Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-17 / 40. szám, péntek

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 17. TALLÓZÓ HVG Továbbra is csak nagyon las­san növekszik a választópolgá­rok részvételi hajlandósága, az elmúlt hetek kampánylépései inkább a Fidesz, mint az MSZP híveit mozgósították - derül ki a Medián-felmérésből. A vá­lasztás továbbra is kétesélyes, mint ahogy az a kisebb parla­menti pártok sorsa is. A mosta­ni felmérés volt az első, amely azután készült, hogy a köztár­sasági elnök kitűzte a választá­sok időpontját, a politikai akti­vitás ennek ellenére továbbra is igen mérsékelt. A négy évvel ezelőtti felmérés adataival összevetve a mostaniakat, a lap megállapítja: 2002-ben épp ekkor kezdett meredeken emelkedni a lakosság politikai aktivitása: a januári 60 száza­lékról februárban 67 százalék­ra nőtt a részvételüket biztosra mondók aránya, majd a „vá­lasztási láz” tovább emelke­dett, 80 százalékra.- Hát ezt nem tudom, de esetleg felírhatom a táblára a hokimeccsek eredményeit (Peter Gossónyi rajza) Washington a globális biztonsági környezetet állandóan változó és kiszámíthatatlan tényezőként kezeli Amerika új biztonságpolitikája Az Egyesült Államok négy­évente készíti el az úgyne­vezett Quadrennil Defense Review (QDR) biztonság­politikaijelentését. Figye­lembe véve domináns hely­zetét a nemzetközi kapcso­latokban, továbbá a bizton­ságpolitika dominanciáját az amerikai külpolitikai gondolkodásban, fontos az új dokumentum elemzése. ONDREJCSÁK RÓBERT Akaijuk vagy sem, az amerikai célok, elképzelések mindenképp hatással lesznek a Föld minden ge­opolitikai régiójára, ez alól Euró­pa, és ezen belül Közép-Európa sem kivétel. A dokumentum jelle­gének megismeréséhez érdemes azt összehasonlítani a 2002-ben, tehát szintén a jelenlegi amerikai elnök ideje alatt, és már 2001. szeptember 11-e után kiadott Nemzeti Biztonsági Stratégiával. Az inkább elveket és hosszabb távú célokat fogalmaz meg. A QDR konkrétabb, és a célokat részlete­sebben kibontja. A két dokumen­tum között tehát szoros összefüg­gés van, a QDR a Biztonsági Straté­gia által vázolt alapokból indul ki. Egyértelműen megjelenik a 2001. szeptember 11-ét követő események hatása, illetve azok a tapasztalatok és ismeretek, ame­lyeket azóta gyűjtöttek az e­lemzők. A globális biztonsági környezet az elmúlt másfél évti­zedben rengeteget változott. En­nek a folyamatnak sok más mel­lett két nagyon lényeges állomá­sa volt. Az első a hidegháború vé­ge, amikor már nem az egymás­sal versengő nagyhatalmak je­lentették a legkomolyabb ve­szélyt, hanem a nem állami sze­replők, elsősorban a terrorista szervezetek. A másik fontos állo­más 2001. szeptember 11-e volt, amikor mindenki végleg rádöb­bent erre a változásra. Ezt ta­pasztalhatjuk akkor is, ha össze­hasonlítjuk a most kiadott doku­mentumban definiált legalap­vetőbb amerikai célokat az előző, 2001-ben kiadott QDR- ban szereplőkkel (természetesen a különbség még nagyobb, ha a még korábbi dokumentumokkal vetjük össze). A 2001-ben az USA négy legfontosabb célja a szövet­ségesek és barátok védelme, a nagyhatalmi katonai verseny megelőzése, az USA-val szembe­ni veszélyek minimalizálása és az esetleges ellenségek legyőzése volt abban az esetben, ha az el­rettentés csődöt mondana és támadás érné az országot, illetve létfontosságú érdekeit. Mint lát­juk, bár bizonyos jelek már érzé­kelik a globális biztonságpoliti­kai környezetben végbement vál­tozásokat, a fő hangsúly mégis az országok közötti, illetve nagyha­talmi tényezőkön volt. Ezzel szemben a most definiált négy alapcél a következő: legyőzni az extrémizmust, megvédeni a „Ho- meland”-ot, segíteni a stratégiai válaszúton lévő országokat, és megakadályozni, hogy tömeg- pusztító fegyverek kerüljenek terrorista vagy veszélyes rezsi- mek kezére. A változás, az új tí­pusú veszélyek egyértelműek. Az egyik, a stratégiai válaszúton lévő országoknak nyújtott segít­ség, nyilvánvalóan a Nemzeti Biztonsági Stratégia sarokkövé­nek számító globális transzfor­máció ihlette gondolat. Ebbe a csoportba olyan országok tartoz­nak, amelyek megpróbálják ki­építeni demokratikus intézmé­nyeiket, ezáltal szinte automati­kusan amerikai szövetségessé válnak. Ide tartozhatnak például Irak, Ukrajna, Grúzia. Nem ke­vésbé fontos az amerikai száraz­A tömegpusztító fegyverek teijedése „szuperterroriz- must" eredményezhet, ami minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent. föld védelme. 2001 előtt ugyanis az USA abban a meggyőződés­ben élt, hogy az ország területét nem fenyegeti különösebb ve­szély. Ez valójában igaz is volt és máig is az - a hagyományos, más nagyhatalmak által jelentett ve­szélyre értelmezve. Csakhogy a New Yorkot ért támadások rámu­tattak, terrorista csoportok is kö­vethetnek el támadásokat, ame­lyek következményei stratégiai szintűek. Addig ezt senki nem vette tudomásul. A másik két pont egyértelműen a legveszé­lyesebbnek ítélt terrorista szer­vezetek, az extrémizmus és a „la­tor államok” által jelentett fenye­getést tárgyalja. Fontos, hogy mindezt „megfejelték” a tömeg- pusztító fegyverek terjedésével. Ez egyrészt arra mutat rá, hogy a globális terrorizmus és a tömeg- pusztító fegyverek proliferációjá- nak összekapcsolódása „szuper­terrorizmust” eredményezhet, ami minden eddiginél nagyobb veszélyt jelenthet nemcsak az USA, hanem az egész világ szá­mára (egy New York vagy London elleni nukleáris terrorista tá­madás elképzelhetetlen méretű katasztrófát okozna). Másrészt az említett két pontot az iráni nukleáris fegyverprogram össze­függéseiben is értelmezhetjük. Ebben az esetben ugyanis, mini­mum az amerikaiak szemében összekapcsolódik az úgynevezett „latorállamok” ügye a tömeg- pusztító fegyverek elterjedésével. A most kiadott QDR egyik leg­fontosabb tanulsága, hogy az amerikaiak a globális biztonsági környezetet dinamikus, állandó­an változó és gyakorlatilag kiszá­míthatatlan tényezőként kezelik. Tény, hogy a dokumentum ameri­kai szemszögből vizsgálja a prob­lémát (mi másból is vizsgálná), amivel lehet vitatkozni, de igno- rálni semmiképpen sem. Berlin szeretné, ha a kelet-európai országok érdekeit jobban figyelembe venné az unió Még nem indul újra a francia-német motor AATl-HÁTTÉR Az újonnan csatlakozott kelet­európai országok érdekeit a koráb­bi német vezetőknél komolyabban kívánja mérlegeim Angela Merkel német kancellár, s a francia-német motor újraindítása nem várható a 2007 májusában esedékes francia elnökválasztás előtt - véli Martin Koopman, a német külpolitikai ku­tatóintézet (DGAP) szakértője a Le Point című francia folyóirat legfris­sebb számában megjelent interjú­jában. A francia-német kapcsola­tokról nyüatkozó szakértő úgy véli, hogy Angela Merkel egyértelműen azt a felfogást képviseli, amely sze­rint a jó német-francia viszony a hatékony európai politika előfelté­tele. Koopman szerint a német kan­cellár pontosan tudja, hogy az unió nem működik a francia-német előzetes együttműködés nélkül: „Minden egyéb elsődleges együtt­működés illúzió. Még a britekkel is, mert Nagy-Britannia két fontos programban nem vesz részt: az eu­róbán és a Schengen-övezetben”. Merkel ugyanakkor azt szeremé, ha a német határokhoz közelebb található újonnan csatlakozott ke­let-európai országok érdekeit job­ban figyelembe venné az unió - tet­te hozzá a szakértő. Véleménye szerint a francia-né­met motor jelenleg - a „franciaor­szági kakofónia” miatt - teljesen le­állt. Jacques Chirac hamarosan tá­vozik, és Berlin meg akaija várni a 2007-es elnökválasztás eredmé­nyét, de addig valamennyi elnökje­lölttel jó kapcsolatokat fog ápolni. „Ez azért nagyon nehéz egyensú­lyozó gyakorlat, mert Dominique de Villepin kormányfő és Nicolas Sarkozy belügyminiszter külön­böző álláspontot képviselnek az Európai Unióval kapcsolatban” - hangsúlyozta Koopman. A kancellár kelet-európai ne­veltetése és az új tagállamok iránt érzett rokonszenve a sza­kértő szerint nem jelent hátrányt a német-francia kapcsolatokban. „Merkel számára a politika nem érzelmi kérdés. Ő olyan pragma­tikus, aki konkrét ügyekben konkrét megoldásokat akar, és úgy gondolom, hogy a fran­cia-német párosnak minden esé­lye megvan. A labda most a fran­cia térfélen van: ha a 2007-ben megválasztott elnök hasonló ví­zióval fog rendelkezni, a fran­cia-német motor újra működni fog” - véli a szakértő. KOMMENTAR Titokzatos panaszosok RÁCZ VINCE Hozzászólásommal nem kívánom felfújni az ügyet, mely voltakép­pen nem is ügy, .véleményem szerint pusztán annyi történt, hogy egy minisztériumi tisztviselő, az oktatási tárca nemzetiségi főosztályá­nak vezetője magyarul fogalmazott meg egy szakvéleményt, melyet meggondolatlanul a tárca hivatalos megnevezését is feltüntető levél­ben juttatott el a címzettnek, egy kiadónak, mely felkérte az ajánló megírására. A nemzetiségi főosztályvezető alighanem akkor járt vol­na el helyesen, ha nem hivatali minőségében, vagyis tisztségvi­selőként, hanem magánemberként, az oktatásügyben jártas szakem­berként fűzött volna szakvéleményt az említett, tansegédeszközként forgalmazott kiadványhoz. Késő bánat, eb gondolat. Szóval lehet vitatkozni, hogy ez vajon mennyire volt etikus egy álla­mi hivatalnok részéről, én azonban a fő hangsúlyt máshova helyez­ném. Bevallom, nincs kedvem csámcsogni rajta. Bízzuk a szóban for­gó minisztériumra, miként ítéli meg alkalmazottja eljárását. Én csu­pán egy érdekes jelenségre próbálnám felhívni a figyelmet. Történe­tesen arra, ha igaz, amit Dušan Čaplovič, a Smer parlamenti képvi­selője állít, hogy a levélről magyar tanítási nyelvű iskolák tájékoztat­ták, vajon milyen tanulságokat szűrhetünk le a történtekből. Ha az említett politikus nem blöfföl, vajon mivel magyarázhatjuk, hogy néhány magyar oktatási intézmény az inkriminált levéllel, illetve szerzőjével kapcsolatban éppen a Smerhez fordul panasszal, ahhoz a politikai párthoz, amely - finoman szólva - nem kifejezetten arról ismert, hogy az ország magyar nemzetiségű polgárainak kívánsága­it, érdekeit lesi és szolgálja. Ha tehát - ismétlem - Čaplovič nem csu­pán találgat, és valóban örvend némi bizalomnak a magyar iskolave­zetők legalábbis szűk körében, akkor a szlovákiai magyarok részéről léteznie kell a Smer iránt valamiféle rokonszenvnek. Hadd szögez­zem le gyorsan, nekem ez cseppet sem fáj, már csak azért sem, mert semmi közöm hozzá, mindenki azzal szimpatizál, akivel csak akar. Óhatatlanul felmerül azonban az emberben a kérdés, vajon mivel magyarázható a legjelentősebb ellenzéki párt térhódítása szlovákiai magyar berkekben? Talán csak nem azt jelenti mindez, hogy a Ma­gyar Koalíció Pártja eddigi tevékenységére bizalomvesztéssel reagál kisebbségünk egy bizonyos hányada, lásd a titokzatos panaszosokat. Mindezektől függetlenül úgy vélem, az MKP-nak nem kell attól tar­tania, hogy elveszíti biztos szavazóbázisát, vannak ugyanis, akik me- gingathatatlanok meggyőződésükben; a lemorzsolódás azonban a jelek szerint folyamatban van, és csak a választásokon derül ki, mennyire előrehaladott állapotban. JEGYZET A záróra az záróra! KOCUR LÁSZLÓ Tegnap esett meg velem, de még mindig alig tudok magamhoz térni a történtek után. Kérem, ébresszen fel valaki, és mondja, hogy csak álmodtam, hogy ez nem történhet meg a működő piacgazdasággal rendelkező szlovák fővárosban, 2006-ban. Egy ismerősöm megkért, hogy a postaköltséget megtakarítandó, vásároljak meg neki egy könyvet Pozsonyban, egy hobbiboltban. Rövid keresgélés után megtalál­tam a belvárosi keskeny utcács­kát, ahol egy bérház homályos folyosójának végén ott vüágított a rétegközönség által látogatott intézmény. Indultam is a bejárat felé, mikor megláttam, hogy a kedves idős hölgy felnyitja a pultot, s ő is megindul az ajtó irányába. „Mi­lyen, kedves tőle, hogy elém is jön! - gondoltam magamban. - Ezt igazán nem kéne.” Erre meggyorsítottam lépteimet. De látom ám, hogy a néni is rákap­csol. Mire az ajtóhoz értem, a vén szatyor - szinte átugorva a bolton - már ott állt, és nagy len­dülettel bevágta előttem, szó szerint az orrom előtt, majd ki­szólt az ajtó üvegablakán:- Záróra!- Kérem, én nem akarok né­zelődni, csak veszek egy köny­vet, és már itt sem vagyok - mondtam.- Azt holnap is megveheti.- De nincs kedvem visszajönni, nem vehetném meg most?- Nem, mert már összeszámol­tam a bevételt.- Na és? Ha több lesz, az nem jobb?- Kikapcsoltam a pénztárgépet, nem tudok számlát adni.-Akkor ne adjon, nem érdekel, csak hadd vigyem el azt a rohadt könyvet.- Az úgy nem lenne szabályos, ha nem adok számlát.- De amióta itt kötözködik ve­lem, már bekapcsolhatta volna a pénztárgépet, és adhatott volna számlát is.- Sajnálom, záróra van! - mond­ta ellentmondást nem tűrő han­gon, és becsukta a kis üvegabla­kot. Azt hiszem, valami olyat is mondtam ezek után, amit nem biztos, hogy ülik idős hölgyek­nek mondani... Majd ezer koro­nát akartam otthagyni, és neki nem kellett. Ki érti ezt? Ráadá­sul ma mehetek vissza... FIGYELŐ Ivanov az óvodát hibáztatja Lemondásra szólította fel az orosz védelmi minisztert a Vedo- mosztyi című lap. Szergej Ivanov fejére olvassa, hogy öt év alatt semmit nem ért el a haderő re­formjában, miközben fiatalok ezrei vesztették életüket vagy egészségüket a seregben. Iva­nov a médiát vádolta katonaság- elleneséggel, s az óvodákra ve­zette vissza az öregkatonák rém­uralmát. Január elején egy újonc két lábát és nemi szervét ampu­tálni kellett egy „felavatás” után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom