ez valójában igaz is volt és máig is az - a hagyományos, más nagyhatalmak által jelentett veszélyre értelmezve. Csakhogy a New Yorkot ért támadások rámutattak, terrorista csoportok is követhetnek el támadásokat, amelyek következményei stratégiai szintűek. Addig ezt senki nem vette tudomásul. A másik két pont egyértelműen a legveszélyesebbnek ítélt terrorista szervezetek, az extrémizmus és a „lator államok” által jelentett fenyegetést tárgyalja. Fontos, hogy mindezt „megfejelték” a tömeg- pusztító fegyverek terjedésével. Ez egyrészt arra mutat rá, hogy a globális terrorizmus és a tömeg- pusztító fegyverek proliferációjá- nak összekapcsolódása „szuperterrorizmust” eredményezhet, ami minden eddiginél nagyobb veszélyt jelenthet nemcsak az USA, hanem az egész világ számára (egy New York vagy London elleni nukleáris terrorista támadás elképzelhetetlen méretű katasztrófát okozna). Másrészt az említett két pontot az iráni nukleáris fegyverprogram összefüggéseiben is értelmezhetjük. Ebben az esetben ugyanis, minimum az amerikaiak szemében összekapcsolódik az úgynevezett „latorállamok” ügye a tömeg- pusztító fegyverek elterjedésével. A most kiadott QDR egyik legfontosabb tanulsága, hogy az amerikaiak a globális biztonsági környezetet dinamikus, állandóan változó és gyakorlatilag kiszámíthatatlan tényezőként kezelik. Tény, hogy a dokumentum amerikai szemszögből vizsgálja a problémát (mi másból is vizsgálná), amivel lehet vitatkozni, de igno- rálni semmiképpen sem. Berlin szeretné, ha a kelet-európai országok érdekeit jobban figyelembe venné az unió Még nem indul újra a francia-német motor AATl-HÁTTÉR Az újonnan csatlakozott keleteurópai országok érdekeit a korábbi német vezetőknél komolyabban kívánja mérlegeim Angela Merkel német kancellár, s a francia-német motor újraindítása nem várható a 2007 májusában esedékes francia elnökválasztás előtt - véli Martin Koopman, a német külpolitikai kutatóintézet (DGAP) szakértője a Le Point című francia folyóirat legfrissebb számában megjelent interjújában. A francia-német kapcsolatokról nyüatkozó szakértő úgy véli, hogy Angela Merkel egyértelműen azt a felfogást képviseli, amely szerint a jó német-francia viszony a hatékony európai politika előfeltétele. Koopman szerint a német kancellár pontosan tudja, hogy az unió nem működik a francia-német előzetes együttműködés nélkül: „Minden egyéb elsődleges együttműködés illúzió. Még a britekkel is, mert Nagy-Britannia két fontos programban nem vesz részt: az euróbán és a Schengen-övezetben”. Merkel ugyanakkor azt szeremé, ha a német határokhoz közelebb található újonnan csatlakozott kelet-európai országok érdekeit jobban figyelembe venné az unió - tette hozzá a szakértő. Véleménye szerint a francia-német motor jelenleg - a „franciaországi kakofónia” miatt - teljesen leállt. Jacques Chirac hamarosan távozik, és Berlin meg akaija várni a 2007-es elnökválasztás eredményét, de addig valamennyi elnökjelölttel jó kapcsolatokat fog ápolni. „Ez azért nagyon nehéz egyensúlyozó gyakorlat, mert Dominique de Villepin kormányfő és Nicolas Sarkozy belügyminiszter különböző álláspontot képviselnek az Európai Unióval kapcsolatban” - hangsúlyozta Koopman. A kancellár kelet-európai neveltetése és az új tagállamok iránt érzett rokonszenve a szakértő szerint nem jelent hátrányt a német-francia kapcsolatokban. „Merkel számára a politika nem érzelmi kérdés. Ő olyan pragmatikus, aki konkrét ügyekben konkrét megoldásokat akar, és úgy gondolom, hogy a francia-német párosnak minden esélye megvan. A labda most a francia térfélen van: ha a 2007-ben megválasztott elnök hasonló vízióval fog rendelkezni, a francia-német motor újra működni fog” - véli a szakértő. KOMMENTAR Titokzatos panaszosok RÁCZ VINCE Hozzászólásommal nem kívánom felfújni az ügyet, mely voltaképpen nem is ügy, .véleményem szerint pusztán annyi történt, hogy egy minisztériumi tisztviselő, az oktatási tárca nemzetiségi főosztályának vezetője magyarul fogalmazott meg egy szakvéleményt, melyet meggondolatlanul a tárca hivatalos megnevezését is feltüntető levélben juttatott el a címzettnek, egy kiadónak, mely felkérte az ajánló megírására. A nemzetiségi főosztályvezető alighanem akkor járt volna el helyesen, ha nem hivatali minőségében, vagyis tisztségviselőként, hanem magánemberként, az oktatásügyben jártas szakemberként fűzött volna szakvéleményt az említett, tansegédeszközként forgalmazott kiadványhoz. Késő bánat, eb gondolat. Szóval lehet vitatkozni, hogy ez vajon mennyire volt etikus egy állami hivatalnok részéről, én azonban a fő hangsúlyt máshova helyezném. Bevallom, nincs kedvem csámcsogni rajta. Bízzuk a szóban forgó minisztériumra, miként ítéli meg alkalmazottja eljárását. Én csupán egy érdekes jelenségre próbálnám felhívni a figyelmet. Történetesen arra, ha igaz, amit Dušan Čaplovič, a Smer parlamenti képviselője állít, hogy a levélről magyar tanítási nyelvű iskolák tájékoztatták, vajon milyen tanulságokat szűrhetünk le a történtekből. Ha az említett politikus nem blöfföl, vajon mivel magyarázhatjuk, hogy néhány magyar oktatási intézmény az inkriminált levéllel, illetve szerzőjével kapcsolatban éppen a Smerhez fordul panasszal, ahhoz a politikai párthoz, amely - finoman szólva - nem kifejezetten arról ismert, hogy az ország magyar nemzetiségű polgárainak kívánságait, érdekeit lesi és szolgálja. Ha tehát - ismétlem - Čaplovič nem csupán találgat, és valóban örvend némi bizalomnak a magyar iskolavezetők legalábbis szűk körében, akkor a szlovákiai magyarok részéről léteznie kell a Smer iránt valamiféle rokonszenvnek. Hadd szögezzem le gyorsan, nekem ez cseppet sem fáj, már csak azért sem, mert semmi közöm hozzá, mindenki azzal szimpatizál, akivel csak akar. Óhatatlanul felmerül azonban az emberben a kérdés, vajon mivel magyarázható a legjelentősebb ellenzéki párt térhódítása szlovákiai magyar berkekben? Talán csak nem azt jelenti mindez, hogy a Magyar Koalíció Pártja eddigi tevékenységére bizalomvesztéssel reagál kisebbségünk egy bizonyos hányada, lásd a titokzatos panaszosokat. Mindezektől függetlenül úgy vélem, az MKP-nak nem kell attól tartania, hogy elveszíti biztos szavazóbázisát, vannak ugyanis, akik me- gingathatatlanok meggyőződésükben; a lemorzsolódás azonban a jelek szerint folyamatban van, és csak a választásokon derül ki, mennyire előrehaladott állapotban. JEGYZET A záróra az záróra! KOCUR LÁSZLÓ Tegnap esett meg velem, de még mindig alig tudok magamhoz térni a történtek után. Kérem, ébresszen fel valaki, és mondja, hogy csak álmodtam, hogy ez nem történhet meg a működő piacgazdasággal rendelkező szlovák fővárosban, 2006-ban. Egy ismerősöm megkért, hogy a postaköltséget megtakarítandó, vásároljak meg neki egy könyvet Pozsonyban, egy hobbiboltban. Rövid keresgélés után megtaláltam a belvárosi keskeny utcácskát, ahol egy bérház homályos folyosójának végén ott vüágított a rétegközönség által látogatott intézmény. Indultam is a bejárat felé, mikor megláttam, hogy a kedves idős hölgy felnyitja a pultot, s ő is megindul az ajtó irányába. „Milyen, kedves tőle, hogy elém is jön! - gondoltam magamban. - Ezt igazán nem kéne.” Erre meggyorsítottam lépteimet. De látom ám, hogy a néni is rákapcsol. Mire az ajtóhoz értem, a vén szatyor - szinte átugorva a bolton - már ott állt, és nagy lendülettel bevágta előttem, szó szerint az orrom előtt, majd kiszólt az ajtó üvegablakán:- Záróra!- Kérem, én nem akarok nézelődni, csak veszek egy könyvet, és már itt sem vagyok - mondtam.- Azt holnap is megveheti.- De nincs kedvem visszajönni, nem vehetném meg most?- Nem, mert már összeszámoltam a bevételt.- Na és? Ha több lesz, az nem jobb?- Kikapcsoltam a pénztárgépet, nem tudok számlát adni.-Akkor ne adjon, nem érdekel, csak hadd vigyem el azt a rohadt könyvet.- Az úgy nem lenne szabályos, ha nem adok számlát.- De amióta itt kötözködik velem, már bekapcsolhatta volna a pénztárgépet, és adhatott volna számlát is.- Sajnálom, záróra van! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és becsukta a kis üvegablakot. Azt hiszem, valami olyat is mondtam ezek után, amit nem biztos, hogy ülik idős hölgyeknek mondani... Majd ezer koronát akartam otthagyni, és neki nem kellett. Ki érti ezt? Ráadásul ma mehetek vissza... FIGYELŐ Ivanov az óvodát hibáztatja Lemondásra szólította fel az orosz védelmi minisztert a Vedo- mosztyi című lap. Szergej Ivanov fejére olvassa, hogy öt év alatt semmit nem ért el a haderő reformjában, miközben fiatalok ezrei vesztették életüket vagy egészségüket a seregben. Ivanov a médiát vádolta katonaság- elleneséggel, s az óvodákra vezette vissza az öregkatonák rémuralmát. Január elején egy újonc két lábát és nemi szervét amputálni kellett egy „felavatás” után.